Egy baráti vacsorára készítettem el ezt a francia ihletésű fogást, és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert eszméletlenül finom, remek előételként és önmagában is, kifogástalan a harmónia a különböző ízek között. Ami fontos, hagyjunk egy vagy két éjszakát arra, hogy az ízek összeérjenek, nem fogjuk megbánni. 

Hozzávalók:

- egy marék mazsola

- 25-30 dkg csirkemáj

- 3-4 vöröshagyma finomra aprítva

- 4-5 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek rum

- 1dl tokaji aszú

- 1 dl száraz fehérbor

- 20 dkg vaj + 10 dkg vaj

- 2 tojás

- pisztácia,mogyoró, mandula (a díszítéshez)

Tudom, a csirkemáj sokaknak nem a szíve csücske, de még Anett barátnőm is odáig volt ettől az ételtől, pedig alaphangon nem szereti a belsőségeket, sem a májat of course. Szóval továbbra is kampányolnék a máj mellett, mert egészséges, sokféle étel készíthető belőle és isteni.

A mazsolát egy kis tálban nyakon öntjük a rummal, és állni hagyjuk kb. húsz percet. A finomra aprított vöröshagymát és fokhagymát adjuk hozzá az összeöntött két fehérborhoz, és forraljuk be a felére.

Olvasszuk fel a 20 dkg vajat, és hagyjuk kicsit hűlni. Közben daráljuk le a csirkemájat, majd adjuk hozzá a beforralt hagymás-boros keveréket, a 2 tojást felverve és az olvasztott vajat, majd sózzuk, borsozzuk. Én még hozzáadtam egy kevés összetört földimogyorót is.

Melegítsük elő a sütőt, légkeverésen 140 fokra. Készítsünk elő hét szuflé formát/kerámia tálkákat.

A mazsolákról öntsük le a rumot, majd oszlassuk szét őket a tálkákban. (A rumot igyuk meg)

Erre jöhet a csirkemájas keverék, de úgy, hogy még még maradjon hely az edénykékben. Mehetnek egy magasabb falú tepsibe, és öntsünk melléjük vizet, kb. a tálkák kétharmadáig.

Fedjük le a tepsit alufóliával és süssük 30-35 percig. Késsel csekkolhatjuk, készen van e pástétomunk, ha  kihúzva  a kés tiszta, akkor minden rendben, készen vagyunk. (ha nem, még kicsit süljön)

Az elkészült pástétomokat vegyük ki a vízből, vigyázat,forró lesz!

Kicsit hagyjuk hűlni, majd a tetejükre borítsuk rá a maradék 10 dkg vajat, amit szintén olvasszunk meg. Ebbe jöhetnek díszítés gyanánt a mogyoró, mandula és pisztácia darabok.

Egy éjszaka pihi után tálaljuk őket pirítóssal/meleg bagettel, salátával/zöld fűszerekkel. Viel Spass ;)

Nos idén sem hagyhattuk ki...muszáj volt pár üveggel bevágni a spájz polcára, egyedi címkézéssel, szezonja van, isteni, és egészséges.

Tavaly sokféle variációt készítettünk, amihez itt a link, ha valakit érdekelne a marcipános, fehér csokis, whiskeys levendulás vagy gyömbéres eperdzsem. 
http://fruzsifoz.blog.hu/2014/06/23/variaciok_eperdzsemre_uvegbe_zart_szeretet 

Na de visszakanyarodva, idén csak kétféle született, sima és a mentás.

Kindly reminder, avagy a szentháromság legyen szó bármilyen lekvárról:

1 kg gyümölcs - 10 dkg xilit - 1,5 dzsemfix 3:1 

Tehát fogtunk 5 kg epret, és a fenti arányok és adagolás mellett megszületett belőle egy hatalmas dézsa lekvár. Ne felejtsük el az üvegeket és a fedőket is előkészíteni maximális odafigyeléssel, hiszen ha tél derekán az összes befőttünk egy kis higiéniai baki miatt mehet a kukába, az fájdalmas. Szóval üvegeket 2-3x alaposan átmosni (én mosogatógépben szoktam) és a fedőket kifőzni. A gyümölcsöt alaposan átmosni és a necces részeket eltávolítani.

