És akkor a nagy sikerre való tekintettel megint Dining City Országos Étterem Hét, juhú. Ha valaki nem hallott volna róla, a kezdeményezésben olyan fenszibb éttermek vesznek részt, ahol alapesetben egy 3 fogásos vacsora / ebéd felsőbb árkategóriába esik, annyi különbséggel, hogy ebben az egy hétben egy - erre az alkalomra - összeállított menüsor fix áron fogyasztható, fejenként 3.300-5000 ft-ig terjedű árfekvésben, így azok számára is elérhetővé válnak ezek a helyek, akik általában olcsóbb egységekre voksolnak. Szerintem szuper lehetőség az étteremeknek az amúgy is meglévő reputáció növelése érdekében, és még szuperebb az éhes, kíváncsi közönségnek, hogy új benyomásokkal gazdagodjon, esetleg új befutókat fedezzen fel. Az éttermekbe online platformon lehetséges a foglalás, és itt is érvényben van a mondás: aki kapja, marja:)

Mi ezúttal a már jó ideje (konkrétan húsz éve) a Carl Lutz Rakparton árválkodó Vogue hajót néztük ki, mindamellett, hogy csodás panorámával bír, nemzetközi, dél-szláv és magyaros konyhát ígér.

Nos az első fekete pont, hogy aki szerint "frekventált" helyen van, és a Jászaitól néhány perc séta alatt elérhető, az téved. Hölgy létemre, ha vacsorázni megyek, szeretek csinos ruhába bújni és ezt megspékelni egy kellően attraktív tűsarkú cipővel. Szóval a vacsi árához számoljuk hozzá a taxi árát is, kivéve ha egy 150 méteres sugarú körön belül laknánk...a hajón éppenséggel felújítási munkálatok zajlottak, így már maga a megközelítés is kisebb akrobatikus mutatvány levezénylését követelte meg tőlem, a pallókon, amik csúsztak és mindenféle dolgokat kellett kerülgetnem, bár tegyük hozzá (azok kedvéért akik nekiállnak esetleg kényességemet highlightolni), tisztában vagyok vele, hogy egy hajó látogatása nem ekvivalens egy épület megközelítésével :) 

Belépve azonban elillant a hisztis énem, ugyanis nagyon kedvesen fogadtak bennünket, máris hárman kerültek elő a semmiből, hogy odavezessenek minket az asztalunkhoz, ami a "teraszon" helyezkedett el, ami bár jelenleg téliesítve van, a kilátás azért kárpótolt rendesen, a kivilágított Margit-híd, a Duna, a Budai vár...

A hely maga ízlésesen berendezett, letisztult és hangulatos. A közönség már kevésbé volt az: a mellettünk lévő asztalnál egy 6-8 fős, paraszti társaság lakmározott, csörömpölt és minősíthetetlenül, teli szájjal visítozott, ez sajnos levett az élményből, de ki tudja, lehet először jártak étteremben. A szemköztinél pedig egy olyan párocska vacsizott, hogy a micsoda nő! kezdeti felállását tekintve ahhoz képest Disney klasszikus. Na de koncentráljunk a panorámára és az ízekre. :)

Leülve egyből megkaptuk az étterem hét jegyében összeállított menükártyát, ami a következőképpen nézett ki:

Választható előételek/leves:
- Libamáj terrine angolszalonna köntösben házi szilva lekvárral bundás kalácson
- Vogue vegyes ízelítő (Lazac tatár kapri krémmel és paradicsomos ciabattával; Kókuszbundában sült brie sajt narancslekvárral; Füstölt bélszín balzsam lekvárral, rukkolával)
- Pikáns őzragu tőkegombával, házi lepénnyel
- Római salátaágyon gorgonzola körte kesudió, balzsamecettel 

Választható főételek:
- Pankó morzsában sült fogasfilé édesburgonyával és gesztenye habbal
- Grillezett borjúkaraj rizottó krokettel erdei gombamártással és belga vajon pirult kerti zöldekkel
- Ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással
- Grillezett zöldségekkel és avokádóval töltött quesadilla babsalátával 

Választható desszertek:
- Csokoládé szufflé szamócával
- Erdei gyümölcsös kosárka marcipán öntettel
- Sajttál, szőlővel és kesudióval

Szerepeltek rajta még a borok is, ami kapásból nyomtatási hibával indult, hiszen két fehér és egy rosé, hová tűnt a vörös? Mivel a borokra hepciás vagyok, végül borlapról kértünk egy Gál Tibor Egri Csillagot, de csak mert az egyik kedvencünk, és amúgy is inkább fehérre vágytunk, mint egy borgőzös bokatörésre hazafelé menet. :)

Előételnek alap, hogy a libamáj terrine-t választottuk, bár szemeztem a vegyes ízelítővel, maybe next time. Nálam az előétel csillagos ötösre vizsgázott, az ízharmónia toppon volt, a kicsit megpirítót kalács és a szilva lekvár remekül kiegészítette a libamájat, az angolszalonna köntös meg "a hab volt a tortán". 

