A hétvégén unokaöcsém érkezett hozzánk ebédre, akit szökőévben egyszer látok, így valami olyat akartam készíteni, ami fincsi, egészséges (ha sült krumpli nélkül eszed) és a pasik is szeretik. (nem csak a kocsmából hazafelé menet)

Pita:

Én ezúttal lusta voltam, és elküldtem Gábort egy pita beszerző körútra, mert nem lett volna időm elkészíteni. Viszont, amikor ráérek, ezt a receptet tudom ajánlani, mert nekem bevált (még a neten vadásztam le anno, ne kérdezzétek hol):

- 0,5 kg liszt

- 3 dl meleg víz

- 2 tk só

- 1 ek méz

- 3 dkg élesztő

- 2 ek olaj

Összekeverjük az élesztőt, a vizet és a mézet, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet, hogy csomómentes maradjon az alkotás, a végére egy normális állagú tésztát kell kapnunk, amiből kis golyókat formázunk, ezekből lesznek a pitáink, amiket cirka fél cm vastagra nyújtunk. Hagyjuk letakarva pihenni a kis drágákat egy lelisztezett tálcán, vagy akár a pulton. Majd jöhet a sütő előmelegítése, 180-200 fok, légkeverés. Egy kis pitát max 2-3 percig süssünk, az a normális, ha felfújódik, majd ha kicsit kihűltek, az egyik végüket levághatjuk és megtölthetjük mindenféle mennyei dologgal:)

Hús:

Gyrost többféle húsból is lehet készíteni, én ezúttal a csirkét preferáltam. Tavalyi korfui látogatásom során nem felejtettem el venni egy helyi fűszerkeveréket, így abba pácoltam be a húst. Amúgy itthon is millióféle gyros fűszerkeveréket kapni, szerintem bármelyik megteszi. Kb fél órát hagytam pácolódni, majd felhevített serpenyőben hirtelen megsütöttem a húst. (Figyeljünk az olaj mennyiségére, mert tocsogósan émelyítő eredménnyel szembesülhetünk a végén!)

Egyéb cuccok, amiket még belegyömöszöltem a pitába: Ami engem minden egyes gyrosozásnál kiborít (legyen szó alkoholgőzös "tömjünkvalamitagyormunkba" típusú agendáról, vagy egy józan élményről), hogy alig tesznek zöldséget a pitába, mindenből épp egy minimális mennyiséget, ezért aztán a gyrosunk inkább húsízű lesz, de nem érződnek benne a friss zöldségek, amik megfelelő dominanciával remek egyensúlyt teremthetnének ebben az ételben. Amiket én a home made verzióba tettem: friss jégsaláta csíkozva, lila-és vöröshagyma karikákra vágva, érett paradicsom felkockázva és meghintve petrezselyemzölddel, kaliforniai- és csípős zöld paprika, reszelt sajt. Nem készítettem kétféle öntetet (mert ugye itthon van a joghurtos meg a csípős, a legszörnyűbb helyeken még erős pistát is kanalaznak rá, na az már a legalja), helyette tzatzikit készítettem. (Ha valaki nagyon csípős mániás, egy kis chili szósszal meglöttyintheti, bár a zöldpaprika meg kell, hogy tegye a hatását)

Tzatziki: 

-1.5-2 nagy kígyóubi (reszeljük le a reszelő nagyobb lyukán, hogy kis csíkokat kapjunk és ne hámozzuk meg, elég ha a két végét levágjuk, és jól átmossuk!)

- egy csokor friss kapor

- 3-4 dl tejföl

- 1 dl natúr joghurt  (alapból nem kell bele, de szerintem krémesebbé teszi)

- só, feketebors, fehérbors (ízlés szerint)

- 8-10 gerezd fokhagyma lereszelve/összenyomva

- frissen facsart citrom leve

Az uborkát lereszelését követően sózzuk meg, hogy kieressze levét, majd nyomkodjuk ki és öntsük le a folyadékot. Jöhetnek hozzá a lereszelt/összenyomott fokhagymadarabkák a tejföl és a joghurt. Fűszerezzük ízlés szerint, facsarjunk rá egy kis citromlevet. Szerintem akkor a legtutibb, ha sűrű, ezért dolgozom több tejföllel joghurt helyett.

