Bár a medvehagymaszezon lecsengőben, én sem hagyhattam ki, hogy ne gyártsak valamit ebből a csodás növényből, nem győzöm hangsúlyozni remek mivoltát, és azt, hogy milyen sokoldalúak a felhasználási opciók. Ezúttal egy egyszerű, de annál finomabb receptet osztanék meg Veletek:)

Ki az aki ne imádná a túrós tésztát? Legnagyobb előnye, hogy nettó 20 perc alatt tartalmas vacsit tehetünk az asztalra, és mivel köztudott, hogy egyikünk sem időmilliomos, ez roppant előnyös megoldásnak ígérkezik minden esetben. 

Hozzávalók: 

- egy csomag szélesmetélt (én Update tésztából készítettem el, igen dobáljátok rám a köveket, próbálok figyelni a vonalaimra, ha tehetem, és amúgy kifejezetten finom)

- 20 dkg szalonna

- vöröshagyma,fokhagyma, zöldhagyma, medvehagyma

- 25 dkg túró

- 20 dkg feta sajt

- só, bors

- tejföl

A szalonnát megpirítjuk, majd félretesszük. A zsírján megfuttatjuk az apróra vágott, vöröshagymát, zöldhagymát és fokhagymát, majd erre jöhet a túró és a feta sajt összetörve, sózom, borsozom. A csíkokra vágott medvehagymát lazán belekeverem. Ha a tészta megfőtt, hozzáborítom azt is, nyakon borítom egy kis tejföllel és jöhet a tetejére a pirított szalonna. Mi pedig fürödhetünk a pasijaink elégedett mosolyában, és az arcukra kiülő kimondatlan/kimondott kommentben: "hmm nyuszi, ez már megint isteni lett."

Mint ahogyan már korábban említettem, az egyik kedvencem a mexikói konyha, és ha kedvem szottyan igazán autentikus ízekkel kényeztetni magamat és az ízlelőbimbóimat, egy hely jöhet szóba fatornyos kis városunkban, és ez nem más, mint az Iguana a Zoltán utcában. A helyet még 2008. áprilisában fedeztem fel Anna barátnémmal, csupán egy benyomás volt, azóta rendszeresen benézek. A menü változatos, az ízekben nem lehet csalódni, annak, aki szereti a gasztronómia ezen szeletét, a Staff kedves, az árak a színvonallal ekvivalensek. A hely hangulatát a háttérben duruzsuló mexikói zene, a színes bútorok és a vendégek nyüzsgése csak tovább fokozza. Amennyiben alkoholmentes napokat tartunk, melegen ajánlom a házi limonádéjukat, mert fenséges, egyéb esetekben Margaritát tessék kóstolni, amit kancsóban lehet begyűjteni - több kiszerelésben, és határozottan üt, legyen tél vagy nyár :) Legutóbbi látogatásunk alkalmával ezeket fogyasztottuk:

-Mexikói vegyestál 2 személy részére: ez tulajdonképpen egy apróbb válogatás, van rajta Jalapeno Poppers (megszállottja vagyok a jalapeno paprikának és hát cheddar sajttal ezek a kis csípős falatkák szerintem a Holdra juttatnak), a Taquitos szintén nagyon finom, a tortillába csavart husit, amely hirtelen megsütve készül, szintén mindennap megenném. Ezen kívül még csirkefalatkákat találunk a tányérunkon, valamint két féle mártogatóst, nálam ez előétel kategóriában abszolút 10/10-es kategória!

Enchiladas Especiale: Tortillák megöltve Chipotle tinga szószban érlelt marha husival, mexikói rizs és babpüré, zöldségek. Isteni volt. Ezt se tudom lepontozni.

Akartunk mi desszertet is enni, de nem fért belénk, maybe next time:)Szóval próbáljátok ki, ha még nem jártatok itt, mert megéri. Nem árt asztalt foglalni, mert általában telt házas a történet.

És hát egy fullos vacsora utolsó nyögése: a desszert. Én magam nem vagyok édesszájú, emiatt nem is nagyon kísérleteztem édességek gyártásával, de rájöttem, hogy kéne. Gáborunk egy túrós sütit választott, hogy lefojtsuk a nagy zabálást. 

