Ki ne emlékezne a régi szép időkre, amikor a nagymamája/anyukája csinált mindenféle finomabbnál-finomabb réteseket, amiket ha egyszer elkezdett enni az ember, nem tudta abbahagyni, és haza is kellett cipelni pár rudat, biztos ami biztos?

A rétes a török befolyás alatt honosodott meg hazánkban, elődje a Baklava volt. (amit például nem szeretek, mert émelyítően édes.) Minden háziasszony rémálma, hogy rétestésztát kelljen készítenie, mert nagyon nem könnyű eltalálni, milyen a tökéletes, nem beszélve arról, hogy időigényes, de egyszer kipróbálom, megígérem. 

Mivel mi, a 21. század modern, időhiányos háziasszonyai vagyunk, már rendelkezésünkre állnak olyan jóféle cuccok, amik nem voltak elődeink idejében - gondolok itt a mirelit rétestésztára, lapokra. És igen, én is ezzel a lehetőséggel éltem. (Tisztelettel kérem a trollokat, kíméljenek meg becsmérlő kommentárjaiktól.) És szerintem senkinek nem kell lemondania egy finom rétesről, akár a hét közepén kedd este, és nem kell rosszul éreznie magát, mert kész réteslapokkal dolgozott. És én szerettem volna Gábornak rétest készíteni, így meg is tettem. A lapokat az ALDI-ban vásároltam, kemény 200 forintos áron, és bevágtam őket a fagyóba. (2 csomagot vettem egyből, hiszen ha valamikor kedvem szottyanna egy újabb adag előállítására, ott a lehetőség.) Kedd reggel jött az ihlet, estére rétest szeretnénk, így az egyik csomagot kikaptam és hagytam napközben kiolvadni. 

Sokan azt írják, terítsünk le egy nedves ruhát a pultra, és arra tegyük a réteslapot, nos én ezt kihagytam, és csak simán a pultra helyeztem a lapokat. (Egy rúdhoz 4 lapot használtam, egy csomagban 8 darab van, tehát 2 rúd készült.) A kicsomagolásnál óvatosan, mert könnyen szakad, sajnos nekem is pár helyen megszakadt, de mindent ki kell tapasztalni.

Egy kis edénybe olajat öntöttem, és ecsettel minden lapot megkenegettem kicsit. A legfelső lapot (amire a töltelék kerül) megszórtam egy kis zsemlemorzsával. (Ez az, ami felszívja majd a töltelék nedvességtartalmát.) 

Időközben elkészültem a töltelékekkel is. Mivel 2 rúdhoz kétféle töltelék dukál. Két klasszikust választottam: almás-fahéjast, és túróst.

Hozzávalók:

Az almás fahéjas töltelékhez:

- 80 dkg alma (reszelve, héj nélkül - nyomkodjuk ki a levét, amennyire lehet.)

- kristálycukor/xilit (az alma savanyúságának megfelelően, én piros almát használtam, így kevesebb kellett)

- fahéj

A túrós töltelékhez:

- 500 g túró

- 2 tojás

- cukor/xilit (ízlés szerint, én 5-6 ek-t tettem bele)

- 1 citrom reszelt héja

- egy csipet só

+

1 cs réteslap (8lapos)

Miután elkészültem a  töltelékekkel, a zsemlemorzsával megszórt lapok aljára halmozom a tölteléket, olyan mennyiségben és vastagságban, ahogy a rétesemet elképzelem.

Majd a szélét behajtogatom (hogy ne folyjon ki a töltelékem) és elkezdem feltekerni nagyon óvatosan.

A tepsimbe egy nagy darab sütőpapírt helyezek, majd a rudak helyét olajjal kikenem, és ráhelyezem őket.

Majd jól átkenem mindkét rétesrudat olajjal. A sütőt előmelegítjük 180-200 fokra, a sütési idő kábé negyed óra, akár tovább is maradhat, ha szeretnénk, hogy kicsit piroskásabb legyen a teteje.

Én azt kihagytam, hogy porcukrot hintsek a tetejére tálalásnál, de ízlések és pofonok. Szerintem igazán finom lett, gyorsan elkészült, mindenkinek nagyon ízlett, aki kóstolta, szóval ne habozzatok, próbáljátok ki.