Egy-két hete Kókán jártunk vendégségben Gáborral és Anyóssal a rokonoknál, ahol egy nagyon finom sárgarépakrém volt a vendégváró fogás. Amikor meghallottam a sárgarépakrém szót, kicsit megijedtem, mert be kell valljam, nem vagyok egy nagy sárgarépa rajongó, de a kíváncsiságom győzött, a kóstolás mellett döntöttem, és annyira ízlett, hogy nehezen tudtam abbahagyni, ezért elkértem a receptet, és a hétvégén egy baráti szülinapozásra el is készítettem, és hát mit ne mondjak, volt sikere :)

Hozzávalók:

- 0,5 kg sárgarépa (lereszelve)

- egy karaván sajt (lereszelve) - kb 20-25 dkg

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 2-3 dl light majonéz

A répákat megmosom, meghámozom, majd lereszelem, hozzáadom az összepréselt fokhagymát.

Majd a lereszelt sajt következik.

É s végül a majonéz.

Összekeverem, 1-2 órára hűtőbe teszem, meleg pirítóssal vagy friss bagettel igazán finom krémet kapunk, amiből mindenki garantáltan repetázni fog.

Ideális vendégváró, minimális energiabefektetéssel. Jó étvágyat hozzá- :)

Ahogy egyre hidegebb lesz, úgy kattanunk rá egyre jobban a nassolásra, ami a bűnözés legmélyebb és egyúttal legédesebb bugyra. Mikor Anyós és Após egy tekintélyesebb füge szállítmánnyal leptek meg minket múlt héten, kezdhettem agyalni, mi készüljön ebből az édes, különleges gyümölcsből, végül pite lett belőle. Hosszas research után, ezt a receptet variáltam meg kicsit: http://cooking.nytimes.com/recipes/1014976-fig-and-almond-cake  

Egy isteni pite, ami mindenestül nettó 45 perc alatt asztalra kerülhet. Melegen és hidegen is nagyon finom és irtó jól is néz ki, mindenkinek csak ajánlani tudom, akár más gyümölccsel, vagy anélkül is. 

Hozzávalók: 

- egy tábla fehércsoki

- 10-15 db füge (ki mennyire gyümölcsösen szereti)

- 2 csomag 100 grammos mandula

- egy fél margarin (nekem nem volt, úgyhogy sózatlan Lurpak-ot használtam)

- 1 csomag sütőpor

- 1/4 bögre liszt (éljen az Update liszt)

. 1/4 bögre xilit

- 3 tojás

- 2 kk őrölt fahéj

- 2-3 ek méz

- egy kis üveges mandula aroma (fancy zöld színű)

Kimérem a xilitet, egy tálba öntöm, jöhet hozzá a margarin/vaj, a tojások, a liszt.

A mandulákat ledarálom, nem kell teljesen porállagúra, nekem tetszett, hogy maradt néhány nagyobb szem is.

Ezt is hozzáadom a  többi hozzávalóhoz, rájön a sütőpor és a fahéj.

Majd kézzel összedolgozom, amikor már a vaj is megolvadt, és megfelelő állagú masszát kapok, hozzáöntöm a mandula szirupot is. (Én külön örültem, hogy Gábornak zöld színűt sikerült vennie)

Kivajazom a piteformát, majd beleöntöm a  masszát és elegyengetem.

Megszóróom az összetört fehércsoki darabkákkal, majd a félbevágott fügéket is belenyomkodom.

A sütőt 180-200 fokra előmelegítem és légkeverésen 20-25 perc alatt megsütöm. 

A fák is levetkőztek, felkínálkozva a télnek, mi pedig egyre vastagabb cuccokban parádézunk, kvázi mindjárt December. Nálam ez egy dolgot jelent, a krémleves kavalkád idejét. Imádom, hogy a különböző alapanyagokból mennyire változatos és szívmelengető fogásokkal lehet kedveskedni azoknak, akiket szeretünk. 

