Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert már lassan két hete, hogy betévedtünk ide a péntek esti színház után, nem is "mi" lennénk, ha nem hamburgerre és sörre vágynánk egy kultúrprogram után...na de az se standard, hogy lakk és bőr szerkós emberkék vonaglanak vámpírfogakkal egy színpadon, ha már itt tartunk. (Spottoltuk a Vámpírok bálját, a pár sarokkal feljebb található Magyar Színházban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pár sarkot sem gyalog tettük meg, tekintve, hogy erős vonzalmat érzek a 14cm-es cipősarkak iránt, szóval a taxi szimpibb volt.) A helyet egy kedves ismerős, Bálint ajánlotta, utólag is köszönet érte, elindított egy lavinát, méghozzá: Fruzsi és Gábor nagy burger tesztjét:)

Kívülről a hely nem a felemás kategória, viszont hívogat. Belépve máris feltűnik, hogy itt sincs túl sok hely az éhes vendégeknek, és ami van, az is mind foglalt. (max 15-20 hely) Bár farkaséhesen érkeztünk, ezt már szimpinek találtam, hiszen péntek este 11 volt. (Tapasztalataim szerint szerencsére a részegek nagy része ilyenkor már a töröknél kajál, hiszen az gyorsabb és olcsóbb, ezért ezekre a helyekre inkább az igényesebb, street food fan fiatalok járnak.) Kellemes hangerőn mexikói zene süvített, hiszen a hely az amerikai és a mexikói konyha ízeit hozza el nekünk. Egyszerű, fiatalos design, a tábla totál bejövős volt, ahogy felsorolta a variációkat a falon.

Persze ez nekem nem volt elég, így máris a fiatalember segítségét kértem, aki a pultban ólálkodott, és segítőkész volt abszolút. Mikor mondtam, hogy először vagyunk itt, máris rá akart beszélni egy classic burgerre, ám végül barbecue-s lett belőle, időközben a sarokban is felszabadult egy hely, így még az étel készült, söreinkkel helyet foglaltunk. (mellettünk a falon egy western ruhás, szúrós szemű pasi figyelt ránk, mintha ellenőrizné, üres lesz-e a tányér?:) )

A levegőben nem hivalkodóan, de érezni lehetett a konyha felől terjengő fincsi illatot, ami igencsak beindította a nyáltermelésünket. A kiszolgálás gyors volt, nettó 10 perc várakozás után feltűnt az előbb említett fiatalember, és hozta a vacsoránkat.

A tányér tök jól nézett ki, külön szimpi volt, hogy nem klasszikus hasábburgonyát találtam rajta, hanem konfitált, kicsit megsütött, házi beütésű krumplikat. Kisebb mennyiség, mint amit megszoktunk hambi mellé, de az élmény sokszoros. 

A gyömbéres káposztasaláta igazi orgazmus volt gasztró értelemben. Tökéletes ízharmónia, be tudtam volna belőle lapátolni egy vödörrel. (az utóbbi években a legfinomabb káposzta sali, amihez szerencsém volt!)

A szendvicsről: ha jól tudom, házilag készül ő is, szezámmagos tetővel, pirítva. Hmmmm a töltelék..sali, hagyma, paradicsom, egy tökéletes vastagságú húspogácsa, cheddar sajt, BBQ és még vmi extra szósz, amire kíváncsi lennék, miből készült:) Nekem mennyiségre tökéletes volt, sőt a végén alig bírtam kitipegni a helyről, annyira jól laktam. Kísérőnek egy Coronita gurult le mellé.

A hely másik bónusza, hogy van itt még mindenféle tex-mex csoda, szóval nem kell feltétlen leragadnunk a hamburgereknél, bár ezekből is van jó pár...attól tartok, ezeket is végig kell kóstolni.

Összességében nekem nagyon bejött a hely, szimpi személyzet, csúcskaja, kerek ízek. Mindenképp jövök még, és a helyetekben nem hagynám ki, ha még nem voltatok:)

Kedves Olvasóim, Barátaim!

