A szerda egy jó nap, mert a hét fele eltelt. Így gondoltam csinálok valami finomat, ami nem különösebben szöszmötölős és jól lehet vele lakni. Így ebédszünetben kedvenc kollégámmal, Áronnal elmentünk shoppingolni és megvettem a hozzávalókat. 

Fontosnak tartom, hogy még egy busy héten is párszor főtt kaja kerüljön az asztalra, van benne varázslat, de komolyan, aki nem hiszi, járjon utána. Sajnos ahogy napról-napra hűvösebb van, így kívánjuk egyre jobban a tartalmasabb, kerekebb ételeket. (Magunk megnyugtatására, ha figyelünk a mozgásra, belefér - és igen, most kedvenc edzőm büszkén megveregetné a vállamat. :) )

Hozzávalók:

- 70 - 80 dkg pulykamell (csirkéből is mehet)

- 20 dkg szalonna

- 2 közepes méretű vöröshagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- só, őrölt bors, majoranna

- 3 dl tejszín

- 2 ek dijoni mustár

- 1 dl rosé/fehérbor (száraz)

- friss petrezselyem

+

- 1 kg parázs burgonya

- 10-15 apróbb koktélparadicsom

- só, őrölt bors

- kesudió, dió, mogyoró (én egy mixet vettem) - aki nem szereti a ropogós dolgokat, hagyja ki, mert ez tényleg ropogni fog - Gábor meg is jegyezte, hogy neki kicsit túlropogott, de azért elpusztította.

- parmezán

- olívaolaj

A szalonnát kevés olajon megpirítom, hozzáadom a felaprított vöröshagymát, üvegesre dinsztelem, majd jöhet rá a  csíkokra vágott hús.

Só, bors, majoranna. Ha a hús kezd megpirulni, jöhet az összetört fokhagyma is. Majd ráöntöm a bort, és hozzáadom a mustárt.

Kicsit megforgatom, végül rálöttyintem a  tejszínt, ha kell, keményítővel sűríthetem. A végén friss petrezselymet keverek hozzá. 

A krumplikat héjukban előfőzöm, majd fogok egy tepsit, olívaolajat öntök az aljára beledobálom őket, mehet rá  só, bors, a koktélparadicsomok.

Így sütöm egy 20 percet, majd hozzáadom a magvakat, és reszelt parmezánt keverek bele, így még sül 10 percet, és kész is van. 

A köret és a húsos ragu közti összhang szerintem tökéletes, a ropogós magvak és a parmezán, kiegészülve a sült paradicsommal és a burgonyával isteni. Továbbra is igyatok egy pohár bort a vacsihoz:) Jó étvágyat! 

Visszatérve a nyaralásból rájöttünk, hogy előző héten szénhidrát mérgezést kaptunk, mivel eszetlenül összeettünk és összeittunk mindenféle bűnös dolgokat, így arra a megállapításra jutottam, hogy ideiglenesen kicsit lájtibb fogásokat kell reprezentálnom, ha nem akarunk masszív hasi zsírpárnákat. Eme remek étel elkészítésénél a másik szempont az volt, hogy hulla fáradtak voltunk az első munkanap után, így a "minél gyorsabb annál jobb" elv érvényesült. Az elkészítési idő nem több, mint nettó fél óra, és a bónusz: még a pasik is megeszik:) :D

Amúgy nem értem, egyesek mért kapnak herótot a májtól, igaz nem néz ki túl gusztusosan nyersen, de elkészítve..baromi finom és totál egészséges. Van benne vas, cink, A-vitamin, szóval egyétek!