Én ezúttal a sült paprika krémlevesre szavaztam, nem túlságosan pepecselős, kellőképpen pikáns és remekül kijön benne a kápia íze. Menüsorba is simán beilleszthető, bár csak óvatosan a mennyiséggel, könnyen jóllakhatunk vele.

Hozzávalók: 

- 1 kg kápia paprika (én most pirosat szermányoltam)

- 1 közepes fej vöröshagyma 

- 1 közepes fej lila hagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 1,5-2 dl száraz fehérbor (én Irsait öntöttem hozzá, mivel épp azt szürcsiztem főzés közben - mint tudjátok szeretek borral főzni, és néha az ételbe is teszek!)

- 1 l leves alaplé

- 2 dl tejszín

- 3-4 ek mascarpone (csak, hogy még sokkal krémesebb legyen)

- kevés balzsamecet

- kevés szárított chili paprika (óvatosan)

- só, frissen őrölt bors

a tetejére: pirított fenyőmag + feta sajt

Kicsumázzuk a paprikákat, majd egy tepsibe pakoljuk őket, kevés olíva olajjal meglocsoljuk, és 200 fokra előremelegített sütőben 20-25 percig sütjük őket. Miután kivesszük a tepsit, megszabadítjuk őket a héjuktól és félretesszük. 

Az apróra felvágott vöröshagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fokhagymát is, majd a paprika húsát.

Ezt követően felöntjük a  fehérborral, fűszerezünk, majd jöhet az alaplé, és hagyjuk felrottyanni.

Jöhet hozzá a tejszín és a mascarpone, végül botmixerrel besűrítjük.

Tálalásnál mehet hozzá egy kis pirított fenyőmag és feta sajt. (maybe egy kis zöld fűszer, én friss petrezselymet kínáltam hozzá.)

Egy étel, amivel hadilábon álltam évekig, amit nem akartam, vagy nem mertem megkóstolni, mert OMG nyers húsból van, ilyen és ehhez hasonló indokokkal legalább 18-20 éves koromig megtagadtam eme isteni csemege fogyasztását, aztán fordult a kocka. Az évek során csiszolgattam a receptemet benyomások és pillanatnyi ötletek által vezérelve és így érte el jelenlegi formáját. Szerintem egy emancipált, vagány háziasszonynak alap, hogy össze tudjon ütni egy jó kis tatárt, hiszen ha maradéktalanul elégedett férfimosolyra vágyunk, ez a tuti befutó. Természetesen itt is megoszlanak a vélemények, ki hogyan készíti, hány napig érleli a húst, milyen fűszereket használ, bla bla bla, még mielőtt bárki becsmérlő megjegyzéseket tenne -  Mi így szeretjük :)

Hozzávalók:

- 80 dkg marha bélszín / fehérpecsenye / comb (darálva) - szívesen ajánlom mindenkinek a Fővám téri csarnokban található Steak boltos fiúkat, nagyon jó fejek, segítőkészek és up to date-k minden marha related kérdésben és gyönyörű az áru is. 

- 1/ 1,5 fej közepes méretű vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma ( a hagymákat is daráljuk/reszeljük le apró lyukon)

- 0,5 dl olívaolaj

- 1 fél citrom leve

- egy tojás sárgája (elhagyható, én például most nem tettem bele)

- 1,5 ek Worchestershire szósz ( ha kell még adjunk hozzá, de csak óvatosan, nehogy átessünk a ló másik oldalára)

- só, frissen őrölt bors, pirospaprika

- 1 ek ketchup

- 1 tk mustár (dijoni)

- egy ek koriander mag (összetörve - tudom javasolni a klopfolót)

- 10-15 szem borókabogyó (szintén zúzva)

A húst kicsit átmasszírozom, és hozzáadok egy kis olívaolajat, mielőtt elkezdem ízesíteni.

Majd hozzáadom a hagymákat.

