Nekem mindig lelkifurkám van, ha bármilyen étel kidobásra kerül, mert vannak a világnak olyan pontjai, ahol emberek éheznek. Na most, amikor jómagam is főzök ezt-azt, otthonról is hozok, vagy már nem akarjuk 3. nap is ugyanezt enni, akkor vetődik fel, mégis mihez kezdjünk? Bepakolhatjuk a maradványokat a fagyóba, már ha van benne hely, vagy használjuk fel kreatívan a maradékot! Legyen szó csirkéről, pulykáról, malacról, vagy bármilyen egyéb húsról, ez a recept mindegyikkel legyártható :)

A tagine amúgy az észak-afrikai konyha egyik egytálétele, és általában az edényt is jelenti, amiben készül. Hát én az edényt nem tudom hozzá tenni, mert ez egy spéci kúp alakú edényke, ami segíti a kevés folyadékkal történő főzés, és nekem ilyen nincs - de kevés folyadékkal főztem és magas volt az edény széle :) A klasszik köret ilyen ételek mellé általában a kuszkusz, így most is azt készítettem, ennek elkészítésére nem térek ki, mert már a könyökötökön jön ki. (ezúttal kevés római köménnyel és frissen őrölt fekete borssal fűszereztem.) 

 Hozzávalók:

- 1.5 bögre kuszkusz (miután megpuhult, jöhetnek rá a fűszerek)

- 1-2 ek olívaolaj

- a maradvány hús (apróra vágva)

- 1 nagy lila hagyma

- 3 sárgarépa lereszelve

- 4-5 gerezd fokhagyma

- 1 konzerv hámozott paradicsom

- 1 marék aszalt szilva

- 2-3 ek méz (ízlés szerint)

- 2 maroknyi zöldborsó

-3 dl alaplé

- kevés manudlapehely a tetejére

- só, őrölt bors, Ras-el Hanout Seasoning fűszerkeverék (Culinarisban vagy egyéb fűszerboltban beszerezhető)

Kevés olívaolajon feldobom aszalódni a lila hagymát, majd ha kellőképpen megizzadt, jöhet hozzá a lereszelt sárgarépa, só, bors, majd az apróra felvágott fokhagyma.

És egy kevés Ras-el Hanout. Majd felöntjük az alaplével. Hagyjuk kicsit rotyogni, utána hozzáadjuk a paradicsomot és a zöldborsót.

Majd, ha rottyant még egyet, jöhet bele az apróra vágott maradvány hús és az aszalt szilva, na meg a méz!

Hagyjuk szépen főni, sűrűsödni, majd a végén mandulapehellyel szórjuk meg az alkotást. Én a kuszkuszra halmozva tálaltam, aki szereti, egy kis görög joghurttal finomíthat a kompozíción. Jó étvágyat :)

A lencse megint egy olyan kaja, amit 28 évig mellőztem, mert kiskoromban ránéztem és közöltem, hogy nem szeretem. Aztán ez idén megváltozott, azaz pont Szilveszter napján, amikor a buliba indulás előtt összedobtam egy jó nagy adag lencsesalátát, mert kellett valami egészséges köret a malacsülthöz, és mert izgatott a lencse elkészítése. Na jó, meg mert Gábor szereti, és elvileg Január elsején amúgy is lencsét kell enni, ha bőséget szeretnénk az adott évben, szóval visszakanyarodva milliónyi receptet áttanulmányoztam, meg persze elkészítési módot, mire legyártottam ezt a verziót, ami a Barátaink, Gábor és szerény véleményem szerint is nagyon finom. Szóval a konklúzió? Hogy nem csak január elsejére fog ez az étel innentől elkészülni, hanem mondjuk minden hónap elsejére, vagy amikor kedvünk szottyan hozzá :) Szóval ajánlom minden "lencslávörnek", egészségtudatosan élőknek, Anett barátnémnak, aki benyújtotta az igényét a receptre, és mindenkinek, mert egyszerű, gyorsan megvan, kiadós, és még az is meg fogja enni, aki korábban fintorgott a lencse szó hallatán.

