Mivel még augusztusban elhatároztuk, elkezdjük a budapesti street food helyek feltérképezését, ideje volt egy újabbat bepróbálni, és mivel pénteken társasággal mozdultunk ki egy kis esti tivornyára, gondoltuk, egy hamburgerrel kellene megágyazni a később elfogyasztandó alkoholos italoknak, így történt, hogy Anett, Bálint, Gábor és jómagam ellátogattunk a Hercegprímás utcában található Jack's Burgerbe. 

Ahhoz képest, hogy péntek este volt, nem mondanám, hogy tolongtak az éhes arcok, bár voltak páran, az tény. (de csak a teraszként funkcionáló néhány asztalnál, az alagsor tátongott az ürességtől...)Belépve tágas tér fogadott bennünket, ahol L alakú pult mögött ügyködtek a szakácsok, illetve egy fiatal lány a pénztárnál. tetszett a letisztult design, a sok kő ill. fa felhasználása. 

Az árakról, csak annyit, hogy szerintem teljesen rendben vannak, nem elrugaszkodott, sőt azt mondanám, pénztárcabarát, és ne felejtsük el, a hamburgerekhez jár a sült krumpli is automatikusan. A kínálatot böngészve, jött a vacilálás, mit együnk? Végül Jack's Burger Bacon Cheese lett, természetesen marhahúsból, kísérőnek pedig egy Heineken.

Épphogy helyet foglaltunk, amikor már mondták is a számainkat. (Hiszen rendelésnél kapunk egyet, ami alapján, ha elkészült a kaja, szólnak) A gyorsaság meglepő volt, na meg gyanús. (Nekem.) Szóval, valami tuti mirelit, a krumpli, ettől nem voltam elragadtatva, mivel annyi helyen van már házi, itt mért nincs? Plusz öntetet kértünk még, barbecue-t, ami a kis dobozos Heinz, amit a KFC-ben is adnak, ezen is meglepődtem. (Ezek nálam abszolút mínusz pontok, mégiscsak a tökéletes burgert keressük na.)

Na és itt kapott tőlem a személyzet sofort elégtelent. Miután elhangzott két szám, 267 és 268, Gábor szólt, hogy még várunk két burgert, majd az egyik "kedves" szakács reakciója egy grimasz kíséretében ez volt: De hát az már 10 perce készen van, miért nem jöttünk érte?! (Talán mert senki nem szólt?!) És természetesen érezhetően langyos volt az étel. (Talán volt néhány talomban is?) - ezt a fajta magatartást szerintem még a restiben sem engedheti meg magának a pultos, ha kérek egy alufóliába becsomagolt, enyhén kiszáradt szendvicsszerűséget 300 forintért a vonathoz sietve, mert a vendég a király. Vagy nincs igazam?

A buci édeskés, rendben volt, örültem, hogy nem óriási, és már az elején láttam, hogy problémamentesen meg fogok birkózni a mennyiséggel, anélkül, hogy a vacsi után koordinációs nehézségeim adódjanak, a krumplinál viszont megfigyeltem, hogy valakinek több, valakinek kevesebb, szemmel látható mennyiségbeli különbségekkel, ezt meglepőnek titulálnám.

A zöldségek rendben voltak, semmi kimagaslót nem említenék ezen a fronton, viszont érződött, hogy valóban friss alapanyagokkal dolgoznak. A hús finom volt, talán lehetne kicsit vaskosabb, igaz remekül harmonizált a baconnel és a hagymával, ettől függetlenül ettem már jobbat is. Amit kiemelnék az a házi szósz, na ez 10/10-es nálam. Az összkép guszta volt.

All in all, jóllaktunk, nem estem hanyatt, viszont ha abból indulunk ki, hogy egy nagy menü a Mekiben kb 1600-1800 forint körül mozog, akkor simán megéri itt enni, és még az alapanyagok és frissek,nem spórolták ki az ételből a dolgokat, naná, hogy finomabb és még csak nem is műanyag!