Tegnap éppen az irodában csápoltam a klaviatúrát, amikor tudomásomra jutott, hogy a filmertek.blog.hu szerzője/szerzői jelölték a blogomat a Liebster Awardon, amit nagyon szépen köszönök, 100 wattos mosolyt csalt az arcomra, így arra a döntésre jutottam, születik egy bejegyzés ennek kapcsán, megválaszolom a kérdéseket, és jómagam is kérdést intézek pár másik bloggerhez.

Na de a köszöneteknek itt még nincs vége, ugyanígy köszönöm Mindenkinek, aki az utóbbi hónapokban figyelemmel kísérte írásaimat, illetve ténykedéseimet a konyhában, esetleg lecsekkolta/kipróbálta a receptjeimet. Külön köszönet Gábornak az inspirációért (mert ő a múzsám), Anettnek az építő jellegű kommentekért és javaslatokért, a Családomnak a támogatásért ill. kóstolásért, Anyósnak és Apósnak az elismerő szavakért és a szuper minőségű zöldségekért és fűszernövényekért.

A kapott kérdésekre a válaszaim:

1) Mi volt az első bejegyzésed a blogodon és miért pont az?

Az első bejegyzésem a "Cigánypecsenye - avagy a dolgozó pasi vacsorája" volt. Emlékszem még hűvös volt, és valami emberes fogást akartam Gábor elé tenni, akinek kissé húzós napja volt. És miután elkészültem, gondoltam lefotózom, mert jól nézett ki, és az illata is mennyei volt. (kár, hogy ezeket még nem tudjuk megosztani a nagyérdeművel) Ezen a ponton jutott eszembe, korábban mennyire életképtelen próbálkozásaim voltak a konyhában, (itt kiröhögtem magam) mert bizonyos dolgoknak még a nevét sem tudtam, és ezt még lehetne fokozni. És milyen jó, hogy most már elboldogulok, sőt próbálom belevinni a dologba a kreativitásomat és a szenvedélyemet is, ezért úgy döntöttem, blogolni fogok, mert ezzel talán ötleteket adhatok másoknak, segíthetek nekik, megoszthatom a receptjeimet, ötleteimet, és valami maradandót alkotok, amit jó lesz később elővenni. Hogy mért pont ezt raktam fel először? Mert itt hoztam meg a döntést, hogy írni fogok, és nem is késlekedtem, hanem belecsaptam a lecsóba.

2) Mit gondolsz a hazai bloggerekről? Vannak kedvencek?

Nagyon sok üde színfolt tűnt fel a palettán az utóbbi években és korábban is, és szerintem a dolog abszolút növekvő tendenciát mutat. Viszonylag sok blogot követek, és nem kizárólag gasztró témában, függetlenül attól, hogy én ezt érzem a sajátomnak. Természetesen vannak kedvenceim, az ő bejegyzéseiket napi szinten követem, és fogom is:) 

3) Mivel tudnád még jobbá tenni az oldalad?

Ez egy nehéz kérdés, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki innováción brainstormingol :) Az oldalamnak most is van egy egyedi jellege azáltal, hogy próbálok kicsit személyes hangvételt megütni, és nem feketén-fehéren a receptekre és az elkészítésre szorítkozni. A későbbiekben szeretnék minden ételhez egy-egy történetet is kapcsolni, mert mindegyiknek megvan a maga storyja, ami valamennyire sugározza a hangulatát, lássuk be. Örülnék,h a jövőben néhány tehetséges barátom is megörvendeztetne egy-egy post-tal az oldalamon, mint vendég "szakács". Terveim közt szerepel videók, ill. egyéb gasztró élmények rögzítése is. A designra is ráférne némi barkácsolás, erre hamarosan sor kerül, amint időm és energiám engedi, hogy felkutassam a kompetens népeket :)

4) Ha nem az oldala jelenlegi tematikáját követnéd, miről írnál?