Főételnek érkezett a ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással. Ambivalens vagyok eme fogás kapcsán. Nekem a hús túlságosan zsíros, de mégis rágós volt, és ebben Gábor is egyetértett velem, szóval húsz perc minimum volt, mire kipucoltuk a tányért, főként a hús nehézkes rághatósága miatt. (én jobban átsütöttem volna, ízre amúgy finom volt.) A morzsafelfújt engem a reggeli sajtos pogira emlékeztetett, amit a Lipótiban szoktam venni, így azt otthagytam. Na de a rétes és az aszalt szilva mártás, azok brillíroztak, nem is kicsit. Nálam ez 3/5. Legközelebb halat tesztelek.

Desszerteknél nem volt kérdés a szuflé. És itt megint jár az 5/5. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szuflét enni és készíteni is izgi. Amikor bekapod az első falatot, és vajon kifolyik-e a belseje, avagy sem? Ó ez kifolyt, és milyen szépen...a szamócalekvár tökéletesen el lett találva mellé, azt hiszem ezentúl én is azzal fogom készíteni. 

Összességében az előétel-desszert nálam talált, a főétel viszont felejthető. A pincérek kedvessége szintén ott volt a szeren. Valószínűleg visszatérünk, nyáron, amikor élesben ki lehet ülni a nyári teraszra, és a kellemes dunai szellő mellett elfogyasztunk ezt-azt. Remélhetőleg nyugalomban.

A felismerés, hogy február vége van, és hogy egész télen mindenféle bűnös élvezeteket habzsoltunk két pofára, eléggé sokkolóan tud hatni az emberre. Szóval a tavaszvárás jegyében igyekszünk az egészségtudatosabb táplálkozás irányába evickélni, aztán meglátjuk, mi lesz belőle...na nem mintha gurulnánk, de télen mindenki mackósabb, mint nyáron. :) Szóval salátára fel!

Nekem az egyik kedvenc salátám a cézár saláta, és szerintem vagyunk ezzel így néhányan, mindamellett, hogy finom, még egészséges is, és főételként lazán megállja a helyét, és lássuk be, ez nem feltétlen mondható el minden névrokonáról.

(Zárójelben azért megjegyezném, hogy nem is annyira hú de diétás, mintha zöldsalátát ennénk balzsamecettel, de csak mert az ember jobban odafigyel arra, amit eszik, azért egy kicsi élvezetet megérdemel, nem? És azért egy férfit salátával etetni merész dolog még a legstabilabb kapcsolatokban is. Na de ebben van hús...meg finom öntet, meg parmezán... )

Hozzávalók:

Zöldségek:

- 3 szívsaláta

- 1 fél jégsaláta

- 15 koktélparadicsom

- néhány színes paprika

- 3-4 zöldhagyma

- friss petrezselyem, bazsalikom, metélőhagyma

Egyéb:

- 1 kg csirkemell

- 4 ek dijoni mustár + 2 ek magos mustár

- 4 ek méz

- 2 ek piros arany

- 3 ek szójaszósz

- olívaolaj 

- 1 wellness kenyér (barna, teljes kiőrlésű, magvas)

- 2-3 gerezd 

Öntethez:

- 4-5 dl natúr joghurt

- 2 ek méz

- 3 ek light majonéz

- 1.5 ek mustár

- só, frissen őrölt bors

A zöldségeket előkészítem, és egy nagy tálba halmozom. 

A csirkemellet csíkokra vágom, majd hozzáadom a mustárt, mézet, piros aranyat, szójaszószt, olívaolajat és hagyom állni egy órát.

Utána kisütöm. (A húson lévő szaftot egy külön tálkába öntöm, anélkül adom hozzá a husit az előkészített zöldségeket - így lesz egy plusz öntetem)

A kenyeret felkockázom, kevés olívaolajon, zúzott fokhagymával megpirítom.

Az öntethez összekeverem a fent leírtakat.

A húst a salátához adom.

