Az egyik kedvenc levesem került terítékre a hétvégén, és büszkén kijelenthetem, ezúttal is ízorgazmust eredményezett. Totálisan hagymafüggő vagyok, legyen szó eme csodás növény bármelyik fajtájáról, bármilyen formában, nemcsak egészséges, de büdös és finom is :)

Hozzávalók:

- 3 fej fokhagyma

- margarin

- száraz fehérbor

- húsleves alaplé

- só

- bors

- curry

- tejszín

- reszelt sajt

+

a levesbetéthez:

- szalonna

- metélőhagyma 

(Még annyit megjegyeznék, hogy őszi-téli időszakban cipóban szoktam tálalni, ezúttal a tányér volt a nyerő.)

A fokhagymákat megpucoljuk, felaprítjuk, egy lábasban megolvasztunk egy fél kockamargarint, majd erre rádobjuk a felaprított fokhagymákat, és elkezdjük dinsztelni, mikor már picit arany árnyalatuk van (nagyon vigyázni kell, egy két perc késés, és keserű a story), felöntjük húsleves alaplével (én leveskockát használtam) és száraz fehérborral. (jómagam Légli 333-at locsoltam bele, a másik felét megittuk Gáborral) Sózzuk, borsozzuk, curryzzük. (én madras curryt használtam, ami kicsit csípősebb, de simával is teljesen jó) Kb 20 perc lassú főzés után felöntjük a tejszínnel és beledobjuk a reszelt sajtot. Végül botmixerrel összedolgozzuk az egészet, hogy ne harapjunk rá hagymadarabokra evés közben. 

A szalonnát felaprítjuk kockákra és megpirítjuk, a metélőhagymát felvágjuk apróra, ezeket a leves tetejére dobjuk, és élvezzük az aranysárga gőzölgő csodát.

Tegnap megkértem Gábort, hogy hozzon egy kis csirkemájat hazafelé jövet a munkából, de félreérthetett, ugyanis hazaállított egy szép, közel kilós csirkemellel. Az első meglepetés után leesett, hogy van nettó 20 perc valamit kezdeni a dologgal, pláne, hogy baconbe göngyölt májat terveztem, amit berakni a sütőbe plafonon 10 perces story...szóval az improvizálás mellett döntöttem. A felszíni maszatolás szóba sem jöhetett, így egy opció maradt: a sütő és spanja, a tepsi.

A salátához:

- 1-1,5 üveg sárgabarack befőtt 

- 2-3 közepes nagyságú lilahagyma

- sok sok sok petrezselyemzöld

- frissen őrölt bors

Ez a kis nyalánkság szintén a villám kategóriát erősíti.A barackokat miután lecsöpögtettük a befőttből való kipecázást követően, helyes kis szeletekre vágjuk, rá jöhet az apróra/karikákra vágott lilahagyma (as you wish), és sok felaprított petrezselyemlevél, ezeket összeforgatjuk, és borsot törünk rá. Zseniális és easy.

A husihoz:

- csirkemell

- zöldfűszeres vajkrém

- vöröshagyma

- bacon

- paradicsom

- sajt

- fehérbor 

- tandoori masala (Cuki kis üvegcsében kapható, a Culinarisban például)

- só

- olívaolaj

A csirkemellet szeletekre vágom, ezeket kiklopfolom, és lefektetem a tepsibe, amit kikentem egy kevés olívaolajjal. A szeletek minkét oldalát előzetesen bekenem a  tandoori masalával és sózom őket. A lefektetett husik tetejét zöldfűszeres vajkrémmel kentem meg, elkerülvén a sütés közbeni száradást. Erre jött a kockára vágott vöröshagyma, rá a bacon szeletek és a karikákra vágott paradicsom. Bevágtam a  tepsit a sütőbe kb 20 percre, majd locsoltam rá 2dl fehérbort. 10 perc után ráment a tetejére a reszelt sajt, addig sütöttem, amíg a sajtnak nem lett szép színe. Korrekt és gyors vacsi lett, dolgozó nőknek kiváló, ha éhes pasi van a környéken, meg amúgy is. Mi egy pohár sauvignon blanc-cal tettünk pontot a vacsi kérdés végére. Jó étvágyat!

