Örömmel jelenthetem, a vargánya dömping még nem ért véget! Hála az esős időjárásnak lehetőségünk van mindenféle csodák kreálására. Mint a legtöbb dolgot, a vargányát is célszerű a lehető leggyorsabban felhasználni, így nem volt választásom, mikor megláttam az újabb halmot. Ezúttal levest és egy pitét is készítettem:)

Vargánya krémleves fehérborral

-40-50 dkg friss vargánya

- 2 nagyobb fej vöröshagyma

- 3-4 gerezd fokhagyma

- só, bors, pirospaprika

- 2 dl tejszín

- 3-4 ek olívaolaj

- 2 dl fehérbor + víz

A feltéthez: 15 dkg szalonna, néhány ág kakukkfű

A gombákat nagyobb darabokra aprítom, felkockázom a vörös és a fokhagymát is. Egy edényben felforrósítok 3-4 ek olívaolajat, majd ezen megdinsztelem a vörös-és fokhagymát is. Félrehúzom az edényt, só, bors, pirospaprika mehet a megdinsztelt hagymára, majd rá a felszeletelt gombák.

Visszateszem a tűzre és nyakon öntöm cirka 2 dl fehérborral (Én Gál Tibor Egri Csillagát kortyolgattam főzés közben, így ez került az ételbe is), illetve tetszőleges mennyiségű vízzel. (én kb 3-3,5 dl vizet öntöttem rá) Amikor a gombák megfőttek, jöhet bele a tejszín. Ha egyszer felrottyant, előkapom a botmixert, és leturmixolom. (Én pár nagyobb szem gombát kimenekítettem egészben, hogy a fullos hatás kedvéért a végén visszatehessem) Maga a darálás/turmixolás nálam azért élvezett relevanciát, mert szerettem volna elkerülni a lisztes habarással való sűrítést.

A végén még őrölt borssal és sóval ízesítem. Tálalásnál néhány ág kakukkfűvel és pirított szalonnával kerekítem ki az ízeket. Fejedelmi fogás, kóstoljátok meg:)

Vargányás pite édesburgányával és ruccolával

Mivel még csak a fele vargányát használtam fel a leveshez, felmerül a kérdés, mihez kezdjek a másik felével? És így született meg a pite ötlete:) Lássuk mi kell hozzá:

- mirelit leveles tészta (szerintem praktikus és gyors - a dolgozó nők nagy barátjaként aposztrofálnám) 

- 50-60 dkg vargánya

- 3-4 darab közepes méretű édesburgonya

- egy nagyobb zellergumó fele

- rozmaring, zellerlevél, kakukkfű

- só, bors

- 2 fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 1 csomag feta sajt/ krém fehér sajt ( én most az utóbbit használtam, olcsóbb és szintén nagyon finom)

- 4-5 közepes méretű paradicsom

- 2-3 dl tejföl

- egy tojássárgája

- fél csomag ruccola

Az édesburgonyákat kábé 30 percig sütöttem, majd kikapartam húsukat a héjukból és leturmixoltam őket. A zellert megfőztem és szintén leturmixoltam. 

A hagymákat megdinsztelem, majd rájön a felvágott gomba, amit kakukkfűvel, sóval, borssal, rozmaringgal és zellerlevéllel ízesítettem, ahogy megpuhul, leveszem a tűzről. 

A mirelit leveles tésztát én csomagostól egy kis langyos vízbe áztattam be, hogy kiolvadjon, majd Gábor segítségével kinyújtásra került a tészta (2 részre bontjuk), az egyik kinyújtott részt egy kapcsos tortaforma aljába rakjuk, de úgy,hogy az oldalán egészen a  tetejéig szintén ki legyen bélelve tésztával. A pite alapjául az édesburgonya ill. zellerpüré szolgált, ezt a réteget sóztam, borsoztam. Erre jön néhány krém fehér sajt lapocska, rá egy fél csomag megmosott ruccola, erre pedig a gomba.

Újabb réteg sajt, amire a felkarikázott paradicsomokat helyezem, ezekre a tejfölt. A tészta másik feléből szintén kinyújtok egy akkora részt, amely a pitém tetejéül fog funkcionálni. Miután lezártuk a piténk tetejét, megkenjük egy tojássárgájával és mehet a sütőbe, légkeverés, 180 fok, 35-40 perc.

Ha elkészült 1-2 óráig hagyjuk kihűlni, hogy jól szeletelhető legyen. Jó étvágyat, éljen a vargánya! 

A vasárnap esti ténykedésem eredményképp született ez a fogás. Egyszerű, egészséges, gyorsan megvan, nem mellékesen: különleges. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit kitörni a hétköznapokból, de mégsem akar átesni a ló másik oldalára. 

