A minap épp valamelyik női portálon szörföztem, amikor rábukkantam egy állati jó receptre, amit kicsit átvariáltam és így született ez a kis szösszenet. Egészséges, laktató, különleges és gyorsan elkészül, szinte a hétköznapi álomvacsi megtestesülése.

Hozzávalók:

Hús:

- 1 kg csirkemellfilé

- 1 ek tarkabors + frissen őrölt fekete bors még plusszban

- 1 fej fokhagyma összenyomva

- 1 ek cukor

- 2 leveskocka

- 2 ek szójaszósz + 2 ek halszósz 

- 1 lime leve

A fenti hozzávalókat hozzákeverjük a csíkokra felaprított húshoz, hagyjuk egy fél-egy órácskát állni, majd hirtelen megsütjük egy wokban. 

Sali:

- egy fél fej kelkáposzta 

- egy fej vöröshagyma 

- egy édeskömény gumó

- 2-3 sárgarépa

- 2-3 marék földimogyoró

- egy evőkanál méz

+

- 4-5 ek olívaolaj

- 2 ek halszósz

- 1-2 ek gyömbér 

- 1 lime

- egy csokor friss menta

- chili 

A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a  hagymát finomra aprítjuk, az édesköményt is.

A sárgarépákat lereszeljük, mindet egy nagy salátástálba halmozzuk.

Egy kis serpenyőben a mogyorót megpirítjuk és közben hozzáadjuk a mézet is. 

Elkészítjuk a salátaöntetet, majd ezt ráborítjuk a salira, végül a mézes mogyorót is hozzáadjuk és beleforgatjuk.

A pikáns hús, a markáns saláta és egy kis barnarizs tökéletes összhangot fognak szolgáltatni, az i-re még feltehetjük a pontot egy pohár száraz fehérborral. Jó étvágyat :)

Hazatérve Isztambulból egy dolog biztos, kebabot nem akarunk látni minimum egy évig, ha nem tovább. Amikor Húsvét hétfőn megékeztünk a reptérről, evidens volt, hogy rendelünk mert főzni nem volt humorunk, de kedden megjött az ingerencia, meg a vágy a saját főztünk iránt. Nehéz étel nem kellett, de valami friss, pezsdítő annál inkább, így született meg ez a recept, amihez a következő dolgok szükségeltetnek:

- 80-85 dkg csirkemell

- 300 g kuszkusz 

- 1 leveskocka

- 1 fej brokkoli

- 2 kaliforniai paprika (piros & zöld az esztétikum kedvéért)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek török csirke fűszerkeverék (én ezt használtam, de bármilyen keleties fűszerkeverék mehet hozzá, finom lesz vele.)

- 1 konzerv ananász

- 1/3 Rama

- só, frissen őrölt bors

Kezdésnek főzzük meg a brokkolit enyhén sós vízben, majd tegyük félre. Olvasszunk meg a margarint egy wokban, majd adjuk hozzá a kockára vágott vöröshagymát és kicsit később jöhet rá a fokhagyma is. Ha megaszalódtak első versenyzőink, adjuk hozzá az apróra vágott kaliforniai paprikát,és hagyjuk kicsit párolódni a zöldségeket.

Ezt követően jöhet a kockára vágott hús és a fűszerkeverék.

Persze kóstoljunk és igény szerint sózzunk, borsozzunk is. Ha a hús jó, hozzáadhatjuk az ananászt és a párolt brokkoli darabokat is.

Időközben készítsük el a kuszkuszt. (Én leveskockát tettem a vízbe, amivel nyakon öntöttem.) Majd egyszerűen keverjük hozzá a kuszkuszt is a húshoz, mindenkinek jó étvágyat, szeretni fogjátok. Nagy előnye, hogy sok hűhót nem igényel, egészséges, kímélő és igazán ízletes :)

Annyira régóta kerestem egy olyan éttermet, amibe nem tudok belekötni, ahol kifogástalan a konyha, vendégközpontú a kiszolgálás, kellemes a hangulat és kultúráltak a vendégek. Ezúttal találtam egyet, ez pedig nem más, mint a Fő utca 20. alatt található Pavillon de Paris, ahol Gábor névnapi vacsoráját költöttük el. 