A pirított kenyérkockákat és az önteteket csak tálalásnál adom hozzá, végül meghintem parmezánnal.

Isteni, friss, minden roppanós harapásban érezni fogjuk a tavaszt.

Karácsonyra kaptunk egy szobagrillt a Szüleimtől, de idáig még nem volt alkalmunk kipróbálni, idő és energia hiányában, de tegnap letéptük a nejlont a méretes dobozról, és beüzemeltük a kicsikét. (természetesen a grillezett sajtot elkészíthetjük serpenyőben is, ha nincs lehetőségünk grillezni otthon) 

Ajánlom ezt a fogás azokra a hétköznap estékre, amikor a melegszendvicsnél komplikáltabb, mégis időtakarékos ételt szeretnénk az asztalra tenni.

Hozzávalók:

- 3 cs parenyica sajt 

- 2 tömlős medve sajt (krém)

- 1 cs bacon

- kb 1 kg zöld spenótlevél

- 8 gerezd fokhagyma

A parenyica egyik előnye, hogy gumiszerű, így nem folyik szét grillezésnél sem.

A másik grátisz, hogy leet tekergetni fel-és le, erre mondanám, hogy olcsó játék hülye gyerekeknek és btw tényleg nem drága :)

Egy főre számoljunk egy fél sajtot. (Mi most nagyobb adagot gyártottunk, hogy Gábor tudjon vinni ebit másnap.)

A sajtokat letekerjük, megkenjük a csíkokat krémsajttal, bacont fektetünk rájuk és feltekerjük.

Félbe vágjuk az amúgy vaskos tekercseket, így hat töltött korongot kapunk.

Ezeket rádobjuk a 180 fokra előmelegített grillre, és barnásra sütjük mindkét oldalukat.

A spenótot beáztatjuk, megszabadítjuk szárától, majd kevés olívaolajon megfonnyasztjuk és hozzáadjuk a lezúzott fokhagymát.

Jó étvágyat :)

Ha egy férfi édesszájú, kössük fel a gatyánkat, mert a lehető leglehetetlenebb időpontokban képes jelezni az igényét a legkülönbözőbb finomságokra. És ezek a leglehetetlenebb helyzetek, pláne ha az ember nem a desszertek királynője. (Célzok itt magamra.) De soha ne mondd, hogy soha...

Gábor imádja a stíriai metéltet, és az Anyukája nagyon finoman el is készíti. Így történt, hogy múlt hétvégén neki kellett essek eme csodának, úgy, hogy még sose csináltam, és nem akarta, órákat a konyhában pepecselni, ezért leegyszerűsítettem a történetet, de szerintem finom lett, és ami a legfontosabb, Gábor az utolsó morzsát is eltüntette, kinek kell ennél nagyobb sikerélmény? :)

Hozzávalók:

- 250 g szélesmetélt (Én Updatet használtam)

- 500 g túró

- 2 marék mazsola (nem szeretem, de feláldoztam magam...:) )

- 1 vanília rúd kikapart belseje

- 4 tojás

- 2,5 dl tejszín

- 250 g cukor (én Xilitet pakoltam bele)

- 3-4 ek tejföl

- reszelt lime és citrom héja

- kevés vaj a tepsi kikenéséhez

- egy csipet só

+

vaníliás cukor és dzsem a tálaláshoz

(Milyen jól is jönnek ilyenkor a saját készítésű dezsemjeink...)

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/09/01/afonyadzsem

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/07/08/malnadzsem_mamor_pesti_nyar

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/06/23/variaciok_eperdzsemre_uvegbe_zart_szeretet  

Mi egy szedres - málnásat választottunk ki a sajátjaink közül:

A túrót egy villával széttörjük, hozzáadjuk a két csipet sót és a xilitet/cukrot. Jöhet hozzá a tejszín, a tejföl és a 4 tojás sárgája.

Hozzáadjuk a vanília rúd kikapart belsejét, a reszelt lime - és citromhéjat és a mazsolákat.

A tojásfehérjéket habbá verem.

Majd a két masszát óvatosan összeforgatom, úgy, hogy a hab ne törjön össze.

Időközben főzzük meg a szélesmetéltet, és keverjük össze a habos masszával.

(Igen, tudom, hogy van egy jóval macerásabb recept is, na azt talán majd legközelebb...)Majd az egészet óvatosan öntsük egy kivajazott tepsibe.

