Egy autentikus bolognai bárhol megállja a helyét, bárki bármit mond. Sokan hódolnak a por alapú, praktikus és gyors verziónak, ezt jómagam minden esetben elkerülöm, szerintem olasz barátaink kábé olyan arcot vágnának ennek hallatán, mint amikor valaki ketchupot kér a pizzájához egy trattoria-ban. Mea culpa, én nem főzöm hosszú órákig, mint Ők, de törekszem a maximumra:)

Lássuk a hozzávalókat:

- 10-15 dkg húsos szalonna

- 70-80 dkg darált hús (sertés/marha, de akár fifty-fifty arányban is mehet, én szeretem 2x átdaráltatni)

- sárgarépa

- fehérrépa

- zeller

- vöröshagyma, fokhagyma

- paradicsom (mehet az üveges sürítmény, én pár koktélparit egészben is hozzá szoktam adni)

- vörösbor

- só

- bors

- oregánó

- friss bazsalikom

- parmezán

- spaghetti tészta ( én a durumtésztákat jobban preferálom, mert némileg jobban beilleszhető egy low carb étrendbe, vagy az Update spaghetti is teljesen rendben van, viszont ha valami még különlegesebbre vágyunk, válasszunk fekete spaghetti tésztát, a Culinarisban tuti találunk)

- olívaolaj

Olívaolajon megfuttatjuk a szalonnakockákat, (persze akár a szalonnát is lemixelhetjük, ha nem akarunk néha ráharapni egy egy darabkára, bár szerintem határozottan bónusz ízélményt nyújt) jöhet hozzá az apróra vágot vöröshagyma és fokhagyma. Amikor ezek már kellőképpen összeaszalódtak, rádobjuk a darált husit is. Közben sózzuk, borsozzuk, oregánózzuk. Majd hozzáadjuk a lereszelt sárgarépát, fehérrépát és zellert, és lassú tüzön hagyjuk főni, megborítjuk egy kis vörösborral (2-3dl, száraz ofc), és amikor már jó a husi, jöhet rá a paradicsom, itt is vigyázzunk az adagolással, hiszen ha elméretezzük, ez alkotásunk savanyú mivoltát okozhatja, ebben az esetben cukorral tudunk kompenzálni. Amikor szép sűrű mártásunk visszakacsint az edényből, a siker garantált, vigyázzunk, nehogy odakapja.

A tésztát olívaolajas, sós vízben al dente állagúra főzzük, ha akarjuk szűrés után megbolondíthatjuk egy kis pesto-val, ártani nem fog. Tálalásnál parmezánnal és friss bazsalikommal révbe érünk.