Jöhet az első kör fűszer: só, bors, pirospaprika.

Ráfacsarjuk a citromot, majd ketchup-mustár. (be careful!)

És végül: Worchester szósz, koriander és boróka.

Fontos, hogy keverjük el alaposan a hozzávalókat, szánjunk rá időt és energiát, ne spóroljunk a fűszerekkel, na és persze elengedhetetlen, hogy folyamatosan kóstoljunk, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Én személy szerint szeretem 2 napig állni hagyni az alkotást a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek, persze baromi nehéz megállni, hogy ne falatozzunk, amikor kinyitva  a hűtőt mindig ott figyel a tál, de valamit valamiért.

Visszakanyarodva, ha elértük a nekünk megfelelő ízvilágot, egyengessük el a masszát, és a tetejére is öntsünk egy kis olívaolajat, majd folpackkal fedjük le. Tálalásnál kínáljunk hozzá friss zöldséget, mint paradicsom, kaliforniai paprika, uborka, vagy amit épp kívánunk, na és persze lila hagymát. Pirítsunk mellé bagett karikákat, amikre ha van kedvünk kenjünk egy kis vajat. (pl. Lurpak)

Én ezúttal szuflé formában tálaltam a bifszteket, szerintem igazán fancy lett!

Mindenkinek jó étvágyat, az elégedett húsimádó pasiknak pedig kellemes vigyorgást és jó virágvásárlást:)

A Globalista Konyha által rendezett gasztronómiai eseményekről már sokat hallottam az ismertségi körömben, így amikor tudomásomra jutott, hogy a következő event november 5-6-ára esik, a tettek mezejére léptünk Gáborral, és foglaltunk. (FYKI - november 6. a születésnapom) És nem csalódtunk, de erről majd később...

A helyszín a Terminál Étterem volt, amire lazán mondhatjuk, hogy a belváros egyik üde, megújult színfoltja. A design magáért beszél, a személyzet professzionalizmusa és kedvessége pedig szinte lehengerel.

Érkezésünk előtt még sétálgattunk a Deákon, majd 18.45 körül beviharzottunk, máris nagyon kedvesen fogadott minket Balázsy Panna a Globalista Konyha színeiben, majd elfoglaltuk helyünket a rendkívül fenszi módon megterített asztalunknál, ahonnan kiváló rálátás nyílt a látványkonyhában tevékenykedő földrészeket átívelő konyhai zsenire, és a backup team összehangolt munkájára.

Szépen a népek is elkezdtek szállingózni, és pikk pakk életre kelt az étterem, mindenhonnan jókedvű beszélgetés, és zsongás érződött, bizonyára mindenki kíváncsian várta a folytatást.

Még mielőtt rátérnék a menüre, ki is főzött nekünk?

A hölgy Anna Hansen, a londoni The Modern Pantry tulajdonosa, akit szülei eredetileg nem szakácsnak szántak, sőt mindenáron le akarták erről a hivatásról beszélni, ő tanulmányai befejeztével mégis egzotikus országokba indult, hogy felvértezze magát az ottani konyha minden apró csínjával bínjával, így történt, hogy mosogatóból cukrász, és cukrászból pedig elismert és kiváló séffé avanzsált, számos díj tulajdonosaként pedig aktívan ténykedik jelenleg is, sikert-sikerre, ízt-ízre halmozva. Szóval őrülten kíváncsian és nagy elvárásokkal olvasgattuk a menükártyát, ami szintén izgalmasnak bizonyult.

A Menü:

• Szarvasgombás edamame szójabab, citromos sült édeskömény, kecskesajt, ropogós rétestészta (Bor: Aspirato 2013)

Amikor az előétel megérkezett, nehezen lehetett eldönteni, hogy ez az "appetizerként" funkcionáló kis falatka, amit sok helyen adnak, vagy már az előétel, ezen komolyan elgondolkodtunk. Persze megkóstolva eloszlottak a kétségeink, és tudatosult bennünk: az ízorgia kezdetét vette. A harmónia nagyon ott volt a szeren, a borral együtt pedig perfekt.