A végére nem maradt más dolgunk, mint megölteni pitánkat tetszés szerint, és élvezni az ízkombót. Bűnözésre való hajlamomból kifolyólag még pár szem sült krumplit is tálaltam a piták mellé, közönségem nagy örömére. Kísérőnek sört választottunk. Enjoy! 

Örömmel konstatáltam, mikor a minap a spájzban kerestem valamit, hogy milyen felemelő is az érzés, amikor a polcról a saját eperdzsemjeink néznek vissza ránk, ezen felbuzdulva megszületett a döntés: nem lehet megállni az epernél, kell málna is! 

Már gyerekkoromban is imádtam ezt a gyümölcsöt, és ez mostanság sincs másképp, és szerintem kifejezetten finom dzsemformátumban is, igaz sokan complainelnek, hogy mag nélkül kell lekvárt főzni belőle, mert kemény a magja, ami diszkomfortos. Na hát ezzel én nem értek egyet, plusz nem vagyok az a málna paszírozós típus, nem tudom Ti hogy vagytok vele? 

Szóval bepattantam a kocsiba, és célba vettem a Hunyadi téri piacot. A beszerzés a málna esetében már nem olyan egyszerű, mint az epernél, ugyanis a málnát szinte sehol sem mérik kilós nagyságrendben, hanem kábé 20 dkg-s kis tálcákon lehet hozzájutni, egy ilyen tálca akár 200-250 forintba is kerülhet. Szóval próbáljunk meg alkudozni, főleg, ha "nagyobb tételben" shoppingolunk. Persze, ha időmilliomosok és vállalkozókedvűek is vagyunk, akkor ellátogathatunk egy "szedd magad" típusú málnásba is, ahol kedvező árakon megszenvedhetünk a gyümölcsért, viszont tapasztaltaim szerint megspórolunk egy csomó karcolást, karmolást és szúnyogcsípést, ha az urbánus beszerzés mellett voksolunk. (Nagymamámnak volt málnása...)

Szerintem jó ötlet, ha viszünk magunkkal nagyobb műanyag dobozokat, amikbe bele lehet tenni a kis tálcák tartalmát, így egyszerűbbé és sérülésmentesebbé válik a szállítás. Jómagam végül 2,5 kg málnát és 0,5 kg szedret vásároltam, majd gyorsan hazaszáguldottam és dobozostul bedobtam a friss gyümit a hűtőbe. 

Befőzési aranyszabályomat a málna esetében is betartottam: 1 kg gyümölcs, 10 dkg xilit és 1,5 dzsemfix 3:1.

Első körben átmostuk a málnát, és megpróbáltuk kiválogatni a sérült, esetleg erjedésnek indult darabokat, hogy ezek ne fenyegessék dzsemünk testi épségét. Két kondérra volt szükség ezúttal, mert az egyikben 2 kg málna, a másikba fél kg málna és fél kg szeder került. Miért? Mert ezúttal 3 féle dzsemet készítettünk: szedres málnát, cointreau-s málnát és chilis málnát. 

A szedres verzió volt a legegyszerűbb, hiszen csak összekevertük a gyümölcsöket, rájött a xilit és a dzsemfix, és mehetett is az üvegekbe.

A málnát is ugyanígy főztük meg, viszont a végén kettéválasztottuk a megfőtt dzsemet, az egyik részhez kb 1,5-2 dl Cointreau-t löttyintettünk hozzá, míg a másik feléhez felvágtunk néhány piros chili paprikát és azt adtuk hozzá. (Itt szerintem nem árt gumikesztyűt húzni a hadművelethez, mert Gábornak még másnap is csípte a kezét a chili. Adagolás tekintetében határ a csillagos ég, ha valaki szereti a könnyes étkezéseket, és a markáns, csípős fogásokat, ne spóroljon.) Ne felejtsük el fejre fordítani az üvegeket, miután rácsavartuk a fedőt, hogy tökéletesen zárjanak!