A csirkéhez:

- olívaolaj

- 75 dkg csirkemell 

- 2,5 - 3 dl kókusztej

- 2-3 ek kókuszreszelék

- 2-3 fej közepes méretű vöröshagyma

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 4-5 cm-es gyömbér darabka (lereszelve!)

- curry; kurkuma (ízlés szerint, na én nem spóroltam vele)

- só, bors (frissen őrölt)

- chili paprika (minél több, annál ütősebb)

- 1 hámozott paradicsom konzerv

3-4 ek olívaolajat felhevítek a serpenyőben, majd jöhet bele az apróra vágott vöröshagyma, ha kezd üvegessé válni, hozzáadom a szintén felaprított fokhagymát. Amikor a fokhagyma elkezdi kiengedni aromáit, hozzáadom a lereszelt gyömbért. Ezt követően megágyazok a husinak, félrehúzom a serpenyőt, chili paprikát és curryt szórok a serpenyőbe, 1-2 percig hagyom összeérni az ízeket, majd jöhet rá a felkockázott hús. Jöhet rá só, sok-sok bors, újabb adag curry és kurkuma. Amikor a hús kifehéredett, hozzáadom a hámozott paradicsomokat, amik gyönyörűen elkezdik sűríteni az alkotást, lejjebb veszem a hőfokot, és hagyom így főni kábé 10 percig.

Majd jöhet rá a kókusztej és a kókuszreszelék, lassú tűzön hagyom felrottyanni, ha szükséges még fűszerezem, és ha megfelelő a sűrűség, leveszem a tűzről:)

Couscous:

Életemben először Samson barátomnál volt szerencsém a sivatag tarhonyájának is nevezett "kuszkuszhoz", és mivel Sami maradandót alkotott, a szó jó értelmében, így az élmény a mai napig intenzíven él az emlékezetemben. Ennek kábé 8-10 éve, de a kuszkusz azóta is a konyhám "törzsvendége." Eredetileg Észak Afrikából származik, de találkozhatunk vele Brazíliában is. Fogyaszthatjuk köretként, előételként vagy salátaként is.

Én ezúttal egy zöldséges verziót készítettem el, amihez a következő dolgokra van szükség:

- 250 g Couscous

- 2,5 dl húsleves alaplé (ehhez 2 leveskockát használtam)

- 5-6 koktélparadicsom

- három színű paprika (nálam kaliforniai és kápia került terítékre)

- 2 nagyobb lilahagyma

- 2 citrom héja lereszelve

- sáfrány

- őrölt bors

2 ek olívaoljaon feldobom aszalódni az apróra vágott színes paprikákat, majd hozzáadom a lilahagymát és a felkockázott paradicsomot, és összerottyantom. Jöhet rá frissen őrölt bors ill. 2 citrom héja lereszelve. Majd félreteszem.

A Couscousnál az alap adagolás a következőféleképpen néz ki: 250g kuszkuszhoz 2,5 dl forró víz szükséges, én a vizet alaplével helyettesítettem. 

Szóval fogunk egy hőálló edényt (pl. Jénai), beleöntjük a Couscust. Erre jön a forró alaplé, majd lezárjuk az edényt a hozzá passzoló tetővel/fedővel/alufóliával, lényeg hogy pára képződjön, hiszen ez lesz az, ami kvázi megfőzi - megpuhítja a kuszkusz szemeket. 5 perc szükséges ahhoz, hogy kész legyen! 

Ha elkészült a Couscous, hozzákeverem a megpirított zöldségeket, borsozom és sáfrányt adok hozzá.

Löttyintek egy pohár száraz fehérbort, elégedetten a tányéromra nézek, és jöhet az extraordinary ízorgia. Jó étvágyat ;)

Hétvégén az a megtiszteltetés ért, hogy Anyós konyhájában sertepertélhettem, így lehetőségem adódott eme remek étel elkészítésének megfigyelésére, és úgy határoztam, megosztom Veletek is. Előnye, hogy nem igényel nagy előkészületeket, izzó parázson odakinn, vagy sütőben is megcsinálhatjuk, mindenkinek a szája garantáltan fülig fog érni:) Mi a kinti verzióra voksoltunk, így Após megteremtette a remek alapot a sütéshez, brikettet használtunk, könnyebben meggyullad és hosszabb ideig megtartja a hőt, mint a faszén. A sajátos aromát a brikettre helyezett fahasábokkal értük el.