• Articsóka szív rózsavízben pácolt mustármaggal, gránátalmával sült szőlővel és olívás krutonnal (Bor: Hollóvár Hárslevelű 2011)

Kicsit félve fogtam neki ennek a fogásnak, mert az articsóka eddig nem volt a szívem csücske, lehet azért, mert meglehetősen kevésszer találkoztam vele. Ez a mediterrán növény a francia és olasz éttermek kedvelt hozzávalója, és állítólag afrodiziákum is..ez elgondolkodtató hölgyeim és uraim... :) Visszakanyarodva, egy nagyon érdekes és különleges fogással szembesültem, még tudtam volna enni belőle. Meg is állapítottam, hogy a jövőben elkezdek majd kísérletezni eme növénnyel is, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

• Branzino Szingapúri szósszal, savanyú uborka, gomba, krupuk ropogós rákszirom, ajovan, thai bazsalikom, újhagyma és koriander (Bor: Szecskő Tamás: Pinot Gris 2012)

Gáborral összenéztünk a tányér felett, és szavak nélkül is megértettük egymás: zseniális. Itt már komolyan elgondolkodtam, hogyan lehetne meggyőzni Anna Hansen-t, hogy nyisson már Pesten is egy éttermet, mert gyakori vendége lennék, arra mérget vehet. 

• Pedro Ximenez sherryben és fekete kardamommal pácolt szarvas, füstölt sárgarépa püré, kellevél, szeder (Bor: Wassmann Pincészet: Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2011)

A szarvas egy örömteli meglepetés volt az étlapon, a sherryben pácolás alaphangon izgalmas kombináció, de a kardamom sem piskóta, és nem teljesített a fogás sem az elvártak alatt. A legdurvábban pozitív meglepetés mégis a füstölt sárgarépa püré volt - ennek nagyon kéne a receptje (b opció kikísérletezek egy sajátot), nem vagyok egy nagy sárgarépa fan, de ez...10/10 volt, az elmaradhatatlan vörös gyümölcs szerepét pedig a zamatos szederrel nagyon is kimaxolta. A testes vörösborral mennyeire sikerült, nagyon eltalált stáció volt.

• Medvecukros, szezámmag krémes panna cotta, szilva befőtt, kandírozott magvak (Bor: Karner Gábor: Tavaszföld 2008)

Számomra ez volt az este csalódása. Két okból: ezek pedig a medvecukor és a szilva befőtt. Nem a kedvenceim, sőt a medvecukrot abszolút nem lájkolom, viszont nekem az egész olyan volt, mintha egy pikáns panna cotta állagú negrót eszegetnék. De ízlések és pofonok, Gábor például odáig volt érte, hiába, ezért vagyunk mások, nem?

Külön kiemelném a proaktív Sommeliert, aki a mi asztalunknál pörgött, lelkesen töltött után minden üres poharat, és mindemelett igazán kedves, figyelmes és informatív volt, ez egy külön piros pont. (másnap elszürkült a pont pirosas jellege, mert az elfogyasztott bor mennyiségének köszönhetően megcsappantak az algoflex készleteim.)

Összességében lássuk a konklúziót:

Anna Hansen nem hiába van benne a világ 100 legígéretesebb séfjében, tényleg a fúziós konyha zsenije, ha ismét Londonban járok, a modern spájzban 100%, hogy elköltök egy vacsit. 

A Terminál ezúttal is szuper helyszín volt, a Globalista Konyha csapata pedig megint maradandót alkotott. Köszönet érte!

Az én pontszámom erre az estére: 10/10

Ha meglátok egy, vagy akár több sütőtököt, elkap a gépszíj, hogy venni kell. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert dunsztom sincs, egyszerűen vonz és kész. Na azt, amiből ez az étel készült, valahol Mátészalka és az M3-as autópálya felhajtó közt vettem november elsején az út szélén, Pest irányába, két jó kedélyű, szabolcsi nénitől.