Kiszállva a taxiból március derekán kicsit megérintett a tavaszi feeling, így jókedvűen szambáztunk be a Fő utcáról nyíló "Párizs kertje" fémjellel ellátott kapun.

És egy kis mesebeli kertecske közepén valóban ott figyelt a "pavilon". Kedves fogadtatás, halk beszélgetések foszlányai, andalító zene - így indult a "pavilonizációnk." 

Az italrendeléssel kicsit meggyűlt a bajunk, mivel elfogyott a Calvados, így nagy duzzogva Henessybe fojtottuk bánatunkat az előétel előtt. A borlapon szimpatikus lett a Konyári féle 2013-as Loliense, de a pincér szomorkásan közölte, hogy legjobb emlékezete szerint elfogyott. Épp nekiveselkedtünk egy újabb bor kiválasztásának,amikor visszatért, és közölte, van egy palack amit aznap bontottak ki, és egy dl hiányzik belőle, amennyiben mindenképpen erre vágyunk, szívesen a rendelkezésünkre bocsátja, és természetesen a hiányzó deci árát levonja. Ezt végtelenül szimpatikusnak találtuk, végtére is megoldást keresett és talált, na ez az attitűd az, amit annyira hiányolok napjaink magyar vendéglátásából, ami szinte kihalt. Szóval megérkezett a bor is, jöhetett az ételválasztás - esetünkben a degusztációs menü, ami a következőképpen nézett ki:

Előétel:

Francia bélszíntatár, buggyantott tojással, kerti zöldsalátával / Burgundi csiga, zöldfűszeres vajban sütve

Leves:

Vörösboros cékla krémleves, brie sajttal, tökmaggal / Kakas consommé, húsával töltött raviolival

Főétel:

Citrusos vajban sült skót lazac, currys pappardellével / Libamájas bélszínragu, kakukkfüves burgonyafánkkal

Desszert:

Valhrona csokoládé szuflé, meggy sorbet

Néha úgy érzem, hogy Gáborral ikrek vagyunk, annyira egyforma az ízlésünk...az előételt leszámítva azonos ételeket sikerült választanunk, és hát nem kellett csalódnunk. Mielőtt kiérkeztek az előételek, egy-egy szelet pirítóssal és vajjal ágyaztunk meg a vacsorának, ami nagyon jól esett a konyak után.

Míg én a bélszíntatárra szavaztam, Gábor bevállalta a csigát. A bélszíntatár olyan volt, amilyennek lennie kell, az ízek remekül passzoltak, a buggyantott tojás meg még rátett egy lapáttal. A hús nem hivalkodóan, mégis ízletesen volt fűszerezve, amihez remekül passzoltak a friss zöldségek,a  tojás és a meleg vajas pirítós.

Be kell vallanom,nem vagyok egy nagy csigaevő, talán az állaga miatt, a fene se tudja. De nem bírtam ki, hogy ne kontárkodjak bele Gábor tányérjába, és ne kóstoljam meg, itt vajon hogy készítik? És tök finom volt, legközelebb rendelek magamnak külön.

Egyik sem volt óriási nagy adag, de ahhoz pont elég, hogy diszkomfort érzet nélkül végigegyük a 4 fogást.

A levesek közül egyértelmű volt, hogy a consommét kérjük. Na de mi is ez? Egy francia klasszikus, tiszta, zsírmentes erőleves. Készülhet mindenféle húsból, halból és még zöldségekből is. Egy öblös közepű mélytányér érkezett benne egy nagyobbacska ravioli, amiben benne volt a darált kakas-husi.