Hozzávalók:

- 2x5 dkg margarin

- 25 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- 1/3 tasak sütőpor

- 1/2 kg túró

- 10 dkg mazsola (opcionális, én nem szeretem)

- citrom

- 3 tojás

- 4dl tej

- vaníliás cukor

5 dkg margarinnal kikenünk egy közepes tepsit. Összekeverünk  25 dkg lisztet, 20 dkg cukrot, 1/3 tasak sütőport. Ennek a fele megy a tepsibe. Fél kg túrót, 10 dkg megmosott és langyos vízbe beáztatott mazsolával kevés citromhéjjal a tepsibe simítunk. Rá jöhet a lisztes keverék másik fele. 3 tojást , 4 dl tejjel összedolgozunk, 5 dkg olvasztott margarinnal összekavarjuk, ráöntjük . Kicsit megszurkáljuk, és lassú tűzön 30 percig sütjük A tetejét megszórhatjuk egy kevés vaníliás cukorral. Ha betegek vagyunk egy kis vanília fagyit, friss epret még odamenekíthetünk a tányérra, mi ezt most mellőztük. Jó étvágyat :)

Az ominózus vacsora második fogása nem más volt, mint baconbe göngyölt, aszalt szilvával töltött csirkemell balzsamecetes salival/fokhagymás spenóttal./ Igen, ez még mindig a múltkori óriási adag spenót, és azóta érkezett még egy pár kiló:) / Az összeállítás tökéletes harmóniát sugároz, az ízek pöpec módon kiegészítik egymást és akkor még a vonalainkra is figyeltünk, hiszen markánsabb, fajsúlyosabb köret helyett a zöldségek kerültek fókuszba, de végülis tavasz van, why not?:)

Hozzávalók:

- csirkemell filé

- aszalt szilva

- száraz/félszáraz vörösbor

- só, bors

- bacon

- olaj/vaj

- spenót

- fokhagyma

-friss saláta

- balzsamecet

Az aszalt szilvákat áztassuk be egy fél órácskára száraz/fél száraz vörösborba, hagyjuk, hogy jól megszívják magukat eme nemes nedűvel, és ofc magunktól se sajnáljuk egy pohárkát. Készítsünk elő egy tepsit amit vékonyan kenjünk ki olajjal/vajjal, amelyik szimpibb. A csirkemellet vágjuk fel szeletekre és klopfoljuk ki, sózzuk, borsozzuk, helyezzünk rájuk 2-3 db szilvát és tekerjük fel. Majd tekercsünket egy szelet bacon szalonnába göngyöljük, biztos ami tuti. Gábor kreatívkodott, és készült pár darab, ahol mazsolát töltött a husiba. A kis csomagokat a tepsibe helyezzük. Légkeverés, 180 fok. A sütési idő 30-40 perc körül mozog, de az illata megmutatja, ha készen van. Köretnek mi fokhagymás spenóttal (megfonnyasztjuk a spenótot/megpároljuk és fokhagymát törünk rá), illetve balzsamecetes zöld salátával fogyasztottuk, kiegészítésnek egy pohár borocska is lecsúszott. Jó étvágyat és köszönet Gábornak a gasztroOrgazmusért

Nincs is annál jobb, amikor megérkezel a reptérről, és a Kedvesed vacsorával vár téged és a legjobb barátnődet, tényleg filmbe illő jelenet, ééés velem megtörtént. Gyönyörűen feldíszített asztal, fincsi illatok, széles mosoly. (és nem voltak edényhalmok!!!!)

Nem tudom, ki hogy van vele, gyerekkoromban a leves egy nyűg volt az étlapon, és csak azért ettem meg, mert különben nem kaptam volna meg az ebéd utáni édességet. Ahogy felnőttem, rájöttem, hogy a leves egy szükséges jó, és néha jobban esik, mint bármi más. Gábor első fogása egy zellerkrémleves volt. Amúgy kedvelem ezt a kis gumós növényt, van benne egy csomó C-vitamin éés afrodiziákum is, szóval az utóbbi advantage tényleg nem elhanyagolható:)

Hozzávalók:

- 2 zellergumó / sütőtök ( mert a verziót sütőtökre is el lehet készíteni)

-  vöröshagyma

- főzőtejszín

- só, bors

- curry

- víz (itt én tuti levesalaplevet használtam volna, de így is fincsi volt)

 A vöröshagymát apróra vágjuk, megfuttatjuk olajon, rádobjuk a kockára vágott zellert és épp annyi folyadékban, amennyi ellepi ,elkezdjük párolni, puhára főzzük. Közben fűszerezzük. A végén leturmixoljuk és jöhet hozzá a tejszín. Az eredmény sárga színű, sűrűbb leves, amit bazsalikommal/egyéb zöldfűszerrel ízesíthetünk/díszíthetünk.