Mi ezúttal is feldobtuk az alkotásunkat egyedi címkékkel, és ezúttal is alig várjuk, hogy rárepülhessünk a kis drágákra, akik az eperdzsemek szomszédságában pihennek rá a télre. Összességében tizenegy üvegcse készült, na jó meg egy háromnegyed, de ő már a hűtőben van, mert rájárunk :)

A hely látogatását megelőző research ambivalens eredménnyel kecsegtetett: kapott negatív és pozitív véleményt is, de senki nem volt semleges, és ez már akkor tetszett. Mivel Anyós és Após már harminc éve boldog házasságban élnek, az ő jubileumukat ünnepeltük meg itt, amit leszögeznék: visszajövünk, mert végig akarom kóstolni az étlapot :)

Az elhelyezkedés egyesek számára furcsa, vagy riasztó lehet, mert az étterem a Keleti pályaudvar tőszomszédságában, a Mosonyi utca 3. szám alatt található, ami azért lássuk be, nem éppen a legfenszibb környék fatornyos kis városunkban. Na szerintem ez senkit ne tántorítson el, btw akit eltántorít, annak nem való! Az utcába bekanyarodva először fel sem tűnt, hol lehet az étterem, mert semmi szemet hívogató cégér/tábla/figyelemfelkeltő jelzés nincsen, a ház elé érve szerényen virít a "Rosenstein Vendéglő" tábla, ez sokak számára felejtős lehet, engem azonban egyből meggyőzött, sőt elegánsnak és kifinomultnak találtam, mert meggyőződésem, hogy az utcán is túlmarketingelt, agyonpusholt éttermeknek nagyobb a füstje, mint a lángja az esetek többségében, tisztelet a kivételnek.

Belépve élő zene és családias hangulat fogadott, nagy és tágas térben, ízléses berendezéssel megspékelve. A személyzet figyelmessége tízes skálán tizenegy, szimpatikus, sziporkázó, udvarias, de nem csöpögős. Ahogy kell.

Az étlap nagyon rendben volt, itt mindenki találhat kedvére valót, az egyszerűbbtől a bonyolultig, a kósertől a magyaroson keresztül a modernebb fogásokig. Amit minden nívósabb helyen imádok, itt is megtörtént: az étlap kézhezvételét követően szolid öt perces tanácstalanságot követően megjelent a pincér, aki elkezdte még felsorolni, hogy mik azok az ételek, amik nincsenek az étlapon, de elérhetőek, akaratlanul is megnehezítve a döntésünket, totálisan kimaxolva az éhségérzetet. Tetszett az az átélés, amivel az egyes fogásokat elemezte kérésünkre, egy ember, akin látszik, hogy szereti, amit csinál, százból egy kis országunkban, nekem ez is egy mérce..

Előételnek zsidótojást fogyasztottunk háziasan pirítóssal és zöldségekkel, ami kibélelte gyomrunkat a nagy megmérettetésre. Após pisztrángra szavazott, míg Anyós, Gábor és Jómagam meglepő módon ugyanarra: Őzszeletek Périgeaux módra elkészítve. A pisztráng tekintetében nem vagyok kompetens, de tekintve, hogy kedvenc Apósom elismerő és jóllakott mosollyal diskurált velünk a fogás után, szerintem nagyon rendben volt.

Na de mi a helyzet a Bambi szeletekkel, akik a mi tányérunkban végezték? Ritkán mondok ilyet, de rászolgált: kifogástalan volt. Két méretes őzszelet, alattuk barna kenyér, a tetején libamáj szeletek, mindez barna mártással nyakon öntve, mandulás krokettel tálalva. A libamáj roséra sütve, az őz medium átsütve. Hát nem sokat beszélgettünk, amíg ettük, mert mindenkinek tele volt a szája, és megélte az ízorgiát, mert ez az volt. Kísérő gyanánt St. Andrea Napborral öblögettünk.

A főételt követően beneveztünk egy Császármorzsára is, mert ezt kedvenc kolléganőm Gréta nagyon lájkolta, és mivel étterem és gasztró témában adok a véleményére, megkóstoltuk. Érdemes volt, mert isteni! Császármorzsa, palacsintából,fahéjjal és cukorral finoman meghintve, kétféle dzsem...és a nyál még most is összefut a számban. (attól tartok, a közeljövőben én is készítek ilyet)

Árfekvését tekintve nem olcsó, de vallom, a minőségért fizessünk, és ehhez képest nem elszállós. Javaslom a baráti vacsorától az eljegyzésig minden agendára, mert megbabonáz.

Összességében érződik a traditional, családias hangulat, a vendéglátás szakértelme, és, hogy a helynek lelke van, a vendégeknek pedig remek ízlése. Szeretettel meghintett ételek, maximális customer staisfaction-re való törekvés. Nálam ez minden reklám nélkül 10/10.