Újabb elgondolkodtató kérdés :) Szerintem mindenki arról ír, ami igazán érdekli, ami örömet okoz neki. Ez nem egy kötelező jellegű dolog, ez lehet hobbi, szenvedély, vélemény, és a variációk száma végtelen. Ha nem gasztró témában alkotnék, akkor valószínűleg borokról, könyvekről, utazásaimról vagy pillanatnyi érzésekről írnék. Mindenesetre egyenlőre maradok ennél a tematikánál, de soha ne mondd, hogy soha... :)

Kérdéseimet az alábbi blogokhoz intézem:

http://iz-illat-varazslat.blog.hu/ 

http://blogkocsma.blog.hu/

http://kertkonyha.blog.hu/

Az ominózus kérdések:

Mikor és miért kezdtél el blogolni?

Ez számodra hobbi vagy hivatás?

Mit gondolsz, mennyire inspirálsz másokat a konyhában?

Ha egy bejegyzésedet a "világbajnok" jelzővel illethetnéd, melyik lenne az és miért?

Kedvenc gombám egy újabb elkészítési módja. A konyhámban vannak olyan műveletek, amik nagyon ritkán történnek, ilyen a panírozás, vagy a rántott dolgok elkészítése. De a rántott vargánya az más. Azontúl, hogy a panír nem éppen illik bele a legegészségesebb diétás menübe, ezt is elkészíthetjük Update módra. (nyugodtan kövezzetek meg, de ha ezzel csökkenthetünk a kalóriabevitelen, szerintem érdemes.)

Szóval a panírozásnál Update lisztet és Mestermorzsát használtam, az íz amúgy ugyanolyan. Csak utána nyugodtabban habzsoljuk az ételt, mint nélküle:) 

A fekete rizs megint egy fantasztikus alapanyag, maximálisan feldobja az amúgy is mennyei, vargányából készített fogást, nem mellesleg a "szuperélelmiszerek" közé tartozik. Szerintem itthon nem annyira elterjedt, pedig, ha mindenki ezt enne, kevesebben fordulnának orvoshoz daganatos/szív-és érrendszeri betegségekkel. Hogy miért? Először is szénhidrátban szegény, viszont rostban és növényi anyagokban gazdag, kiváló antioxidáns és csurig van E-vitaminnal. Egy baja van, hogy az ára ennyire nem szuper, de szerintem ezekre a cuccokra érdemesebb költeni, mint egy doboz cigire, vagy pár zacskó chipsre. 

Hozzávalók: 

- 60 - 70 dkg vargánya (vagy amennyi rendelkezésre áll, nekem még ennyi volt left, muszáj volt megcsinálni)

- liszt, tojás zsemlemorzsa a panírozáshoz (a felvert tojásba tettem egy pirospaprikát, őrölt borsot és sót.)

- fekete rizs 

- 1 dl bor (fehér)

- bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma (friss)

- 3-4 közepes méretű paradicsom

- 4 gerezd fokhagyma

+

tartárhoz:

- tejföl

- dijoni mustár

- light majonéz

- kovászos uborka leve

- frissen őrölt bors

A rántott vargánya elkészítésére nem fogok kitérni, mert szerintem ez mindenkinek egyértelmű. Próbáljuk meg a gombát nagyobb darabokra vágni, és úgy bepanírozni. 

A fekete rizsnél követjük a rizsfőzés alapszabályait, egy csésze rizshez 1,5 csésze víz. (minimum) Szóval olívaolajon megpirítjuk a fekete rizst, sózzuk, borsozzuk, mivel nem volt otthon delikátom, aljas módon belepottyantottam egy leveskockát, majd felöntöttem vízzel.

A főzési idő lehet, hogy kicsit hosszabb, mint a fehér rizs esetében. A vízhez borult 1 dl fehérbor is. A fekete szín senkit ne ijesszen meg, az íz mindenért kárpótol.

Amúgy meg látványban sem utolsó, ha néhány színes zöldséggel párosítjuk. Totál trendi! Amikor a víz elfőtt, és rizsünk puha, rányomtam a fokhagymát, a pici kockákra vágott paradicsomot és a gondosan felaprított zöldfűszereket. Mennyei lett. 