És egy fenszi kannából öntötték rá a levest, ami valóban beleköthetetlenül tiszta volt, az íze pedig varázslatosan kerek, eltalált, csendben kanalaztunk, mindent vitt az ízharmónia. Simán lecserélném rá havonta 2x a vasárnapi húslevest. (kövezzetek meg érte)

Főtételként jöhetett a libamájas bélszínragu, és a kakukkfüves burganyafánk. (Mielőtt valaki megkérdezné miért nem a halat választottam, mert túl gyakran eszünk halat, és mert imádom a libamájat minden formájában.) Ugyanaz a tányérméret, mint a leves esetében, és meg kell mondjam, bár elsőre kevésnek tűnt, untig jóllaktunk.

A hús remekül eltalálva, a libamájas raguval elképesztő összhangban, mellé a burgonyafánk és a zöld levelek, az idei év egyik befutója nálam. 

És a szuflé...a sorbet fanyarságával hiábatlanul ellensúlyozza a csoki ultra édes ízét, hát 10/10. 

Egy szónak is száz a vége - ajánlom a helyet, jómagam gyakori vendég leszek, ez biztos. Külön kiemelném a kertet, ami valóban varázslatos. És tényleg Párizst idézi, nekem legalábbis biztosan, romantikus, mesebeli, világmegváltó beszélgetések, lánykérések és egyéb nagy közlések helyszíne...

A pénteki fogorvos után célba vettük a budaörsi tescót, ahol este tízig bóklásztunk. Tekintve, hogy eddig vasárnapi vásárlók voltunk, ez nekünk valódi trauma március tizenöt óta. Épp kiégetten vánszorogtunk a polcok között, amikor megpillantottam egy csicseriborsó konzervet és megvilágosodtam. Ötletemet nem követte elsöprő siker, mivel Gábor és köztem a következő párbeszéd zajlott le:

G:"A csicseriborsó a középmezőnyben foglal helyet a wish-listemen"

F: "Akkor talán főzöl Te a hétvégén?"

Így történt, hogy mindenféle dolgokat beszereztünk a leveshez, amit ajánlok mindenkinek, aki ódzkodik a csicseriborsótól, mert igazán egyszerű, kiadós, finom és laktató ételről beszélünk. Na de nézzük a jótékony hatásait: kevés kalóriát tartalmaz, tele van B és E vitaminnal, karotinnal, segíti az emésztést, csökkenti a koleszterinszintet és borsófóbiásoknak is sikerrel eladható, hiszen az én pasim is megette és mosolygott közben :)

Hozzávalók:

- 1 csicseriborsó konzerv

- 1 kukorica konzerv

- 2 dl tejszín

- 2l alaplé

- 5-6 kisebb krumpli

- 2 fej vöröshagyma

- 4-5 gerezd fokhagyma

- egy fél csomag reszelt sárgarépa

- 1 kaliforniai paprika vékonyra szelve

- só, piros paprika, frissen őrölt bors

- 2-3 ek dijoni mustár

Feltétnek: kolbász, kukorica, friss petrezselyem és metélőhagyma

Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a fokhagymát is.

Félrehúzzuk az edényt, jöhet rá a só és a pirospaprika, majd a kockákra vágott krumpli és a reszelt sárgarépa.

Kicsit hagyjuk párolódni, majd hozzáadjuk a vékonyra szeletelt kaliforniai paprikát, és felöntjük az alaplével.

(Kezdjétek a főzést a megfelelő méretű fazékkal, nekem a felöntés előtt cserélnem kellett egy nagyobbra, mert nem fért volna bele abba, amit eredetileg választottam, én a  tapasztalt háziasszony...) Kábé negyed óra elteltével hozzáadjuk a csicseriborsót.

Hozzáadunk tíz perc elteltével 2-3 ek mustárt. Hagyjuk rotyogni a levest a kondérban, majd amikor a borsó és a krumpli is megpuhult (kábé 20-25 perc) jöhet hozzá a kukorica konzerv 3/4-e, és a tejszín.

Ne spóroljunk a frissen őrölt fekete borssal sem! Botmixerrel pürésítünk, és kész is vagyunk.

Én kolbászchipset készítettem feltétnek, valamint a megmaradt 1/4 kukoricakonzervből szórtam kukoricát a tetejére és végezetül petrezselyemmel hintettem meg.