Eper mehet a tűzhelyre, xilit rajta, felrottyantom egyszer, hozzáadom a dzsemfixet, majd még egyszer. Ha nem akarom, hogy egész szemek maradjanak, botmixerrel pürésítem. (Tavaly szemes készült, idén turmixolás volt.)

Majd mérőedény segítségével kiöntöm az üvegekbe, vigyázat, állati forró!

És akkor a mentáshoz - körülbelül 4-5 üveg 3 dl-s lekvárhoz egy nagy csokor friss mentát alaposan átmosok, apróra vágok, ráhalmozom a kijelölt üvegek tetejére, majd nemes egyszerűséggel belekeverem.

Jöhetnek a fedők. A fejre állítás és a hűtés. Ha kihűlt, elő a címkékkel.

Csak hogy pár üveget mutassak, mert cuki:

És még valami, remek ajándék a családtagoknak, barátoknak, kollégáknak is. Mi a legjobb barátainknak egy saját fotós címkét készítettünk, imádták...Egy szónak is száz a vége -kár lenne kihagyni, mert egyszerű és az eredmény magáért beszél. 

A garnéla szereti a mangót és az avokádót, én meg a kuszkuszt. Így alakult, hogy kereszteztem őket és megszületett ez az étel. Friss, könnyed, mennyei. 

Hozzávalók:

- 500-700 g tisztított garnéla

- 1 mangó

- 3 avokádó 

- 1 nagy csokor friss koriander

- 1/3 margarin

- 10 gerezd fokhagyma 

- frissen őrölt fekete bors

- mangó curry

- 1 dl száraz fehérbor

- húsleves alaplé a kuszkuszhoz (ehhez 1-2 leveskocka)

- 2 dl kókusztej

- 2 lime

A margarint megolvasztom, majd hozzáadom az összezúzott fokhagymát.

Amikor kicsit megpirult, jöhet hozzá a garnéla. Frissen őrölt fekete borssal ízesítem, majd jöhet hozzá a mangó curry. (sima curry is megteszi, én a mangó curryt Anett barátnőmtől kaptam, aki Marokkóból hozta nekem - és a mangóhoz gondoltam remekül passzol.)

Ráöntöm a fehérbort, majd a kókusztejet és hagyom felrottyanni. Közben élvezem a mennyei illatokat, amik körbelengik a konyhát. 

A kuszkuszt kiöntöm egy tálba, majd leborítom a húsleveslaplével. ( én leveskockából készítettem el,)

Mennyiségeket ide azért nem írok, mert mindenki döntse el maga, mennyi kuszkuszt szeretne az ételhez.

Én fél doboznyit használtam fel. Hagyom 5 percig állni lefedve, és kész is! (figyeljünk a kuszkusz és a víz 1:1 arányára, különben ragacsos lesz.)

Végül összekeverem a kuszkuszt és a kókusztejes garnéla ragut, majd hozzáadom a  felkockázott avokádót és mangót, illetve a friss koriandert. Ha még pikánsabb ízre vágyom, ráfacsarok egy adagra 1/4 lime-ot. Mi vacsorára fogyasztottuk, de másnap azért az irodába is vittünk belőle, milyen finom is volt...Jó étvágyat!

Ha pénteken elmész egy farewell bulira, ahol sikerül sok finom whiskeyt elfogyasztani, másnap tuti elmész a food truck showra, és ott eszel, mert másnapos vagy, kalóriára vágysz és legfőképpen, lustább vagy annál, mintsem hogy keresztbe tegyél egy paraszt hajszálat. Ám utána vasárnap van, amikor nincs nyitva semmi, és marad a hadigazdálkodás, így történt ez nálunk is, a recept remek példa a problémamegoldásra.

Szóval rúgj be pénteken, edd magad degeszre a városban szombaton, vasárnap pedig nézz körül mi van a fagyóban és a kamrában, majd üss össze egy villámebédet. (És ha még nem kerültél ilyen helyzetbe, soha nem árt elfekvőben ezt-azt otthon tartani, sosem tudhatod, mikor lesz rá szükség.)