Hozzávalók: 

- 60 dkg csirkemáj

- 1 cs bacon

- 3 db zöld alma

- fahéj

- 3 db lilahagyma

- római kömény

- 1 dl rosé

- frissen őrölt bors

- só

- friss petrezselyem / metélőhagyma / mindkettő

A májakat megszabadítjuk a mócsingoktól, vagy a hozzá kapcsolódó szívektől, ha maradt rajtuk, és betekerjük őket a bacon szeletekbe, majd egy olívaolajjal megöntözött tepsibe helyezzük őket. Az almákat meghámozzuk, karikákra, vagy kisebb szeletekre vágjuk és a májak közé tesszük a tepsibe, tetejükre fahéjat szórunk.

A sütőt légkeverésen előmelegítjük 180 fokra, a sütési idő kábé 25 perc. Íme megsülve: (kár, hogy az illatot nem tudom megosztani Veletek)

A hagymákat nagyon vékony karikákra vágjuk/gyaluljuk. közben felrakunk forrni egy liter vizet. (Mindenkinek javaslom, kérje meg pasiját a hagymák felszeletelésére, b opció úszószemüveg, nagyon csípett.)

Kétszer leforrázzuk a hagymákat, vagy akár áztathatjuk is őket 1-2 percig. (ez kicsit kiveszi a kraftot belőlük, de mégis megmarad a jellegzetes íz és a szín.) Majd utána még egy 1 dl roséban 5 percig pároljuk.

A rosét leöntjük, jöhet rá egy kis só (én hoztam haza Dubrovnikból levendulás tengeri sót, így azt használtam), frissen őrölt bors, majd a kevés római kömény és a zöldfűszerek.

Egy pohár borral igazán finom és könnyed vacsora.

Úgy hiányzik a nyár, mint egy sivatagban rekedt, oázisra vadászó embernek egy pohár friss víz. Amikor múltkor átjött Anett barátnőm, valami nyáriasat akartam, de mégis laktatót. Eredetileg egy húsmentes, paradicsomos tésztának indult, de aztán egy turbózott vörösboros szélesmetélt lett belőle, mindannyiunk nagy örömére.

Hozzávalók:

- 1 csomag szélesmetélt (én Updatet használtam)

- 25 dkg szalonna (Kolozsvári)

- egy nagy csokor borsika/bazsalikom

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 5-6 nagyobb paradicsom

- 1 db közepes méretű zöld kápia paprika

- 1-2 fej vöröshagyma

- 1-2 ek cukor

- 3-4 dl vörösbor (Én Egri Bikavért használtam)

- só, bors

+ a tetejére: 

- parmezán

- pirított mandula

A tészta elkészítése pofon egyszerű.Majdnem puhára főzöm sima vízben (amibe ugyebár sót és olajat tettem).

Amikor már közelíti a megfelelő állagot leöntöm róla a vizet, és vörösborral helyettesítem.

Optimális esetben nem marad bor a főzés végén a tésztán, mert magába szívja és enyhe vöröses színt kölcsönöz szélesmetéltünknek. A tésztához pirított szalonna kockákat és felaprított borsikát / bazsalikomot keverek, sózom, borsozom és félreteszem.

 A paradicsomos szósz:

Kevés olajon üvegesre párolom a vöröshagymát, majd hozzáadom a cukrot, mikor kellemes barnás kéreg képződött a hagymáimon, beledobom a kockákra vágott paradicsomot. (ha nagyon ráérünk, távolítsuk el a paradicsom héját, például a forró vizes módszerrel, nekem nem volt most rá időm)

Amikor a paradicsom kezd aszalódni, hozzáadom az összenyomott fokhagymát. Hagyom sűrűsödni, borssal és kevés sóval ízesítem.

(A sóval vigyázni, nehogy valaki úgy járjon, mint jómagam - nem akart rendesen jönni a só a szóróból, ezért izomból elkezdtem rázni, minek következményeképp kábé 300g só borult az edénybe, evidens volt, hogy készíthettem egy új adagot, és nem káromkodtam nagyon...) Ide is dobhatunk egy kis friss bazsalikomot, elrontani nem fogja, sőt..