Közel van és tök finom. Ez jutott eszembe, amikor tegnap Gáborral hazafelé tartottunk egy hosszú nap után, és azon morfondíroztam, mi legyen vacsira. Ez egy ízig-vérig traditional balkáni étterem, egyedi ízvilággal,  ami grátisz, hogy kvázi "gyorsétterem", így ha farkaséhes vagy, nem kell magas fordulatszámon pörgő nyálelválasztással várni a pincért. Az ételeket frissen gyúrják, sütik, a szakácsok pedig Szerbiából érkeztek. A hely megkapta a Dining Guide-tól a legjobb egzotikus kifőzdének járó díjat, ezzel egyetértek. Egy dologba tudok belekötni, az pedig a location, de hát semmi és senki nem lehet tökéletes, nem?

Két opció van: ott eszed / elviszed. Az ottevés is teljesen jó választás, az étterem mediterrán hangulata kellemes aláfestést szolgáltat egy laza vacsihoz.

Mi az utóbbi mellett döntöttünk, mert otthon négylábú barátném már tűkön ülve várta a gazdit. Az étlap nem túl nagy, viszont ami rajta van, az magáért beszél, mi ezúttal Plejskavicát választottunk Montenegrói Gurman módra, hogy ez mit is takar pontosan? Sajttal és baconnal töltött, grillezett darált borjúhúst, amihez alapból friss salátát, vöröshagymát és kézzel gyúrt lepényt adnak. Opcionálisan (ofc felár ellenében) kérhetünk mellé egyéb cuccokat is. Mi az egyéb kategóriából a házi ajvárt és kajmakot nem tudtuk nélkülözni. Hazacipeltük és a terüljterüljasztalkámhoz löttyintettünk még 1 pohárka Nyakas Irsait, just for fun. Mindenkinek ajánlom, tényleg rendben van. 

Nincs is annál jobb, mint amikor az ember napi 14 óra munka mellett még nekiáll főzni, na hát nekem ezt is sikerült abszolválnom, multitasking mindenek felett! Már napok óta flesseltem a Waldorf salira, és tegnap elérkezettnek láttam az időt a tettek mezejére lépni.

- 4 db zöld alma

- egy 3/4 csomag zellerszár

- dióbél (mennyiség ízlés kérdése)

- egy fél fürt szőlő

- egy citrom

a Mártáshoz: 

-4-5 deci tejszín (adagolása szintén ízlés kérdése)

- kicsi méz

- dijoni mustár

- light majonéz

-citrom leve

+ só&bors

Megmossuk a zöldségeket, az almát héjastul lereszeljük, a zeller vékony karikákra szeljük, rádobáljuk a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket, ráfacsarunk egy kis citromlevet, lefedve bevágjuk a hűtőbe, elkerülve azt, hogy megbarnuljon. A diót egy száraz serpenyőben picit megpirítjuk, majd durvára törjük. Kikeverjük a mártást, nyakon öntjük vele az alma-zeller kombót, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a diót, és bevágjuk a  hűtőbe 2 órára. Az ízorgia garantált.

Husi:

- 50-60 dkg csirkemell

- bacon

- szárnyas fűszerkeverék

- bors

- tejföl

- lilahagyma, medvehagyma

- cheddar sajt, kéksajt

- olívaolaj

A húst megmossuk, vékony szeletekre vágjuk, klopfoljuk, majd megszórjuk szárnyas fűszerkeverékkel és borssal. Egy tepsit olívaolajjal finoman megkenünk, ráfektetjük a husikat, melyekre bacon szeleteket helyezünk. Rájön egy réteg tejföl, majd a karikákra vágott lilahagyma és a medvehagyma csíkok. Erre pedig a reszelt cheddar és az összetört kéksajt. 170 fok, 35 perc, légkeverés. Jó étvágyat!

Visszatérni Hollandiából? Kellemetlen és mégis felemelő. Vége a kótyagos, csatornabámulós, mosolyittas amsterdami hétköznapoknak, back to reality és sajttal megpakolt kézipoggyász. Személy szerint különös kötődésem van a különleges sajtokhoz, meg úgy igazából mindhez, szóval ha már hoztam is, és értek is kicsit, haladéktalanul a kóstolás mellett döntöttünk. Ha valami könnyű, de mégis extrább vacsit szeretnénk reprezentálni, hűtsünk be egy üveg bort. (A sajt típusok meghatározzák a fajtát, na meg a hűtési időt is.) Fogjunk két tányért, az egyikre szeljünk fel enyhén megpirított bagettet, barna kenyeret, vagy amilyen éppen van. A másikra pedig vágjuk fel a sajtokat. A pékárukat én jelen esetben megkentem: pestóval, tonhalas majonézzel, dijoni mustárral és chilis mártással. A sajtok mellé pedig dobtam fekete és zöld olívabogyót, kígyó ubit és koktélparadicsomot. Of course opcionális. A választási show-hoz ideális snack tál volt, úgy vélem, de egy baráti beszélgetés mellé is kiváló:)