Hozzávalók:

- 2-3 cukkini

- 70-80 dkg csirkemell (ezért tarts a fagyasztóban!)

- 25-30 dkg füstölt sajt

- egy fél literes tejföl

- egy ananász konzerv

- egy gomba konzerv

- 2-3 paradicsom

- 1 csomag bacon

- 4-5 gerezd fokhagyma

- 1 dl fehérbor

- fél tasak csirke fűszersó (nekem fokhagymás ízesítésű volt otthon)

- só, bors, pirospaprika, menta (szárított)

- petrezselyemzöld

- barna rizs

A cukkinit vékony karikákra vágom fel,  majd kevés olívaolajat hevítek egy serpenyőben rádobom, hogy elkezdjen pirulni.

Hozzáadom az összenyomott fokhagymagerezdeket, kevés sót, frissen őrölt borsot és pirospaprikát, aláöntök egy deci fehérbort, majd fedőt teszek rá, és hagyom párolódni.

Ha már puha, szárított/friss mentát hintek rá, és friss petrezselymet és ananászt adok hozzá. 

A húst vékony szeletekre vágom, kicsit kiklopfolom, majd egy kisebb méretű tepsi aljára kevés olajat öntök, lefektetem az első adag husit, mindkét oldalukat megszórom a fűszersóval, valamint egy kevés frissen őrölt fekete borssal.

Majd megkenem egy kevés tejföllel.

Erre jön a kockákra vágott paradicsom, és egy kevés gomba.

Ezt a réteget meghintem egy adag reszelt sajttal.

Majd bacon szeleteket fektetek rá. Majd jöhet a következő réteg.

És így tovább. Végül 200 fokra előmelegített sütőbe helyezem a tepsit, 25 percet sütöm, majd a legfelső rétegre még ráhalmozom a maradék sajtot, további 15 percet sütöm.

Miután elkészült, hagyom hűlni, hiszen ha kicsit megmerevedett, szép kockákat tudok belőle vágni. Köretként a párolt ananászos cukkinit, valamint barna rizst adok hozzá. Jó étvágyat :)

Igaz, hogy még nincs itt a lecsó szezon, de mivel az utóbbi napokban igazán meleg, nyárias idő köszöntött ránk, úgy döntöttem, nálunk hamarabb kezdődik idén - annyi különbséggel, hogy nem a klasszik magyar verzióval indítottunk, hanem egy török verzióval, mely a türlü névre hallgat, valahol elkészítik húsosan is, én ezúttal a vega opciót részesítettem előnyben.

Hozzávalók:

-1-2 csomag feta sajt (függően attól, mennyire vagy sajtmániás)

- 1 nagyobb padlizsán

- 1 nagyobb cukkini

- 2-3 fej vöröshagyma

- 10 gerezd fokhagyma

- 1 zöld és 2 sárga paprika

- 2-3 közepes méretű krumpli

- 3-4 közepes méretű paradicsom

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- 2 dl fehérbor

- só, frissen őrölt bors, oregánó

- 4 ek olívaolaj

- friss petrezselyem & menta

+

teljes kiőrlésű bagett a fogyasztáshoz és a tunkoláshoz!

Első körben a padlizsánokat vékony karikákra vágjuk, majd enyhén sós vízben fél órára beáztatjuk, hogy ne legyenek keserűek.

Majd felszeleteljük a hozzávalókat, és fogunk egy kisebb méretű tepsit, melynek aljára egy kevés olívaolajat csöppentünk. Erre jöhet első rétegként a vékonyra szelt cukkini, melyet finoman megsózunk, és egy kis frissen őrölt borsot is adunk hozzá.

Erre jöhet egy réteg karikára felvágott vöröshagyma, zöldpaprika és petrezselyem. Közéjük jöhet egy kevés összezúzott fokhagyma.