Az étel tetejére mandulaforgácsot pirítottam egy kis zöld kápia paprikával, erre pedig reszelt parmezán hullott.

Az ételt egy pohár fehérborral kísértük, mindenki elégedett mosollyal emésztett. Jó étvágyat :)

Kár lenne szépíteni, a nyár nagyon gyorsan elillant és helyette, megérkezett az ősz, meg a szakadó eső. Persze, amikor sütött a nap és meleg volt, az volt a bajom, és ezerrel sápítoztam, hogy mikor lesz vége, most meg visszasírom. Milyen jó is lenne egy kellemes augusztusi napot belepakolni egy üvegbe, biztonságos helyre tenni, és amikor szükségünk van rá, csak elővenni, és fürödni a nap melengető sugaraiban, na meg a hamisíthatatlan nyári hangulatban. Pont ez járt a fejemben, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ajvárt fogok készíteni, és eltenni télire, hiszen egy kis "üvegbe zárt nyár" a zord napokon kész felüdülés lehet. Az ajvár a délvidék egyik legfinomabb receptje, kicsit füstös, kicsit csípős, temperamentumos krém, a nyár legfinomabb zöldségeinek minden zamatával megspékelve, szerintem igazi ínyencség. Lássuk mi kell hozzá...

- 1,5-2 kg padlizsán

-1,5-2 kg kápa paprika (én zölddel dolgoztam)

- 4 közepes méretű vöröshagyma 

- 1-2 lila hagyma (opcionális)

- 1 fej fokhagyma

- 5-6 hámozott paradicsom

- só, bors, olívaolaj

- egy csokor borsikafű

- nátrium benzoát 

Előmelegítem a sütőt 180 fokra, légkeverésen. A padlizsánok végét eltávolítom (a szárnál), megszúrkálom őket villával, a paprikákat kicsumázom, mehetnek a tepsibe, jól meglocsolom őket olívaolajjal.

Kábé fél óra, +/- 10 perc, és készre sül.

A hagymákat felvágom, a paradicsomokat forró vízbe áztatom 5 percre, így könnyen lejön a héjuk. 

Eltávolítom a padlizsán és  a paprikák héját is, kvázi kikaparom a  húsukat egy nagy edénybe, beledobom a hagymákat, a paradicsomokat, leturmixolom,sózom, borsozom.

Feldobom a tűzhelyre, közepes lángon elkezdem főzni folyamatos kevergetés mellett, mert nagyon könnyen odaég, öntök bele egy kis olívaolajat.

Kb 30 perc főzés után beledobom a felaprított borsika leveleket, még 5 percig rotyogtatom, majd félrehúzom az edényt. (A borsika nem must have kategória, de az íze remekül passzol.)

Az üvegeket előkészítem.

A sterilizált üvegekbe betöltöm, a tetejére ujjnyi olívaolajat öntök, és én szórtam még bele egy késhegnyi nátrium benzoátot is. ( nem muszáj, mert az olaj elvileg tartósít, én biztosra mentem.)

Ebből a mennyiségből 6 kisebb és egy nagyobb üvegcse lett, az egyedi címkéink ezúttal is rákerültek az alkotásra.

Húsokhoz isteni kísérő, és persze bármihez, amihez az ember megkívánja:)

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert már lassan két hete, hogy betévedtünk ide a péntek esti színház után, nem is "mi" lennénk, ha nem hamburgerre és sörre vágynánk egy kultúrprogram után...na de az se standard, hogy lakk és bőr szerkós emberkék vonaglanak vámpírfogakkal egy színpadon, ha már itt tartunk. (Spottoltuk a Vámpírok bálját, a pár sarokkal feljebb található Magyar Színházban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pár sarkot sem gyalog tettük meg, tekintve, hogy erős vonzalmat érzek a 14cm-es cipősarkak iránt, szóval a taxi szimpibb volt.) A helyet egy kedves ismerős, Bálint ajánlotta, utólag is köszönet érte, elindított egy lavinát, méghozzá: Fruzsi és Gábor nagy burger tesztjét:)