Amikor már szépen izzott a parázs, rádobtuk egy tálcára, a rácsra a husikat, hagytuk őket aranyszínűre sülni, és hát az illatuk brutális volt. (a szó pozitív értelmében)

A húshoz:

- tetszőleges mennyiségű oldalas

- BBQ szósz (kétféle: sima illetve chilis) 

- vodka/konyak

A hús kb. egy napot töltött pácban. Mielőtt bepácolásra került volna, Anyós kábé 20-25 percet előfőzte a húsokat. A pác kétféle BBQ szószból állt - simából és chilisből. Ha nincs kétféle, az se gond, hiszen chilivel bolondíthatjuk az összhatást. És hogy még inkább az ízorgiák csúcsára repüljünk? Löttyintsünk rá egy kis vodkát vagy konyakot!

Ezt követően nincs más, dolgunk, mint megsütni. Tálalásnál a húst még nyakon önthetjük egy kis BBQ mártással, ha indokolt!

Köret: párolt zöldbab cukkinivel.

- 30-40 dkg zöldbab

- 2 cukkini (csíkokra vágva)

- 2 fej vöröshagyma

- só, bors

- citrom leve és héja

A zöldbabot és a cukkinit is előfőzzük, majd kevés olajon megdinszteljük a vöröshagymát, és jöhet hozzá a bab és a cukkini csíkok. Ráfacsarjuk egy citrom levét, és ráreszeljük a héját, igazán friss, citrusos íz fogja még inkább feldobni az amúgy is üde köretet, ami szerintem remekül passzol az oldalashoz, és könnyebbé varázsolja a vacsoránkat, mintha kenyérrel, vagy steak burgonyával fogyasztottuk volna el. Egy pohár bor remek választás mellé. 

Külön köszönet kedvenc Anyósomnak a remek receptért és a finom vacsoráért is!

Amíg lehet sárgadinnyét kapni, én bizony nem tudok leállni, szerintem Ti se tegyétek! Ezúttal leves készült belőle, amit még főzni sem kell, és hidegen tálalva a legfinomabb hűsítő ebben a rekkenő hőségben.

Hozzávalók:

- 1 sárgadinnye

- 1 csomag vanília pudingpor

- fél liter tej

- xilit (az adagolás ízlés kérdése)

- 1 dl rum 

- 3-4 cm-es gyömbérdarab 

- friss menta, citromfű

- szegfűszeg

- fahéj

- mandula a díszítéshez

A dinnyét felvágom, megszabadítom a héjától, és a hasznosítható részt felkockázom.

Botmixerrel pürésítem a darabkákat. Közben elkészítem a vaníliapudingot, amit szükség esetén még xilittel édesítek, és elkészülte után belecsurgatok 1 dl rumot. (Hálás köszönet a legjobb barátomnak, Anettnek, aki egy kubai rumcsodával ajándékozott meg a minap, így Legendario-t (Elixir de Cuba) tehettem a levesbe.)

Majd hagyom kicsit hűlni a pudingot, végül hozzáöntöm a lemixelt dinnyéhez, és összekeverem.

Közben egy 3-4 cm-es gyömbérdarabot, friss mentát, citromfüvet és szegfűszeget ledarálok, és ezt is hozzáöntöm az alkotáshoz.

A végén fahéjjal ízesítem, illetve xilittel, ha szükséges. Tálalásnál mandulapelyhet, szegfűszeget és friss mentát használtam díszítésnek. Elvetemültebb konyha funoknak javaslom, hogy tálalják a levest egy félbe vágott, kivájt dinnyében, igazán trendivé teszi az amúgy is különleges fogást:) Jó étvágyat! 

Zalai lányként furcsa lenne, ha nem lenne egy lelki köldökzsinór köztem és a vargánya között, de van! Így igazán örültem, amikor hétvégén Apukám azzal fogadott, hogy nagyon szép vargányákat sikerült begyűjtenie a nagykanizsai piacon a hétvégén, és a rakományból nekem is adott:) Szóval vasárnap este visszatérve a "nagy faluba" előttem állt a küzdés, felhasználni ezt a csodás növényt és kreálni valami finomat.

Sok helyen az erdők királyaként tartják számon, és ezzel maximálisan egyetértek. Sajna nincs belőlük végtelenül sok, és ez az árukon is érződik, általában eső után, tavasztól őszig lehet velük találkozni a piacon, és szerintem érdemes áldozni rájuk, mert millió módon elkészíthetjük és nem fogunk csalódni! Felsorolhatnám egyéb erényeit is, minthogy egészséges, a közhiedelmekkel ellentétben megfelelően elkészítve nem nehezen emészthető és gyógyító hatása is van...de inkább elmesélem, mit csináltam Vele, mivel ötvöztem... És, hogy mi lett belőle:)

A tészta: 

- zöld szélesmetélt

- olívaolaj

- só, bors

- 1,5 kaliforniai paprika (különböző színekben - csak hogy feldobjuk az étel színét)

- 4-5 koktélparadicsom

A szélesmetéltet megfőzöm, a vízbe sót és olívaolajat is teszek.