180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb fél óra alatt készre sül, ha aranybarna a teteje, kész is van:)

Dzsem nélküli verzió:

Első körben elnézést a hosszabb hallgatásért, de egyszerűen úgy elrepült az év első hónapja, hogy észre sem vettük, és beléptünk a másodikba. Mivel két hétvégét is vidéken töltöttünk, a hétköznapok pedig elég sűrűek voltak, bevallom, nem sok időm volt fakanalat ragadni. De tegnap alkotókedvemben voltam, Gábor nagy örömére. Ez az étel kicsit időigényes, de megéri a fáradtságot, mert az ízek garantáltan pótolni fogják a ráfordított időt..és mivel kicsit sok dolog nehezedett a vállamra az utóbbi időben, határozottan üdítő volt szombat délután a konyhában pepecselni...

Hozzávalók:

A göngyölt karajhoz:

- 8 szelet karaj

- 5-6 főtt tojás

- 1 nagyobb csomag bacon 

- só, bors, majoranna, piros paprika, kevés vegeta/delikát

- 4-5 dl levesalaplé

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 4 dl tejföl

- kevés petrezselyemzöld a díszítéshez

- CÉRNA

A tojásokat megfőzzük, félbevágjuk. A húst megmossuk, majd vékonyra klopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és majorannával hintjük meg.

A szeletre 1,5-2 bacon szeletet helyezünk, majd egy fél/2 fél (függően a szelet méretétől) főtt tojást, feltekerjük a húst, kis hengereket formálva belőle, majd ezeket cérnával átkötjük.

A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük, félrehúzzuk a tűzről, mehet bele piros paprika, só, bors, kevés delikát, majd belehelyezzük a húshengereket, és felöntjük az alaplével.

Alacsony fokozaton, fedő alatt 30-40 percig főzzük. Majd a húsokat kiemeljük.

A "léhez" hozzáadjuk a tejfölt, ha felrottyant, botmixerrel összepürésítjük, és gyönyörű, sima öntetet kapunk.

Időközben a húsokról levesszük a cérnát. (én feketét használtam, így jól látható volt..mégis elég ciki lenne, ha valaki a fogai közül szedegetné ki a cérnadarabokat, szóval legyünk körültekintőek.)

Majd visszatesszük a husikat a szószba, és még egyszer felrottyantjuk.

A pitéhez:

 - 1 kg friss spenótlevél

- 1 kisebb fej fokhagyma

- 1 cs mirelit leveles tészta

- 2 tojás sárgája

- 2 cs feta sajt

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mivel Gábor a Tápió vidékről származik, ahol nagy kultusza van a fóliasátrakban történő növénytermesztésnek, így télen például a spenót nevelésének, így mindig tudunk ilyenkor is friss spenótra szert tenni. Mi legutóbb egy hatalmas zacskó friss levelet kaptunk. Ennek kábé a felét, ami sac/kábé 1 kg, jól átmostuk, eltávolítottuk a szárakat, majd olajon megizzasztottuk, és zúzott fokhagymát adtunk hozzá. (ne lepődjünk meg, hogy a spenótból mennyiség kell, nagyon összeesik, ha elkezdjük fonnyasztani!)

A leveles tésztát kinyújtottuk, és 2 részre vettük, a nagyobbik részt úgy nyújtottuk ki, hogy ki tudjuk bélelni vele a piteformát, a maradék kis részből pedig a pite tetejét nyújtottuk ki. A pite aljába ment az egyik csomag feta sajt kis darabokra vágva, rá a zúzott fokhagymás spenót, rá még egy csomag feta, és végül a pite tető.

A sütőt 200 fokra melegítettem elő, a pite tetejét még 2 tojássárgájával lekentük, majd 25-30 percre bevágtuk sülni. 

Szerintem igazán finom hétvégi ebéd/vacsora, de kiváló fogás akkor is, ha vendégeket várunk. Jó étvágyat hozzá:)

Egy finom fűszeres vacsora a tél derekán mindig bónusz, átmelegít, van benne kraft és még a náthát is elűzi. Engem pont ezek a szempontok vezéreltek, amikor a héten egyik este picadillo-t készítettem.