A tartárt kikevertem közben. Kábé 2 dl tejfölhöz adtam 1,5 tk mustárt és 3 ek majonézt, ráloccsantottam egy kis kovászos uborka levet, borssal ízesítettem. (az arányok mindenkinél ízlés szerint alakuljanak) Tálalásnál egy pohár fehérbor mennyei. Jó étvágyat :)

A múltkor elfelejtettem megemlíteni azt, a nem éppen elhanyagolható tényezőt, hogy volt még a hűtőmben cirka 1,5 kg friss vargánya.

Ennek az egyik felét tegnap használtam fel, a másik fele talán ma következik. Már milliószor kitértem a vargánya előnyös tulajdonságaira, szóval az ajnározós részt most hanyagolni fogom. 

Megérkezett a szeptember, és hát mit ne mondjak, stílusos belépő volt: szakadó eső, szürkeség, depresszió, ingerült emberek és farkaséhség egész nap, jobban nem is indulhatott volna. Ennek tetejébe este nyolcig gyarapítottam a GDP-t, hazaérve kellett a kikapcs, így született meg egy pohár Irsai mellett ennek az egytálételnek a gondolata, amit aztán megvalósítottunk Gáborral és szerintünk nagyon rendben van. 

Hozzávalók:

- 70 dkg karaj 

- 70 dkg vargánya

- 15 dkg szalonna

- 2 fej vöröshagyma

- 1 fej lila hagyma 

- 2-3 zöldhagyma 

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2 közepes méretű paradicsom

- 2 kisebb paprika 

- petrezselyem

- metélőhagyma

- 1,5 dl fehérbor

- 10 nagyobbacska burgonya

- olívaolaj

- só, bors, pirospaprika, majoránna

Tálalásnál: tejföl (opcionális)

Első körben a húzós hétfő után felpattintok egy üveg bort, felaprítom a dolgokat valami lájti zenével a háttérben.

Majd feldobom az edényt a tűzhelyre, kevés olívaolajon megpirítom a szalonnát, majd jöhet rá a vörös, lila és a fokhagyma.  Majd a kockákra vágott karaj. Só, bors, pirospaprika, majoránna. Ha a hús kifehéredett, hozzáadom a felaprított paradicsomot és paprikát.

És hagyom rotyogni. Később beleöntöm a 1,5 dl bort. Majd karikákra vágott zöldhagymát adok hozzá.

Közben egy külön edényben kevés olajon feldobom fonnyadni a felszeletelt vargányákat.

Ha elkészültek és a hús is elkezdett lepirulni, hozzáadom a gombát is. (Plusz a levet, amit eresztett, így biztosak lehetünk benne, hogy lesz szaft és a vargánya kellően markánsan áthatja majd fogásunkat) 

Közben a krumplit megsütöm. Felszínen/sütőben, kinek ahogy szimpatikusabb.

A végén előkapok egy nagyobb edényt és a krumplit összeforgatom a vargányás karajjal. Apróra vágott petrezselymet és metélőhagymát szórok rá.Tálalásnál nyakon önthető egy kis tejföllel. Mi egy pohár Nyakas Irsaival ízleltük meg. És isteni volt. 

Gábor a Lehel piacon poroszkált valamelyik nap, és elmesélte nekem, milyen szép áfonyát látott, igaz kissé borsos áron, de nálunk érvényben van a "minőséget meg kell fizetni" elv, így két kiló érkezett haza eme csodás bogyós gyümölcsből. 

Nem akarom fényezni az áfonyát, de baromi egészséges! Annyi antioxidáns van benne, mint 5 adag sárgarépában, almában, brokkoliban vagy sütőtökben. És mellékesen isteni finom! Na ugye, hogy ugye? :) Nem volt kérdés, hogy el kell raknunk pár üveggel a hideg és depis téli napokra is. Így is történt. Ezúttal nem cicomáztuk a dolgot, a gyorsaság és a praktikum jegyében natúr áfonyadzsem készült, a maximális ráfordítás egy óra, de talán még kevesebb.

Hozzávalók: 

- 2 kg áfonya

- 40 dkg xilit

- 2 dzsemfix 3:1

Az üvegek szokás szerint a mosogatógépben tisztultak, a fedőkkel egyetemben.