Ha megfőtt leszűröm, frissen őrölt borssal ízesítem, és hozzáforgatom a kicsit megdinsztelt kaliforniai paprika csíkokat és a megaszalódott paradicsomot, még egy ek olívaolajat rácseppentek, nehogy összeragadjon és félreteszem. 

A hús:

- olívaolaj

- 50-60 dkg fehérpecsenye

- őrölt fekete bors, zöld bors + fekete bors egészben

- koriander + borókabogyó összetörve

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 15 dkg szalonna 

- 1-2 apróbb színes fűszerpaprika (Oké, volt 2 fűszerpaprikás növényünk, amiket a Culinarisban vettünk, de sajnos nem bírták a strapát, és idő előtt kilehelték a lelküket, szóval jött a rapid szüret, ami megköveteli a rapid felhasználást, amúgy meglepően finom:) )

Az olívaolajat felhevítem egy wokban, rádobom a felkockázott szalonnát, majd a húst, amit vékony csíkokra vágtam fel. Jöhet rá a fokhagyma, és a fűszerek, mediumra sütöm. 

A gomba: 

- 50-60 dkg vargánya

- 2-3 fej vöröshagyma apróra vágva

- pirospaprika

- só, bors

- kakukkfű (friss)

- tejszín

A gombákat megpucolom, és felhasználom a kalapokat és a tönköket is. (Talán, ha ősz lenne és a piaci árusok standjai bővelkednének vargányában, akkor a tönköket félretettem volna, hogy másnap reggel csináljak egy fincsi vargányás rántottát, de majd annak is eljön az ideje.) A vöröshagymát üvegesre dinsztelem, félrehúzom a serpenyőt, jöhet rá a pirospaprika, a só és a bors, majd rá a gomba, lejjebb veszem a hőfokot, hagyom összerottyanni, mehet bele a felaprított kakukkfű, végül felöntöm tejszínnel és hagyom besűrűsödni.

A végén hozzákeverem a félretett tésztához a húst, jöhet rá a vargánya gombás szósz, a tetejére friss petrezselymet,metélőhagymát és kakukkfűágakat szórtam. Jó étvágyat ;)

Mivel a múlt hétvégén szimbiózisba kerültünk a bográccsal, ezen a hétvégén a grillezésre voksoltunk, tekintve, hogy egy kellemes balatoni hétvégén ez elengedhetetlen, és mindemellett még hangulatos is! Ezt is inkább esti tevékenységnek tartom, szóval napközben nem javallott a 30-40 fok közti hőségben. Én ezúttal egy elektromos grillen játszottam, kevésbé körülményes, gyorsabb és a feeling így is adott. (fülledt nyári este, hideg fröccs, jó társaság, finom illatok) Amúgy meg faszénnel szenvedni a hőségben nem fancy, most kövezzetek meg, végülis ez a 21. század, és a time management fontos, meg az is, hogy kevésbé legyen füstös a hajad illata, ha a fincsi vacsi után a pasiddal akarod kémlelni a csillagokat a kert végéből:)

Szóval itt is felmerül a kérdés? Mit grillezzünk, vagy mit lehet grillezni? Gyakorlatilag mindent, persze sütési időben és fűszerezésben van eltérés. Én ezúttal tarjával dolgoztam, illetve különféle zöldségekkel, az eredmény magnifique lett:)

Grillezésnél alap, hogy a húst bepácoljuk, hogy kicsit puhuljon, és ínycsiklandó íze legyen. Ami nagyon fontos, pácolásnál ne sózzunk, mert a só elszívja a nedvességet a húsból és kemény lesz. (max. sütés közben!) Ha alkoholos pácról beszélünk, 2-3 óránál tovább ne maradjon benne, ha vastagabb húst sütünk vagdossuk be, és közvetlenül a sütés előtt érdemes a húst kivenni a hűtőből, hogy közelítse a szobahőmérsékletet. Én a zöldségeket nem szoktam pácolni, mivel a fűszerek könnyen megégnek sütés közben, így inkább sütés, végén, vagy utána hintem meg őket. (opcionális) A keményebb zöldségeket főzzük elő! Amúgy a kukorica és a különböző sajtok is nagyon finomak grillen, bár ez most nálunk nem készült, de ami késik nem múlik. (majd legközelebb)

Hús: 

- 10 szelet tarja (ohne csont)