A picadillo egy kubai ihletésű, húsos, paradicsomos, hagymás egytálétel némi extrával, először Anett barátnőmnél kóstoltam, aki akkora mázlista, hogy járt eme remek étel hazájában is, én meg vagyok olyan szerencsés, hogy megismertette velem :)

Hozzávalók:

- 10 közepes méretű burgonya

- 80 dkg darált marhahús 

- 2 nagyobbacska vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 1 zöldpaprika

- 2,5 dl barna sör

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- egy kis dobozos paradicsompaszta (sűrítmény)

- 2 marék mazsola (rumba áztatva)

- fekete és zöld olívabogyó (nekem csak zöld volt otthon, de Ti rakjatok bele feketét is)

- 1-2 tk Tabasco (mild)

- só, bors, koriander (én zöldet használtam), római kömény, őrölt fahéj

- petrezselyemzöld 

- olívaolaj

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, pirosra sütjük és félretesszük. A mazsolát áztassuk be rumban, úgy hogy ellepje.

Mindig legyen olyan barátod, aki ha Kubában jár, hoz neked Legendario-t, a legfinomabb rum, amit valaha ittam, így egyértelmű volt, hogy ebbe áztatom a mazsikat. 

Egy edényben felhevítünk olívaolajat, és rádobjuk a husit, amikor kifehéredett, és kicsit már kezd pirulni, hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát, fokhagymát és a zöldpaprikát.

Addig sütjük így, amíg a hagyma üveges nem lesz. Majd jöhet bele a hámozott paradicsom konzerv, a paradicsom sűrítmény, a koriander és a többi fűszer.

Öntsük fel sörrel (én barna Leffe-t használtam) és hagyjuk fedő alatt kicsit izzadni a dolgokat.

Adjuk hozzá a krumplit, amit előzőleg megsütöttünk, forgassuk össze.

Majd jöhet bele a tabasco, a mazsola és a rum amiben ázott, illetve az olívabogyó (felszeletelve).

Friss petrezselyemmel kevertem össze, miután elkészült.

A Tabascóval vigyázzunk, mert a mild is ütősen csíp. Önmagába véve is nagyon finom, valahol tortillába tekerik a húsos ragut. Mi simán fogyasztottuk, egy pohár vörösborral. Finom, kiadós étel, ezáltal több napig sarokban maradhat a fakanál:) Jó étvágyat hozzá!

Ha az ember a Kazinczy utcában és környékén sétál, veszettül nehéz eldönteni, hol és mit egyen. De ha egyszer sikerül, akkor valószínűleg elégedetten, teli pocakkal távozik, és eldönti, most inkább sétál hazafelé.

Ami azt illeti, velünk is ez történt az utóbbi két alkalommal, amikor beugrottunk rámenezni az említett helyre, szóval ez a bejegyzés már érett bennem.

Ha valakinek új esetleg a "rámen" szó, segítek: tulajdonképpen egy japán tésztában bővelkedő húsleves mindenféle feltétekkel (pl. zöldhagyma, fűszeres főtt tojás, shitake, menma, nori, kamaboko stb.) amúgy előfordul a kínai és a koreai gasztronómiában is. És ha meg nem kóstoltad, akkor nem árt, mert tök finom és másnaposan is csodákat művel az emberrel. 

A Kazinczy utcában hömpölyögve kis négyszögletes fekete tábla hirdeti célpontunkat.

Belépve az első dolog ami szembetűnik, hogy szinte tele van, a berendezés minimál,semmi díszítés, szín vagy extra. Fapuffok, faasztal, szürke, vakolatlan? fal.

Meg integetős macska! (maneki-neko) Sok japán ihletésű helyen megtalálható, azt mondják szerencsét hoz a tulajdonosának:)

Már ez is megosztó lehetne, pláne ha valaki a fullos dolgokhoz szokott, de én csak lazán azt mondanám, letisztultan menő. A pulthoz lépve többen serénykednek, érezhető a pörgés, meg a lelkesedés - ez tetszik.

Rendelünk, és már  akkor vakarják a fejüket, nem lesz helyünk. Ekkor egy fél perces brain storming után odahúznak még egy puffot az asztalfőre, és bár szűkösen, de elférünk - határozottan pozitív:) AZ asztalon egy trendi alátétet találunk és az evőeszközöket. (like)

Kb 7-8 perc várakozás után megérkezik az étek: beefo és gyoza. A beefo a ramen marhahúsos változata. (Húsleves alap, tészta, marhahús, tojás, sárgarépa, naruto, hagyma, babcsíra, fafülgomba, szezonális zöldségek.) Akkora kübliben hozzák, hogy csak ámulunk-bámulunk, de egy zimankós januári délutánon, korgó gyomorral a lehetetlen nem létezik.