Hozzávalók: (egy nagyobb adaghoz, ebből sokan jól laktunk:) nyugodtan felezzétek a hozzávalókat, ha kisebb mennyiséget akartok gyártani)

- 1 fej vöröshagyma + 4 gerezd fokhagyma a főzővízhez

- 50 dkg lencse 

- 2 tk őrölt babérlevél + 1 tk a már kész salihoz

- 5 gerezd fokhagyma

- 1 nagy gerezd lilahagyma

- 4 ek fehérborecet

- 4.5-5 ek méz

-1-2 ek dijoni mustár/ magos mustár

- só, őrölt bors

- 3 x fél trikolor kalifornai paprika (sárga,piros, zöld)

- 2 nagy mozzarella apróbb darabokra vágva

- egy csokor petrezselyem

A lencse abszolút tápláló és jól emészthető, nem beszélve a magas fehérjetartalmáról. (25-28%) Jobban járunk vele, mint a babbal vagy a borsóval, ugyanis kevésbé puffaszt. Szénhidrát is van benne jócskán, de mivel lassan szívódik fel, beleilleszthető bármilyen étrendbe. 

Először is: a lencsét elég fél órára beáztatni - szerintem.

És ha utána még 25 percet főzzük magas fokozaton, gyönyörűen meg fog puhulni. (Ha puhulási problémák adódnának, tegyünk egy késhegynyi szódabikarbónát a vízhez.) Én már forrásban lévő vízhez adtam hozzá egy egész fej vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát, 2 teáskanálnyi őrölt babérlevelet, és a lencsét.

Miután megfőtt, leöntöttem a lencséről a vizet, és egy tálba halmoztam. 

Közben egy tálban elkészítettem a salátaöntetet, egy-két evőkanál dijoni mustárt összekevertem az ecettel valamint a mézzel, majd az öntetet ráborítottam a lencsére és jól összekevertem.

(Itt fontos kóstolni, ha nem passzol az íz, például valakinek túl édes, vagy túl fanyar, akkor ecettel, mustárral és mézzel továbbra is játszhatunk.) Majd sóztam, és sok-sok fekete borsot adtam hozzá a lencséhez. Utána hozzáadtam 5 gerezd fokhagymát összezúzva, az összevágott lila hagymát, valamint az apróra vágott kaliforniai paprikát és a mozzarellát.

A végén még egy teáskanálnyi őrölt babérlevéllel spékeltem meg az alkotást. Én a végén még apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg a salit.

Szerintem magában is nagyon finom, de sültekhez, vagy bármilyen más húsételhez is kiválóan passzol, hidegen az igazi.

Már évek óta tervezgettem valamilyen alkoholos italt elkészítését az ünnepek előtt-közben-után, de valahogy mindig kimaradt, egészen idáig, mert idén megcsináltuk Gáborral, és nagyon tuti lett! Fő előnye a gyorsaság és az alattomosság, hiszen ettől gyorsan be lehet töltikézni, nettó fél óra alatt meg lehet csinálni, sokkal költséghatékonyabb és kiadósabb, mint az eredti, és nem utolsósorban gasztroajándéknak is szuper :)

Hozzávalók: (durván 2 literhez)

- 7 dl whiskey

- 10 dkg xilit (igen, tudom, hogy így is hízlal a házi likőr, de ettől függetlenül én akkor sem használok cukrot.)

- 1 vaníliarúd kikapart magja

- 397 g sűrített tej

- 2 dl kávé (erős)

- 2-3 dl tej

- 750 ml tejszín

- 4 fél literes üvegcse

Hát akkor kezdjük az üvegekkel. Én imádom a különleges üvegcséket, ezúttal a palackaruhaz.hu-ról rendeltem 4 db, fél literes, karácsonyfa alakú üveget, mindegyikhez egy szív alakú, üveg dugót - igen tudom, kész cukiságcunami, de nekem tetszik és kész. (Szállítás 1-2 munkanapon belül.)

1) Karamellizáljuk a xilitet, nem, nem lesz olyan barna, mintha ugyanezt a műveletet a cukorral művelnénk, de ez teljesen normális.

2) Közben forrósítsuk fel a tejszínt, és amikor már készen vagyunk a karamellizálással, adjuk hozzá lassan a tejszínt, majd a szintén felforralt tejet, majd alacsony lángon főzzük, folytonosan kevergetve.

3) Ha simára kevertük, jöhet hozzá sűrített tej, hagyjuk egyet így is rottyanni.

4) Ezt követően jöhet bele a whiskey és a kávé. És ne feledkezzünk meg a vaníliáról sem.

5) Várjuk meg, míg még egyszer felforr, majd töltsük üvegekbe, pakoljuk be a hűtőbe, és hagyjuk érni 1 napot, vagy többet. 

Az első kóstolásnál majdnem kiesett a pohár a kezemből, mert jobb, mint az eredeti, krémesebb, sűrűbb, és magamat ismerve az alkoholtartalma is magasabb.