Erre a kockákra vágott paradicsom, a friss menta és az előfőzött burgonya. (ha nincs kedved előfőzni, beteheted  a mikróba 3 percre)

Majd ismét hagyma, paradicsom, zúzott fokhagyma. A padlizsánkarikákat én oldalra állítottam be, ahogy a képeken is láthatjátok, de ízlések és pofonok. Én addig raktam a rétegeket, amíg volt zöldség. (A rétegek közé morzsolt oregánót szórtam)

Majd elkészítem az "öntetet": egy hámozott paradicsomkonzervvel összekeverek 2 dl száraz fehérbort (Mivel épp Bussay Esküvét fogyasztottam - ami mellesleg az egyik kedvencem, ez borult bele.)

Még hozzáadom a 4k olívaolajat, oregánót, kevés sót és borsot, és leöntöm a felső réteget, majd még friss petrezselymet teszek rá. (szépen befolyik majd mindenhová)

Majd a kis tepsimet bevágom a 200 fokra előmelegített sütőbe, 40-50 percig hagyom sülni.

Miután megsült, kockára vágott feta sajttal és friss petrezselyemmel tálalom. Friss bagettel és fehérborral mennyei. Enjoy :)

A tengeri herkenytűk térhódítása kézzelfogható jelenség napjainkban, én is imádom őket. Ha tengerparton járok, tuti degeszre tömöm magam a legfrissebb fogás morgójára, itthon pedig igyekszem minél gyakrabban valami seafood kategóriába tartozó fogást az asztalra varázsolni. Na de miért is írom ezt? A múltkorában az egyik remek hipermarketben sétálgattunk Gáborral péntek este tíz körül hulla fáradtan, amikor kiszúrtam, hogy szép méretes garnélák vannak fagyasztva a megszokottnál jóval alacsonyabb áron. Örültem is, mint majom a farkának és be is vágtam két zacsival a kosarunkba, biztos ami biztos. Aztán pár héttel később kikaptam a zacsikat a fagyóból, és akkor vettem észre, hogy szemük is van, páncéljuk szintén és nagyon nincsenek megpucolva. Szóval a tanulság? Mindig nyitott szemmel vásároljatok, emberi időben, fitten és üdén, és igen, jobban megéri megvenni a drágább, megpucolt példányokat...mert a garnéla pucolás nem egy leányálom, sőt...

Be kell valljam, még sosem pucoltam garnélát, így Google jó barát alapon elkezdtem utánajárni a dolognak, volt olyan videó, a youtube-on, ahol mindenestől megsütötték őket, kövezzetek meg, én erre képtelen voltam - szóval maradt a pucolás, meg Gábor felhívása - "Édesem, mikor érsz haza? Mert kéne egy kis segítség..." Igen, tudom ez nem egy gyakorlott háziasszony hozzáállása, de képtelen voltam nekiesni a tisztításnak, majd megjött Egyetlenem és megoldotta, lássuk hát a lépéseket:

Miután kivettem a tasakból a rákokat, beáztattam őket hideg vízben, majd eltávolítottam a szemeket. Majd hazajött Gábor, és folytatta.

1) a fejet egy mozdulattal eltávolítjuk

2) A páncélt lefejtjük.

3) A farokrész felső részénél bevágást ejtünk, és eltávolítjuk a fekete cérnához hasonló bélcsatornát.

4) Jól átmossuk a garnéláinkat (ami maradt belőlük és már készen is állnak az elkészítésre.)

Hozzávalók:

- fél Rama margarin

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 1 kg páncélos garnéla (jó esetben fél kiló tisztított)

- 2 kisebb csomag surimi (opcionális)

- só, frissen őrölt bors

- 1,5- 2dl fehérbor

- 2 dl tejszín

- 1,5 ek mustár

- 1 gránátalma

- 1 csokor petrezselyem

- egy kevés metőlahagyma

- frissen reszelt parmezán tálaláskor (opcionális)

- fél doboz tagliatelle

A Rama margarinon megfuttatjuk a megpucolt rákokat.

Majd hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát és a surimiket.

Mikor kicsit már rotyogott, friss petrezselymet adunk hozzá.

Majd jöhet rá a bor, a tejszín és a mustár, közben sózzuk, borsozzuk is.

Hozzáadjuk a gránátalmát.

Rászórjuk a metélőhagymát.

És végül hozzákeverjük az időközben megfőzött, leszűrt tésztát.