Ez számomra jelentőséggel bírt, mert szeretett Nagymamám is anno Szabolcsban élt, és sok-sok sütőtökje volt. Éljen a keserédes nosztalgia...

Szerettem volna valami különleges, mégis kevésbé kalóriadús kaját az asztalra tenni, amit Gábor is szívesen elfogyaszt, és mérsékelten káros a női vonalakra. Így született meg az ötlet, szerintem jól sikerült és nem éppen hétköznapi konstrukció.

Hozzávalók: 

- 1 kisebb sütőtök

- 40-50 dkg lazac

- 30-40 dkg garnéla

(micsoda szerencse, hogy telepakoltuk a hűtőt a dubrovniki portyázásaink során, ó és még van ott, ahonnan ez jött...)

- 15-20 dkg gorgonzola sajt

- 5 dl tejszín

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 1 póréhagyma

- szarvasgomba paszta

- szarvasgombás olívaolaj

- só, bors

- egy fél citrom

- 3 dl fehérbor

- 10-15 kisebb koktélparadicsom

- 1 csomag madársaláta

- 2 ek dijoni mustár

A tököt megsütjük, as usual - viszont kockákra vágjuk és meghámozzuk (ezt a taskot delegáljuk pasinknak, mert kemény meló), megöntözzük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és nyakon öntjük szarvasgombás pasztával.

Mehet a sütőbe, 200 fok, 30-40 perc. Félidőben megszórjuk a vékonyra karikázott póréhagymával és a tetejére helyezzük a koktélparikat is.

Közben a lazacot nagyobbacska kockákra vágjuk és pácoljuk só,bors, fehérbor segítségével, 3 gerezd fokhagymát rányomunk, a dijoni mustárt is hozzáadjuk, egy fél citromot ráfacsarunk.

A garnélákat átmossuk többször is langyos vízzel, majd egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, jöhet bele a garnéla, és rá pár gerezd fokhagyma összezúzva, mikor kicsit megpirult, hozzáadom a lazacot páclével együtt, nem kell neki sok 4-5 perc alatt készre sül, tejszínnel dúsítok, felrottyan egyszer, és félre is húzom a serpit. 

Közben a tök is készre sült, szóval kiveszem a tepsit a sütőből, és jöhet a jénai tálba rétegezős része a sztorinak. Sütőtök jön alulra, rá egy kis tejszín, majd madársaláta, gorgonzola, lazac és garnéla, és így tovább, míg tele nem pakoltam a jénait. Tálalásnál pirított tökmaggal díszítettem. 

Meglepően harmonikus eredmény, finom ebéd, tartalmas és egészséges vacsora.

Vannak olyan napok, hetek, amikor az embernek nincs kedve minden nap főzni, mert lusta, mert fáradt, mert mással van elfoglalva, na ilyenkor a legjobb döntés egytálételeket készíteni, hiszen kiadósak, tartalmasak és több napig is kitartanak. Mindenkinek vannak "egytál favoritjai", nekem az egyik ilyen a chili con carne, vagy csilis bab, vagy ki ahogy nevezi :)

(gondolok itt Gábor egyik barátjára, aki tendenciózusan hagymás babként emlegeti - kedves Ádám ez Neked szól)

Szerintem az elkészítése nem igényel magasan fejlett konyhai skilleket, sőt..mégis isteni eledel, gyorsan megvan és a férfiak is örvendeznek, kell ennél több?

Hozzávalók:

- 50 dkg darált sertés

- 50 dkg darált marha 

(lehet egyféle húsból is készíteni, én most kétféléből dolgoztam)

- 20 dkg húsos szalonna

- 2-3 színű kaliforniai paprika + ízlés szerint zöld paprika + csili paprika

- 3 közepes méretű vöröshagyma

- 8 gerezd fokhagyma

- 4 vörösbab konzerv (természetesen nem csak konzervből lehet készíteni, de én most ezt választottam, mert gyorsabb.)