Miközben hozzálátunk, jókedvű csicsergés vesz körbe minket, mindenki ezerrel pletykál és szürcsöl. (Ha többen érkezünk, javaslom, csörögjünk oda előtte, megoldják.) A levesben minden friss, és egy rendes adaggal kell megbirkóznunk, biztos, hogy jól fogunk lakni, sok-sok hús, tészta, tojás és zöldségek, szuper összhang, markáns íz. (Másodjára megkóstoltuk a chickin-t is, ami a csirkehúsos verzió, ez is isteni, de találunk vegát, tengeri herkentyűset és császárhúsost is az étlapon!)

És még valami - ezt nem lehet kultúráltan enni, szóval szürcsölésre fel! 

A másik dolog, amit kipróbáltunk, a gyoza volt. Ez tésztába göngyölt darált hús, hagymával. Ehhez egy ecetes-szójás mártogatót kínálnak. Nyamm! Kiváló kiegészítő ízek a levesekhez.

Az árak tekintetében a ramenek 1400-2000 ft-ig mozognak, a gyoza (4db) 500 ft, mi általában 5000 ft körüli összeget hagyunk itt (ketten), ez viszont mindkettőnknek garantált jóllakás és elégedettség.

Nos mivel valamibe bele kell kötni...két dolgot emelnék ki. Ha egy felkapott, kedvelt és minőségi alapanyagokkal dolgozó helyről beszélünk, akkor igazán fordíthatnának nagyobb figyelmet a mellékhelyiségre. Ad kettő, lehetne több fogas. (mert a kabátok egymás hegyén hátán vannak, és bizony hullanak le a földre.)

Leszögezném, tök merész és vagány dolognak tartom, hogy a Ramenka olyan helyek szomszédságába költözött, mint a Bors vagy a Kisparázs, én ezt biztosan neccesnek éreztem volna, mint tulajdonos, báár kockázat nélkül nincs siker, és igazuk volt - mert bejövős lett a hely! Én már eldöntöttem, havonta 1-2x tuti betérek, és csak ajánlani tudom:)

Pontosan úgy történt, ahogy gondoltam... a hely magával ragadott, felvillanyozott és más dimenzióba repített minket.

A taxiból kiszállva megcsapott minket az orkán erejű szél, ahogy megharcolva az elemekkel közelítettünk a bejárat felé, és megállapítottuk, a Dob utca 21. alatt található hely már kívülről is hívogatja az embert.

Belépve kellemes félhomály fogadott minket, a pult melletti kis asztaloknál meghitten, gyertyafényben beszélgettek a vendégek, a személyzet mosolyogva, rendkívül kedvesen fogadott minket. Az asztalunk a hátsó részen volt, ami tavasszal és nyáron udvarként üzemel. Rendkívül tágas, gyönyörűen berendezett design kacsintott vissza ránk, ahogy elfoglaltuk helyünket. A placc közepén egy szán figyel, a plafonról megannyi elegáns kristálycsillár lóg, a falak terméskővel kirakva, vintage tárgyak tömkelege...tisztára mintha egy otthonos "winter wonderlandbe" csöppentünk volna. A berendezésen látszik, hogy szakértő kezek válogatták össze, kifogástalan ízléssel és nem gyenge stílusérzékkel. Nem túlzok, ha azt mondom, az egyik legkellemesebb hangulatú hely, ahol valaha jártam. 

A hely nappali fényben is minimum romantikus, de talán a mesébe illő jobb szó rá..ha a Dob utca környékén dolgoznék, gyanítom többször kötnék itt ki, mint heti egy, de hiába nekem csak a Bartók Béla út jutott, anyway...

 Meg sem lepődtem, hogy rengetegen voltak, szóval a helyfoglalást erősen ajánlom, ha valaki ide látogat, és látogasson is, mert a must see kategóriában erősen benne van. Ami külön tetszett, hogy függetlenül attól, hogy volt vendég bőven, és az asztalok között sincs többméternyi távolság, mégsem szűrődött át a mellettünk vacsorázó pár diskurzusa, emellett a zene sem volt túl hangos, pont jó volt. A pincér extra udvarias volt, humoros és segítőkész, a kiszolgálás 10/10. 

A borlap nagyon rendben volt, és bár nem tartanak 100 féle bort, ami van, az finom. Máris felcsillant a szemünk, amikor kiszúrtuk a St. Andrea Napbort, ami az egyik kedvencünk, így hát nem is volt kérdés, hogy rendelünk egy palackkal. Az étlapra igaz, ami az itallapra, nincs túl sokféle opció, viszont ezek rendben vannak és szerintem mindenki megtalálja a számításait. Találhatunk előételeket, leveseket, burgereket és szenyákat, kemencés lángosokat főételeket, tésztákat, salátákat és desszerteket is. Mi ezúttal egy előétel-főétel kombóra szavaztunk, sajnos a desszertnek nem maradt hely, mert már csak a szemünk kívánta, na de majd legközelebb...