Ki ne emlékezne a régi szép időkre, amikor a nagymamája/anyukája csinált mindenféle finomabbnál-finomabb réteseket, amiket ha egyszer elkezdett enni az ember, nem tudta abbahagyni, és haza is kellett cipelni pár rudat, biztos ami biztos?

A rétes a török befolyás alatt honosodott meg hazánkban, elődje a Baklava volt. (amit például nem szeretek, mert émelyítően édes.) Minden háziasszony rémálma, hogy rétestésztát kelljen készítenie, mert nagyon nem könnyű eltalálni, milyen a tökéletes, nem beszélve arról, hogy időigényes, de egyszer kipróbálom, megígérem. 

Mivel mi, a 21. század modern, időhiányos háziasszonyai vagyunk, már rendelkezésünkre állnak olyan jóféle cuccok, amik nem voltak elődeink idejében - gondolok itt a mirelit rétestésztára, lapokra. És igen, én is ezzel a lehetőséggel éltem. (Tisztelettel kérem a trollokat, kíméljenek meg becsmérlő kommentárjaiktól.) És szerintem senkinek nem kell lemondania egy finom rétesről, akár a hét közepén kedd este, és nem kell rosszul éreznie magát, mert kész réteslapokkal dolgozott. És én szerettem volna Gábornak rétest készíteni, így meg is tettem. A lapokat az ALDI-ban vásároltam, kemény 200 forintos áron, és bevágtam őket a fagyóba. (2 csomagot vettem egyből, hiszen ha valamikor kedvem szottyanna egy újabb adag előállítására, ott a lehetőség.) Kedd reggel jött az ihlet, estére rétest szeretnénk, így az egyik csomagot kikaptam és hagytam napközben kiolvadni. 

Sokan azt írják, terítsünk le egy nedves ruhát a pultra, és arra tegyük a réteslapot, nos én ezt kihagytam, és csak simán a pultra helyeztem a lapokat. (Egy rúdhoz 4 lapot használtam, egy csomagban 8 darab van, tehát 2 rúd készült.) A kicsomagolásnál óvatosan, mert könnyen szakad, sajnos nekem is pár helyen megszakadt, de mindent ki kell tapasztalni.

Egy kis edénybe olajat öntöttem, és ecsettel minden lapot megkenegettem kicsit. A legfelső lapot (amire a töltelék kerül) megszórtam egy kis zsemlemorzsával. (Ez az, ami felszívja majd a töltelék nedvességtartalmát.) 

Időközben elkészültem a töltelékekkel is. Mivel 2 rúdhoz kétféle töltelék dukál. Két klasszikust választottam: almás-fahéjast, és túróst.

Hozzávalók:

Az almás fahéjas töltelékhez:

- 80 dkg alma (reszelve, héj nélkül - nyomkodjuk ki a levét, amennyire lehet.)

- kristálycukor/xilit (az alma savanyúságának megfelelően, én piros almát használtam, így kevesebb kellett)

- fahéj

A túrós töltelékhez:

- 500 g túró

- 2 tojás

- cukor/xilit (ízlés szerint, én 5-6 ek-t tettem bele)

- 1 citrom reszelt héja

- egy csipet só

+

1 cs réteslap (8lapos)

Miután elkészültem a  töltelékekkel, a zsemlemorzsával megszórt lapok aljára halmozom a tölteléket, olyan mennyiségben és vastagságban, ahogy a rétesemet elképzelem.

Majd a szélét behajtogatom (hogy ne folyjon ki a töltelékem) és elkezdem feltekerni nagyon óvatosan.

A tepsimbe egy nagy darab sütőpapírt helyezek, majd a rudak helyét olajjal kikenem, és ráhelyezem őket.

Majd jól átkenem mindkét rétesrudat olajjal. A sütőt előmelegítjük 180-200 fokra, a sütési idő kábé negyed óra, akár tovább is maradhat, ha szeretnénk, hogy kicsit piroskásabb legyen a teteje.

Én azt kihagytam, hogy porcukrot hintsek a tetejére tálalásnál, de ízlések és pofonok. Szerintem igazán finom lett, gyorsan elkészült, mindenkinek nagyon ízlett, aki kóstolta, szóval ne habozzatok, próbáljátok ki. 