Köszönet Anyósnak, Apósnak és Gábornak a remek vacsiért. :)

Itália minden nyáron megérint. Vannak nyarak, amikor személyesen fürödhetek az ország magával ragadó varázsában, és vannak, amikor nem. Az idei nyár az utóbbi kategóriába tartozik, így igyekszem az emlékekből táplálkozni.Az olasz gasztronómia egyszerűen csodálatos, annak egyszerűségével és ízbeli gazdagságával egyaránt.

Hozzávalók:

- szélesmetélt (1 csomag)

- 3 csomag mini mozzarella (Én Szarvasit vettem.)

- 0,6-0,7 kg érett paradicsom

- 1 fej fokhagyma

- 2 fej vöröshagyma karikázva

- friss kakukkfű ágak

-balzsamecet

- olívaolaj

- feketeerdei / pármai sonka

-friss bazsalikom, petrezselyem

-só, bors

-fekete/zöld olívabogyó

-reszelt parmezán sajt

Bár a tészta hízlal, képtelen vagyok lemondani róla, így csökkenteni akartuk a bűntudatot, ezért Update szélesmetéltet választottunk, csökkentett szénhidráttartalommal. (látom a megvető tekinteteket) Beszerezhető a nagyobb bevásárlóközpontokban, vagy az Update boltokban. És nem, ez itt nem a reklám helye! Kb 8-10 perc alatt készre fő, a vízbe ne felejtsünk el olajat és sót tenni!

A sült paradicsom, mint olyan....rengeteg olasz étel alapját képezi és egyszerűen imádom. Fogjunk egy tepsit, az aljára öntsünk egy kis olívaolajat, majd helyezzük rá a félbe, negyedbe vágott paradicsomokat, a fokhagymaszeleteket, szórjuk rá a kakukkfűágakat, és öntsük nyakon egy kis balzsamecettel. (opcionális) Légkeverés, 180 fok, 20 perc. 

Közben fogjunk egy serpenyőt, futtassuk meg a karikákra vágott vöröshagymákat egy kevés olívaolajon, szórjunk rá 2 ek cukrot, ami finom barnás réteget fog rajta képezni, ha a tészta megfőtt, adjuk hozzá a hagymás alaphoz, majd keverjük hozzá az időközben készre sült paradicsomos alapot.

Erre jöhet a csíkokra tépkedett sonka és a friss mozzarella. Végezetül szórjunk rá fekete/zöld olívabogyót és friss bazsalikomot, kevés petrezselymet, tálalásnál hintsük meg reszelt parmezánnal.

Szerintem egy kellemes hűvös fröccs isteni hozzá, de egy pohár bor tisztán is csak koronázhatja az élményt. Jó étvágyat :)

Ugye mindenki emlékszik gyerekkorából a tikkasztó nyári napokra, amikor semmi sem esett jobban, mint egy tányér hűs zöldbableves? Én határozottan igen, így nem is meglepő, hogy így a zöldbab szezonjának derekán ki nem hagytam volna a lehetőséget, hogy ez a finom étel asztalra kerülhessen nálunk is. 

Amire szükséged lesz:

50-60 dkg zöldbab 

5-6 parázsburgonya

2 sárgarépa

2 fehérrépa

egy szál kolbász

10 dkg szalonna

2 nagy fej vöröshagyma 

5-6 gerezd fokhagyma

zsír

pirospaprika, só, bors

tejföl + liszt a habaráshoz

leveskocka

ecet + petrezselyemzöld a tálaláshoz

egy nagy csokor kapor

Zsírral főzni néha olyan jól esik, végre nem olívaolaj meg kókuszzsír...(amiket egyébként én is használok) meg amit az egészségtudatos társadalom zeng, miközben sunyi módon beugranak a mekibe egy menüre..amúgy meg a zsírnak nulla a ch-ja, szóval...