Kívülről a hely nem a felemás kategória, viszont hívogat. Belépve máris feltűnik, hogy itt sincs túl sok hely az éhes vendégeknek, és ami van, az is mind foglalt. (max 15-20 hely) Bár farkaséhesen érkeztünk, ezt már szimpinek találtam, hiszen péntek este 11 volt. (Tapasztalataim szerint szerencsére a részegek nagy része ilyenkor már a töröknél kajál, hiszen az gyorsabb és olcsóbb, ezért ezekre a helyekre inkább az igényesebb, street food fan fiatalok járnak.) Kellemes hangerőn mexikói zene süvített, hiszen a hely az amerikai és a mexikói konyha ízeit hozza el nekünk. Egyszerű, fiatalos design, a tábla totál bejövős volt, ahogy felsorolta a variációkat a falon.

Persze ez nekem nem volt elég, így máris a fiatalember segítségét kértem, aki a pultban ólálkodott, és segítőkész volt abszolút. Mikor mondtam, hogy először vagyunk itt, máris rá akart beszélni egy classic burgerre, ám végül barbecue-s lett belőle, időközben a sarokban is felszabadult egy hely, így még az étel készült, söreinkkel helyet foglaltunk. (mellettünk a falon egy western ruhás, szúrós szemű pasi figyelt ránk, mintha ellenőrizné, üres lesz-e a tányér?:) )

A levegőben nem hivalkodóan, de érezni lehetett a konyha felől terjengő fincsi illatot, ami igencsak beindította a nyáltermelésünket. A kiszolgálás gyors volt, nettó 10 perc várakozás után feltűnt az előbb említett fiatalember, és hozta a vacsoránkat.

A tányér tök jól nézett ki, külön szimpi volt, hogy nem klasszikus hasábburgonyát találtam rajta, hanem konfitált, kicsit megsütött, házi beütésű krumplikat. Kisebb mennyiség, mint amit megszoktunk hambi mellé, de az élmény sokszoros. 

A gyömbéres káposztasaláta igazi orgazmus volt gasztró értelemben. Tökéletes ízharmónia, be tudtam volna belőle lapátolni egy vödörrel. (az utóbbi években a legfinomabb káposzta sali, amihez szerencsém volt!)

A szendvicsről: ha jól tudom, házilag készül ő is, szezámmagos tetővel, pirítva. Hmmmm a töltelék..sali, hagyma, paradicsom, egy tökéletes vastagságú húspogácsa, cheddar sajt, BBQ és még vmi extra szósz, amire kíváncsi lennék, miből készült:) Nekem mennyiségre tökéletes volt, sőt a végén alig bírtam kitipegni a helyről, annyira jól laktam. Kísérőnek egy Coronita gurult le mellé.

A hely másik bónusza, hogy van itt még mindenféle tex-mex csoda, szóval nem kell feltétlen leragadnunk a hamburgereknél, bár ezekből is van jó pár...attól tartok, ezeket is végig kell kóstolni.

Összességében nekem nagyon bejött a hely, szimpi személyzet, csúcskaja, kerek ízek. Mindenképp jövök még, és a helyetekben nem hagynám ki, ha még nem voltatok:)

Kedves Olvasóim, Barátaim!

Tegnap éppen az irodában csápoltam a klaviatúrát, amikor tudomásomra jutott, hogy a filmertek.blog.hu szerzője/szerzői jelölték a blogomat a Liebster Awardon, amit nagyon szépen köszönök, 100 wattos mosolyt csalt az arcomra, így arra a döntésre jutottam, születik egy bejegyzés ennek kapcsán, megválaszolom a kérdéseket, és jómagam is kérdést intézek pár másik bloggerhez.