Ezen a hétvégén irtó álmosan indult a vasárnap, talán mert ütős volt a péntek és a szombat is, és hát a kinti szürkeség sem segített rá a kelésre. Végül 10 körül nagy nehezen sikerült feltápászkodnunk, majd bosszúsan konstatáltuk, hogy a hűtőben található 60 -70 dkg vargányán kívül nem igazán van itthon más. De mi húst akartunk, azaz azt is. Szóval összeszedtük magunkat meg a kutyát, és elsétáltunk a közeli Aldihoz, ahol én villámbevásárlást csaptam. Így már minden megvolt ahhoz, hogy készítsünk egy igazán finom vasárnapi ebédet, ami persze hétköznap is isteni lakoma. 

Hozzávalók: 

- 80 dkg karaj

- 60-70 dkg vargánya

- olívaolaj

- levendulás só (nekem az van most, de a sima is jó); frissen őrölt bors

- dijoni mustár

- piros és sárga koktélparadicsom (kb 20 darab)

- 1 fej vöröshagyma

- 3-4 szelet füstölt sajt

- 7-8 gerezd fokhagyma összezúzva

- 2 dl tejszín/tejföl

- friss petrezselyem / metélőhagyma / mindkettő

A vargányákat kevés olívaolajon enyhén pirosasra pirítom ,egy kis sóval, frissen őrölt borssal ízesítem, majd félreteszem, és próbálok magamnak megálljt parancsolni, hogy ne zabáljam fel az összeset, mire felhasználom az ételemben. (Előre szólok, az illat mennyei lesz, hát még az íze...szóval önuralom needed.)

A húst vékonyra klopfolom, mindkét oldalát bekenem vékonyan dijoni mustárral, majd sózom, borsozom. Egy tepsi aljára kevés olívaolajat öntök, jöhet rá a húsok fele, szorosan egymás mellé helyezve. (hogy kvázi egy réteget képezzenek) Erre jöhet a tört fokhagyma fele, a vöröshagyma karikákra vágva, a koktélparadicsomok fele egészben, majd a vargánya háromnegyede (a vargányát szintén nagyobb darabokban sütöttük meg), majd a füstölt sajt darabkák, végül a tejszín/tejföl fele.

Újabb réteg hús. Rá a tört fokhagyma másik fele, paradicsomok, vargánya maradéka. És egy kis tejszín/tejföl, valamint friss zöld fűszer a tetejére.

És mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe cirka 40 percre. Mi madársalátával fogyasztottuk, hogy könnyebb legyen, de éhesebbeknek krumpli vagy a rizs is mehet mellé, így is - úgy is csak imádni lehet! Mindenkinek jó étvágyat. 

Ilyen volt, mikor megsült:

Már napok óta munkálkodott bennem a gondolat, hogy vágyom valami sütőtökös ételre, hiszen itt a szezonja, de az agyonhypolt krémleveshez nem volt kedvem.  A Good Foodban volt egy jó cikk, ami mentén elindultam, és megszületett az én variációm. Szerintem érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. A narancssárga sütőtök színt visz az őszi szürkeségbe, a sáfrány pedig megkoronázza az élményt. 

Szóval tegnap ebédszünetben elcsattogtam a  fehérvári úti csarnokba és szereztem tököt, na jó tököket, mert volt még egy cuki, amit nem bírtam otthagyni. (Ezt már az irodába visszafele menet megbántam, mert volt súlyuk...és ha már ott jártam, édesburgonyát is vettem, nem is keveset, mert igazi szőke vagyok.Ja és a hazautat taxival tettem meg, mert a BKV-n inkább nem próbáltam meg magassarkúban hazavinni a zsákmányt.) Köszönöm az ejnye bejnyézős"buksisimiket" drága Olvasóim, lássuk a processt. 

Hozzávalók: 

- 1 sütőtök ( én ennek a háromszorosát használtam fel cirka.)