Az előételek közül kettőt rendeltünk: grissinit aiolival, illetve francia baguettet háromféle mártogatóval és zöldségekkel. (humusz, padlizsánkrém és kőrözött) Szerintem a tálalás szuperül nézett ki, az aioli figyelemreméltóan finom, a mártogatósok is rendben voltak. És ne felejtsük el, tökéletesen passzoltak a borhoz, ezekkel sikeresen meg is ágyaztunk a folytatásnak.

Főételnek rosé kacsamellet választottunk, karamellizált diós gnochival és alma chutneyval. Kicsit tartottam attól, hogy túlságosan édes lesz nekem a kacsa mellé a körítés, de az első falat letaglózott, mert annyira megvolt az összhang, hogy azon gondolkodtam, egy dézsával is simán bevágnék belőle, Gábor nemkülönben.

All in all, nagyon kedves és profi kiszolgálás, finom ételek, inspiratív és romantikus környezet. Több vintage kellene Budapestnek és nekünk is. Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki vágyik egy kis melegségre, derűre vagy romantikára. 

Néha az ember besokall a nehéz ételektől. Velünk is ez történt az ünnepeket követően. Most meg lustán, karácsonyi úszógumival, totál demotiváltan lézengünk az ópenofiszban. Itt az ideje egy kicsit könnyedebb fogásokkal előrukkolni, ennek jegyében a következő időszakban erre fogok fókuszálni, beiktatva egy-egy kellemes bűnbeesést. 

Ez egy tipikus hétköznap esti fogás, ami nettó 15-20 perc alatt összedobható, igazán finom és üdítő szereplője lehet a vacsoraasztalnak. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne valami finomat, de nem túl megterhelőt enni.

Hozzávalók: 

A pikáns pulykához:

-60-70 dkg pulykamell

- 3-4 ek dijoni mustár 

-3-4 ek méz

- só, frissen őrölt fekete bors

- egy narancs héja lereszelve

A salátához:

- 7-8 csokor friss petrezselyem

- egy marék friss menta

- 1 gránátalma

- 1 közepes méretű lila hagyma 

- 7-8 koktél paradicsom

- 1 lime leve

- 1 marék natúr mandula

(Köretként az éhes férfiaknak készítsünk mellé egy kevés barna rizst, bulgurt vagy kuszkuszt.)

A húst apró kockákra vágom, majd hozzáadom a mustárt és a mézet, összekeverem.

Egy serpenyőben olajat hevítek, mehet bele a hús szószostól. Ráreszelem egy narancs héját, valamint sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítem.

Ha kicsit megpirult, kész is van. 

A salátához felbontom a gránátalmát. (Nálunk Gábor csinálta, mert én türelmetlen vagyok, hát ez tipikus.)

Hozzáadom az apróra vágott lila hagymát és a koktélparadicsomot.

Majd jöhet rá az aprított petrezselyem és a mentalevelek.

Végül jöhet a lime leve és a marék mandula a tetejére.

Egy színkavalkádot látunk magunk előtt, amit csak imádni lehet! Jó étvágyat:)

Nem tudom, Ti hogy vagytok a babonákkal, néha úgy érzem, ahogy öregszem, egyre inkább hiszek bennük, lehet azért, mert próbálom jobbá tenni a saját és a körülöttem élő emberek életét, ezért egy minimális kockázat sem fér bele a pakliba, fene se tudja. Lényeg a lényegben, hogy Újév napján ugyebár nem lehet bizonyos ételeket enni, és mivel nem vagyok lencseszerető, maradt a röfi, bízzunk benne, túr nekünk egy kis szerencsét 2015-ben. :)

(zárójelben megjegyezném, külön büszke vagyok rá, hogy idén előre gondolkodtam és főztem valamit 31-én, mert tavaly Anettel maradt a másnapos, remegős kaja rendelés, idén Gáborommal csak a konyháig kellett elvánszorogni. Bár a piacon a hentesnél a tömeg nem volt elhanyagolható, meg a fél óra sorban állás sem, de hogy is szokták mondani, valamit valamiért?)