Na de a köszöneteknek itt még nincs vége, ugyanígy köszönöm Mindenkinek, aki az utóbbi hónapokban figyelemmel kísérte írásaimat, illetve ténykedéseimet a konyhában, esetleg lecsekkolta/kipróbálta a receptjeimet. Külön köszönet Gábornak az inspirációért (mert ő a múzsám), Anettnek az építő jellegű kommentekért és javaslatokért, a Családomnak a támogatásért ill. kóstolásért, Anyósnak és Apósnak az elismerő szavakért és a szuper minőségű zöldségekért és fűszernövényekért.

A kapott kérdésekre a válaszaim:

1) Mi volt az első bejegyzésed a blogodon és miért pont az?

Az első bejegyzésem a "Cigánypecsenye - avagy a dolgozó pasi vacsorája" volt. Emlékszem még hűvös volt, és valami emberes fogást akartam Gábor elé tenni, akinek kissé húzós napja volt. És miután elkészültem, gondoltam lefotózom, mert jól nézett ki, és az illata is mennyei volt. (kár, hogy ezeket még nem tudjuk megosztani a nagyérdeművel) Ezen a ponton jutott eszembe, korábban mennyire életképtelen próbálkozásaim voltak a konyhában, (itt kiröhögtem magam) mert bizonyos dolgoknak még a nevét sem tudtam, és ezt még lehetne fokozni. És milyen jó, hogy most már elboldogulok, sőt próbálom belevinni a dologba a kreativitásomat és a szenvedélyemet is, ezért úgy döntöttem, blogolni fogok, mert ezzel talán ötleteket adhatok másoknak, segíthetek nekik, megoszthatom a receptjeimet, ötleteimet, és valami maradandót alkotok, amit jó lesz később elővenni. Hogy mért pont ezt raktam fel először? Mert itt hoztam meg a döntést, hogy írni fogok, és nem is késlekedtem, hanem belecsaptam a lecsóba.

2) Mit gondolsz a hazai bloggerekről? Vannak kedvencek?

Nagyon sok üde színfolt tűnt fel a palettán az utóbbi években és korábban is, és szerintem a dolog abszolút növekvő tendenciát mutat. Viszonylag sok blogot követek, és nem kizárólag gasztró témában, függetlenül attól, hogy én ezt érzem a sajátomnak. Természetesen vannak kedvenceim, az ő bejegyzéseiket napi szinten követem, és fogom is:) 

3) Mivel tudnád még jobbá tenni az oldalad?

Ez egy nehéz kérdés, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki innováción brainstormingol :) Az oldalamnak most is van egy egyedi jellege azáltal, hogy próbálok kicsit személyes hangvételt megütni, és nem feketén-fehéren a receptekre és az elkészítésre szorítkozni. A későbbiekben szeretnék minden ételhez egy-egy történetet is kapcsolni, mert mindegyiknek megvan a maga storyja, ami valamennyire sugározza a hangulatát, lássuk be. Örülnék,h a jövőben néhány tehetséges barátom is megörvendeztetne egy-egy post-tal az oldalamon, mint vendég "szakács". Terveim közt szerepel videók, ill. egyéb gasztró élmények rögzítése is. A designra is ráférne némi barkácsolás, erre hamarosan sor kerül, amint időm és energiám engedi, hogy felkutassam a kompetens népeket :)

4) Ha nem az oldala jelenlegi tematikáját követnéd, miről írnál?

Újabb elgondolkodtató kérdés :) Szerintem mindenki arról ír, ami igazán érdekli, ami örömet okoz neki. Ez nem egy kötelező jellegű dolog, ez lehet hobbi, szenvedély, vélemény, és a variációk száma végtelen. Ha nem gasztró témában alkotnék, akkor valószínűleg borokról, könyvekről, utazásaimról vagy pillanatnyi érzésekről írnék. Mindenesetre egyenlőre maradok ennél a tematikánál, de soha ne mondd, hogy soha... :)

Kérdéseimet az alábbi blogokhoz intézem:

http://iz-illat-varazslat.blog.hu/ 

http://blogkocsma.blog.hu/

http://kertkonyha.blog.hu/

Az ominózus kérdések:

Mikor és miért kezdtél el blogolni?