Ez lett belőle, és egy mosolygó Gábor, akinek a wish listjén talán előrébb kerültek a csicseriborsóból készült kaják. Jó étvágyat! ;)

És akkor a nagy sikerre való tekintettel megint Dining City Országos Étterem Hét, juhú. Ha valaki nem hallott volna róla, a kezdeményezésben olyan fenszibb éttermek vesznek részt, ahol alapesetben egy 3 fogásos vacsora / ebéd felsőbb árkategóriába esik, annyi különbséggel, hogy ebben az egy hétben egy - erre az alkalomra - összeállított menüsor fix áron fogyasztható, fejenként 3.300-5000 ft-ig terjedű árfekvésben, így azok számára is elérhetővé válnak ezek a helyek, akik általában olcsóbb egységekre voksolnak. Szerintem szuper lehetőség az étteremeknek az amúgy is meglévő reputáció növelése érdekében, és még szuperebb az éhes, kíváncsi közönségnek, hogy új benyomásokkal gazdagodjon, esetleg új befutókat fedezzen fel. Az éttermekbe online platformon lehetséges a foglalás, és itt is érvényben van a mondás: aki kapja, marja:)

Mi ezúttal a már jó ideje (konkrétan húsz éve) a Carl Lutz Rakparton árválkodó Vogue hajót néztük ki, mindamellett, hogy csodás panorámával bír, nemzetközi, dél-szláv és magyaros konyhát ígér.

Nos az első fekete pont, hogy aki szerint "frekventált" helyen van, és a Jászaitól néhány perc séta alatt elérhető, az téved. Hölgy létemre, ha vacsorázni megyek, szeretek csinos ruhába bújni és ezt megspékelni egy kellően attraktív tűsarkú cipővel. Szóval a vacsi árához számoljuk hozzá a taxi árát is, kivéve ha egy 150 méteres sugarú körön belül laknánk...a hajón éppenséggel felújítási munkálatok zajlottak, így már maga a megközelítés is kisebb akrobatikus mutatvány levezénylését követelte meg tőlem, a pallókon, amik csúsztak és mindenféle dolgokat kellett kerülgetnem, bár tegyük hozzá (azok kedvéért akik nekiállnak esetleg kényességemet highlightolni), tisztában vagyok vele, hogy egy hajó látogatása nem ekvivalens egy épület megközelítésével :) 

Belépve azonban elillant a hisztis énem, ugyanis nagyon kedvesen fogadtak bennünket, máris hárman kerültek elő a semmiből, hogy odavezessenek minket az asztalunkhoz, ami a "teraszon" helyezkedett el, ami bár jelenleg téliesítve van, a kilátás azért kárpótolt rendesen, a kivilágított Margit-híd, a Duna, a Budai vár...

A hely maga ízlésesen berendezett, letisztult és hangulatos. A közönség már kevésbé volt az: a mellettünk lévő asztalnál egy 6-8 fős, paraszti társaság lakmározott, csörömpölt és minősíthetetlenül, teli szájjal visítozott, ez sajnos levett az élményből, de ki tudja, lehet először jártak étteremben. A szemköztinél pedig egy olyan párocska vacsizott, hogy a micsoda nő! kezdeti felállását tekintve ahhoz képest Disney klasszikus. Na de koncentráljunk a panorámára és az ízekre. :)

Leülve egyből megkaptuk az étterem hét jegyében összeállított menükártyát, ami a következőképpen nézett ki:

Választható előételek/leves:
- Libamáj terrine angolszalonna köntösben házi szilva lekvárral bundás kalácson
- Vogue vegyes ízelítő (Lazac tatár kapri krémmel és paradicsomos ciabattával; Kókuszbundában sült brie sajt narancslekvárral; Füstölt bélszín balzsam lekvárral, rukkolával)
- Pikáns őzragu tőkegombával, házi lepénnyel
- Római salátaágyon gorgonzola körte kesudió, balzsamecettel 