Az áfonyákat alaposan átmostuk, a szárakat eltávolítottuk. Egy nagy kondérba beleborítottuk a kis drágákat, és alágyújtottunk. Amikor kicsit kezdett összeesni, hozzáadtuk a xilitet. Felrottyanást követően pedig a dzsemfixet. Nem turmixoltuk össze, mondván, milyen guszta lesz benne pár bogyó, és tényleg.

7 üveg lett belőle, amikre ezúttal is egyedi F&G címke került.

Mosolyogva nézegettük az üvegcséket, mert a közös befőzésnek tényleg megvan a varázsa, bárki bármit mond. És a natúr rossz elnevezés. Mert tele van szeretettel, ami ritka fűszer, és nem juthatunk hozzá bárhol, szóval becsüljük meg :)

Amúgy kiváló sütibe, pitébe, húsokhoz, camemberthez és még sorolhatnám. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani az idei készlet, félek, hogy még repkedni fognak a mínuszok, mikor az utolsó üvegre is keresztet vetünk:)

És a naptári nyár utolsó napja is elérkezett... Mi az utolsó augusztusi hétvégét a Balatonnál töltöttük, hogy búcsút mondjunk a "forró" évszaknak, ami lássuk be - idén kicsit - langyira sikeredett. Bringáztunk, a kertben henyéltünk, és persze rácsodálkoztunk, hogy már a parti kocsmák is bezártak. Naná, hogy a kint lévő kertekben még előkerültek a bográcsok, és a klasszik nyár végi estén kajaszag terjengett mindenfelé. Na hát ez meghozta az ihletet. 

Apukám ismét a nagykanizsai piacon korzózott és mindannyiunk legnagyobb örömére bevásárolt vargányából, utólag is köszi Apu :) Mivel családomban a vargánya nagy sláger és millió módon képesek vagyunk elkészíteni, mindig nehéz valami újat kitalálni, nekem már megint sikerült:)

Mivel volt jó pár natúr palacsinta, amikben még nem volt töltelék, beugrott, miért is ne tölthetnénk meg őket? Hát megtöltöttük...nem is akárhogy :)

Hozzávalók:

- 5-6 nagyobb vargánya

- 2-3 vöröshagyma

- 6-7 gerezd fokhagyma

- 3 dl tejföl

- 3 ek mustár

- 1,5 dl fehérbor

- só, frissen őrölt bors

- egy csokor petrezselyem ill. zellerzöld

- 15 dkg füstölt sajt

- 3-4 nagyobb paradicsom

- 15-20 dkg húsos szalonna

A vargányákat vékonyabb szeletekre vágjuk és félretesszük. Ugyanígy járunk el a paradicsom esetében is, a hagymákat és a szalonnát apró kockákra vágjuk.

Először a mustáros szószt készítjük el. Kevés olívaolajon üvegesre pároljuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát is. Erre 3 ek mustárt teszünk, sózzuk borsozzuk, majd jöhet hozzá a tejföl és a fehérbor. Összerottyantjuk, mikor kicsit kezd sűrűsödni, félretesszük.

Bedurrantjuk a grillt, a vargányalapokat, a paradicsomot és a szalonnát is megsütjük. (Az illat finoman szólva is frenetikus volt.)

Személyenként két palacsintát számoltam. Jól megkentem a mustáros szósszal, erre jött a reszelt füstölt sajt, rá pár kocka szalonna, majd néhány szelet gomba, majd a grillezett paradicsom. Végül félbehajtottam a palacsintákat, a tetejükre ment még egy kis szósz, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld. Na meg egy vargányaszelet díszítés gyanánt.