Amúgy nagyon letisztult, kellemes és laktató fogás, csapassátok :) 

Opcionálisan: ha véletlenül beleborul egy kis fehérbor, az sose baj, és ha véletlenül belereszelünk egy kis gyömbért, abból sem lesz katasztrófa, hangulatfüggő - de variálható)

Váratlan helyzetek nap mint nap adódnak - ilyenkor két opció van: felkapjuk a cipellőt és menekülünk, vagy szembenézünk velük. Én az utóbbit választottam, amikor múlt héten éppen a munkahelyemen tetettem, hogy dolgozom, amikor megcsörrent a telefonom, és szembesültem a ténnyel, hogy a pasim névnapja alkalmából a Szülei úgy határoztak, este meglepik - nálam. Az, hogy a lakás romokban van, és a hűtőm kvázi kong az ürességtől, csak a hívás bontása után esett le, azt meg hagyjuk, hogy a varázslatra maradt nettó 120 percem. Mit csinál ilyenkor a kreatív urbánus nő? 1. sokkot kap. 2. ebédszünetben bevásárol. 3. a melóból taxival megy haza 4. jön a sokk második felvonása, majd a tettek mezejére lép.

Evidens volt, hogy több fogásos menü kivitelezésére nem lesz időm, így arra jutottam, mi lenne ha szendvicseket gyártanék, és azokat reprezentálnám a vendégeknek. Így is történt, négy féle variációt találtam ki:

1. Tonhalas

Hozzávalók:

- lurpak vaj

- tonhal konzerv ( Rio Mare)

- bors, só, citrom

- medvehagyma, fokhagyma

- kapribogyó

- többszínű kaliforniai paprika

A bagetteket vékonyan megkenem a vajjal, majd rápakolom a zúzott fokhagymával összekevert tonhalat (én jobban preferálom az olívaolajas verziót, de van sós lében áztatott is, ízlés kérdése), sózom, borsozom, citromot facsarok rá, majd ráhelyezem a medvehagymacsíkokat és a kaliforniai paprika darabokat a kapribogyókkal. Ha még ínyencebbé akarjuk tenni, keverhetünk a tonhalhoz egy lehelletnyi dijonit.

2. Italiano

Hozzávalók:

- pesto

- pármai sonka

- parmezán

- koktélparadicsom

- fekete olívabogyó

-bazsalikom

A bagetteket pestóval kenem meg(opcionálisan csurgathatunk rá olívaolajat is), ráhelyezem a pármai sonkát (vigyázzunk, könnyen szakad), meghintjük parmezánnal, majd jöhet rá a koktélparadicsom kis szeletekben, az olívák és a friss bazsalikom.

3. Classic

Ki ne emlékezne a 90-es évek iskolai bulijaira, társasági összeröffenéseire, na ez a szendvics tuti ott figyelt, és néha olyan jó egy kicsit nosztalgiázni, nem?

Hozzávalók:

- vajkrém

- szalámi (én Picket tettem rá, de ez megint csak ízlés kérdése)

- főtt tojás

- kovi ubi szeletek (lehet friss is)

- reszelt trappista

- piros arany

Megkenjük a bagetteket a vajkrémmel, rádobjuk a szalámikat, főtt tojás szeleteket, ubit és a sajtot, és néhány pötty piros aranyat nyomunk rá, nálam ez tuti örök beuftó marad, talán a gyerekkori emlékek miatt, vagy a fene se tudja.

4. Sajtimádó

Hozzávalók:

- kéksajt

- philadelphia vajkrém

- camambert (fűszeres)

- petrezselyem

- kis majonéz (lehet ízesített is)

- zöld olívabogyó

A bagetteket megkenjük a kéksajttal összedolgoztt philadeplhia vajkrémmel, rá jöhetnek a camabert szeletek, amiket megkenhetünk majonézzel, ha kedvünk úgy tartja, ezt pedig szórjuk meg friss petrezselyemmel és karikákra vágott zöld olívával.

Mindegyikhez tökéletes egy fincsi limonádé.