-2 kukorica konzerv

- mexican seasoning fűszerkeverék (Culinaris)

- 4-5 közepes méretű paradicsom

-só, bors, fahéj, római kömény

- egy fél literes barna sör

- fél tábla étcsoki

- friss koriander

- reszelt sajt ( a tetejére - opcionális)

+

1 friss bagett

Ami a hozzávalókból furcsa lehet, az a csoki és a sör, de kell bele, szóval ne idegenkedjetek tőlük, hanem kísérletezzetek:)

Kevés olajon megpirítjuk a szalonnát, majd jöhet rá a vöröshagyma, az összenyomott fokhagyma és a darált hús.

Fűszerezünk:só, bors, fahéj, római kömény, majd hozzáadjuk a karikákra vágott paprikákat és a felkockázott paradicsomot.

Hozzáöntjük a sör felét, és hagyjuk kicsit fedő alatt rotyogni az alkotást. Következő megmozdulás: hozzáadjuk a fél tábla étcsokit, kockákban. (én 70%-os Stühmert használtam)

Miután a csoki beleolvadt, jöhet a sör második fele. (Guinness Draught) Ételünk szép barna színben kell, hogy pompázzon, egyre sűrűsödve, ha a hús megpuhult és már fogyasztható, jöhet a bab és a kukorica.

Ezekkel együtt is felrottyantom az ételt, majd a végén még a friss koriander felét belekeverem, és leveszem a tűzről.

Tálalásnál ízlés szerint reszelt sajtot és friss koriandert halmozok a tetejére, köretként egy két szelet friss bagett remek kiegészítés, de elhagyható.

És az eredmény? Színes, különleges, markáns.

Jó étvágyat :)

Lássuk be a sütőtök krémlevesről posztolni eléggé mainstream, mert már a csapból is ez folyik ki, minden szomszédom, kollégám, barátom és ismerősöm ezt eszi/főzi/posztolja arckönyvön, ha pedig felmászok egy ismertebb oldalra, tuti ott is lesz egy recept, ha bemegyek egy étterembe, ott lesz a napi ajánlatban, ettől függetlenül nem bírtam ki, muszáj nekem is megosztanom a saját verziómat :) 

Zárójelben megjegyezném, lesz még egy kis sütőtökös recept flow a blogon, mert még van otthon három érintetlen tökünk, amikből kell még valamit gyártani :)

Hozzávalók:

- egy sütőtök (én egy 2 kilósat használtam fel)

- 2 szál ázsiai citromfű (beszerezhető a Culinarisban)

- 2 nagyobb fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2-3 ek reszelt gyömbér

- egy csomag thai vörös curry paszta (Culinaris)

- 6-7 dl kókusztej

- 8 dl zöldség alaplé (leveskockából)

- 1 lime

- friss koriander

- római kömény, cayenne bors, fekete bors, só

- piros/zöld chili

Először is hegedülünk kicsit a tökön, és félbe vágjuk, nem lesz egyszerű:) A sütőt előmelegítjük 200 fokra, és légkeverésen fél órát sütjük az olívaolajjal nyakon öntött, sózott-borsozott sütőtök feleket.

Ezt követően kivesszük őket, kicsit hagyjuk hűlni, majd kikaparjuk a tök húsát egy tálba és félretesszük.

Egy edényben felhevítünk kevés olívaolajat, majd megdinszteljük benne az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, a reszelt gyömbért és hozzáadjuk egészben az ázsiai citromfüvet. (csapkodjuk meg klopfolóval, hogy kiengedje az aromáit.)

Ehhez jöhet a curry paszta, kicsit megpirítjuk, majd hozzákeverjük a sütötök kikapart húsát. Ehhez hozzáöntjük az alaplevet, majd a kókusztejet, és felrottyantjuk.