Tálalásnál meghinthetjük egy kis parmezánnal a tetejét :) 

A minap épp valamelyik női portálon szörföztem, amikor rábukkantam egy állati jó receptre, amit kicsit átvariáltam és így született ez a kis szösszenet. Egészséges, laktató, különleges és gyorsan elkészül, szinte a hétköznapi álomvacsi megtestesülése.

Hozzávalók:

Hús:

- 1 kg csirkemellfilé

- 1 ek tarkabors + frissen őrölt fekete bors még plusszban

- 1 fej fokhagyma összenyomva

- 1 ek cukor

- 2 leveskocka

- 2 ek szójaszósz + 2 ek halszósz 

- 1 lime leve

A fenti hozzávalókat hozzákeverjük a csíkokra felaprított húshoz, hagyjuk egy fél-egy órácskát állni, majd hirtelen megsütjük egy wokban. 

Sali:

- egy fél fej kelkáposzta 

- egy fej vöröshagyma 

- egy édeskömény gumó

- 2-3 sárgarépa

- 2-3 marék földimogyoró

- egy evőkanál méz

+

- 4-5 ek olívaolaj

- 2 ek halszósz

- 1-2 ek gyömbér 

- 1 lime

- egy csokor friss menta

- chili 

A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a  hagymát finomra aprítjuk, az édesköményt is.

A sárgarépákat lereszeljük, mindet egy nagy salátástálba halmozzuk.

Egy kis serpenyőben a mogyorót megpirítjuk és közben hozzáadjuk a mézet is. 

Elkészítjuk a salátaöntetet, majd ezt ráborítjuk a salira, végül a mézes mogyorót is hozzáadjuk és beleforgatjuk.

A pikáns hús, a markáns saláta és egy kis barnarizs tökéletes összhangot fognak szolgáltatni, az i-re még feltehetjük a pontot egy pohár száraz fehérborral. Jó étvágyat :)

Hazatérve Isztambulból egy dolog biztos, kebabot nem akarunk látni minimum egy évig, ha nem tovább. Amikor Húsvét hétfőn megékeztünk a reptérről, evidens volt, hogy rendelünk mert főzni nem volt humorunk, de kedden megjött az ingerencia, meg a vágy a saját főztünk iránt. Nehéz étel nem kellett, de valami friss, pezsdítő annál inkább, így született meg ez a recept, amihez a következő dolgok szükségeltetnek:

- 80-85 dkg csirkemell

- 300 g kuszkusz 

- 1 leveskocka

- 1 fej brokkoli

- 2 kaliforniai paprika (piros & zöld az esztétikum kedvéért)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek török csirke fűszerkeverék (én ezt használtam, de bármilyen keleties fűszerkeverék mehet hozzá, finom lesz vele.)

- 1 konzerv ananász

- 1/3 Rama

- só, frissen őrölt bors

Kezdésnek főzzük meg a brokkolit enyhén sós vízben, majd tegyük félre. Olvasszunk meg a margarint egy wokban, majd adjuk hozzá a kockára vágott vöröshagymát és kicsit később jöhet rá a fokhagyma is. Ha megaszalódtak első versenyzőink, adjuk hozzá az apróra vágott kaliforniai paprikát,és hagyjuk kicsit párolódni a zöldségeket.

Ezt követően jöhet a kockára vágott hús és a fűszerkeverék.

Persze kóstoljunk és igény szerint sózzunk, borsozzunk is. Ha a hús jó, hozzáadhatjuk az ananászt és a párolt brokkoli darabokat is.

Időközben készítsük el a kuszkuszt. (Én leveskockát tettem a vízbe, amivel nyakon öntöttem.) Majd egyszerűen keverjük hozzá a kuszkuszt is a húshoz, mindenkinek jó étvágyat, szeretni fogjátok. Nagy előnye, hogy sok hűhót nem igényel, egészséges, kímélő és igazán ízletes :)

Annyira régóta kerestem egy olyan éttermet, amibe nem tudok belekötni, ahol kifogástalan a konyha, vendégközpontú a kiszolgálás, kellemes a hangulat és kultúráltak a vendégek. Ezúttal találtam egyet, ez pedig nem más, mint a Fő utca 20. alatt található Pavillon de Paris, ahol Gábor névnapi vacsoráját költöttük el. 