Jó étvágyat! :-)

Ha az ember kicsit többet iszik a kelleténél, a másnap kegyetlen tud lenni, és igen, ilyenkor mindig elhangzik a jól ismert mondat: soha többé nem iszom, és ez tart körülbelül a következő pohárkáig, ami már lehet, hogy a délutáni gyógysör lesz, na mindegy. Variációk másnapra? Van egy pár: nekem hajnalban annyi mentes víz, amennyi belém fér, és egy fincsi Algoflex, ám ezek a módszerek néha nem bizonyulnak elégségesnek, ilyenkor crucial important, hogy ébredés után C vitamint és narancslevet (100%) vegyünk magunkhoz, na és persze béleljük ki valamivel a gyomrunkat, én az utóbbihoz prezentálok most egy receptet:) 

* az elkészítésnél nem kell feltétlen az általam felhasznált cuccokhoz ragaszkodni, én is hadigazdálkodásban oldottam meg a projektet, magyarán felcsaptam a hűtőajtót, és megnéztem miből élünk:) (egy kivétellel, mert a zsemléket a pasim reprezentálta a kisboltból, real hero - yeey)

Hozzávalók:

- 2-3 friss zsömle ( ez az éhség és az éhesek függvénye) 

-vmilyen vajkrém, én körözöttet kentem rá ( ízlés kérdése, meg, hogy mennyire vagy ahhoz rosszul, hogy két polccal lejjebb nyúlj le esetlegesen )

- sonka/szalámi

- friss ubi

- sajt

- tojás

- szalonna

- metélőhagyma/zöldhagyma/ vmilyen hagyma 

Kenjük meg a félbevágott zsemlénk mindkét felét, fektessünk rá sonkát/szalámit (én legjobb emlékezetem szerint angolszalonnát pakoltam rá), erre jöhetnek a vékonyra felkarikázott uborka szeletek, mindkét félre egy tükörtojás, rá a reszelt sajt, illetve a sült bacon, a tetejére zöldfűszert halmozunk. Egy pohár narancslével segít visszatérni az életbe, C vitamin előtte, KV utána :)

Az érzés, amikor Anyós és Após jófejségből megajándékoznak egy hatalmas szatyor házi termesztésű zöld spenótlevéllel - leírhatatlan. Amikor rájössz, hogy fogalmad sincs mit kell ezekkel kezdeni, az leírhatatlan a négyzeten. A szituáció, amikor megkérdezed a pasid mi legyen a kaja és a válasz valami spenótos, ijesztő:)Amikor körbetelefonálsz pár embert, hogy mit kezdj vele, de senki sem ad konkrét választ, idegesítő. A pillanat, amikor érzéssel közelíted meg a problémát, izgalmas.

A spenót egy tök jó kis növény, Popey is szerette, és ne felejtsük el, hogy tele van vassal, gyorsítja az anyagcserét, kevés kalória, nuku zsír. Első körben mossuk át a leveleket folyó vízben, majd a középső szárat távolítsuk el a levelekről. Ez már félsiker. Tegyünk fel forrni vizet, amikor felforr vegyük le a tűzről, és dobjuk bele a leveleket, max 4-5 percre, áztatni nem jó, mert veszít a színéből - de akár le is forrázhatjuk párszor. Én a vízbe egy kis fehérbort is locsoltam, mert stresszes volt. Mármint a főzés, nem a spenót, neki ez maga volt a beteljesülés. A spenót ilyenkor rengeteget veszít térfogatából és összeesik, szóval ne spóroljunk a levelekkel, utána szűrjűk le, és összeaszalódott levélkéink készen állnak a további felhasználásra.

A túrógombocról csak annyit, hogy nem tartozik azok közé a kaják közé, melyek elkészítésével szívesen bíbelődöm, talán ez a tapasztalatom hiányából ered a gombócok terén, de hát valahogy ezt is el kell kezdeni. Lássuk mire van szükségünk:

- 50dkg túró

- összeaszalt spenót ( ízlés szerinti adagolás )

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 3 tojás (igen,a fehérjével együtt)

- búzadara (érzéssel!!! eleinte 15dkg-val kíséreltem meg, de miután így szétfőttek a gombócok, és felment a vérnyomásom szerintem ezt kerekítsük fel 20-22dkg-ra, amúgy az állagból érezni fogjuk, amikor már jól gyúrható, akkor elég volt - viszont ha túl sokat teszünk bele, az szó szerint kemény lesz)

- só

- bors

A fentieket összedolgozzuk egy edénykében, majd gombócokat formálunk a masszából, ezeket forrásban lévő enyhén sós vízbe helyezzük, akkor jó, ha nem esnek szét a vízben ( az normális ha pár apróbb rész leválik), és feljönnek a víz tetejére, azért egyet vágjunk félbe, és chekkoljuk, a közepe is átfőtt-e? Ha kicsit hűltek a gombócaink, megforgatjuk őket egy kis parmezánreszelékben. Kiváló köretnek is, de önmagában is megállja a helyét, például egy mártással.