Választható főételek:
- Pankó morzsában sült fogasfilé édesburgonyával és gesztenye habbal
- Grillezett borjúkaraj rizottó krokettel erdei gombamártással és belga vajon pirult kerti zöldekkel
- Ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással
- Grillezett zöldségekkel és avokádóval töltött quesadilla babsalátával 

Választható desszertek:
- Csokoládé szufflé szamócával
- Erdei gyümölcsös kosárka marcipán öntettel
- Sajttál, szőlővel és kesudióval

Szerepeltek rajta még a borok is, ami kapásból nyomtatási hibával indult, hiszen két fehér és egy rosé, hová tűnt a vörös? Mivel a borokra hepciás vagyok, végül borlapról kértünk egy Gál Tibor Egri Csillagot, de csak mert az egyik kedvencünk, és amúgy is inkább fehérre vágytunk, mint egy borgőzös bokatörésre hazafelé menet. :)

Előételnek alap, hogy a libamáj terrine-t választottuk, bár szemeztem a vegyes ízelítővel, maybe next time. Nálam az előétel csillagos ötösre vizsgázott, az ízharmónia toppon volt, a kicsit megpirítót kalács és a szilva lekvár remekül kiegészítette a libamájat, az angolszalonna köntös meg "a hab volt a tortán". 

Főételnek érkezett a ropogósra sült libacomb almás-káposztás rétessel, morzsafelfújttal és aszalt szilva mártással. Ambivalens vagyok eme fogás kapcsán. Nekem a hús túlságosan zsíros, de mégis rágós volt, és ebben Gábor is egyetértett velem, szóval húsz perc minimum volt, mire kipucoltuk a tányért, főként a hús nehézkes rághatósága miatt. (én jobban átsütöttem volna, ízre amúgy finom volt.) A morzsafelfújt engem a reggeli sajtos pogira emlékeztetett, amit a Lipótiban szoktam venni, így azt otthagytam. Na de a rétes és az aszalt szilva mártás, azok brillíroztak, nem is kicsit. Nálam ez 3/5. Legközelebb halat tesztelek.

Desszerteknél nem volt kérdés a szuflé. És itt megint jár az 5/5. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szuflét enni és készíteni is izgi. Amikor bekapod az első falatot, és vajon kifolyik-e a belseje, avagy sem? Ó ez kifolyt, és milyen szépen...a szamócalekvár tökéletesen el lett találva mellé, azt hiszem ezentúl én is azzal fogom készíteni. 

Összességében az előétel-desszert nálam talált, a főétel viszont felejthető. A pincérek kedvessége szintén ott volt a szeren. Valószínűleg visszatérünk, nyáron, amikor élesben ki lehet ülni a nyári teraszra, és a kellemes dunai szellő mellett elfogyasztunk ezt-azt. Remélhetőleg nyugalomban.

A felismerés, hogy február vége van, és hogy egész télen mindenféle bűnös élvezeteket habzsoltunk két pofára, eléggé sokkolóan tud hatni az emberre. Szóval a tavaszvárás jegyében igyekszünk az egészségtudatosabb táplálkozás irányába evickélni, aztán meglátjuk, mi lesz belőle...na nem mintha gurulnánk, de télen mindenki mackósabb, mint nyáron. :) Szóval salátára fel!

Nekem az egyik kedvenc salátám a cézár saláta, és szerintem vagyunk ezzel így néhányan, mindamellett, hogy finom, még egészséges is, és főételként lazán megállja a helyét, és lássuk be, ez nem feltétlen mondható el minden névrokonáról.