Ez számodra hobbi vagy hivatás?

Mit gondolsz, mennyire inspirálsz másokat a konyhában?

Ha egy bejegyzésedet a "világbajnok" jelzővel illethetnéd, melyik lenne az és miért?

Kedvenc gombám egy újabb elkészítési módja. A konyhámban vannak olyan műveletek, amik nagyon ritkán történnek, ilyen a panírozás, vagy a rántott dolgok elkészítése. De a rántott vargánya az más. Azontúl, hogy a panír nem éppen illik bele a legegészségesebb diétás menübe, ezt is elkészíthetjük Update módra. (nyugodtan kövezzetek meg, de ha ezzel csökkenthetünk a kalóriabevitelen, szerintem érdemes.)

Szóval a panírozásnál Update lisztet és Mestermorzsát használtam, az íz amúgy ugyanolyan. Csak utána nyugodtabban habzsoljuk az ételt, mint nélküle:) 

A fekete rizs megint egy fantasztikus alapanyag, maximálisan feldobja az amúgy is mennyei, vargányából készített fogást, nem mellesleg a "szuperélelmiszerek" közé tartozik. Szerintem itthon nem annyira elterjedt, pedig, ha mindenki ezt enne, kevesebben fordulnának orvoshoz daganatos/szív-és érrendszeri betegségekkel. Hogy miért? Először is szénhidrátban szegény, viszont rostban és növényi anyagokban gazdag, kiváló antioxidáns és csurig van E-vitaminnal. Egy baja van, hogy az ára ennyire nem szuper, de szerintem ezekre a cuccokra érdemesebb költeni, mint egy doboz cigire, vagy pár zacskó chipsre. 

Hozzávalók: 

- 60 - 70 dkg vargánya (vagy amennyi rendelkezésre áll, nekem még ennyi volt left, muszáj volt megcsinálni)

- liszt, tojás zsemlemorzsa a panírozáshoz (a felvert tojásba tettem egy pirospaprikát, őrölt borsot és sót.)

- fekete rizs 

- 1 dl bor (fehér)

- bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma (friss)

- 3-4 közepes méretű paradicsom

- 4 gerezd fokhagyma

+

tartárhoz:

- tejföl

- dijoni mustár

- light majonéz

- kovászos uborka leve

- frissen őrölt bors

A rántott vargánya elkészítésére nem fogok kitérni, mert szerintem ez mindenkinek egyértelmű. Próbáljuk meg a gombát nagyobb darabokra vágni, és úgy bepanírozni. 

A fekete rizsnél követjük a rizsfőzés alapszabályait, egy csésze rizshez 1,5 csésze víz. (minimum) Szóval olívaolajon megpirítjuk a fekete rizst, sózzuk, borsozzuk, mivel nem volt otthon delikátom, aljas módon belepottyantottam egy leveskockát, majd felöntöttem vízzel.

A főzési idő lehet, hogy kicsit hosszabb, mint a fehér rizs esetében. A vízhez borult 1 dl fehérbor is. A fekete szín senkit ne ijesszen meg, az íz mindenért kárpótol.

Amúgy meg látványban sem utolsó, ha néhány színes zöldséggel párosítjuk. Totál trendi! Amikor a víz elfőtt, és rizsünk puha, rányomtam a fokhagymát, a pici kockákra vágott paradicsomot és a gondosan felaprított zöldfűszereket. Mennyei lett. 