Italként egy jó fröccs, vagy egy pohárka fehérbor tökéletes. Vargányára fel! :)

Első körben leszögezném, ez a fogás a csípős ételek szerelmeseinek szól, így azoknak ajánlom, akik szeretik, ha néha könnyes lesz a szemük, vagy orrot kell fújni, ha érezhetik, ahogy ez az "erő" átjárja mindegy egyes porcikájukat. És akkor néhányan most biztos csóválják a fejüket, hogy ez milyen káros az egészségre és mennyire tönkreteszi a gyomrunkat, hát nem, hiszen a kapszaicin normális mennyiségben való fogyasztása védi a gyomrunkat egy csomó nyavalyától, szóval srácok, csípős paprikázásra fel :)

Mivel a múltkori ominózus szentlőrinckátai paprika szállítmányból még mindig maradt, és nyilván nem akartam, hogy kárba vesszenek ezek a gyönyörű paprikák, a tettek mezejére kellett lépnünk. Persze felhasználhattam volna őket egy jó kis csípős lecsóba, vagy le is lehet darálni csípős paprika krémmé (amit még valószínűleg fogok is készíteni idén ősszel), de mégis mást kívántunk.

Hozzávalók: 

A töltött paprikákhoz

- 8 db hegyes erős zöld paprika

- 2 szardínia konzerv (itt jön a kettes számú dilemma? melyiket vegyük meg? Ha nem esik útba Culinaris, vagy hasonló kaliberű boltocska, ahol jó minőségű és fixen megbízható darabokat sikerül újítanunk, akkor marad a legközelebbi Spar, és ha a pasinkat küldjük, azért kérjük meg, hogy hívjon fel, ha ott van, hogy mi a repertoár. Mi jobb híján Eva-t vettünk, és egészen rendben volt, az ára pedig 300ft/db körül mozog. Szerintem az olajos a nyerő.)

- 1 tömb feta sajt (25dkg)

- oregánó (friss/szárított)

- 2-3 ek tejföl

- 4-5 gerezd fokhagyma

- egy nagyobb csokor petrezselyem

- frissen őrölt bors, só

- néhány apróbb koktél paradicsom

- olívaolaj

- fél citrom leve

A körethez:

- 3 nagy, érett paradicsom

- friss bazsalikom (ízlés szerinti mennyiségben)

- 5-6 gerezd fokhagyma

- fekete ill. zöld olívabogyó 

- 7-8 barna csiperke

- 1 cs ruccola

- őrölt bors

Elkészítés:

A szardíniákat lecsöpögtetjük, átpakoljuk őket egy tálkába, ahol villával összetörjük. (ha van fejük, azokat tüntessük el) Jöhet hozzá az összepréselt fokhagyma, a felaprított petrezselyem, kis bors, só. 4 paprikát töltünk meg ezzel a "masszával".Javaslom, hogy védjük kezünket valamivel, ha nem akarjuk, hogy még másnap is csípjen.

A feta sajtot szintén összetöröm, hozzáadok 2-3 ek tejfölt, oregánót, és frissen őrölt borsot, ezzel a masszával is megtöltök 4 paprikát.

Előkapok egy kisebb tepsit (miközben a sütőmet már előmelegítettem 160-170 fokra. Belehelyezem a paprikákat, megcsurgatom őket olívaolajjal. (én egy speckó, fokhagymás olajat használtam) Rádobok egy két koktélparadicsomot, ráfacsarok citromot, és egy-két citromkarika is mehet a tetejükre. Én 15-20 percig sütöttem, de csekkoljuk folyamatosan, amikor a paprikánk kezd színt kapni, jó is lesz.

Köretnek egy saját fejlesztésű ruccolás-paradicsomos alkotást kínáltam, ha nevet kellene neki adnom, akkor a "mediterrán sóhaj" névvel illetném:)

Fogjunk egy serpenyőt, mehet az aljára egy kevés olívaolaj, bele a nagyobb kockákra vágott paradicsom és a fokhagyma, hagyjuk őket egy kicsit aszalódni, majd rádobjuk a negyedekre vágott gombákat, őrölt borssal ízesítjük, majd jöhet hozzá a fekete és a zöld olívabogyó, és a végén, ha már jó a csiperke is, hozzáadom a ruccolát és összekeverem. 

Tálalásnál én még egy szelet pirítóst kínáltam hozzá és egy pohárka rosét. 

Dolgozó nők - dolgozó férfiak. Itt egy meeting, ott egy call, mindenki rohan, ha este hazaérsz, leginkább már semmihez nincs kedved, pláne nem valami egészségesre emlékeztető kaját az asztalra tenni. Mi is szeretünk jókat enni, de mivel közeledik a nyaralásunk (még kábé 3 hét), próbáltunk kicsit visszavenni a "lendületből", na meg emelni a kocogással vagy fitvibe-bal töltött órák számát.