Ha Budapesten a nyugalom szigetét keresed egy földnyelv személyében, akkor a Kopaszi gáton megtalálod. Pár éve még alig ismerték, és ha magányra vágytál kimentél, és élvezted. Ma ez másképp van, mert rengeteg ember özönlik ide hétvégente, főleg most tavasszal. Ma már rengeteg étterem és szórakozóhely létesült ide, de a kezdetek kezdetén csak egy volt, nem más, mint a Ponyvaregény. A hely otthonos berendezésével egészen sajátos hangulattal bír, és ne felejtsük el a kellemes hátsó teraszt sem. Tökéletes színtér bármihez, legyen szó randiról baráti pletyizésről vagy csendes elmélkedésről, szóval lávolom.

Ezért is választottuk ezt a pénteki romantikus vacsink helyszínéül. Lévén, hogy autóval voltunk, limonádét választottunk sok friss gyümölccsel. (Én édesítővel kértem, amit megoldottak, de eléggé geil lett az összhatás unfortunately.) Szóval ettől nem voltam elragadtatva. A főétel viszont rendben volt. Jómagam pácolt rostlapon sütött kacsamellet választottam hagymalekvárral és bazsalikomos grillzöldségekkel, Gábor rosé kacsamellet forró meggymártással és vadrizzsel. Ebbe csak ott kötnék bele, hogy a hús lehetett volna omlósabb, ezt leszámítva igazán delicious volt. Nyár végén még biztos benézünk, és megkóstolunk más fogásokat is. Bis dann. 

Bár a medvehagymaszezon lecsengőben, én sem hagyhattam ki, hogy ne gyártsak valamit ebből a csodás növényből, nem győzöm hangsúlyozni remek mivoltát, és azt, hogy milyen sokoldalúak a felhasználási opciók. Ezúttal egy egyszerű, de annál finomabb receptet osztanék meg Veletek:)

Ki az aki ne imádná a túrós tésztát? Legnagyobb előnye, hogy nettó 20 perc alatt tartalmas vacsit tehetünk az asztalra, és mivel köztudott, hogy egyikünk sem időmilliomos, ez roppant előnyös megoldásnak ígérkezik minden esetben. 

Hozzávalók: 

- egy csomag szélesmetélt (én Update tésztából készítettem el, igen dobáljátok rám a köveket, próbálok figyelni a vonalaimra, ha tehetem, és amúgy kifejezetten finom)

- 20 dkg szalonna

- vöröshagyma,fokhagyma, zöldhagyma, medvehagyma

- 25 dkg túró

- 20 dkg feta sajt

- só, bors

- tejföl

A szalonnát megpirítjuk, majd félretesszük. A zsírján megfuttatjuk az apróra vágott, vöröshagymát, zöldhagymát és fokhagymát, majd erre jöhet a túró és a feta sajt összetörve, sózom, borsozom. A csíkokra vágott medvehagymát lazán belekeverem. Ha a tészta megfőtt, hozzáborítom azt is, nyakon borítom egy kis tejföllel és jöhet a tetejére a pirított szalonna. Mi pedig fürödhetünk a pasijaink elégedett mosolyában, és az arcukra kiülő kimondatlan/kimondott kommentben: "hmm nyuszi, ez már megint isteni lett."

Mint ahogyan már korábban említettem, az egyik kedvencem a mexikói konyha, és ha kedvem szottyan igazán autentikus ízekkel kényeztetni magamat és az ízlelőbimbóimat, egy hely jöhet szóba fatornyos kis városunkban, és ez nem más, mint az Iguana a Zoltán utcában. A helyet még 2008. áprilisában fedeztem fel Anna barátnémmal, csupán egy benyomás volt, azóta rendszeresen benézek. A menü változatos, az ízekben nem lehet csalódni, annak, aki szereti a gasztronómia ezen szeletét, a Staff kedves, az árak a színvonallal ekvivalensek. A hely hangulatát a háttérben duruzsuló mexikói zene, a színes bútorok és a vendégek nyüzsgése csak tovább fokozza. Amennyiben alkoholmentes napokat tartunk, melegen ajánlom a házi limonádéjukat, mert fenséges, egyéb esetekben Margaritát tessék kóstolni, amit kancsóban lehet begyűjteni - több kiszerelésben, és határozottan üt, legyen tél vagy nyár :) Legutóbbi látogatásunk alkalmával ezeket fogyasztottuk:

-Mexikói vegyestál 2 személy részére: ez tulajdonképpen egy apróbb válogatás, van rajta Jalapeno Poppers (megszállottja vagyok a jalapeno paprikának és hát cheddar sajttal ezek a kis csípős falatkák szerintem a Holdra juttatnak), a Taquitos szintén nagyon finom, a tortillába csavart husit, amely hirtelen megsütve készül, szintén mindennap megenném. Ezen kívül még csirkefalatkákat találunk a tányérunkon, valamint két féle mártogatóst, nálam ez előétel kategóriában abszolút 10/10-es kategória!