Na azért ezt a vadas dolgot én egy kicsit újragondoltam:) Lássuk mit kutyultam össze:

- 60 dkg pulykamell (hosszú, vékony csíkokra vágva)

- 10 dkg szalonna (csíkokban detto)

- 3 sárgarépa

- 3 fehérrépa

- 3 vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma (összezúzva)

- só

- bors

- citromlé

- dijoni mustár

- borókabogyó

- fél lityis tejföl

- 1-2 babérlevél

- olívaolaj

A madarat hosszú csíkokra vágjuk, majd bepácoljuk egy kis dijoni mustárban, amit jól meghintünk feketeborssal, kis olívaolajon megpirítjuk a szalonnát, a vöröshagymát és a zúzott fokhagymát, jöhet rá a husi. (amúgy nem muszáj csíkozni, meg lehet hagyni egész szeletekben is, ezt főleg azoknak ajánlom, akik még öszeturmixolnák a mártást, én ezt a lépést kihagytam a végén) Amikor a hús kifehéredett, öntsünk alá egy kis vizet és jöhet rá a lereszelt sárgarépa és fehérrépa. Hagyjuk, hogy a zöldségek is finoman megpuhuljanak, közben sózzuk borsozzuk, beledobjuk a babérlevelet és az összezúzott borókabogyókat (ne sokat, mert markáns és keserű lehet a végeredmény) A végén, amikor már jó a husi, puhák a zöldségek jöhet bele a tejföl, a végén facsarjunk rá egy kis citromlevet, elrontani nem fogja, csak kicsit pikánsabb lesz:) Én cipóban tálaltam a husit, mert mért is ne? Egy pohár fehérborral tökéletes vacsi. Jó étvágyat!

Egy autentikus bolognai bárhol megállja a helyét, bárki bármit mond. Sokan hódolnak a por alapú, praktikus és gyors verziónak, ezt jómagam minden esetben elkerülöm, szerintem olasz barátaink kábé olyan arcot vágnának ennek hallatán, mint amikor valaki ketchupot kér a pizzájához egy trattoria-ban. Mea culpa, én nem főzöm hosszú órákig, mint Ők, de törekszem a maximumra:)

Lássuk a hozzávalókat:

- 10-15 dkg húsos szalonna

- 70-80 dkg darált hús (sertés/marha, de akár fifty-fifty arányban is mehet, én szeretem 2x átdaráltatni)

- sárgarépa

- fehérrépa

- zeller

- vöröshagyma, fokhagyma

- paradicsom (mehet az üveges sürítmény, én pár koktélparit egészben is hozzá szoktam adni)

- vörösbor

- só

- bors

- oregánó

- friss bazsalikom

- parmezán

- spaghetti tészta ( én a durumtésztákat jobban preferálom, mert némileg jobban beilleszhető egy low carb étrendbe, vagy az Update spaghetti is teljesen rendben van, viszont ha valami még különlegesebbre vágyunk, válasszunk fekete spaghetti tésztát, a Culinarisban tuti találunk)

- olívaolaj

Olívaolajon megfuttatjuk a szalonnakockákat, (persze akár a szalonnát is lemixelhetjük, ha nem akarunk néha ráharapni egy egy darabkára, bár szerintem határozottan bónusz ízélményt nyújt) jöhet hozzá az apróra vágot vöröshagyma és fokhagyma. Amikor ezek már kellőképpen összeaszalódtak, rádobjuk a darált husit is. Közben sózzuk, borsozzuk, oregánózzuk. Majd hozzáadjuk a lereszelt sárgarépát, fehérrépát és zellert, és lassú tüzön hagyjuk főni, megborítjuk egy kis vörösborral (2-3dl, száraz ofc), és amikor már jó a husi, jöhet rá a paradicsom, itt is vigyázzunk az adagolással, hiszen ha elméretezzük, ez alkotásunk savanyú mivoltát okozhatja, ebben az esetben cukorral tudunk kompenzálni. Amikor szép sűrű mártásunk visszakacsint az edényből, a siker garantált, vigyázzunk, nehogy odakapja.