Tegnap Gábor sürgött-forgott a konyhában, én meg néha rápillantottam, mit művel, így született ez az 5 perces vacsora, a "néhailyeniskell" fuvallat jegyében.

Hozzávalók:

- tonhal filé (megteszi a konzerv is, bár gusztább ha szeleteink vannak, persze a legjobb az lett volna, ha rendelkezésre állt volna  friss filé, de nem volt..viszont a minap beugrottam az újonnan az iroda alatt nyílt Lidl-be, és találtam tonhal filét egészben, ami üvegben, olívaolajban úszik, egészben ki lehet őket halászni és még az ára is elfogadható, és ami a legfontosabb, baromi finom.)

- 2-3 nagyobb, érett paradicsom

- fél fej lila hagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma  apróra vágva/összezúzva

- friss bazsalikom

- só, frissen őrölt bors

- citrom/lime facsart leve

- egy szelet pirítós (Update vagy barna kenyér)

Vegyünk hát egy tányérat, pakoljuk ki rá a tonhal filé darabkákat, facsarjunk rá citromot/lime-ot, és hintsük meg frissen őrölt borssal, díszítésnek dobhatunk rá 1-2 olívabogyót. Vágjuk fel a paradicsomokat apró kockákra, ehhez adjuk hozzá a szintén apróra vágott lila hagymát és az összezúzott/miniatűrre vágott fokhagymát. Adjunk még hozzá sok-sok friss bazsalikomot. Pirítsunk meg egy szelet barna kenyeret. (aki akar, kenjen rá egy kis vajat, mi nem tettük.) Körítésnek szuper hozzá egy pohárka száraz fehérbor, mi ezt most kihagytuk. Have fun :)

Mivel Anyósnak pénteken dolga volt a városban, magától értetődő volt, hogy minket is meglátogat. Nekem pedig az, hogy valamit főznöm kell. De mi az a kaja, ami különleges, mégis munkából hazaérve, egy óra alatt is össze lehet dobni és mindenkinek ízleni fog? 

Hozzávalók:

- 1 csomag szélesmetélt (én Updatet használtam)

- 30 dkg áfonya 

- 10-15 dkg xilit

- 40-50 dkg darált hús (sertés)

- 10 dkg húsos szalonna

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 1 sárgarépa lereszelve

- 8-10 koktélparadicsom

- 2 szár zeller

- só, bors, római kömény, borókabogyó

- egy nagy csokor petrezselyem

- 2 zöld borsos/bármilyen ízesítésű camembert sajt

Első körben elkészítjük a tésztát. A szélesmetéltet megfőzzük. (A vízbe egy csipetnyi só + egy kis olaj) Majd jöhet az áfonyaszósz elkészítése. Miután alaposan átmostam a gyümölcsöt, felteszem egy kis edényben a tűzhelyre közepes lángon és hozzáadom a xilitet, lassú kevergetés mellett kábé 20 perc alatt sűrű mártássá alakul.

A tésztát nyakon öntöm az áfonyaszósszal hozzáadom a felaprított petrezselymet, illetve a megpirított, kockára vágott szalonnát. Félreteszem.

Közben megdinsztelem a felaprított vöröshagymát és fokhagymát, majd hozzáadom a darált húst. Sóval, borssal és római köménnyel ízesítem. Ha kifehéredett hozzáadom a lereszelt sárgarépát, majd a paradicsomokat. Ha egy kicsit rotyogott és levet engedett alkotásunk, jöhetnek a felaprított zellerszárak, amik üdeséget kölcsönöznek majd a fogásnak. Erre rászórom az összetört borókabogyókat.

Végül a camemberteket egy száraz serpenyőben kicsit meggrillezem, épphogy megbarnuljanak.