Tehát megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát 2-3 ek zsíron, majd rádobjuk a bevagdosott szalonna szeleteket, és hagyjuk pirulni. Ha kellőképp megpirult, félrehúzzuk kicsit az edényt, és mehet rá egy kis só, bors, pirospaprika és jöhetnek a fokhagymagerezdek is. Mikor már érezzük, hogy a fokhagyma aromái is kezdenek felszabadulni, jöhet rá a zöldbab, a hosszúkásra vágott sárgarépa és fehérrépa. (A zöldbabot jól mossuk át, és törjük 2-3 darabra, aki ahogy szereti!) 1-2 leveskockából alaplevet készítünk, amivel nyakon öntjük a zöldségeket, jöhet még rá kis víz, a csokor kapor és hagyjuk rotyogni. Ha a zöldbab félig puha, bedobjuk egészben a parázskrumplikat és a kolbászt és hagyjuk, hogy megfőjenek. Ha megpuhult a krumpli is, behabarjuk a levesünket. Tálalásnál én egy tk ecettel és friss petrezselyemmel spékeltem meg az élményt, ez a leves hűvösen tálalva a legfinomabb, persze nehéz megvárni, amíg kihűl...

Éljen a rapszodikus nyári időjárás, néha a negyven fokos forróságával, néha a szürke melankóliájával. Szerintem az évszak jellegétől függetlenül nem én vagyok az egyetlen, aki a légkondi által generált takonykór áldozata, és ezáltal borzasztóan vágyott valami lélekmelegítő dologra.  Két dologban biztos voltam: legyen benne csirkehús, curry és gyömbér...mi az ami ehhez passzol? A kókusztej :) Így született meg az elhatározás erről a levesről, lássuk hogy készül és mi kell hozzá ;)

Hozzávalók: 

60 dkg csirkemell filé

8 dl kókusztej

8dl húsleves alap

3-4 cm-es gyömbér darabka lereszelve 

5-6 kaffir lime levél (szárított)

citrom, lime (leve és héja)

curry pasta 

curry por

halszósz (opcionális)

koriander/petrezselyemzöld a díszítéshez ill .ízfokozáshoz

2-3 közepes fej vöröshagyma

5-6 gerezd fokhagyma

só, bors

Aminek a beszerzése nehézséget okozhat: a kaffir lime levél, a curry pasta és a halszósz. Még mielőtt bárki kétségbe esne, melegen és szeretettel ajánlom a Hunyadi téri Culinarist, ahová elég gyakran ellátogatunk, egyrészt, mert az ott dolgozó emberkék kedvesek és jól tájékozottak, másrészt széles választék van néhány extraordinarybb hozzávalóból, a hely egyetlen negatívuma, hogy egy vagyont ott lehet hagyni egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával.

A húst megmossuk és kis kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A húsleves alaplét én két leveskockából készítettem el, mert nem tartozom azon pedáns és irigylésre méltó háziasszonyok közé, akik ilyen kincseket rejtegetnének a fagyasztóban. A gyömbérdarabkát lereszeljük, a citrom és a lime levét kinyomjuk, de előtte héjukat lereszeljük és félretesszük. A fokhagymát és a vöröshagymát is apróra vágjuk.

Feldobjuk az edényt a tűzhelyre, kevés olívaolajat felforrósítunk, beledobjuk a vöröshagymát és a fokhagymát, kicsit megdinszteljük, majd jöhet rá a curry pasta, és meghintjük egy kis curry porral is. Rákerül a lereszelt gyömbér, a lime levelek, a lereszelt citrom és lime héj, és hagyjuk egy kicsit így aszalódni az összetevőket, majd felöntjük a levessel.

Ha felrottyant, jöhet bele a husi és a kókusztej, pár perc alatt készre fő. Sok thai recept írja a halszószt, vagy egyéb halas pasztákat mint ízfokozót, szerintem ártani nem árthat, én néhány evőkanál halszósszal megspékeltem még a végén, de as you wish. Szerintem hagyjuk pihenni az alkotást 1-2 órára, hogy összeérjenek az ízek. Egy viszonylag sűrű, ütős illat és ízvilággal rendelkező levest kapunk, valahol szerintem egytálként is megállna. Ha nagyon crazy kedvemben lennék, lehet tésztát is dobnék bele, de nem vagyok:) A levest tálaláskor frissen tépett korianderrel és petrezselyemzölddel díszítettem, de szerintem bármilyen zöldfűszer megdobja (ahogy minden levest!) és egy karika citrommal. 

Pár hete még naivan azt gondoltam, kimaxoltuk az eperszezont, hát tévedtem...