A tésztát olívaolajas, sós vízben al dente állagúra főzzük, ha akarjuk szűrés után megbolondíthatjuk egy kis pesto-val, ártani nem fog. Tálalásnál parmezánnal és friss bazsalikommal révbe érünk.

Egyszer el kell mennem Mexikóba...ezt már hajtogatom egy ideje, szerintem kábé azóta, hogy az első mexikói étteremlátogatást beiktattam még 10 évvel ezelőtt, azóta rendszeresen fürdök a mexikói konyha nyújtotta élvezetekben és mindenkit erre szeretnék szintúgy buzdítani, mert nagyon adja:) Egyik nagy kedvencem lesz ma terítéken, nem más, mint az Enchilada. Ez tulajdonképpen egy mindeféle cuccokkal megtöltött tortilla, amit felcsavarunk és nyakon öntünk ezzel - azzal. A töltelék összetevői változatosak lehetnek, mint például: husi, sajt, bab, burgonya, zöldségek, tenger gyümölcsei, vagy pedig az itt felsoroltak kombinációi, hát ugyebár ki mire gerjed :)

Hozzávalók:

- Tortilla ( itt két opció van, megvesszük a boltban előre csomagolt változatot, amivel sokszor időt és energiát spórolhatunk és kalóriszámolóknak duplabónusz, hogy van light edition sőőőt még update is, a másik pedig az, ha igazi talpraesett szakács módjára magunk készítjük el ezt is, íme - szermányolunk 10dkg kukorica lisztet, 20dkg búza lisztet, 1-2 ek olívaolajat, és annyi vizet, hogy +dolgozható legyen a tésztánk, és az így kapott csodát pihentetni kell cirka 30-40percig, ebből kb 8-10 kisebb lapot kapunk - teflonban kéne sütni és zsíradékmentesen a siker érdekében, amire figyeljünk, hogy elég hamar keményednek a lapocskák.->megmondom őszintén én többször választom a bolti megoldást, mint a házi tortillakészítést, tessék megkövezni, nem vagyok időmilliomos.)

A husihoz:

- 50-60 dkg darált husi (ki milyet óhajt, én marhát szoktam)

- 10-15 dkg szalonna ( az eredeti recept nem tartalmazza, de meghálálja a törődést)

-2 fej vöröshagyma

- Chili por

- Mexican seasoning mix por ( a Culinarisban lehet kapni, párszáz forint, és nagyon autentikusnak találom - nyaminyami)

- só

- bors

+

- 3 kalifornia paprika (lehetőleg különböző színű)

- 3-4 érett paradicsom

- 1-2 csípős zöld paprika

- 2 fej lilahagyma

- egy fél kígyóuborka

- vörösbab

- kukorica

- cheddar sajt

- füstölt sajt

- tejföl

- salsa / enchilada mártás (kb bármilyen nagyobb üzletben megtalálható)

- jalapeno paprika (Culinaris)

Alkossunk:

felhevítünk egy serpenyőben olajat, majd rádobjuk az apró kockákra vágott szalonnát és a vöröshagymát, ha megdinsztelődött hozzáadjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk, chilizzük, majd amikor már kifehéredett, mehet rá a seasoning mix, ezzel addig sütjük, míg szép aranybarnás színt nem kapott, és le is vehetjük a tűzről. Közben a zöldségeket felaprítjuk, az uborkát és a sajtokat lereszeljük. A tortillák megtöltése következik...első körben megkenjük őket tejföllel vékonyan, jöhet rá egy kis reszelt sajt, a felaprított zöldségek, pár evőkanál darált husi (tetszés szerint), bab, kukorica, jalapeno, még egy kis sajt, majd az összetekert tortillákat egy tepsibe helyezük egymás mellé szorosan. (közben a sütőt légkeverésen előmelegíthetjük 180-200 fokra) mikor már minden torilla elhelyezkedett a tepsiben, jöhet a salsa/enchilada mártás és soksoksok reszelt sajt a tetejére, majd laza 25-30 perc a sütőben és máris Mexikóban érezhetjük magunkat, egészen addig, amíg kajakómásan az asztalra nem könyökölünk:) ja igen,a végén még szórhatunk rá valami zöldfűszert frissen, ha épp rendelkezésre áll. Utána a délutáni alvás egy must.
Egy jó kis mexikói sör öblítő/kísérő gyanánt tökéletes választás. iQue aproveche!