Tálalásnál az időközben lilává vált tésztára jöhet két kanál a húsos raguból, majd a tetejére a negyedbe vágott camembert darabkákból néhány. (vigyázzunk, könnyen folyik, gyors, határozott mozdulatok előnyben) Én a tetejére még egy kis friss metélőhagymát pakoltam, amúgy dió sem lenne rossz... körítésnek egy pohár száraz vörösbor tökéletes.

A paprikás krumpli az a kaja, amit bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben megennék. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így...Egy klasszikus magyar egy tál étel, amit mindig megfőzünk külföldi barátainknak, egy balatoni bográcsos kerti bulin, vagy a családunknak, mert a maga egyszerűségével zseniális. Ennek is többféle változata van, én most az egyik általam preferált, felturbózott receptemet mutatom be Nektek, ami azért került ma elkészítésre, mert a tegnapi Borkomp Fesztivál után szükség volt a regenerálódásra, és mert Mi másnaposan ezt kívántuk. Nagyon...

Szóval ajánlom másnaposoknak, aznaposoknak, éheseknek, magyaroknak, külföldieknek és mindenkinek, aki szereti :)

Hozzávalók: 

- 10-12 nagyobbacska krumpli (én találtam néhány régebbit a kamrában, meg hozzátettem még pár sárgát is)

- 15-20 dkg szalonna (nálam kolozsvári és erdélyi esett a kondérba)

- egy szál kolbász (én csípőset és paprikásat tettem bele fifty-fifty arányban)

- 2-3 nagyobb vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- egy zöld paprika (csípős fanoknak)

- 10-15 mini koktél paradicsom

- 20-30 dkg barna csiperke gomba (kisebb darabok)

- só. bors, kömény, pirospaprika

- 2 leveskocka

- 2.5- 3 dl vörösbor + víz

- libazsír

Tetejére:

- tejföl

- zöld fűszerek (én friss rozmaringot, petrezselymet és metélőhagymát pakoltam rá)

Hozzá: friss bagett

Fogjunk egy nagy edényt. Olvasszunk meg 2-3 ek libazsírt az alján, majd dobjuk bele a felkockázott szalonnát, ha megpirult, adjuk hozzá a felaprított hagymákat.

Ha kellően megdinsztelődtek, húzzuk félre a lábast, szórjuk meg pirospaprikával (ne spóroljunk), jöhet bele két leveskocka. Majd a felkockázott burgonya. (amit előtte áztassunk be vízbe) Forgassuk össze, sózzuk, borsozzuk, vigyázzunk a sóval, hiszen mind a szalonna, mind a leveskocka kellően sós. Közben vegyünk egy kisebb edényt, amiben kevés olajon pirítsuk meg az egészben hagyott, gondosan átmosott csiperkéket, majd öntsünk rá pici vizet és főzzük készre. Közben öntsük nyakon a krumplikat 2-5 3 dl vörösborral, illetve szükség szerint egy kevés vizet is adjunk hozzá, úgy hogy éppen ellepje őket a folyadék. Jöhet bele a koktélparadicsom (egészben) és a zöldpaprika, amikor a krumpli elkezd puhulni hozzáadhatjuk a felkarikázott kolbászt is, aminek előzetesen eltávolítottuk a héját. (tartsuk a csap alá, meleg víz, utána egyben lejön) És tegyünk rá fedőt, lassú tűzön főzzük. Ha közben megpuhultak a  gombák, borítsuk be azt is a kondérba a krumplihoz. Kóstoljunk bőszen, ha szükséges, borsozzunk, köményezzünk ízlés szerint. Ha túl soknak ítéljük a levet és nem elég sűrűnek, vegyünk ki pár krumplit, turmixoljuk le és dobjuk vissza, így önmagával tudjuk sűríteni alkotásunkat.

Ha a krumpli és a kolbász is teljesen megpuhult, és kellőképp sűrű a szósz, le is vehetjük a tűzről.

Én tálalásnál tejfölt és zöld fűszereket halmoztam a tányér tetejére, valamint friss bagettet kínáltam mellé.

A másnapos és a nem másnapos gyomorral is csodát tesz, utána egy néhány órás délutáni szieszta a "must have" kategória részét képezi. Jó étvágyat :)