- egész fekete, ill. zöld bors

- őrölt fekete bors

- borókabogyó 

- sertésflekken fűszerkeverék (opcionális)

- olaj

- vöröshagyma

- fokhagyma

- 1 dl fehérbor (opcionális)

- mustár

A tarja azért jó választás, mert kellőképpen zsíros ahhoz, hogy ne száradjon ki. A tarja szeleteket vékonyra klopfoltam, majd borsoztam, valamint sertésflekken fűszerkeveréket tettem rájuk és vastagon bekentem őket mustárral. Közben egy edénybe tettem 1,5-2dl olajat, és abba tettem a szeleteket, az olajba kerültek még vöröshagyma karikák, egy fél fej fokhagyma, összetört borókabogyó, egész fekete és zöld bors, és a végén ráloccsant 1 dl fehérbor, és így vágtam be a hűtőbe kábé 2 órára pácolódni a húsokat, és miközben ők begyűjtötték az ízeket, mi lementünk pancsizni egyet.

Visszatérve befűtöttünk az elektro-grillnek (nem mainstream egyáltalán!), és mivel olajban pácoltunk és a húsnak amúgy is magas a zsírtartalma, zsiradék nélkül tettük a husikat a forró lapra, gyönyörűen elkezdett sülni, az illata, na az csodás volt! Ugyanebben a zsiradékban meg tudtuk sütni a zöldségeket is. (az alább felsorolt zöldségek mellé megsütöttük még a pácban résztvevő vöröshagyma karikákat és a fokhagymát is) 

Kence/Pesto a húshoz:

- 1 csokor petrezselyem/rozmaring/bármilyen zöld fűszer, amit szeretünk

- 1-1,5 dl olívaolaj

- 1 fej fokhagyma

 Én szeretem még megkenni valamivel a grillezett husit, millió variáció van, ezúttal egy pofonegyszerűt választottam. 1 dl olívaolajhoz kevertünk egy fej összetört/kicsi darabokba vágott fokhagymát (fokhagymanyomó híján mi vágtuk), hozzá petrezselymet kevertem, de rozmaringgal vagy bármilyen egyéb zöld fűszerrel is isteni!

Krumpli:

- 0,5- 1 kg krumpli

A krumplit előfőztük, épp, hogy elkezdett puhulni, mikor levettük a tűzről. Így lesz tökéletes a grillezéshez, hiszen ha túl puhára főzném, szétesne. (Amúgy grillezés közben kicsit sóztam, oregánóztam)

Amit még grilleztünk:

- 5-6 érett paradicsom

- 4-5 paprika 

Paprika, paradicsom (szeletekbe vágva, fűszer nélkül...bár a paradicsom szereti a barna cukrot, most nem éltem a lehetőséggel, előnyben voltak a natúrabb ízek) Szívesen sütöttem volna még cukkinit, gombát, meg padlizsánt is, de nem volt a házban, na majd ők is a következő körben jönnek :)

És így nézett ki egy adag...hűvös fröccsel, tücsökciripeléssel? Tökéletes volt! Kezdő grillezőknek is ajánlom, mert garantált a siker!

A sárgadinnyét akár az emlékek őrének is nevezhetném, mert gyerekkoromban rendkívül sokat szedtünk belőle a nagyim dinnyésében, de még annál is többet megettem. A szenvedély még ma is megmaradt, nem elég, hogy finom, de még egészséges is. Ezúttal saláta készült belőle, egy könnyű nyári vacsora margójára.

Hozzávalók: 

- egy sárgadinnye 

- 2 csomag mini mozzarella (én csináltam már kecskesajttal is, úgy is isteni, ám ez a könnyebb verzió)

- 1 csokor friss bazsalikom és borsika vegyesen

- 1-1,5 fej lilahagyma

- 2 csomag feketeerdei sonka

Ez a saláta  is a "gyorsanvalamifinomat" kategóriába tartozik, szóval nettó 10 perc alatt elkészíthető, eltér a megszokottól - más forma, más ízek:)  Felvágjuk a dinnyét vékonyabb szeletekre, majd a héjat eltávolítjuk, és nagyobbacska kockákra vágjuk. Nekem most narancssárga a domináló szín, ha nagyon fancy-re akarjuk venni a figurát, akkor vegyünk egy narancssárga és egy zöldbelű sárgadinnyét (nehezebben találunk, szerintem a piacon érdemes kutakodni), és akkor nagyon színes lesz a salátánk. A felkockázott dinnyére rászórjuk a pici kockákra vágott lilahagyma darabokat, a mozzarellákat és a csíkokra tépkedett sonkát. A végén apróra vágott bazsalikommal és borsikával bolondítjuk a remekművet. Egy pohár rosé csodálatosan kikerekíti az ízeket.