Fűszerezünk: só, fekete bors, cayenne bors, római kömény. Kihalásszuk a citromfüveket. (hiszen ezek csak az íz kedvéért úszkáltak a kondérban) Botmixerrel összeturmixoljuk az alkotást, hogy krémes és kelőképpen sűrű legyen. 

Tálalásnál én zöld chili paprikával, friss korainderrel és egy fél lime kifacsart levével bolondítottam az összhatást, de ezeket ízlés szerint mindenki adagolja magának. 

Kiváló választás egy ködös novemberi estére a krémlevesek szerelmeseinek, de azoknak is, akik valami fűszeres, egzotikus ízvilágra vágynak. Jó étvágyat :)

Amúgy, ha valaki végképp unatkozik, alkotó kedvében van és még ideje is van rá, így is felhasználhatja a tököt. Íme az idei lámpásunk:

Hűvös esték, amikor akarva-akaratlanul vágyunk valami ütősebb, erőteljesebb fogásra, amikor egy saláta nem tompítja éhségérzetünket, amikor jól esik a vacsora mellé egy pohár testes vörösbor... igen határozottan merülünk el az őszben, amit én egyáltalán nem bánok, sőt...mivel Anyukám rám tukmált egy méretes darab húst, ami már nem fért be a fagyasztóba, és tökéletes pörkölthöz, nem volt mese, nekiestünk és mennyei lett. 

A pörkölt kapcsán egy dolgot nyugodtan leszögezhetünk, nincs két egyforma, és ahány háztartás annyiféle, én most megosztom Veletek az enyémet. Ez a klasszik magyar étel mindig jó választás, alkalomtól vagy közönségtől függetlenül.

Hozzávalók: 

- 1 kg sertéscomb (nekem kb 1,3-1,4 kg volt, szóval az aprításnál ajánlok egy pohár bort, mert eltarthat egy darabig)

- 1 csomag tészta (amilyet szeretnél, én Update orsó tésztát használtam, ezzel is csökkentve a lelkifurkát, hogy este 8-kor még belapátolunk egy tányér pörit...)

- só, bors, pirospaprika, kömény, 

- 3-4 fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- egy fél zeller lereszelve (apró lyukon)

- 4-5 dl száraz vörösbor (én Pinot Noir-t használtam)

- 5-6 közepes méretű paradicsom 

- 2-3 paprika (nem csípős)

- 2 zöld paprika (csípős)

- 2 csokor kapor

- 250 g túró

- 2-3 ek tejföl

- néhány kovi ubi

A szalonnát megpirítjuk egy kevés olajon. (még jobb, ha van otthon zsír, nekem pont nem volt.) Majd jöhet hozzá a felaprított vöröshagyma, illetve a lereszelt zeller, ha kicsit összeizzadtak, félrehúzzuk az edényünket, és jöhet hozzá a pirospaprika, a só, a bors és a kömény. (ne spóroljunk velük)

Majd hozzáadjuk a kockákra vágott húst, öntünk hozzá egy kevés vörösbort és vizet, és fedő alatt folytatódik a buli. Kis idő elteltével jöhet a felaprított nem csípős paprika és a paradicsom is, na meg az összezúzott fokhagyma. Később egészben a csípős zöld paprikákat is belehajítottam. (miért is ne alapon, akik nem szeretik, ha a pörkölt kraftos, ezt a lépést hagyják ki)

Ami fontos, hogy mindig pótoljuk alatta a folyadékot, én bő szafttal szeretem, így nem spóroltam a vörösborral. Hogy a hús minél hamarabb "pörköltpuhává" váljon fedő alatt főztem készre. Igazán eszményi volt hallgatni a rotyogást, miközben Gáborral és kedvenc barátnémmal szoftos kis vasárnap esti fröccsözésbe kezdtünk, és a háttérben duruzsolt az új, sokak által lefikázott U2 album, megjegyezném, nekem tetszik:) 

Tudom, hogy a túrós tészta, mint köret, sokaknak a harcsapaprikással ismerős, vagy egyéb halas-magyaros ételekkel, na én imádom pörkölttel is. Miután megfőztem a tésztát, összekevrtem a villával összetört túróval és pár evőkanál tejföllel, sóztam, borsoztam és megszórtam a felaprított kaporral.