- sáfrány (utólagos köszönet drága barátnémnak a marokkói sáfrányszállítmányért)

- curry

- só

- frissen őrölt bors

- 2 közepes méretű póréhagyma ( a felhasználható rész nem túl nagy, szóval ne tévesszen meg senkit, hogy eme csodás növények elég nagynak tűnnek a boltban)

- 1 csomag pappardelle tészta (vagy amilyenre éppen kedved szottyan)

- olívaolaj

- 1,5 dl alaplé

- 1,5 dl tejszín (ezt akár kókusztejjel is megjátszhatjuk, én most maradtam a tejszínnél)

- 2 közepes méretű vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma (összenyomva)

- 15 dkg cheddar sajt 

- 1 csokor zsálya

- kakukkfű és fenyőmag a díszítéshez

- 20 dkg szalonna 

A tököt nagy hegedülés után félbevágtam, besóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal és egy 35-40 percre bevágtam a 180 perces sütőbe. (miközben sült még hajat is mostam, éljen a multitasking.) Miután megsült, a megpuhult húsát egy edénybe kapartam, és hagytam hűlni. (ezt is sóztam, borsoztam.)

A póréhagymákat vékonyra szeltem, majd 3-4 percig forró vízben blansíroztam, ezt követően botmixerrel pürésítettem, majd jött bele a só, bors, curry, alaplé és a tejszín, belekevertem a lereszelt cheddar sajtot, ezt is félretettem. 

A szalonnát megpirítottam egy serpenyőben, rádobtam a  vöröshagymát és az összezúzott fokhagymát. Jöhetett bele a póréhagymás keverék, majd a sütőtök, őrölt borssal  és curryvel tovább ízesítettem,illetve hozzáadtam a sáfrányt is. 

Ha az ízek összeértek, hozzáadtam a  felaprított zsályát. 

A tésztát kifőztük. Tálalásnál kakukkfüvet használtunk a díszítéshez, a tésztára bőven halmoztunk a  szószból, a tetejére fenyőmagot szórtunk. Mi egy pohár Bock Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc házasítást kortyolgattunk el hozzá 2011-ből. Jó étvágyat és összebújós őszi estéket Mindenkinek:)

Egy kimerítő hétfői nap után nincs is kellemesebb, mint keverni egy italt, átbeszélni a nap eseményeit és valami vacsit rittyenteni. Mivel ezen az estén mindketten le voltunk amortizálva, valami gyors és egyszerű mellett döntöttünk, ami reggelire is tökéletes választás. (Pláne, hogy sikerült egy nagyobb adagot összeütnöm, így Gábor még másnap reggelire is ette.) Hadi gazdálkodósat játszottunk, felcsaptam a hűtőt, megnéztem mi van, és mivel Gábor előzőleg már felvetette a rántotta ötletét, kerestem a további hozzávalókat, amik feldobhatják az amúgy usual projektet. És mit találtam? Vargányát, szarvasgombás patét...és munkához láttunk.

Hozzávalók: 

- 20-25 dkg vargánya

- 2 ek szarvasgombás paté (nekem Anett hozta Rómából, nagyon komoly kis cucc)

- 2 ek szarvasgombás olívaolaj (ezt Dubrovnikban martam)

- 10 dkg húsos szalonna

- 5-6 tojás

- só, frissen őrölt bors

- 1 dl tejszín

- friss petrezselyem/metélőhagyma/mindkettő

- 2 közepes méretű vöröshagyma

- 4-5 gerezd fokhagyma

2 ek szarvasgombás olívaolajon megpirítom az apróra kockázott szalonnát, majd jöhet rá a finomra aprított vöröshagyma, és a fokhagyma rányomva. Ha üvegesre párolódott, mehet rá a 2 ek paté.

Majd jöhet rá a nagyobb darabokba vágott vágott vargánya.

Ha a gomba már megpuhult, beleöntök 1 dl tejszínt, illetve hozzáadom a felvert tojásokat, sóval és frissen őrölt borssal ízesítek.

A végén petrezselyemmel és metélőhagymával kerekítek. Egy kis friss bagettel, zsömlével és egy pohár borral/narancslével finom vacsi/fejedelmi reggeli.

