Pár hete még naivan azt gondoltam, kimaxoltuk az eperszezont, hát tévedtem...

Még korábban tervezgettük, hogy készítünk eperdzsemet, mert hogy ez mekkora fun, és milyen jó lenne télen a meleg pokrócba burkolózva eperdzsemes pirítóst zabálni, miközben összekucorodva "sorozatfüggünk", de közben elutaztunk Moszkvába, meg millió dolgunk volt, teljesen meg is feledkeztem a dolog elmaradt mivoltáról, amikor Gábor valamelyik nap említette, hogy látta a Lehel téri piacon, hogy jó áron van szép eper, ez felért azzal a bizonyos tudatalatti reminderrel és akkor szokás szerint összenéztünk és egyre gondoltunk:)

Le kell szögezzem, ez megint egy olyan dolog, amiről ha néhány éve valaki megkérdez, hogy csinálnám-e, kiröhögöm és elszaladok. Hogy miért? Még emlékszem, mikor gyerekkoromban nagymamámnak segítettem baracklekvárt főzni, amit kábé már akkor meguntam, amikor kimagoztuk a kis drágákat, na de amikor ott kellett állni 40 fokban a nyár derekán a forró tűzhely mellett, és kavargatni a kondérban rotyogó lekvárt, ház az priceless volt. Amúgy meg sokat dolgozunk, van mit a tejbe aprítani, bármit megvehetünk, nem? :) Aztán rájöttem, hogy a kettő nem ugyanaz, mert a saját gyártmánynak eszmei értéke van...és 2014-et írunk, ezért már a befőzés is megoldható kevésbé gyilkos kondíciók mellett.

Első körben megtettük az előkészületeket, amit azzal kezdtünk, hogy kiszámoltuk, ha 5 kg eperből szeretnénk főzni, hány üvegre lesz szükségünk, majd meglátogattuk a lekvaroshaz.hu webáruházát, ahol nagyon trendi üvegcséket és xilitet rendeltünk a hadművelethez, minden elismerésem az Övék, másnap kiszállították a portékát és az áraikat tekintve sem csillagászok;) A xilit (nyírfacukor) remek választás azoknak, akik hozzánk hasonlóan próbálnak odafigyelni a kalóriabevitelre, és némileg "büntetlenebbül" akarnak nasizni, mint a nagy magyar átlag - lassan szívódik fel, így akár cukorbetegek is fogyaszthatják, és nem kell szenvedni az átváltással, mert azonos mennyiségre van belőle szükség, mint cukorból :)

Az üvegeket 2x mosgatógépben mosogattuk el, majd minden üveg 1 percet töltött a mikróban, a fedőket 1x kifőztük. Ezt követően száraz, tiszta konyharuhára kipakoltuk üvegeinket szájjal lefelé, hogy várják a beteljesülésüket. Gábor az epreket a befőzés napján szerezte be, fontos, hogy hűtve tároljuk őket a felhasználásukig, és ne nyomódjanak össze, mert akkor sok lesz, amit kidobhatunk. Az epreket kicsumáztuk, a cinkes darabokat (túl puha, sérült etc.) halálra ítéltük, majd átmostuk a kis drágákat.

Előkészítünk egy baromi nagy kondért (az eper mennyiségének megfelelő méretben)alágyújtunk, és lássuk az alapdzsem összetevőt:(1kg-s egységben)

1 kg eper

10 dkg xilit

1,5 dzsemfix 3:1

Mivel mi 5kg eperrel dolgoztunk, így értelemszerűen mindhárom összetevőből 5x mennyiséget használtunk fel. Közepes erősségű tűzre dobom az epreket megszórva a kellő mennyiségű nyírfacukorral, majd amikor egyszer már összerottyant, mehet bele a dzsemfix, és lassú tűzön további kevergetés mellett még egyszer felrottyantjuk. Majd lehúzzuk a kondérunkat a tűzről és hagyjuk hűlni.

Mi öt variációt készítettünk:

(ennek megfelelően a megfőzött dzsemet 5 részre kellett bontani, mérőedény használatát javaslom)

- sima eperdzsem (ez a megfőzött alkotásunk egy ötöde semmi cicoma, csak tisztán..)

- marcipános eperdzsem (ehhez 150g lehűtött Szamos Marcipánmasszát kis golyókká transzformáltunk és ezt öntöttük bele a forró dzsembe)

- fehércsokis eperdzsem (2 tábla Milka fehér csoki kis kockákban került a forróságba)

- whiskeys-levendulás eperdzsem (1dl Bali beleborult a dzsembe egy kis szárított levendulával megbolondítva)

- gyömbéres eperdzsem (3-4 cm-s gyömbérdarabot reszeltünk le és ez került a dzsembe)

Ezt követően az üvegekbe kerültek az alkotásvariánsok, óvatosan merjük, és először csak egy kicsit tegyünk az üveg aljára, nehogy megpattanjon...

Majd jöhet a tetejükre a fedő, és fordítsuk őket fejre egy 10 percre, és hagyjuk pihenni:) 

A mai modern befőzés keretein belül dunsztolásra már nincs szükség, hála a dzsemfixnek! Szóval másnapra marad a dolog legkellemesebb része, felcímkézni a remekműveket. Mi találtunk egy nagyon faint kis appet itt: www.jamlabelizer.com és megterveztük  saját címkéinket, amit matricapapírra ki is nyomtattunk.

Majd a kihűlt üvegekre felragasztottuk:)

Szóval ennyit az idei jam projectről, a közreműködésért hálás köszönet a legjobb barátomnak Anettnek, és a világ legfantasztikusabb pasijának Gábornak:) Az üvegcsék pihiznek, és amikor majd jön a zimankó, tesztelünk...