(Zárójelben azért megjegyezném, hogy nem is annyira hú de diétás, mintha zöldsalátát ennénk balzsamecettel, de csak mert az ember jobban odafigyel arra, amit eszik, azért egy kicsi élvezetet megérdemel, nem? És azért egy férfit salátával etetni merész dolog még a legstabilabb kapcsolatokban is. Na de ebben van hús...meg finom öntet, meg parmezán... )

Hozzávalók:

Zöldségek:

- 3 szívsaláta

- 1 fél jégsaláta

- 15 koktélparadicsom

- néhány színes paprika

- 3-4 zöldhagyma

- friss petrezselyem, bazsalikom, metélőhagyma

Egyéb:

- 1 kg csirkemell

- 4 ek dijoni mustár + 2 ek magos mustár

- 4 ek méz

- 2 ek piros arany

- 3 ek szójaszósz

- olívaolaj 

- 1 wellness kenyér (barna, teljes kiőrlésű, magvas)

- 2-3 gerezd 

Öntethez:

- 4-5 dl natúr joghurt

- 2 ek méz

- 3 ek light majonéz

- 1.5 ek mustár

- só, frissen őrölt bors

A zöldségeket előkészítem, és egy nagy tálba halmozom. 

A csirkemellet csíkokra vágom, majd hozzáadom a mustárt, mézet, piros aranyat, szójaszószt, olívaolajat és hagyom állni egy órát.

Utána kisütöm. (A húson lévő szaftot egy külön tálkába öntöm, anélkül adom hozzá a husit az előkészített zöldségeket - így lesz egy plusz öntetem)

A kenyeret felkockázom, kevés olívaolajon, zúzott fokhagymával megpirítom.

Az öntethez összekeverem a fent leírtakat.

A húst a salátához adom.

A pirított kenyérkockákat és az önteteket csak tálalásnál adom hozzá, végül meghintem parmezánnal.

Isteni, friss, minden roppanós harapásban érezni fogjuk a tavaszt.

Karácsonyra kaptunk egy szobagrillt a Szüleimtől, de idáig még nem volt alkalmunk kipróbálni, idő és energia hiányában, de tegnap letéptük a nejlont a méretes dobozról, és beüzemeltük a kicsikét. (természetesen a grillezett sajtot elkészíthetjük serpenyőben is, ha nincs lehetőségünk grillezni otthon) 

Ajánlom ezt a fogás azokra a hétköznap estékre, amikor a melegszendvicsnél komplikáltabb, mégis időtakarékos ételt szeretnénk az asztalra tenni.

Hozzávalók:

- 3 cs parenyica sajt 

- 2 tömlős medve sajt (krém)

- 1 cs bacon

- kb 1 kg zöld spenótlevél

- 8 gerezd fokhagyma

A parenyica egyik előnye, hogy gumiszerű, így nem folyik szét grillezésnél sem.

A másik grátisz, hogy leet tekergetni fel-és le, erre mondanám, hogy olcsó játék hülye gyerekeknek és btw tényleg nem drága :)

Egy főre számoljunk egy fél sajtot. (Mi most nagyobb adagot gyártottunk, hogy Gábor tudjon vinni ebit másnap.)

A sajtokat letekerjük, megkenjük a csíkokat krémsajttal, bacont fektetünk rájuk és feltekerjük.

Félbe vágjuk az amúgy vaskos tekercseket, így hat töltött korongot kapunk.

Ezeket rádobjuk a 180 fokra előmelegített grillre, és barnásra sütjük mindkét oldalukat.

A spenótot beáztatjuk, megszabadítjuk szárától, majd kevés olívaolajon megfonnyasztjuk és hozzáadjuk a lezúzott fokhagymát.

Jó étvágyat :)

Ha egy férfi édesszájú, kössük fel a gatyánkat, mert a lehető leglehetetlenebb időpontokban képes jelezni az igényét a legkülönbözőbb finomságokra. És ezek a leglehetetlenebb helyzetek, pláne ha az ember nem a desszertek királynője. (Célzok itt magamra.) De soha ne mondd, hogy soha...