Egy étel, ami a gyerekkoromat idézi, amit ha egyszer elkezdesz enni, nem lehet abbahagyni, ami a maga egyszerűségével elképesztő finom és bármikor jól esik. Millió elnevezése van, kiskoromban mindig Anyukámat nyaggattam: lapcsit akarok enni! És ez most hétvégén sem volt másképp...

Nagyon gyorsan elkészül, érdemes nagyobb mennyiségben készíteni, nálunk ritkán fordul elő, hogy még másnapra is marad belőle. Eheted natúr, tejföllel, vagy pakolhatsz rá reszelt sajtot is, vagy amit tetszik. Lássuk, mi kell hozzá.

- krumpli (1kg, de lehet több is- mi 6 nagyobb krumplit használtunk)

- 1 tojás

- liszt

- 6-7 gerezd fokhagyma

- só, bors

- liszt

- olaj a sütéshez

A krumplit meghámozzuk, majd lereszeljük.

Hozzáadjuk a lisztet (pontos mennyiséget nem tudok mondani, szemre mérem, de kb 15-20dkg), a fokhagymát rányomjuk, mehet bele a tojás, a só, a bors, majd összekeverjük.

(Közepes sűrűségű masszát kapunk.)

Majd az olajat felforrósítjuk a serpenyőben, kanállal belepakolunk egy kupacot elegyengetjük, lapocskákat formázva.

Mindkét oldalát enyhén pirosra sütjük, frissen és melegen a legfinomabb. 

A szerda egy jó nap, mert a hét fele eltelt. Így gondoltam csinálok valami finomat, ami nem különösebben szöszmötölős és jól lehet vele lakni. Így ebédszünetben kedvenc kollégámmal, Áronnal elmentünk shoppingolni és megvettem a hozzávalókat. 

Fontosnak tartom, hogy még egy busy héten is párszor főtt kaja kerüljön az asztalra, van benne varázslat, de komolyan, aki nem hiszi, járjon utána. Sajnos ahogy napról-napra hűvösebb van, így kívánjuk egyre jobban a tartalmasabb, kerekebb ételeket. (Magunk megnyugtatására, ha figyelünk a mozgásra, belefér - és igen, most kedvenc edzőm büszkén megveregetné a vállamat. :) )

Hozzávalók:

- 70 - 80 dkg pulykamell (csirkéből is mehet)

- 20 dkg szalonna

- 2 közepes méretű vöröshagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- só, őrölt bors, majoranna

- 3 dl tejszín

- 2 ek dijoni mustár

- 1 dl rosé/fehérbor (száraz)

- friss petrezselyem

+

- 1 kg parázs burgonya

- 10-15 apróbb koktélparadicsom

- só, őrölt bors

- kesudió, dió, mogyoró (én egy mixet vettem) - aki nem szereti a ropogós dolgokat, hagyja ki, mert ez tényleg ropogni fog - Gábor meg is jegyezte, hogy neki kicsit túlropogott, de azért elpusztította.

- parmezán

- olívaolaj

A szalonnát kevés olajon megpirítom, hozzáadom a felaprított vöröshagymát, üvegesre dinsztelem, majd jöhet rá a  csíkokra vágott hús.

Só, bors, majoranna. Ha a hús kezd megpirulni, jöhet az összetört fokhagyma is. Majd ráöntöm a bort, és hozzáadom a mustárt.

Kicsit megforgatom, végül rálöttyintem a  tejszínt, ha kell, keményítővel sűríthetem. A végén friss petrezselymet keverek hozzá. 

A krumplikat héjukban előfőzöm, majd fogok egy tepsit, olívaolajat öntök az aljára beledobálom őket, mehet rá  só, bors, a koktélparadicsomok.

Így sütöm egy 20 percet, majd hozzáadom a magvakat, és reszelt parmezánt keverek bele, így még sül 10 percet, és kész is van. 

A köret és a húsos ragu közti összhang szerintem tökéletes, a ropogós magvak és a parmezán, kiegészülve a sült paradicsommal és a burgonyával isteni. Továbbra is igyatok egy pohár bort a vacsihoz:) Jó étvágyat! 