Én amondó vagyok, amíg egy gyümölcsnek, vagy egy zöldségnek szezonja van, kötelességünk kihozni belőle a maximumot, hiszen a variációk száma végtelen, ám azoké a napoké, amíg tudunk málnát szerezni, véges! Így történt, hogy a hét elején valami hűvös, mégis különleges gyümölcslevesre vágytam, ami nem veszélyezteti vonalainkat (annyira) és jól esik a kánikulában. 

Számomra ez az étel az ízén kívül azért lehengerlő, mert nettó negyed óra alatt tudom reprezentálni, nem kell főzni, ami lássuk be, egy húzós munkahéten igazi fegyvertény lehet. És amikor a legnagyobb kritikusod (nekem Anyukám) egy puszit nyom az arcodra, hogy "kislányom ez zseniális volt", és mellette a pasid szeme is elégedetten csillog, jön a hőn áhított "már megérte" érzés. Szóval álljatok neki:)

Hozzávalók:

- 40-50 dkg málna

- 7-8 dl kókusztej

- 1 vaníliarúd

-  xilit 

- friss menta

- fehér csoki (én Milkát használtam)

- egy csomag sós mogyoró/kesudió (Én Bleib Gesund Thai Spice Nuss-Mischungját választottam)

- 2 csomag vaníliás cukor

(Amit én most nem tettem bele, de next time fogok: egy kis rum)

Szóval átmossuk a málnaszemeket, majd egy botmixerrel pürésítjük őket. Belekaparjuk egy vaníliarúd belsejét, 3-4 ek xilittel édesítjük és hagyjuk kicsit állni. Közben fogunk egy serpenyőt, felforrósítjuk, beledobjuk a magvakat (mogyoró,kesudió, dió...anyway, akár még mazsola is mehet bele, bár én azt nem szeretem, de ízlések és pofonok), amikor érezzük, hogy "felforrósodott a hangulat", megszórjuk őket 2 csomag vaníliás cukorral és egy 2 ek xilittel, és lejjebb vesszük a hőfokot, figyeljünk rá, könnyen odapörkölődhet, hiszen barnás karamelles bevonat fog képződni a magvakon, ami iszonyat ragadni fog, és mégis mesebeli ízt kölcsönöz levesünknek! (tegyük félre, hűljön kicsit) Közben vegyük elő a málnapürét, és fokozatos turmixolás mellett öntsük fel 7-8 dl kókusztejjel (függően attól, ki milyen sűrűn, ill. mennyire rózsaszínen szereti).

Tálalásnál tegyünk a levesünk tetejére a karamellizált magvakból, reszeljünk rá fehér csokit (kis trendi forgács) és hintsük meg friss mentával, figyeljük a kóstolók arcát, a kielégült mosoly nem marad el!

Bár az idei nyarat nem illetném a "forró/tikkasztó" jelzővel, szombaton egészen évszaknak megfelelő időnk volt, így mikor kora este megérkeztünk Gáborékhoz, már határozott elképzelésünk volt az esti programról: főzni fogunk, sertéspörköltet, méghozzá bográcsban.

Ha kinti főzésre vetemedünk, nem árt figyelni pár dologra, például az időjárási körülményekre. Ideálisnak a kora estét tartom, minimális szellővel kiegészülve, hiszen kinek lenne kedve 30-40 fokban őrizni a rotyogó kaját a forró kondér mellett? Ha valakinek nincs fedett főzőhelye (márpedig szerintem keveseknek adatott meg ez az opció), ne esős, vagy bizonytalan kimenetelű napot válasszon. Nem mindegy a bogrács formája sem, mert többféle is van, szerintem pörkölt esetében az alföldi a legtutibb. Ha már elhatároztuk magunkat, gondoskodjunk egy kipucolt bográcsról, és a tűzgyújtási kellékekről, úgy mint száraz fa, gyújtós, újságpapír, miegymás. Külön figyelmet kell fordítani a tűz méretére, mert itt bizony nem nehéz hibázni, ha közepes tüzet gyújtunk, nem lőhetünk nagyon mellé, az az ideális, ha minden irányból hasonló mértékben kapja edényünk a tüzet, és ne legyen szélesebb mint a bogrács, mert akkor sok égett cuccot fogunk lekapirgálni az oldaláról később, az fix. A tüzet folyamatosan táplálni kell, és legyen olyan fakanalunk, ami kellőképp hosszú, és kényelmesen tudjuk vele keverni a rotyogó ételt, anélkül, hogy hőgutát, vagy füstmérgezést kapnánk. És tudom, nincs is jobb, mint a kertben iszogatni egy nyári este, de tudjuk hol a határ, mert másnaposan egy fekete kondért sikálni, és a rommá égett ételt enni nem lesz annyira priceless, mint előtte este a kertben bódult állapotban supermannek képzelni magad.