Gábor imádja a stíriai metéltet, és az Anyukája nagyon finoman el is készíti. Így történt, hogy múlt hétvégén neki kellett essek eme csodának, úgy, hogy még sose csináltam, és nem akarta, órákat a konyhában pepecselni, ezért leegyszerűsítettem a történetet, de szerintem finom lett, és ami a legfontosabb, Gábor az utolsó morzsát is eltüntette, kinek kell ennél nagyobb sikerélmény? :)

Hozzávalók:

- 250 g szélesmetélt (Én Updatet használtam)

- 500 g túró

- 2 marék mazsola (nem szeretem, de feláldoztam magam...:) )

- 1 vanília rúd kikapart belseje

- 4 tojás

- 2,5 dl tejszín

- 250 g cukor (én Xilitet pakoltam bele)

- 3-4 ek tejföl

- reszelt lime és citrom héja

- kevés vaj a tepsi kikenéséhez

- egy csipet só

+

vaníliás cukor és dzsem a tálaláshoz

(Milyen jól is jönnek ilyenkor a saját készítésű dezsemjeink...)

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/09/01/afonyadzsem

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/07/08/malnadzsem_mamor_pesti_nyar

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/06/23/variaciok_eperdzsemre_uvegbe_zart_szeretet  

Mi egy szedres - málnásat választottunk ki a sajátjaink közül:

A túrót egy villával széttörjük, hozzáadjuk a két csipet sót és a xilitet/cukrot. Jöhet hozzá a tejszín, a tejföl és a 4 tojás sárgája.

Hozzáadjuk a vanília rúd kikapart belsejét, a reszelt lime - és citromhéjat és a mazsolákat.

A tojásfehérjéket habbá verem.

Majd a két masszát óvatosan összeforgatom, úgy, hogy a hab ne törjön össze.

Időközben főzzük meg a szélesmetéltet, és keverjük össze a habos masszával.

(Igen, tudom, hogy van egy jóval macerásabb recept is, na azt talán majd legközelebb...)Majd az egészet óvatosan öntsük egy kivajazott tepsibe.

180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb fél óra alatt készre sül, ha aranybarna a teteje, kész is van:)

Dzsem nélküli verzió:

Első körben elnézést a hosszabb hallgatásért, de egyszerűen úgy elrepült az év első hónapja, hogy észre sem vettük, és beléptünk a másodikba. Mivel két hétvégét is vidéken töltöttünk, a hétköznapok pedig elég sűrűek voltak, bevallom, nem sok időm volt fakanalat ragadni. De tegnap alkotókedvemben voltam, Gábor nagy örömére. Ez az étel kicsit időigényes, de megéri a fáradtságot, mert az ízek garantáltan pótolni fogják a ráfordított időt..és mivel kicsit sok dolog nehezedett a vállamra az utóbbi időben, határozottan üdítő volt szombat délután a konyhában pepecselni...

Hozzávalók:

A göngyölt karajhoz:

- 8 szelet karaj

- 5-6 főtt tojás

- 1 nagyobb csomag bacon 

- só, bors, majoranna, piros paprika, kevés vegeta/delikát

- 4-5 dl levesalaplé

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 4 dl tejföl

- kevés petrezselyemzöld a díszítéshez

- CÉRNA

A tojásokat megfőzzük, félbevágjuk. A húst megmossuk, majd vékonyra klopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és majorannával hintjük meg.

A szeletre 1,5-2 bacon szeletet helyezünk, majd egy fél/2 fél (függően a szelet méretétől) főtt tojást, feltekerjük a húst, kis hengereket formálva belőle, majd ezeket cérnával átkötjük.

A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük, félrehúzzuk a tűzről, mehet bele piros paprika, só, bors, kevés delikát, majd belehelyezzük a húshengereket, és felöntjük az alaplével.

Alacsony fokozaton, fedő alatt 30-40 percig főzzük. Majd a húsokat kiemeljük.

A "léhez" hozzáadjuk a tejfölt, ha felrottyant, botmixerrel összepürésítjük, és gyönyörű, sima öntetet kapunk.

Időközben a húsokról levesszük a cérnát. (én feketét használtam, így jól látható volt..mégis elég ciki lenne, ha valaki a fogai közül szedegetné ki a cérnadarabokat, szóval legyünk körültekintőek.)

Majd visszatesszük a husikat a szószba, és még egyszer felrottyantjuk.

