Annyira régóta kerestem egy olyan éttermet, amibe nem tudok belekötni, ahol kifogástalan a konyha, vendégközpontú a kiszolgálás, kellemes a hangulat és kultúráltak a vendégek. Ezúttal találtam egyet, ez pedig nem más, mint a Fő utca 20. alatt található Pavillon de Paris, ahol Gábor névnapi vacsoráját költöttük el. 

Kiszállva a taxiból március derekán kicsit megérintett a tavaszi feeling, így jókedvűen szambáztunk be a Fő utcáról nyíló "Párizs kertje" fémjellel ellátott kapun.

És egy kis mesebeli kertecske közepén valóban ott figyelt a "pavilon". Kedves fogadtatás, halk beszélgetések foszlányai, andalító zene - így indult a "pavilonizációnk." 

Az italrendeléssel kicsit meggyűlt a bajunk, mivel elfogyott a Calvados, így nagy duzzogva Henessybe fojtottuk bánatunkat az előétel előtt. A borlapon szimpatikus lett a Konyári féle 2013-as Loliense, de a pincér szomorkásan közölte, hogy legjobb emlékezete szerint elfogyott. Épp nekiveselkedtünk egy újabb bor kiválasztásának,amikor visszatért, és közölte, van egy palack amit aznap bontottak ki, és egy dl hiányzik belőle, amennyiben mindenképpen erre vágyunk, szívesen a rendelkezésünkre bocsátja, és természetesen a hiányzó deci árát levonja. Ezt végtelenül szimpatikusnak találtuk, végtére is megoldást keresett és talált, na ez az attitűd az, amit annyira hiányolok napjaink magyar vendéglátásából, ami szinte kihalt. Szóval megérkezett a bor is, jöhetett az ételválasztás - esetünkben a degusztációs menü, ami a következőképpen nézett ki:

Előétel:

Francia bélszíntatár, buggyantott tojással, kerti zöldsalátával / Burgundi csiga, zöldfűszeres vajban sütve

Leves:

Vörösboros cékla krémleves, brie sajttal, tökmaggal / Kakas consommé, húsával töltött raviolival

Főétel:

Citrusos vajban sült skót lazac, currys pappardellével / Libamájas bélszínragu, kakukkfüves burgonyafánkkal

Desszert:

Valhrona csokoládé szuflé, meggy sorbet

Néha úgy érzem, hogy Gáborral ikrek vagyunk, annyira egyforma az ízlésünk...az előételt leszámítva azonos ételeket sikerült választanunk, és hát nem kellett csalódnunk. Mielőtt kiérkeztek az előételek, egy-egy szelet pirítóssal és vajjal ágyaztunk meg a vacsorának, ami nagyon jól esett a konyak után.

Míg én a bélszíntatárra szavaztam, Gábor bevállalta a csigát. A bélszíntatár olyan volt, amilyennek lennie kell, az ízek remekül passzoltak, a buggyantott tojás meg még rátett egy lapáttal. A hús nem hivalkodóan, mégis ízletesen volt fűszerezve, amihez remekül passzoltak a friss zöldségek,a  tojás és a meleg vajas pirítós.

Be kell vallanom,nem vagyok egy nagy csigaevő, talán az állaga miatt, a fene se tudja. De nem bírtam ki, hogy ne kontárkodjak bele Gábor tányérjába, és ne kóstoljam meg, itt vajon hogy készítik? És tök finom volt, legközelebb rendelek magamnak külön.

Egyik sem volt óriási nagy adag, de ahhoz pont elég, hogy diszkomfort érzet nélkül végigegyük a 4 fogást.

A levesek közül egyértelmű volt, hogy a consommét kérjük. Na de mi is ez? Egy francia klasszikus, tiszta, zsírmentes erőleves. Készülhet mindenféle húsból, halból és még zöldségekből is. Egy öblös közepű mélytányér érkezett benne egy nagyobbacska ravioli, amiben benne volt a darált kakas-husi.

És egy fenszi kannából öntötték rá a levest, ami valóban beleköthetetlenül tiszta volt, az íze pedig varázslatosan kerek, eltalált, csendben kanalaztunk, mindent vitt az ízharmónia. Simán lecserélném rá havonta 2x a vasárnapi húslevest. (kövezzetek meg érte)

Főtételként jöhetett a libamájas bélszínragu, és a kakukkfüves burganyafánk. (Mielőtt valaki megkérdezné miért nem a halat választottam, mert túl gyakran eszünk halat, és mert imádom a libamájat minden formájában.) Ugyanaz a tányérméret, mint a leves esetében, és meg kell mondjam, bár elsőre kevésnek tűnt, untig jóllaktunk.

A hús remekül eltalálva, a libamájas raguval elképesztő összhangban, mellé a burgonyafánk és a zöld levelek, az idei év egyik befutója nálam. 

És a szuflé...a sorbet fanyarságával hiábatlanul ellensúlyozza a csoki ultra édes ízét, hát 10/10. 

Egy szónak is száz a vége - ajánlom a helyet, jómagam gyakori vendég leszek, ez biztos. Külön kiemelném a kertet, ami valóban varázslatos. És tényleg Párizst idézi, nekem legalábbis biztosan, romantikus, mesebeli, világmegváltó beszélgetések, lánykérések és egyéb nagy közlések helyszíne...