Tálalásnál ízkiegészítőként felkockázott kovászos uborkával követtem el utolsó ecsetvonásomat. Mi egy pohárka vörösbort is elhörpiztünk hozzá.

 Eredmény: Elégedettség a köbön.

                   Jó étvágyat mindenkinek :)

Sosem gondoltam volna, hogy létezik olyan fogás, ami húsmentes és a pasim szó szerint kinyalja vacsora után a tányért, de tévedtem, mert van olyan, mégpedig ez. Továbbra is ősz van, és továbbra is tombol a sütőtök szezon és én továbbra is imádom ezt az alapanyagot, így nem meglepő módon ismét terítékre került egy tökös fogás. Mivel kicsit megcsömörlöttünk a nehéz, húsos ételektől, arra gondoltam készüljön valami markáns ízű, vega irányba tendáló alkotás, így hadd mutassam be Nektek a Sütőtök curryt :)

Hozzávalók:

- 1 kisebb méretű sütőtök

- 1 nagyobbacska padlizsán

- 2 fej vöröshagyma

- 2 fej lilahagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 2 zöld húsú kápia paprika

- 1 nagy édesburgonya

- 4-5 kisebb normál burgonya

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- 2 csomag zöld curry paszta

- fél liter kókusztej

- só, bors

- zellerlevél

- friss koriander

- mini zöld chili paprika

- olívaolaj

+

köretként: barna rizs (amúgy pitával, kuszkusszal vagy tortillába töltve is el tudom képzelni)

A curry paszta és a kókusztej beszerezhető a Culinarisban. (Kókusztejet akár a Sparban is tudunk szermányolni)

Első körben hámozzuk meg a padlizsánt, a sütőtököt és az édesburgonyát. (A tök hámozása elég hálátlan feladat, ezt bízzuk a pasinkra!) Ezt követően kockázzuk fel, és egy edényben öntsük nyakon olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd az egyik tasak zöld curry paszta jöhet rá. 200 fokra előmelegített sütőben süssük őket 30 percig.

És itt amikor készre sült:

A 4-5 kisebb normál burgonyát megfőzzük vízben és majd a megsült sütőtökkel, édesburgonyával és padlizsánnal együtt adjuk hozzá a fogáshoz.

A vörös és a lila hagymákat vágjuk fel apró kockákra, dinszteljük meg őket kevés olívaolajon, amikor már megpirultak öntsük le őket 2 dl vízzel, ebbe jöhet a másik tasak zöld curry és a felkockázott kápia paprika és az összezúzott fokhagyma. Hagyjuk kicsit felrottyanni, majd adjuk hozzá a paradicsomot, ha már kicsit szétfőtt, hozzáöntjük a fél liter kókusztejet.

Közben már megsült a tök, a padlizsán és az édesburgonya, így a tepsiből ügyesen átpakoljuk a szószba a dolgokat.

És még 10 percig pároljuk, hozzáadjuk a zeller leveleket. Közben megfőzzük a rizst is.

Tálalásnál friss koriandert halmozunk a tetejére, valamint csípős fanoknak (bár már így is eléggé csíp) mehet még rá egy kis friss zöld chili paprika:)

Emberes adag keletkezett (szerintem kb 7-8- két napig ettük és még van egy kevés), és nem elég hogy isteni vacsi volt, még Gábornak is csomagoltam, hogy másnap csapjon belőle egy kis jó kis office lunch-ot :) 

Mindenkinek, aki szereti az izgalmas, csípős ételeket és nem ítéli el a sütőtököt! Jó étvágyat :)