Kiszállva a taxiból március derekán kicsit megérintett a tavaszi feeling, így jókedvűen szambáztunk be a Fő utcáról nyíló "Párizs kertje" fémjellel ellátott kapun.

És egy kis mesebeli kertecske közepén valóban ott figyelt a "pavilon". Kedves fogadtatás, halk beszélgetések foszlányai, andalító zene - így indult a "pavilonizációnk." 

Az italrendeléssel kicsit meggyűlt a bajunk, mivel elfogyott a Calvados, így nagy duzzogva Henessybe fojtottuk bánatunkat az előétel előtt. A borlapon szimpatikus lett a Konyári féle 2013-as Loliense, de a pincér szomorkásan közölte, hogy legjobb emlékezete szerint elfogyott. Épp nekiveselkedtünk egy újabb bor kiválasztásának,amikor visszatért, és közölte, van egy palack amit aznap bontottak ki, és egy dl hiányzik belőle, amennyiben mindenképpen erre vágyunk, szívesen a rendelkezésünkre bocsátja, és természetesen a hiányzó deci árát levonja. Ezt végtelenül szimpatikusnak találtuk, végtére is megoldást keresett és talált, na ez az attitűd az, amit annyira hiányolok napjaink magyar vendéglátásából, ami szinte kihalt. Szóval megérkezett a bor is, jöhetett az ételválasztás - esetünkben a degusztációs menü, ami a következőképpen nézett ki:

Előétel:

Francia bélszíntatár, buggyantott tojással, kerti zöldsalátával / Burgundi csiga, zöldfűszeres vajban sütve

Leves:

Vörösboros cékla krémleves, brie sajttal, tökmaggal / Kakas consommé, húsával töltött raviolival

Főétel:

Citrusos vajban sült skót lazac, currys pappardellével / Libamájas bélszínragu, kakukkfüves burgonyafánkkal

Desszert:

Valhrona csokoládé szuflé, meggy sorbet

Néha úgy érzem, hogy Gáborral ikrek vagyunk, annyira egyforma az ízlésünk...az előételt leszámítva azonos ételeket sikerült választanunk, és hát nem kellett csalódnunk. Mielőtt kiérkeztek az előételek, egy-egy szelet pirítóssal és vajjal ágyaztunk meg a vacsorának, ami nagyon jól esett a konyak után.

Míg én a bélszíntatárra szavaztam, Gábor bevállalta a csigát. A bélszíntatár olyan volt, amilyennek lennie kell, az ízek remekül passzoltak, a buggyantott tojás meg még rátett egy lapáttal. A hús nem hivalkodóan, mégis ízletesen volt fűszerezve, amihez remekül passzoltak a friss zöldségek,a  tojás és a meleg vajas pirítós.

Be kell vallanom,nem vagyok egy nagy csigaevő, talán az állaga miatt, a fene se tudja. De nem bírtam ki, hogy ne kontárkodjak bele Gábor tányérjába, és ne kóstoljam meg, itt vajon hogy készítik? És tök finom volt, legközelebb rendelek magamnak külön.

Egyik sem volt óriási nagy adag, de ahhoz pont elég, hogy diszkomfort érzet nélkül végigegyük a 4 fogást.

A levesek közül egyértelmű volt, hogy a consommét kérjük. Na de mi is ez? Egy francia klasszikus, tiszta, zsírmentes erőleves. Készülhet mindenféle húsból, halból és még zöldségekből is. Egy öblös közepű mélytányér érkezett benne egy nagyobbacska ravioli, amiben benne volt a darált kakas-husi.

És egy fenszi kannából öntötték rá a levest, ami valóban beleköthetetlenül tiszta volt, az íze pedig varázslatosan kerek, eltalált, csendben kanalaztunk, mindent vitt az ízharmónia. Simán lecserélném rá havonta 2x a vasárnapi húslevest. (kövezzetek meg érte)

Főtételként jöhetett a libamájas bélszínragu, és a kakukkfüves burganyafánk. (Mielőtt valaki megkérdezné miért nem a halat választottam, mert túl gyakran eszünk halat, és mert imádom a libamájat minden formájában.) Ugyanaz a tányérméret, mint a leves esetében, és meg kell mondjam, bár elsőre kevésnek tűnt, untig jóllaktunk.