A tartárt kikevertem közben. Kábé 2 dl tejfölhöz adtam 1,5 tk mustárt és 3 ek majonézt, ráloccsantottam egy kis kovászos uborka levet, borssal ízesítettem. (az arányok mindenkinél ízlés szerint alakuljanak) Tálalásnál egy pohár fehérbor mennyei. Jó étvágyat :)

A múltkor elfelejtettem megemlíteni azt, a nem éppen elhanyagolható tényezőt, hogy volt még a hűtőmben cirka 1,5 kg friss vargánya.

Ennek az egyik felét tegnap használtam fel, a másik fele talán ma következik. Már milliószor kitértem a vargánya előnyös tulajdonságaira, szóval az ajnározós részt most hanyagolni fogom. 

Megérkezett a szeptember, és hát mit ne mondjak, stílusos belépő volt: szakadó eső, szürkeség, depresszió, ingerült emberek és farkaséhség egész nap, jobban nem is indulhatott volna. Ennek tetejébe este nyolcig gyarapítottam a GDP-t, hazaérve kellett a kikapcs, így született meg egy pohár Irsai mellett ennek az egytálételnek a gondolata, amit aztán megvalósítottunk Gáborral és szerintünk nagyon rendben van. 

Hozzávalók:

- 70 dkg karaj 

- 70 dkg vargánya

- 15 dkg szalonna

- 2 fej vöröshagyma

- 1 fej lila hagyma 

- 2-3 zöldhagyma 

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2 közepes méretű paradicsom

- 2 kisebb paprika 

- petrezselyem

- metélőhagyma

- 1,5 dl fehérbor

- 10 nagyobbacska burgonya

- olívaolaj

- só, bors, pirospaprika, majoránna

Tálalásnál: tejföl (opcionális)

Első körben a húzós hétfő után felpattintok egy üveg bort, felaprítom a dolgokat valami lájti zenével a háttérben.

Majd feldobom az edényt a tűzhelyre, kevés olívaolajon megpirítom a szalonnát, majd jöhet rá a vörös, lila és a fokhagyma.  Majd a kockákra vágott karaj. Só, bors, pirospaprika, majoránna. Ha a hús kifehéredett, hozzáadom a felaprított paradicsomot és paprikát.

És hagyom rotyogni. Később beleöntöm a 1,5 dl bort. Majd karikákra vágott zöldhagymát adok hozzá.

Közben egy külön edényben kevés olajon feldobom fonnyadni a felszeletelt vargányákat.

Ha elkészültek és a hús is elkezdett lepirulni, hozzáadom a gombát is. (Plusz a levet, amit eresztett, így biztosak lehetünk benne, hogy lesz szaft és a vargánya kellően markánsan áthatja majd fogásunkat) 

Közben a krumplit megsütöm. Felszínen/sütőben, kinek ahogy szimpatikusabb.

A végén előkapok egy nagyobb edényt és a krumplit összeforgatom a vargányás karajjal. Apróra vágott petrezselymet és metélőhagymát szórok rá.Tálalásnál nyakon önthető egy kis tejföllel. Mi egy pohár Nyakas Irsaival ízleltük meg. És isteni volt. 

Gábor a Lehel piacon poroszkált valamelyik nap, és elmesélte nekem, milyen szép áfonyát látott, igaz kissé borsos áron, de nálunk érvényben van a "minőséget meg kell fizetni" elv, így két kiló érkezett haza eme csodás bogyós gyümölcsből. 

Nem akarom fényezni az áfonyát, de baromi egészséges! Annyi antioxidáns van benne, mint 5 adag sárgarépában, almában, brokkoliban vagy sütőtökben. És mellékesen isteni finom! Na ugye, hogy ugye? :) Nem volt kérdés, hogy el kell raknunk pár üveggel a hideg és depis téli napokra is. Így is történt. Ezúttal nem cicomáztuk a dolgot, a gyorsaság és a praktikum jegyében natúr áfonyadzsem készült, a maximális ráfordítás egy óra, de talán még kevesebb.