Még korábban tervezgettük, hogy készítünk eperdzsemet, mert hogy ez mekkora fun, és milyen jó lenne télen a meleg pokrócba burkolózva eperdzsemes pirítóst zabálni, miközben összekucorodva "sorozatfüggünk", de közben elutaztunk Moszkvába, meg millió dolgunk volt, teljesen meg is feledkeztem a dolog elmaradt mivoltáról, amikor Gábor valamelyik nap említette, hogy látta a Lehel téri piacon, hogy jó áron van szép eper, ez felért azzal a bizonyos tudatalatti reminderrel és akkor szokás szerint összenéztünk és egyre gondoltunk:)

Le kell szögezzem, ez megint egy olyan dolog, amiről ha néhány éve valaki megkérdez, hogy csinálnám-e, kiröhögöm és elszaladok. Hogy miért? Még emlékszem, mikor gyerekkoromban nagymamámnak segítettem baracklekvárt főzni, amit kábé már akkor meguntam, amikor kimagoztuk a kis drágákat, na de amikor ott kellett állni 40 fokban a nyár derekán a forró tűzhely mellett, és kavargatni a kondérban rotyogó lekvárt, ház az priceless volt. Amúgy meg sokat dolgozunk, van mit a tejbe aprítani, bármit megvehetünk, nem? :) Aztán rájöttem, hogy a kettő nem ugyanaz, mert a saját gyártmánynak eszmei értéke van...és 2014-et írunk, ezért már a befőzés is megoldható kevésbé gyilkos kondíciók mellett.

Első körben megtettük az előkészületeket, amit azzal kezdtünk, hogy kiszámoltuk, ha 5 kg eperből szeretnénk főzni, hány üvegre lesz szükségünk, majd meglátogattuk a lekvaroshaz.hu webáruházát, ahol nagyon trendi üvegcséket és xilitet rendeltünk a hadművelethez, minden elismerésem az Övék, másnap kiszállították a portékát és az áraikat tekintve sem csillagászok;) A xilit (nyírfacukor) remek választás azoknak, akik hozzánk hasonlóan próbálnak odafigyelni a kalóriabevitelre, és némileg "büntetlenebbül" akarnak nasizni, mint a nagy magyar átlag - lassan szívódik fel, így akár cukorbetegek is fogyaszthatják, és nem kell szenvedni az átváltással, mert azonos mennyiségre van belőle szükség, mint cukorból :)

Az üvegeket 2x mosgatógépben mosogattuk el, majd minden üveg 1 percet töltött a mikróban, a fedőket 1x kifőztük. Ezt követően száraz, tiszta konyharuhára kipakoltuk üvegeinket szájjal lefelé, hogy várják a beteljesülésüket. Gábor az epreket a befőzés napján szerezte be, fontos, hogy hűtve tároljuk őket a felhasználásukig, és ne nyomódjanak össze, mert akkor sok lesz, amit kidobhatunk. Az epreket kicsumáztuk, a cinkes darabokat (túl puha, sérült etc.) halálra ítéltük, majd átmostuk a kis drágákat.

Előkészítünk egy baromi nagy kondért (az eper mennyiségének megfelelő méretben)alágyújtunk, és lássuk az alapdzsem összetevőt:(1kg-s egységben)

1 kg eper

10 dkg xilit

1,5 dzsemfix 3:1

Mivel mi 5kg eperrel dolgoztunk, így értelemszerűen mindhárom összetevőből 5x mennyiséget használtunk fel. Közepes erősségű tűzre dobom az epreket megszórva a kellő mennyiségű nyírfacukorral, majd amikor egyszer már összerottyant, mehet bele a dzsemfix, és lassú tűzön további kevergetés mellett még egyszer felrottyantjuk. Majd lehúzzuk a kondérunkat a tűzről és hagyjuk hűlni.

Mi öt variációt készítettünk:

(ennek megfelelően a megfőzött dzsemet 5 részre kellett bontani, mérőedény használatát javaslom)

- sima eperdzsem (ez a megfőzött alkotásunk egy ötöde semmi cicoma, csak tisztán..)

- marcipános eperdzsem (ehhez 150g lehűtött Szamos Marcipánmasszát kis golyókká transzformáltunk és ezt öntöttük bele a forró dzsembe)

- fehércsokis eperdzsem (2 tábla Milka fehér csoki kis kockákban került a forróságba)

- whiskeys-levendulás eperdzsem (1dl Bali beleborult a dzsembe egy kis szárított levendulával megbolondítva)

- gyömbéres eperdzsem (3-4 cm-s gyömbérdarabot reszeltünk le és ez került a dzsembe)

Ezt követően az üvegekbe kerültek az alkotásvariánsok, óvatosan merjük, és először csak egy kicsit tegyünk az üveg aljára, nehogy megpattanjon...