Visszatérve a nyaralásból rájöttünk, hogy előző héten szénhidrát mérgezést kaptunk, mivel eszetlenül összeettünk és összeittunk mindenféle bűnös dolgokat, így arra a megállapításra jutottam, hogy ideiglenesen kicsit lájtibb fogásokat kell reprezentálnom, ha nem akarunk masszív hasi zsírpárnákat. Eme remek étel elkészítésénél a másik szempont az volt, hogy hulla fáradtak voltunk az első munkanap után, így a "minél gyorsabb annál jobb" elv érvényesült. Az elkészítési idő nem több, mint nettó fél óra, és a bónusz: még a pasik is megeszik:) :D

Amúgy nem értem, egyesek mért kapnak herótot a májtól, igaz nem néz ki túl gusztusosan nyersen, de elkészítve..baromi finom és totál egészséges. Van benne vas, cink, A-vitamin, szóval egyétek!

Hozzávalók: 

- 60 dkg csirkemáj

- 1 cs bacon

- 3 db zöld alma

- fahéj

- 3 db lilahagyma

- római kömény

- 1 dl rosé

- frissen őrölt bors

- só

- friss petrezselyem / metélőhagyma / mindkettő

A májakat megszabadítjuk a mócsingoktól, vagy a hozzá kapcsolódó szívektől, ha maradt rajtuk, és betekerjük őket a bacon szeletekbe, majd egy olívaolajjal megöntözött tepsibe helyezzük őket. Az almákat meghámozzuk, karikákra, vagy kisebb szeletekre vágjuk és a májak közé tesszük a tepsibe, tetejükre fahéjat szórunk.

A sütőt légkeverésen előmelegítjük 180 fokra, a sütési idő kábé 25 perc. Íme megsülve: (kár, hogy az illatot nem tudom megosztani Veletek)

A hagymákat nagyon vékony karikákra vágjuk/gyaluljuk. közben felrakunk forrni egy liter vizet. (Mindenkinek javaslom, kérje meg pasiját a hagymák felszeletelésére, b opció úszószemüveg, nagyon csípett.)

Kétszer leforrázzuk a hagymákat, vagy akár áztathatjuk is őket 1-2 percig. (ez kicsit kiveszi a kraftot belőlük, de mégis megmarad a jellegzetes íz és a szín.) Majd utána még egy 1 dl roséban 5 percig pároljuk.

A rosét leöntjük, jöhet rá egy kis só (én hoztam haza Dubrovnikból levendulás tengeri sót, így azt használtam), frissen őrölt bors, majd a kevés római kömény és a zöldfűszerek.

Egy pohár borral igazán finom és könnyed vacsora.

Úgy hiányzik a nyár, mint egy sivatagban rekedt, oázisra vadászó embernek egy pohár friss víz. Amikor múltkor átjött Anett barátnőm, valami nyáriasat akartam, de mégis laktatót. Eredetileg egy húsmentes, paradicsomos tésztának indult, de aztán egy turbózott vörösboros szélesmetélt lett belőle, mindannyiunk nagy örömére.

Hozzávalók:

- 1 csomag szélesmetélt (én Updatet használtam)

- 25 dkg szalonna (Kolozsvári)

- egy nagy csokor borsika/bazsalikom

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 5-6 nagyobb paradicsom

- 1 db közepes méretű zöld kápia paprika

- 1-2 fej vöröshagyma

- 1-2 ek cukor

- 3-4 dl vörösbor (Én Egri Bikavért használtam)

- só, bors

+ a tetejére: 

- parmezán

- pirított mandula

A tészta elkészítése pofon egyszerű.Majdnem puhára főzöm sima vízben (amibe ugyebár sót és olajat tettem).

Amikor már közelíti a megfelelő állagot leöntöm róla a vizet, és vörösborral helyettesítem.

Optimális esetben nem marad bor a főzés végén a tésztán, mert magába szívja és enyhe vöröses színt kölcsönöz szélesmetéltünknek. A tésztához pirított szalonna kockákat és felaprított borsikát / bazsalikomot keverek, sózom, borsozom és félreteszem.

