Bár az idei nyarat nem illetném a "forró/tikkasztó" jelzővel, szombaton egészen évszaknak megfelelő időnk volt, így mikor kora este megérkeztünk Gáborékhoz, már határozott elképzelésünk volt az esti programról: főzni fogunk, sertéspörköltet, méghozzá bográcsban.

Ha kinti főzésre vetemedünk, nem árt figyelni pár dologra, például az időjárási körülményekre. Ideálisnak a kora estét tartom, minimális szellővel kiegészülve, hiszen kinek lenne kedve 30-40 fokban őrizni a rotyogó kaját a forró kondér mellett? Ha valakinek nincs fedett főzőhelye (márpedig szerintem keveseknek adatott meg ez az opció), ne esős, vagy bizonytalan kimenetelű napot válasszon. Nem mindegy a bogrács formája sem, mert többféle is van, szerintem pörkölt esetében az alföldi a legtutibb. Ha már elhatároztuk magunkat, gondoskodjunk egy kipucolt bográcsról, és a tűzgyújtási kellékekről, úgy mint száraz fa, gyújtós, újságpapír, miegymás. Külön figyelmet kell fordítani a tűz méretére, mert itt bizony nem nehéz hibázni, ha közepes tüzet gyújtunk, nem lőhetünk nagyon mellé, az az ideális, ha minden irányból hasonló mértékben kapja edényünk a tüzet, és ne legyen szélesebb mint a bogrács, mert akkor sok égett cuccot fogunk lekapirgálni az oldaláról később, az fix. A tüzet folyamatosan táplálni kell, és legyen olyan fakanalunk, ami kellőképp hosszú, és kényelmesen tudjuk vele keverni a rotyogó ételt, anélkül, hogy hőgutát, vagy füstmérgezést kapnánk. És tudom, nincs is jobb, mint a kertben iszogatni egy nyári este, de tudjuk hol a határ, mert másnaposan egy fekete kondért sikálni, és a rommá égett ételt enni nem lesz annyira priceless, mint előtte este a kertben bódult állapotban supermannek képzelni magad.

Szerintem a kinn főzni néha melósabb, mint a konyhában, hiszen ki kell cipelni mindent, ezért javaslom, hogy főzzünk nagyobb adagot, mert az íz kárpótolni fog minket, na meg a feeling, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai mellett szépen előkészítjük a hozzávalókat, és kortyolgatunk valami lájti italt, és merengünk az élet nagy kérdésein. És ne feledkezzünk meg, milyen irigyek tudunk lenni, ha mondjuk más kertjéből érezzük a kerti főzés illatát, mert tudjuk, hogy ott valami füstös ízű csoda készül, na itt az idő, hogy ránk irigykedjenek:)

Hozzávalók:

- zsír a főzéshez (bármilyen)

- 2 kg sertéslapocka 

- 25 dkg zsírszalonna

- 25 dkg húsos szalonna

- 5-6 db vöröshagyma ( én belecsempésztem egy lilát is..ártani nem árthat)

- 1-1,5 fej fokhagyma (függ a méretétől)

- 5-6 nagyobb, érett paradicsom

- 4 fehér paprika, 4 zöld paprika (annak aki hozzám hasonlóan szereti, ha van egy kis ereje)

- 2-3 zellerszár (íze miatt)

- 1,5-2 kg krumpli 

- petrezselyemzöld

- 1 üveg száraz vörösbor (én Cabernet Sauvignont választottam)

+

só, bors, pirospaprika, majoránna, kömény, pici delikát (opcionális), ha aggódunk a tökéletes íz miatt, 1-2 ek gulyáskrémmel megspékelhetjük (most érzem, ahogy kövek csapódnak a főzéstől meggyötört testemhez)

Előkészítés gyanánt töltsünk egy italt, és csüccsenjünk le a kerti asztalhoz. Fogjunk egy éles kést, és kezdjük a hússal. 2x2 cm-es kockákra vágjuk fel, és távolítsuk el a mócsingos darabokat. Utána jöhet a szalonna felkockázása. Közben kérjük meg pasinkat, hogy vágja fel a zöldségeket, így a hagymákat, paprikákat, paradicsomokat, hámozza meg a krumplikat, és vágja fel nagyobb kockákra. A zellerszárt hagyjuk egészben. (hogy a végén ki tudjuk pecázni) 

Ha meggyújtottuk a tüzet, lógassuk hát fel bográcsunkat, és tegyünk az aljára némi zsíradékot. Majd ebbe jöhetnek a szalonna kockák, így nem kell kizsírozni a bográcsot, és remek alapízt ad a pörköltünknek. Amikor a szalonnák összeesnek és zsírt eresztenek, jöhet bele a vöröshagyma, süssük, amíg aranysárga nem lesz, hozzáadjuk a fokhagymát is. Jöhet rá a husi, sózzuk, borsozzuk, köményezzük, majorannázzuk, delikátozzuk, megvárjuk míg kifehéredik, és enged egy kis levet, és akkor pirospaprikázok keményen, hogy szép színe legyen. És öntök rá némi vizet, nehogy odakapja. (Ha tűzhelyen főzném, akkor a hagymára menne a pirospaprika, kvázi pörköltalapot képezve, de itt a hő intenzitása miatt félő, hogy odaégne a paprika, ezért ezt a sorrendet megcseréltem) Ezt követően jöhet rá a paradicsom és a paprika. Hagyjuk rotyogni. Majd az első etap vörösboros locsolás.Majd rádobom a zellerszárakat. Csak az íz kedvéért. A folyamatos kóstolás elengedhetetlen, és mindig legyen rajta elég lé, ha látom, hogy elfőtte, pótolom a folyadékot, borral és még fűszerezek, amennyiben úgy ítélem meg, hogy szükséges. A hús állagát is mindig ellenőrzöm, és ha érzem, hogy közel a beteljesülés, hozzáadom a kockára vágott krumplit, hogy együtt főjenek meg, a jó sűrű, ínycsiklandozó szaftban. Nem baj, ha néhány krumpli szétesik, így lesz jó sűrű szaftunk. Én dobtam még a végén rá egy kis friss, petrezselyemzöldet, miért is ne?

Amint kész, levesszük a tűzről, és amíg hűl, iszunk még egy italt, mégiscsak sokat szórakoztunk vele, mire készen lett. Én sok szafttal, friss bagettel és csemege uborkával tálaltam. Mennyei lett, kicsit füstös, kicsit markáns, kicsit csípős. Kerti ízorgia a köbön! És másnap sem lesz rosszabb...sőt... Egy fröccs tökéletes mellé, enjoy :)