Majd jöhet a tetejükre a fedő, és fordítsuk őket fejre egy 10 percre, és hagyjuk pihenni:) 

A mai modern befőzés keretein belül dunsztolásra már nincs szükség, hála a dzsemfixnek! Szóval másnapra marad a dolog legkellemesebb része, felcímkézni a remekműveket. Mi találtunk egy nagyon faint kis appet itt: www.jamlabelizer.com és megterveztük  saját címkéinket, amit matricapapírra ki is nyomtattunk.

Majd a kihűlt üvegekre felragasztottuk:)

Szóval ennyit az idei jam projectről, a közreműködésért hálás köszönet a legjobb barátomnak Anettnek, és a világ legfantasztikusabb pasijának Gábornak:) Az üvegcsék pihiznek, és amikor majd jön a zimankó, tesztelünk...

És ahogy lecsapott a hőség, elérkezett a lecsó szezonja is. Be kell vallanom, kábé a húszas éveim elejéig rá sem bírtam nézni erre a mennyei eledelre, valószínűleg azért, mert kevés nálam válogatósabb emberke létezett, és ragaszkodtam a jól megszokott ízekhez, de erről Anyukám többet tudna mesélni :)

Kismillió módja létezik eme klasszikus elkészítésének, ahány tűzhely, annyi szokás, egy dolog tuti: ezt az ételt valóban nehéz elcseszerinteni, gyorsan kész van, és férfinak, nőnek, gyereknek, kutyának mosolyra húzódik a szája. (kivéve ha válogatós a gyerek, mint én anno) Nálunk általában nyáron kerül terítékre mindenféle beteges verzióban, és keveset nem lehet belőle enni:) Ezúttal az általam "traditional"-nek tartott lecsót főztem, kis extrával.

A lecsó kapcsán nagyon sok okos ember definiált szabályokat, ezekre tessék fittyet hányni, én elolvastam őket anno, ezek közül a mai napig egyet tartok relevánsnak: egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika, ezenfelül meg jöhetnek az extrák! Amire még fektessünk hangsúlyt, hogy jó minőségű zöldségeket használjunk, és vörösen rotyogó lecsónk tutira meghálálja majd!

Hozzávalók: (az enyémhez)

- vöröshagyma

- fokhagyma (rányomni néhány gerezdet)

- zöldhagyma

- Paprika (sima sárga) + zöldpaprika (from Anyós&Após)

- érett paradicsom (magyar)

- szárított paradicsom (üveges, 3-4 kisebb darab)

- húsos szalonna

- kolbász

- petrezselyemzöld

- só, bors, pirospaprika

tálaláshoz: egy-két ek tejföl

Szóval felaprítjuk a fent említett hozzávalókat, majd fogunk egy serpenyőt, kevés olajon a szalonnát lesütjük zsírjára, és rádobjuk a vöröshagymát és a zöldhagymát. (utóbbinak csak az alsó felkarikázott részét, viszont a zöld részt se dobjuk ki még.) Mikor üvegesre dinsztelődött a hagyma, lehúzzuk a tűzről, jöhet rá só, bors, pirospaprika (ízlés szerint), visszadobjuk a tűzre, jöhet rá a csípős zöldpaprika, kicsit hagyjuk rotyogni, majd rádobjuk a normális paprikát is, és fedő alatt pároljuk pár percig, lassú tűzön. Amikor kezd puhulni, jöhet rá a felkockázott paradicsom. (a paradicsomokat forrázzuk le, és akkor könnyen le tudjuk húzni a héjukat, mivel ezt úgysem tudnánk megemészteni, és esztétikai szempontból is letisztultabb a főztünk felpödrődő paradicsomhéj nélkül - persze ha sietek, én se szedem le:)) - most Gábor volt olyan drága és leszedte) Rányomunk néhány gerezd fokhagymát, rádobjuk a felaprított szárított pari darabokat. Újabb pár perc a fedő alatt, majd rádobjuk a kolbászokat, és még 5 percig főzzük, miután levettük a tűzről friss zöld petrezselyemmel, valamint a zöldhagyma felkarikázott szárával hintjük meg. Tálalásnál tetszés szerint 1-2 evőkanál tejföllel bolondíthatjuk, és hát 1-2 szelet kenyér elengedhetetlen, főleg azoknak, akik szeretnek tunkolni:) Mi Update cipót választottunk, éljen a szénhidrátcsökkentés forradalma. A vacsihoz lecsúszott 1-1 hideg rosé fröccs is, lecsóra fel :)