Mi ajándékoztunk a Szüleinknek 1-1 üveggel, és természetesen minden barátunk, aki az ünnepi időszakban beesik hozzánk, kap egy kupicával, eddig még nem panaszkodtak. Szóval mindenkinek ajánlom, bátran vágjon bele, nem fogja megbánni, legyen szó Karácsonyról, Szilveszterről, vagy Újévről.

Ja igen, és BUÉK mindenkinek! :)

Tudom, hogy ez egy gasztroblog, de ezúttal bátorkodom egy egész bejegyzést szentelni azoknak, akik fikázódó megjegyzéseikkel az internet vaskos védőpajzsa mögül illetik negatív és gusztustalan jelzőkkel a bloggereket, többek között engem is. (Még mielőtt ebbe is belekötne valaki, lehet kommentelni, meg lehet fogalmazni negatív véleményt is, ízlésesen, intelligens formában - éljen a szólásszabadság.)

A különbség csak annyi, hogy mi legalább alkotunk valami maradandót, amihez sokan az arcunkat is adjuk, beletesszük kicsit a szívünket és a lelkünket is - talán mert szeretjük ezt csinálni, talán mert vannak, akiknek ötletet adhatunk, vagy mert sok barátunk így követi a hóbortjainkat, tök mindegy, nem is ez a lényeg.

Szeretném elmondani a trolljaimnak, hogy nevetségesnek találom a fikázódó kommenteket, és beengedem őket moderálás nélkül,ez eddig is így volt, és a jövőben sem fog változni. Sőt még válaszolni is fogok, mert megtehetem.

Mindenkinek van hobbija, nekem is van. Szeretek főzni, sportolni is. És amikor bemegyek a konditerembe, én is látok embereket, akik nem tökéletesen kivitelezik a gyakorlatokat, mégsem megyek oda és mondom meg, mekkora balfék vagy öregem, a semmire dolgozol, úristen, hogy merészelsz létezni egyáltalán, hogy nem szégyelled magad?! Ehelyett szóba elegyedek az illetővel, és esetleg elmondom neki, hogyan lehetne még hatékonyabb, úgymond motiválom - mert minden normális, segítőszándékú ember ezt teszi. És aki ötleteket, vagy inspirációt ad nekem, annak köszönöm, és tegye meg továbbra is. Én mindig igyekszem kellő öniróniával írni, és képes vagyok könnyesre röhögni magamat a saját elcseszett momentumaimon, és ezért vagyok az, aki vagyok.

Viszont aki zsúrpicsának nevez, az anyagi helyzetemre tesz utalásokat (amiről fogalma sincs), vagy azt mondja 40 évesen tanultam meg főzni, azt fel kell világosítsam: 28 múltam, kurva sokat dolgozom és soha nem lehet megtanulni főzni, mert mindig lesznek olyan dolgok, amik hiányoznak a repertoárból, ezért kell folyamatosan tanulni, ezért hiszek a lifelong learningben. Van egy kedves taiwani ismerősöm, akit Londonban ismertünk meg Gáborral, és kaptam tőle egy óriási zsák fűszert és alapanyagot, és fogalmam sincs, hogy mit fogok vele kezdeni, de izgatottan várom - meg a tanulságot is belőle. És akkor mi van, ha valaki csak 40 évesen kezd el főzni? Szerintem rohadt jól teszi, és csinálja is, mert lesz aki meleg szívvel és mosollyal, pozitívan fogja viszonozni az ebből adódó gesztust. És az már megérte. Nekem is megéri minden alkalommal, amikor főzhetek azoknak, akiket szeretek. És akinek nem tetszik, ne olvassa, ne nézegesse, ignorálja! Van még pár blog, ahol lehet kommentelni :)

Még valami: továbbra is közzé fogom tenni a kis főzőcskéimet,aki szerint nem elég színvonalas, annak javaslok mást olvasgatni.

És végezetül: Boldog Karácsonyt Drága Trollok és kommentekben gazdag Új Esztendőt kíván:

Szöszi, a zsúrpicsa, akinek csak pecsenyemáj való :)

A libamáj

Íme az egyik kedvenc ételem. Igaz eddig mindig éttermekben kértem ki, nem volt humorom kísérletezni, mert ha az ember dárga alapanyaggal dolgozik, mindig benne van a para, mi van ha elrontom? Akkor dobhatom ki, feleslegesen költöttem el egy valag pénzt és bla-bla-bla. De ha sosem próbálom ki, akkor mindig annyi pénzt fogok otthagyni az ominózus éttermekben egy-egy alkalommal, mint amennyi ráfordítással elkápráztathatom az egész családomat, szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok által vezérelve - megvásárlásra került a 60 dkg-s libamáj, nem máshol, mint a Fővám téri csarnokban. (Viszonyításképpen az ára kábé 7000Ft/kg)

Igen, szerintem is vicces az outfitje, de igazán szép darab.