És ha már ennél a receptnél tartunk, nem csak január elsején túrhatja (ami történetesen a névnapom), hanem az év bármely napján, mert ez egy szuper étel, akár egy testesebb vasárnapi ebédre is.

Hozzávalók:

- bőrös sertéscomb (nekünk egy cirka két kilós darabot sikerült szereznünk)

- 2 fej fokhagyma + egy fél

- 30 dkg húsos szalonna (mi Kolozsvárit szerváltunk)

- 4-5 hosszabb rozmaring ágacska

- só, frissen őrölt bors, kömény, majoránna 

- 25 dkg sertészsír 

- 1,5 dl olaj

- 5 ek méz

- 6-7 dl barna sör

1) a húst alaposan átmossuk.

Majd fogunk egy éles kést, és beirdaljuk (lehetőleg egészen a csontig - nem egyszerű, ilyenkor jól jön egy férfi a háznál!) hosszanti irányban és keresztben is!

Az első kör fűszerezés következik (ne spóroljunk) - nekem nem volt időm bepácolni, aki teheti ne hagyja ki!!! 

2) A meghámozott, félbe/negyedbe vágott fokhagymagerezdeket és a szalonnadarabkákat benyomkodjuk a szeletek közé, illetve késsel ejtünk még néhány mélyedést a húson, ahová szintén tűzdelünk. (ezzel az a célunk, minél jobban átjárják az ízek az alkotást.)

3) Készítsük el a "fűszeres olajat", amivel megkenjük első körben a röfit! Ehhez fogjunk egy tálkát, menjen bele 1-1,5 dl olaj, egy fél fokhagyma összenyomva, 1 rozmaring ágacska felaprítva. Ezzel alaposan megkenjük a húst, amire még rátettem a maradék ágacskákat, a hús mellé tegyünk sertészsírt, melléöntünk 2 dl barna sört, majd alufóliával lefedve betesszük a 180 fokra előmelegített sütőbe. 

4) Kábé egy óra múlva ránéztem, ráborítottam még 2 dl barna sört, és tovább sütöttem fólia alatt még 30-40 percet.

5) Ellenőrizzük a hús puhaságát (kés/villa), amennyiben ez megfelelő, kapjuk ki a tepsit, vegyük le a fóliát, keverjük össze a maradék sört a mézzel és kenjük meg vele alaposan a húst, majd tegyük be még egy fél órára, hogy szép pirosas színt kapjon. (közben 1-2x meglocsolhatjuk a szafttal, hogy ne száradjon ki.) Amikor kellőképpen megpirult, akkor kész a remekmű, élvezzük hát :)

Ó és ami fontos: tekintélyes mennyiségű szaft termelődik alatta, ami az egyik legfinomabb része ennek az ételnek! Szóval tálalásnál jól öntsük nyakon vele a húst és a krumplit! :) (de annak is isteni csemege, aki szeret tunkolni)

A köretekről...

Én kétféle körettel készültem, az egyik a klasszikus hagymás tört burgonya volt mangalicazsírral. A másik pedig egy kis részeges káposzta:)

A hagymás tört burgonya elkészítése mint tudjuk, nem igényel speckó kvalitásokat.

A krumplikat megfőzzük enyhén sós vízben. Közben megdinsztelünk egy nagy fej vöröshagymát egy kevés mangalicazsíron, majd ezt hozzáadjuk az összetört krumplikhoz.

Frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. Én szoktam hozzá pakolni valami zöld fűszert is, ezúttal petrezselymet. 

A részeges káposztáról

Hozzávalók:

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 2-3 ek cukor

- fél kg káposzta

- 2 közepes méretű alma

- frissen őrölt bors

- köménymag + római kömény

- egy citrom és egy lime lereszelt héja (a fél citrom leve is mehet bele)

- 3-4 dl száraz pezsgő (és ha már kinyitunk egy üveget, a maradékot igyuk meg :D )

A hagymát felkockázom és megdinsztelem kevés olajon, majd hozzáadom a cukrot és karamellizálom.

Amikor szép barna színe kezd lenni, hozzáadom a káposztát, és a lereszelt almákat, majd összeforgatom és fűszerezem. Kicsit hagyom így rotyogni, majd rádobom a lime és citrom lereszelt héját, hozzáadom a  citromlevet, felöntöm a pezsivel és kb 45 perc alatt puhára főzöm.

Nálunk ez volt az újévi lakoma, de mint mondtam az év bármelyik napján fejedelmi ebéd vagy vacsora :) Jó étvágyat és még egyszer BUÉK Mindenkinek :)