És akkor a nagy sikerre való tekintettel megint Dining City Országos Étterem Hét, juhú. Ha valaki nem hallott volna róla, a kezdeményezésben olyan fenszibb éttermek vesznek részt, ahol alapesetben egy 3 fogásos vacsora / ebéd felsőbb árkategóriába esik, annyi különbséggel, hogy ebben az egy hétben egy - erre az alkalomra - összeállított menüsor fix áron fogyasztható, fejenként 3.300-5000 ft-ig terjedű árfekvésben, így azok számára is elérhetővé válnak ezek a helyek, akik általában olcsóbb egységekre voksolnak. Szerintem szuper lehetőség az étteremeknek az amúgy is meglévő reputáció növelése érdekében, és még szuperebb az éhes, kíváncsi közönségnek, hogy új benyomásokkal gazdagodjon, esetleg új befutókat fedezzen fel. Az éttermekbe online platformon lehetséges a foglalás, és itt is érvényben van a mondás: aki kapja, marja:)

Mi ezúttal a már jó ideje (konkrétan húsz éve) a Carl Lutz Rakparton árválkodó Vogue hajót néztük ki, mindamellett, hogy csodás panorámával bír, nemzetközi, dél-szláv és magyaros konyhát ígér.

Nos az első fekete pont, hogy aki szerint "frekventált" helyen van, és a Jászaitól néhány perc séta alatt elérhető, az téved. Hölgy létemre, ha vacsorázni megyek, szeretek csinos ruhába bújni és ezt megspékelni egy kellően attraktív tűsarkú cipővel. Szóval a vacsi árához számoljuk hozzá a taxi árát is, kivéve ha egy 150 méteres sugarú körön belül laknánk...a hajón éppenséggel felújítási munkálatok zajlottak, így már maga a megközelítés is kisebb akrobatikus mutatvány levezénylését követelte meg tőlem, a pallókon, amik csúsztak és mindenféle dolgokat kellett kerülgetnem, bár tegyük hozzá (azok kedvéért akik nekiállnak esetleg kényességemet highlightolni), tisztában vagyok vele, hogy egy hajó látogatása nem ekvivalens egy épület megközelítésével :) 

Belépve azonban elillant a hisztis énem, ugyanis nagyon kedvesen fogadtak bennünket, máris hárman kerültek elő a semmiből, hogy odavezessenek minket az asztalunkhoz, ami a "teraszon" helyezkedett el, ami bár jelenleg téliesítve van, a kilátás azért kárpótolt rendesen, a kivilágított Margit-híd, a Duna, a Budai vár...

A hely maga ízlésesen berendezett, letisztult és hangulatos. A közönség már kevésbé volt az: a mellettünk lévő asztalnál egy 6-8 fős, paraszti társaság lakmározott, csörömpölt és minősíthetetlenül, teli szájjal visítozott, ez sajnos levett az élményből, de ki tudja, lehet először jártak étteremben. A szemköztinél pedig egy olyan párocska vacsizott, hogy a micsoda nő! kezdeti felállását tekintve ahhoz képest Disney klasszikus. Na de koncentráljunk a panorámára és az ízekre. :)

Leülve egyből megkaptuk az étterem hét jegyében összeállított menükártyát, ami a következőképpen nézett ki:

Választható előételek/leves:
- Libamáj terrine angolszalonna köntösben házi szilva lekvárral bundás kalácson
- Vogue vegyes ízelítő (Lazac tatár kapri krémmel és paradicsomos ciabattával; Kókuszbundában sült brie sajt narancslekvárral; Füstölt bélszín balzsam lekvárral, rukkolával)
- Pikáns őzragu tőkegombával, házi lepénnyel
- Római salátaágyon gorgonzola körte kesudió, balzsamecettel 

Választható főételek:
- Pankó morzsában sült fogasfilé édesburgonyával és gesztenye habbal
- Grillezett borjúkaraj rizottó krokettel erdei gombamártással és belga vajon pirult kerti zöldekkel
- Ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással
- Grillezett zöldségekkel és avokádóval töltött quesadilla babsalátával 

Választható desszertek:
- Csokoládé szufflé szamócával
- Erdei gyümölcsös kosárka marcipán öntettel
- Sajttál, szőlővel és kesudióval

Szerepeltek rajta még a borok is, ami kapásból nyomtatási hibával indult, hiszen két fehér és egy rosé, hová tűnt a vörös? Mivel a borokra hepciás vagyok, végül borlapról kértünk egy Gál Tibor Egri Csillagot, de csak mert az egyik kedvencünk, és amúgy is inkább fehérre vágytunk, mint egy borgőzös bokatörésre hazafelé menet. :)

Előételnek alap, hogy a libamáj terrine-t választottuk, bár szemeztem a vegyes ízelítővel, maybe next time. Nálam az előétel csillagos ötösre vizsgázott, az ízharmónia toppon volt, a kicsit megpirítót kalács és a szilva lekvár remekül kiegészítette a libamájat, az angolszalonna köntös meg "a hab volt a tortán". 

Főételnek érkezett a ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással. Ambivalens vagyok eme fogás kapcsán. Nekem a hús túlságosan zsíros, de mégis rágós volt, és ebben Gábor is egyetértett velem, szóval húsz perc minimum volt, mire kipucoltuk a tányért, főként a hús nehézkes rághatósága miatt. (én jobban átsütöttem volna, ízre amúgy finom volt.) A morzsafelfújt engem a reggeli sajtos pogira emlékeztetett, amit a Lipótiban szoktam venni, így azt otthagytam. Na de a rétes és az aszalt szilva mártás, azok brillíroztak, nem is kicsit. Nálam ez 3/5. Legközelebb halat tesztelek.

Desszerteknél nem volt kérdés a szuflé. És itt megint jár az 5/5. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szuflét enni és készíteni is izgi. Amikor bekapod az első falatot, és vajon kifolyik-e a belseje, avagy sem? Ó ez kifolyt, és milyen szépen...a szamócalekvár tökéletesen el lett találva mellé, azt hiszem ezentúl én is azzal fogom készíteni. 

Összességében az előétel-desszert nálam talált, a főétel viszont felejthető. A pincérek kedvessége szintén ott volt a szeren. Valószínűleg visszatérünk, nyáron, amikor élesben ki lehet ülni a nyári teraszra, és a kellemes dunai szellő mellett elfogyasztunk ezt-azt. Remélhetőleg nyugalomban.