Szerintem a kinn főzni néha melósabb, mint a konyhában, hiszen ki kell cipelni mindent, ezért javaslom, hogy főzzünk nagyobb adagot, mert az íz kárpótolni fog minket, na meg a feeling, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai mellett szépen előkészítjük a hozzávalókat, és kortyolgatunk valami lájti italt, és merengünk az élet nagy kérdésein. És ne feledkezzünk meg, milyen irigyek tudunk lenni, ha mondjuk más kertjéből érezzük a kerti főzés illatát, mert tudjuk, hogy ott valami füstös ízű csoda készül, na itt az idő, hogy ránk irigykedjenek:)

Hozzávalók:

- zsír a főzéshez (bármilyen)

- 2 kg sertéslapocka 

- 25 dkg zsírszalonna

- 25 dkg húsos szalonna

- 5-6 db vöröshagyma ( én belecsempésztem egy lilát is..ártani nem árthat)

- 1-1,5 fej fokhagyma (függ a méretétől)

- 5-6 nagyobb, érett paradicsom

- 4 fehér paprika, 4 zöld paprika (annak aki hozzám hasonlóan szereti, ha van egy kis ereje)

- 2-3 zellerszár (íze miatt)

- 1,5-2 kg krumpli 

- petrezselyemzöld

- 1 üveg száraz vörösbor (én Cabernet Sauvignont választottam)

+

só, bors, pirospaprika, majoránna, kömény, pici delikát (opcionális), ha aggódunk a tökéletes íz miatt, 1-2 ek gulyáskrémmel megspékelhetjük (most érzem, ahogy kövek csapódnak a főzéstől meggyötört testemhez)

Előkészítés gyanánt töltsünk egy italt, és csüccsenjünk le a kerti asztalhoz. Fogjunk egy éles kést, és kezdjük a hússal. 2x2 cm-es kockákra vágjuk fel, és távolítsuk el a mócsingos darabokat. Utána jöhet a szalonna felkockázása. Közben kérjük meg pasinkat, hogy vágja fel a zöldségeket, így a hagymákat, paprikákat, paradicsomokat, hámozza meg a krumplikat, és vágja fel nagyobb kockákra. A zellerszárt hagyjuk egészben. (hogy a végén ki tudjuk pecázni) 

Ha meggyújtottuk a tüzet, lógassuk hát fel bográcsunkat, és tegyünk az aljára némi zsíradékot. Majd ebbe jöhetnek a szalonna kockák, így nem kell kizsírozni a bográcsot, és remek alapízt ad a pörköltünknek. Amikor a szalonnák összeesnek és zsírt eresztenek, jöhet bele a vöröshagyma, süssük, amíg aranysárga nem lesz, hozzáadjuk a fokhagymát is. Jöhet rá a husi, sózzuk, borsozzuk, köményezzük, majorannázzuk, delikátozzuk, megvárjuk míg kifehéredik, és enged egy kis levet, és akkor pirospaprikázok keményen, hogy szép színe legyen. És öntök rá némi vizet, nehogy odakapja. (Ha tűzhelyen főzném, akkor a hagymára menne a pirospaprika, kvázi pörköltalapot képezve, de itt a hő intenzitása miatt félő, hogy odaégne a paprika, ezért ezt a sorrendet megcseréltem) Ezt követően jöhet rá a paradicsom és a paprika. Hagyjuk rotyogni. Majd az első etap vörösboros locsolás.Majd rádobom a zellerszárakat. Csak az íz kedvéért. A folyamatos kóstolás elengedhetetlen, és mindig legyen rajta elég lé, ha látom, hogy elfőtte, pótolom a folyadékot, borral és még fűszerezek, amennyiben úgy ítélem meg, hogy szükséges. A hús állagát is mindig ellenőrzöm, és ha érzem, hogy közel a beteljesülés, hozzáadom a kockára vágott krumplit, hogy együtt főjenek meg, a jó sűrű, ínycsiklandozó szaftban. Nem baj, ha néhány krumpli szétesik, így lesz jó sűrű szaftunk. Én dobtam még a végén rá egy kis friss, petrezselyemzöldet, miért is ne?