Amikor Gáborral visszaértünk a hétvégi kocogásból, és megláttam Apóst a fán, miközben egy hatalmas vödörbe szedi a meggyet, volt egy olyan sandám, hogy meggyes hetek elébe nézünk, és nem tévedtem nagyot, utólag is köszönet érte :) Majd Anyós villantott egy meggyes bögrés süti receptet, ezért szintén danke schön, mert enélkül ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre. És aki fakanalat ragadott, az nem más volt, mint a Kedvesem:)

Hozzávalók a tésztához:

- 3 egész tojás

- 3 kis kefír/1 nagy

- egy pici só

- egy bögre cukor

- egy bögre étolaj

- 3 bögre liszt

- 1 sütőpor

+

Tetszőleges mennyiségben:

meggy 

fehér csoki

barna csoki

dió

A tészta hozzávalóit egy keverőedényben csomómentesre keverjük.

Majd fogunk egy cuki kis tepsit, beleteszünk egy jól megvajazott sütőpapírt, és beleborítjuk a kikevert tésztát. Erre jöhetnek a kimagozott meggyek, az apró csoki kockák, és a durvára vágott dió.

A sütőt 180 fokra melegítjük elő, a sütési idő légkeverésen 35-40 perc. Azért chekkolgassuk serényen, nehogy odaégjen. 

2014. Budapest... a levesbárok virágoznak fatornyos kis városunkban.

Jó pár van belőlük, én mégis leragadtam egynél, ez pedig nem más, mint a Bors. Szerintem kábé egy éve történt, hulla másnaposan Anett barátnőmmel azon morfondíroztunk, mi esne jól meggyötört kis szervezetünknek, amikoris közölte, van egy hely, nem messze a munkahelyétől, ahol nagyon finom leveseket és bagetteket lehet enni. Na nekem se kellett több, mentem és nem csalódtam, itt kezdődött a "Borsszerelem." Azóta minden héten ellátogatunk ide, többnyire leveseket eszünk, hogy figyeljünk vonalainkra, viszont néha egy bagettre is elcsábulunk, és hát gasztroorgazmus garantált.

A Kazinczy utca amúgy tele van jobbnál jobb helyekkel, meg sem kell lepődni, hogy a Bors is itt van:) A helynek megvan a fiatalos kifőzdés hangulata, ahol mégis csodák történnek a konyhában, és még az utcán is elcsipegethetjük, szóval a streetfood faktort is hordozza, nem is kicsit! (hiszen papírpohárban kapod a levest, és a szenyát is elviheted és ajánlott is, mert a hely kicsi, ellenben tele van mosolygós és jó fej emberekkel, mindig jó érzés ide belépni.)

A staff kedves, segítőkész és pörögnek, látszik, hogy élvezik, amit csinálnak, és azt hiszem a levesekbe jutott egy csöppnyi szeretet is, ezért is olyan finomak:) A kínálat változó, az idényzöldségekkel összhangban, mindenki talál valamit, amire tutira nem tud nemet mondani, az alkotások pedig nem nélkülözik a különleges ízeket, fűszereket, amiket az ember lehet, csak félve párosítana a saját konyhájában, az eredmény mégis überfasza! :) Mi általában 3-4 féle levest is bevásárolunk, hogy mindet megkóstolhassuk és testvériesen osztozunk rajta, érdemes végigkóstolni a repertoárt. A bagettek is isteniek, a fantázianeveiktől pedig egyenesen odáig vagyok. Ropogós bagett, figyelemreméltó tartalom, hmm...még van másfél óra ebédszünetig, de most összefutott a nyál a számban...

Ha még rá akarunk tenni egy lapáttal, kóstizzuk meg a szörpöket is. Nem lesz csalódás ez sem. Nálam a Bors tíz pontos hely, minden elismerésem fiúk :)