A hely látogatását megelőző research ambivalens eredménnyel kecsegtetett: kapott negatív és pozitív véleményt is, de senki nem volt semleges, és ez már akkor tetszett. Mivel Anyós és Após már harminc éve boldog házasságban élnek, az ő jubileumukat ünnepeltük meg itt, amit leszögeznék: visszajövünk, mert végig akarom kóstolni az étlapot :)

Az elhelyezkedés egyesek számára furcsa, vagy riasztó lehet, mert az étterem a Keleti pályaudvar tőszomszédságában, a Mosonyi utca 3. szám alatt található, ami azért lássuk be, nem éppen a legfenszibb környék fatornyos kis városunkban. Na szerintem ez senkit ne tántorítson el, btw akit eltántorít, annak nem való! Az utcába bekanyarodva először fel sem tűnt, hol lehet az étterem, mert semmi szemet hívogató cégér/tábla/figyelemfelkeltő jelzés nincsen, a ház elé érve szerényen virít a "Rosenstein Vendéglő" tábla, ez sokak számára felejtős lehet, engem azonban egyből meggyőzött, sőt elegánsnak és kifinomultnak találtam, mert meggyőződésem, hogy az utcán is túlmarketingelt, agyonpusholt éttermeknek nagyobb a füstje, mint a lángja az esetek többségében, tisztelet a kivételnek.

Belépve élő zene és családias hangulat fogadott, nagy és tágas térben, ízléses berendezéssel megspékelve. A személyzet figyelmessége tízes skálán tizenegy, szimpatikus, sziporkázó, udvarias, de nem csöpögős. Ahogy kell.

Az étlap nagyon rendben volt, itt mindenki találhat kedvére valót, az egyszerűbbtől a bonyolultig, a kósertől a magyaroson keresztül a modernebb fogásokig. Amit minden nívósabb helyen imádok, itt is megtörtént: az étlap kézhezvételét követően szolid öt perces tanácstalanságot követően megjelent a pincér, aki elkezdte még felsorolni, hogy mik azok az ételek, amik nincsenek az étlapon, de elérhetőek, akaratlanul is megnehezítve a döntésünket, totálisan kimaxolva az éhségérzetet. Tetszett az az átélés, amivel az egyes fogásokat elemezte kérésünkre, egy ember, akin látszik, hogy szereti, amit csinál, százból egy kis országunkban, nekem ez is egy mérce..

Előételnek zsidótojást fogyasztottunk háziasan pirítóssal és zöldségekkel, ami kibélelte gyomrunkat a nagy megmérettetésre. Após pisztrángra szavazott, míg Anyós, Gábor és Jómagam meglepő módon ugyanarra: Őzszeletek Périgeaux módra elkészítve. A pisztráng tekintetében nem vagyok kompetens, de tekintve, hogy kedvenc Apósom elismerő és jóllakott mosollyal diskurált velünk a fogás után, szerintem nagyon rendben volt.

Na de mi a helyzet a Bambi szeletekkel, akik a mi tányérunkban végezték? Ritkán mondok ilyet, de rászolgált: kifogástalan volt. Két méretes őzszelet, alattuk barna kenyér, a tetején libamáj szeletek, mindez barna mártással nyakon öntve, mandulás krokettel tálalva. A libamáj roséra sütve, az őz medium átsütve. Hát nem sokat beszélgettünk, amíg ettük, mert mindenkinek tele volt a szája, és megélte az ízorgiát, mert ez az volt. Kísérő gyanánt St. Andrea Napborral öblögettünk.

A főételt követően beneveztünk egy Császármorzsára is, mert ezt kedvenc kolléganőm Gréta nagyon lájkolta, és mivel étterem és gasztró témában adok a véleményére, megkóstoltuk. Érdemes volt, mert isteni! Császármorzsa, palacsintából,fahéjjal és cukorral finoman meghintve, kétféle dzsem...és a nyál még most is összefut a számban. (attól tartok, a közeljövőben én is készítek ilyet)

Árfekvését tekintve nem olcsó, de vallom, a minőségért fizessünk, és ehhez képest nem elszállós. Javaslom a baráti vacsorától az eljegyzésig minden agendára, mert megbabonáz.

Összességében érződik a traditional, családias hangulat, a vendéglátás szakértelme, és, hogy a helynek lelke van, a vendégeknek pedig remek ízlése. Szeretettel meghintett ételek, maximális customer staisfaction-re való törekvés. Nálam ez minden reklám nélkül 10/10.

Köszönet Anyósnak, Apósnak és Gábornak a remek vacsiért. :)