Hozzávalók: 

- 2 kg áfonya

- 40 dkg xilit

- 2 dzsemfix 3:1

Az üvegek szokás szerint a mosogatógépben tisztultak, a fedőkkel egyetemben.

Az áfonyákat alaposan átmostuk, a szárakat eltávolítottuk. Egy nagy kondérba beleborítottuk a kis drágákat, és alágyújtottunk. Amikor kicsit kezdett összeesni, hozzáadtuk a xilitet. Felrottyanást követően pedig a dzsemfixet. Nem turmixoltuk össze, mondván, milyen guszta lesz benne pár bogyó, és tényleg.

7 üveg lett belőle, amikre ezúttal is egyedi F&G címke került.

Mosolyogva nézegettük az üvegcséket, mert a közös befőzésnek tényleg megvan a varázsa, bárki bármit mond. És a natúr rossz elnevezés. Mert tele van szeretettel, ami ritka fűszer, és nem juthatunk hozzá bárhol, szóval becsüljük meg :)

Amúgy kiváló sütibe, pitébe, húsokhoz, camemberthez és még sorolhatnám. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani az idei készlet, félek, hogy még repkedni fognak a mínuszok, mikor az utolsó üvegre is keresztet vetünk:)

És a naptári nyár utolsó napja is elérkezett... Mi az utolsó augusztusi hétvégét a Balatonnál töltöttük, hogy búcsút mondjunk a "forró" évszaknak, ami lássuk be - idén kicsit - langyira sikeredett. Bringáztunk, a kertben henyéltünk, és persze rácsodálkoztunk, hogy már a parti kocsmák is bezártak. Naná, hogy a kint lévő kertekben még előkerültek a bográcsok, és a klasszik nyár végi estén kajaszag terjengett mindenfelé. Na hát ez meghozta az ihletet. 

Apukám ismét a nagykanizsai piacon korzózott és mindannyiunk legnagyobb örömére bevásárolt vargányából, utólag is köszi Apu :) Mivel családomban a vargánya nagy sláger és millió módon képesek vagyunk elkészíteni, mindig nehéz valami újat kitalálni, nekem már megint sikerült:)

Mivel volt jó pár natúr palacsinta, amikben még nem volt töltelék, beugrott, miért is ne tölthetnénk meg őket? Hát megtöltöttük...nem is akárhogy :)

Hozzávalók:

- 5-6 nagyobb vargánya

- 2-3 vöröshagyma

- 6-7 gerezd fokhagyma

- 3 dl tejföl

- 3 ek mustár

- 1,5 dl fehérbor

- só, frissen őrölt bors

- egy csokor petrezselyem ill. zellerzöld

- 15 dkg füstölt sajt

- 3-4 nagyobb paradicsom

- 15-20 dkg húsos szalonna

A vargányákat vékonyabb szeletekre vágjuk és félretesszük. Ugyanígy járunk el a paradicsom esetében is, a hagymákat és a szalonnát apró kockákra vágjuk.

Először a mustáros szószt készítjük el. Kevés olívaolajon üvegesre pároljuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát is. Erre 3 ek mustárt teszünk, sózzuk borsozzuk, majd jöhet hozzá a tejföl és a fehérbor. Összerottyantjuk, mikor kicsit kezd sűrűsödni, félretesszük.

Bedurrantjuk a grillt, a vargányalapokat, a paradicsomot és a szalonnát is megsütjük. (Az illat finoman szólva is frenetikus volt.)

Személyenként két palacsintát számoltam. Jól megkentem a mustáros szósszal, erre jött a reszelt füstölt sajt, rá pár kocka szalonna, majd néhány szelet gomba, majd a grillezett paradicsom. Végül félbehajtottam a palacsintákat, a tetejükre ment még egy kis szósz, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld. Na meg egy vargányaszelet díszítés gyanánt.

Italként egy jó fröccs, vagy egy pohárka fehérbor tökéletes. Vargányára fel! :)