A hús remekül eltalálva, a libamájas raguval elképesztő összhangban, mellé a burgonyafánk és a zöld levelek, az idei év egyik befutója nálam. 

És a szuflé...a sorbet fanyarságával hiábatlanul ellensúlyozza a csoki ultra édes ízét, hát 10/10. 

Egy szónak is száz a vége - ajánlom a helyet, jómagam gyakori vendég leszek, ez biztos. Külön kiemelném a kertet, ami valóban varázslatos. És tényleg Párizst idézi, nekem legalábbis biztosan, romantikus, mesebeli, világmegváltó beszélgetések, lánykérések és egyéb nagy közlések helyszíne...

A pénteki fogorvos után célba vettük a budaörsi tescót, ahol este tízig bóklásztunk. Tekintve, hogy eddig vasárnapi vásárlók voltunk, ez nekünk valódi trauma március tizenöt óta. Épp kiégetten vánszorogtunk a polcok között, amikor megpillantottam egy csicseriborsó konzervet és megvilágosodtam. Ötletemet nem követte elsöprő siker, mivel Gábor és köztem a következő párbeszéd zajlott le:

G:"A csicseriborsó a középmezőnyben foglal helyet a wish-listemen"

F: "Akkor talán főzöl Te a hétvégén?"

Így történt, hogy mindenféle dolgokat beszereztünk a leveshez, amit ajánlok mindenkinek, aki ódzkodik a csicseriborsótól, mert igazán egyszerű, kiadós, finom és laktató ételről beszélünk. Na de nézzük a jótékony hatásait: kevés kalóriát tartalmaz, tele van B és E vitaminnal, karotinnal, segíti az emésztést, csökkenti a koleszterinszintet és borsófóbiásoknak is sikerrel eladható, hiszen az én pasim is megette és mosolygott közben :)

Hozzávalók:

- 1 csicseriborsó konzerv

- 1 kukorica konzerv

- 2 dl tejszín

- 2l alaplé

- 5-6 kisebb krumpli

- 2 fej vöröshagyma

- 4-5 gerezd fokhagyma

- egy fél csomag reszelt sárgarépa

- 1 kaliforniai paprika vékonyra szelve

- só, piros paprika, frissen őrölt bors

- 2-3 ek dijoni mustár

Feltétnek: kolbász, kukorica, friss petrezselyem és metélőhagyma

Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a fokhagymát is.

Félrehúzzuk az edényt, jöhet rá a só és a pirospaprika, majd a kockákra vágott krumpli és a reszelt sárgarépa.

Kicsit hagyjuk párolódni, majd hozzáadjuk a vékonyra szeletelt kaliforniai paprikát, és felöntjük az alaplével.

(Kezdjétek a főzést a megfelelő méretű fazékkal, nekem a felöntés előtt cserélnem kellett egy nagyobbra, mert nem fért volna bele abba, amit eredetileg választottam, én a  tapasztalt háziasszony...) Kábé negyed óra elteltével hozzáadjuk a csicseriborsót.

Hozzáadunk tíz perc elteltével 2-3 ek mustárt. Hagyjuk rotyogni a levest a kondérban, majd amikor a borsó és a krumpli is megpuhult (kábé 20-25 perc) jöhet hozzá a kukorica konzerv 3/4-e, és a tejszín.

Ne spóroljunk a frissen őrölt fekete borssal sem! Botmixerrel pürésítünk, és kész is vagyunk.

Én kolbászchipset készítettem feltétnek, valamint a megmaradt 1/4 kukoricakonzervből szórtam kukoricát a tetejére és végezetül petrezselyemmel hintettem meg.

Ez lett belőle, és egy mosolygó Gábor, akinek a wish listjén talán előrébb kerültek a csicseriborsóból készült kaják. Jó étvágyat! ;)