Amint kész, levesszük a tűzről, és amíg hűl, iszunk még egy italt, mégiscsak sokat szórakoztunk vele, mire készen lett. Én sok szafttal, friss bagettel és csemege uborkával tálaltam. Mennyei lett, kicsit füstös, kicsit markáns, kicsit csípős. Kerti ízorgia a köbön! És másnap sem lesz rosszabb...sőt... Egy fröccs tökéletes mellé, enjoy :)

A jeles eseményeket márpedig szeretjük, és mi mással is tehetnénk még emlékezetesebbé egy ilyen alkalmat? Naná, hogy egy mennyei vacsorával. Így történt, hogy péntekre a Gepárd és Űrhajóba foglaltunk asztalt, hogy itt ünnepeljük a szerelmünket. 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én szeretem a budai panorámát, a gondosan összeállított fogásokat és az ínycsiklandozó borokat. A Belgrád rakparton több számomra kedves hely is sorakozik, ha a Dionysosra vagy a Bambuszligetre gondolok, így komoly elvárásokkal vágtam bele az estébe. 

Az ajtón belépve kedves fogadtatásban részesültünk, kellemes atmoszféra, hangulatos világítás, nem tolakodó zene a háttérben, ízléses berendezés. Kék és fekete dominancia, letisztult design. 

Azt hiszem az asztalfoglalásunk nem volt indokolt, mert bőven volt hely, talán csak a Sound és a szakadó eső miatt, de mivel első látogatás volt, erről egyenlőre nem tudok nyilatkozni. Az első fekete pontot gyorsan kiosztottam: csak készpénzzel lehetséges a fizetés, szóval a hozzám hasonló bankkártya addictek nem lesznek elragadtatva, de szerencsére és kivételesen volt nálunk cash is. Ha nem lett volna, szakadó esőben gyalogoljak 12 cm-es sarkakon egy ATM-ig, ami ki tudja hol van? (Szerintem ez a mai világban egy ilyen színvonalú helyen nem elfogadható, így kicsit morcosan vettem kézbe az étlapot és a borlapot.) 

A borlap figyelemreméltó volt, nagyon szeretem a Bolyki borokat. Nyár ide vagy oda, szakadt az eső, így húzott a szívünk a vörös felé, ezért a 2013-as Indián Nyárra esett a választásunk, ebben képtelenség csalódni. Ez egy izgalmas, lendületes bor, amitől kipirul az arcod és tényleg tiéd lesz a világ, mert átragad rád is a fiatalos lendület, függetlenül attól, hány éves az ember és milyen a kedve. 

Nem voltunk desszertes kedvünkben, pedig mindketten édesszájúak vagyunk, így csak előételt és főételt kértünk. Gábor padlizsánkrémet választott, jómagam medvehagymás juhsajtkrémet kértem. Az előétel viszonylag gyorsan megérkezett, pirítóssal szolgálták fel, ami lehetett volna melegebb, viszont a krémek finomak voltak, és remekül passzoltak a borhoz.

Padlizsánkrém:

Medvehagymás juhsajtkrém:

A főétel kiválasztása nem volt egy egyszerű történet, már csak azért sem, mert nagyon tetszett több dolog is, de nálam végül győzött a "Duck Fanatic". Meglepő módon Gábor is kacsás élményre vágyott. Így történt, hogy ő Rozé kacsamellet kért chilis eperrel és túrógombóccal. És finom volt, nagyon is! Ebből is látszik, hogy a pikáns gyümölcsök remekül passzolnak a húsokhoz, szóval dzsemet gyártani kell, ez is a befőzési mániámat igazolja :)

Amikor megpillantottam a kacsamáj szót, végem volt, főleg, hogy nem sokat hallottam erről a helyről, de egy dolgot igen, hogy szuper minőségű kacsamájjal dolgoznak és ezt alátámaszthatom. Én bélszínt rendeltem pirított vargányával és hízott kacsamájjal, a köret konfitált burgonya volt - valódi ízorgazmus, a vörös hús, az omlós kacsamáj és az erdei gombák királya csodás összhangban egyesültek, a konfitált burgonya feltette az i-re a pontot, ez tényleg ott volt a szeren.

Az adagok teljesen rendben voltak, gondolkodóba estem, hogy hazagurulok, de végül egy Duna parti séta lett belőle. Összességében ár-érték arány tekintetében nem a legolcsóbb, de nem a töröknél vacsiztunk a körúton. Remek alapanyagok, finom bor. Megérte. A kiszolgálás is rendben volt, bár az nem tetszett, hogy amikor a pincérhez beszéltem, épp kibambult az ablakon valami forgalmi eseményre, plusz jó lenne, ha lehetővé tennék a bankkártyás fizetést, ezt leszámítva - visszajövünk. Mert azt a "Duck Fanatic" kínálatot végig fogjuk enni.