Enchiladas Especiale: Tortillák megöltve Chipotle tinga szószban érlelt marha husival, mexikói rizs és babpüré, zöldségek. Isteni volt. Ezt se tudom lepontozni.

Akartunk mi desszertet is enni, de nem fért belénk, maybe next time:)Szóval próbáljátok ki, ha még nem jártatok itt, mert megéri. Nem árt asztalt foglalni, mert általában telt házas a történet.

És hát egy fullos vacsora utolsó nyögése: a desszert. Én magam nem vagyok édesszájú, emiatt nem is nagyon kísérleteztem édességek gyártásával, de rájöttem, hogy kéne. Gáborunk egy túrós sütit választott, hogy lefojtsuk a nagy zabálást. 

Hozzávalók:

- 2x5 dkg margarin

- 25 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- 1/3 tasak sütőpor

- 1/2 kg túró

- 10 dkg mazsola (opcionális, én nem szeretem)

- citrom

- 3 tojás

- 4dl tej

- vaníliás cukor

5 dkg margarinnal kikenünk egy közepes tepsit. Összekeverünk  25 dkg lisztet, 20 dkg cukrot, 1/3 tasak sütőport. Ennek a fele megy a tepsibe. Fél kg túrót, 10 dkg megmosott és langyos vízbe beáztatott mazsolával kevés citromhéjjal a tepsibe simítunk. Rá jöhet a lisztes keverék másik fele. 3 tojást , 4 dl tejjel összedolgozunk, 5 dkg olvasztott margarinnal összekavarjuk, ráöntjük . Kicsit megszurkáljuk, és lassú tűzön 30 percig sütjük A tetejét megszórhatjuk egy kevés vaníliás cukorral. Ha betegek vagyunk egy kis vanília fagyit, friss epret még odamenekíthetünk a tányérra, mi ezt most mellőztük. Jó étvágyat :)

Az ominózus vacsora második fogása nem más volt, mint baconbe göngyölt, aszalt szilvával töltött csirkemell balzsamecetes salival/fokhagymás spenóttal./ Igen, ez még mindig a múltkori óriási adag spenót, és azóta érkezett még egy pár kiló:) / Az összeállítás tökéletes harmóniát sugároz, az ízek pöpec módon kiegészítik egymást és akkor még a vonalainkra is figyeltünk, hiszen markánsabb, fajsúlyosabb köret helyett a zöldségek kerültek fókuszba, de végülis tavasz van, why not?:)

Hozzávalók:

- csirkemell filé

- aszalt szilva

- száraz/félszáraz vörösbor

- só, bors

- bacon

- olaj/vaj

- spenót

- fokhagyma

-friss saláta

- balzsamecet

Az aszalt szilvákat áztassuk be egy fél órácskára száraz/fél száraz vörösborba, hagyjuk, hogy jól megszívják magukat eme nemes nedűvel, és ofc magunktól se sajnáljuk egy pohárkát. Készítsünk elő egy tepsit amit vékonyan kenjünk ki olajjal/vajjal, amelyik szimpibb. A csirkemellet vágjuk fel szeletekre és klopfoljuk ki, sózzuk, borsozzuk, helyezzünk rájuk 2-3 db szilvát és tekerjük fel. Majd tekercsünket egy szelet bacon szalonnába göngyöljük, biztos ami tuti. Gábor kreatívkodott, és készült pár darab, ahol mazsolát töltött a husiba. A kis csomagokat a tepsibe helyezzük. Légkeverés, 180 fok. A sütési idő 30-40 perc körül mozog, de az illata megmutatja, ha készen van. Köretnek mi fokhagymás spenóttal (megfonnyasztjuk a spenótot/megpároljuk és fokhagymát törünk rá), illetve balzsamecetes zöld salátával fogyasztottuk, kiegészítésnek egy pohár borocska is lecsúszott. Jó étvágyat és köszönet Gábornak a gasztroOrgazmusért