A pitéhez:

 - 1 kg friss spenótlevél

- 1 kisebb fej fokhagyma

- 1 cs mirelit leveles tészta

- 2 tojás sárgája

- 2 cs feta sajt

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mivel Gábor a Tápió vidékről származik, ahol nagy kultusza van a fóliasátrakban történő növénytermesztésnek, így télen például a spenót nevelésének, így mindig tudunk ilyenkor is friss spenótra szert tenni. Mi legutóbb egy hatalmas zacskó friss levelet kaptunk. Ennek kábé a felét, ami sac/kábé 1 kg, jól átmostuk, eltávolítottuk a szárakat, majd olajon megizzasztottuk, és zúzott fokhagymát adtunk hozzá. (ne lepődjünk meg, hogy a spenótból mennyiség kell, nagyon összeesik, ha elkezdjük fonnyasztani!)

A leveles tésztát kinyújtottuk, és 2 részre vettük, a nagyobbik részt úgy nyújtottuk ki, hogy ki tudjuk bélelni vele a piteformát, a maradék kis részből pedig a pite tetejét nyújtottuk ki. A pite aljába ment az egyik csomag feta sajt kis darabokra vágva, rá a zúzott fokhagymás spenót, rá még egy csomag feta, és végül a pite tető.

A sütőt 200 fokra melegítettem elő, a pite tetejét még 2 tojássárgájával lekentük, majd 25-30 percre bevágtuk sülni. 

Szerintem igazán finom hétvégi ebéd/vacsora, de kiváló fogás akkor is, ha vendégeket várunk. Jó étvágyat hozzá:)

Egy finom fűszeres vacsora a tél derekán mindig bónusz, átmelegít, van benne kraft és még a náthát is elűzi. Engem pont ezek a szempontok vezéreltek, amikor a héten egyik este picadillo-t készítettem.

A picadillo egy kubai ihletésű, húsos, paradicsomos, hagymás egytálétel némi extrával, először Anett barátnőmnél kóstoltam, aki akkora mázlista, hogy járt eme remek étel hazájában is, én meg vagyok olyan szerencsés, hogy megismertette velem :)

Hozzávalók:

- 10 közepes méretű burgonya

- 80 dkg darált marhahús 

- 2 nagyobbacska vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 1 zöldpaprika

- 2,5 dl barna sör

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- egy kis dobozos paradicsompaszta (sűrítmény)

- 2 marék mazsola (rumba áztatva)

- fekete és zöld olívabogyó (nekem csak zöld volt otthon, de Ti rakjatok bele feketét is)

- 1-2 tk Tabasco (mild)

- só, bors, koriander (én zöldet használtam), római kömény, őrölt fahéj

- petrezselyemzöld 

- olívaolaj

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, pirosra sütjük és félretesszük. A mazsolát áztassuk be rumban, úgy hogy ellepje.

Mindig legyen olyan barátod, aki ha Kubában jár, hoz neked Legendario-t, a legfinomabb rum, amit valaha ittam, így egyértelmű volt, hogy ebbe áztatom a mazsikat. 

Egy edényben felhevítünk olívaolajat, és rádobjuk a husit, amikor kifehéredett, és kicsit már kezd pirulni, hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát, fokhagymát és a zöldpaprikát.

Addig sütjük így, amíg a hagyma üveges nem lesz. Majd jöhet bele a hámozott paradicsom konzerv, a paradicsom sűrítmény, a koriander és a többi fűszer.

Öntsük fel sörrel (én barna Leffe-t használtam) és hagyjuk fedő alatt kicsit izzadni a dolgokat.

Adjuk hozzá a krumplit, amit előzőleg megsütöttünk, forgassuk össze.

Majd jöhet bele a tabasco, a mazsola és a rum amiben ázott, illetve az olívabogyó (felszeletelve).

Friss petrezselyemmel kevertem össze, miután elkészült.

A Tabascóval vigyázzunk, mert a mild is ütősen csíp. Önmagába véve is nagyon finom, valahol tortillába tekerik a húsos ragut. Mi simán fogyasztottuk, egy pohár vörösborral. Finom, kiadós étel, ezáltal több napig sarokban maradhat a fakanál:) Jó étvágyat hozzá!