 A paradicsomos szósz:

Kevés olajon üvegesre párolom a vöröshagymát, majd hozzáadom a cukrot, mikor kellemes barnás kéreg képződött a hagymáimon, beledobom a kockákra vágott paradicsomot. (ha nagyon ráérünk, távolítsuk el a paradicsom héját, például a forró vizes módszerrel, nekem nem volt most rá időm)

Amikor a paradicsom kezd aszalódni, hozzáadom az összenyomott fokhagymát. Hagyom sűrűsödni, borssal és kevés sóval ízesítem.

(A sóval vigyázni, nehogy valaki úgy járjon, mint jómagam - nem akart rendesen jönni a só a szóróból, ezért izomból elkezdtem rázni, minek következményeképp kábé 300g só borult az edénybe, evidens volt, hogy készíthettem egy új adagot, és nem káromkodtam nagyon...) Ide is dobhatunk egy kis friss bazsalikomot, elrontani nem fogja, sőt..

Az étel tetejére mandulaforgácsot pirítottam egy kis zöld kápia paprikával, erre pedig reszelt parmezán hullott.

Az ételt egy pohár fehérborral kísértük, mindenki elégedett mosollyal emésztett. Jó étvágyat :)

Kár lenne szépíteni, a nyár nagyon gyorsan elillant és helyette, megérkezett az ősz, meg a szakadó eső. Persze, amikor sütött a nap és meleg volt, az volt a bajom, és ezerrel sápítoztam, hogy mikor lesz vége, most meg visszasírom. Milyen jó is lenne egy kellemes augusztusi napot belepakolni egy üvegbe, biztonságos helyre tenni, és amikor szükségünk van rá, csak elővenni, és fürödni a nap melengető sugaraiban, na meg a hamisíthatatlan nyári hangulatban. Pont ez járt a fejemben, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ajvárt fogok készíteni, és eltenni télire, hiszen egy kis "üvegbe zárt nyár" a zord napokon kész felüdülés lehet. Az ajvár a délvidék egyik legfinomabb receptje, kicsit füstös, kicsit csípős, temperamentumos krém, a nyár legfinomabb zöldségeinek minden zamatával megspékelve, szerintem igazi ínyencség. Lássuk mi kell hozzá...

- 1,5-2 kg padlizsán

-1,5-2 kg kápa paprika (én zölddel dolgoztam)

- 4 közepes méretű vöröshagyma 

- 1-2 lila hagyma (opcionális)

- 1 fej fokhagyma

- 5-6 hámozott paradicsom

- só, bors, olívaolaj

- egy csokor borsikafű

- nátrium benzoát 

Előmelegítem a sütőt 180 fokra, légkeverésen. A padlizsánok végét eltávolítom (a szárnál), megszúrkálom őket villával, a paprikákat kicsumázom, mehetnek a tepsibe, jól meglocsolom őket olívaolajjal.

Kábé fél óra, +/- 10 perc, és készre sül.

A hagymákat felvágom, a paradicsomokat forró vízbe áztatom 5 percre, így könnyen lejön a héjuk. 

Eltávolítom a padlizsán és  a paprikák héját is, kvázi kikaparom a  húsukat egy nagy edénybe, beledobom a hagymákat, a paradicsomokat, leturmixolom,sózom, borsozom.

Feldobom a tűzhelyre, közepes lángon elkezdem főzni folyamatos kevergetés mellett, mert nagyon könnyen odaég, öntök bele egy kis olívaolajat.

Kb 30 perc főzés után beledobom a felaprított borsika leveleket, még 5 percig rotyogtatom, majd félrehúzom az edényt. (A borsika nem must have kategória, de az íze remekül passzol.)

Az üvegeket előkészítem.

A sterilizált üvegekbe betöltöm, a tetejére ujjnyi olívaolajat öntök, és én szórtam még bele egy késhegnyi nátrium benzoátot is. ( nem muszáj, mert az olaj elvileg tartósít, én biztosra mentem.)

Ebből a mennyiségből 6 kisebb és egy nagyobb üvegcse lett, az egyedi címkéink ezúttal is rákerültek az alkotásra.

Húsokhoz isteni kísérő, és persze bármihez, amihez az ember megkívánja:)