Hozzávalók:

- 1 l tej

-60 dkg libamáj

-70-80 dkg libaháj

-egy közepes fej fokhagyma

-1 vöröshagyma

-1 lilahagyma

-só

-pirospaprika

A nagy okosok azt mondják, legyen pont annyi libaháj, mint libamáj, én ezzel azért nem értek egyet, mert ha marad még zsír, miután elfogyott a libamáj, akkor egy üvegcsébe téve a legfinomabb zsíroskenyérrel kompatibilis libamáj aromájú zsírt tudunk felhalmozni, ami hagymával maga a mennyország! (és a hűtőben időtlen időkig eláll...)

A libamájunkat áztassuk be 2-3 órára egy liter tejbe, kivonja belőle a vért - majd ha kiszedtük, töröljük szárazra.

Szóval fogjunk egy mélyebb edényt, rakjuk fel benne a felkockázott libahájat közepes erősségűre állított főzőlapon, cirka 15 perc alatt fel fog olvadni.

Ami benne marad, az életed első libatepertője, sóval szintén fincsi borkorcsolya, de egyenlőre csak szedjük ki őket a folyékony halmazállapotú zsírból és tegyük félre.

Na és most jön az izgi rész, fogjuk meg a letörölgetett májat és egy határozott mozdulattal dobjuk be a serpenyőbe, és marha gyorsan lépjünk hátra, mert nagyon fröcsögni és köpködni fog. Ha nagyon pöfékel, vegyünk elő egy fedőt.

Vele együtt dobjunk be a serpenyőbe egy felnegyedelt vörös-és lila hagymát, valamint a megpucolt fokhagymagerezdeket. Mautner Zsófi családi receptje szerint mindkét oldal sütési ideje 7 perc, nálam 6 perc elég volt, szerintem tűzhelyfüggő, érezni fogjátok. (*M.ZS: Chili és Vanília szakácskönyv) 6 perc elteltével, határozott mozdulattal alányúlunk májunknak és megfordítjuk. Még 6 perc és készen is van. Közben egy jénai edény aljára sót és piros paprikát szórunk.

Majd ide emeljük ki a kívülről piros libamájat. (Ne ijedjetek meg, belül nem piros, hanem világos színű ahogy kell - szóval nem égett szénné meg ilyenek) Amúgy szerintem első blikkre úgy néz ki, mint egy dohányos tüdő, erre csak azt mondanám: "Chocito, ronda és finom:)"

A zsírt, amiben kisült, átszűrjük.

Majd köréöntjük a májnak. Beledobhatjuk a hagymadarabkákat és a töpörtyűt is a zsírba, ártani tutira nem fog :)

Majd berakjuk alkotásunkat a hűtőbe, másnapra megszilárdul a zsír, és kicsit Hannibál feelinggel fogunk örömködni a látványban, és még valami: rohadt gyorsan el fog fogyni :) 

És mindennel együtt (+kalács&hagymalekvár)

A kalács

Na én a jó libamájas fogáshoz a házi kalácsot nem vagyok képes nélkülözni, szóval azt is csináltam, méghozzá teljes kiörlésűt, mert figyeljünk oda, amennyire lehet. Ahhoz képest, hogy korábban mennyire komplikáltnak képzeltem el egy fonott kalács elkészítését, nem volt bonyolult, sőt kisujjas sztori volt.

Hozzávalók:

- 60 dkg teljes kiörlésű liszt

- 7-8 dkg margarin

- 4 dkg friss élesztő

- 1 kk só

- 1 kk xilit

- 4dl tej

- 2 tojássárgája

A tetejére: 2 tojássárgája és 2 ek tej + kevés margarina  tepsi kikenéséhez, minimál liszt a nyújtáshoz

4-5 evőkanálnyi liszttel összemorzsolgatjuk a lapokra vágott margarint, majd hozzáadjuk az élesztőt, a sót és a cukrot.

A tejet langyosra melegítjük, hozzáöntjük, majd jöhet hozzá a maradék liszt, na meg a  tojássárgák.

Kicsit nyúlós tésztát fogunk kapni, csak ne essen szét és ragadjon mindenhová, akkor már örülhetünk. Naszóval, ha ezt az állapotot elértük, fedjünk le egy edénybe a tésztát, és hagyjuk chillezni úgy 45 percre.

Na ezt követően a meglisztezett gyúródeszkán háromfelé vesszük a tésztát és hengereket formálunk belőle a fonáshoz, majd mintha csak a hajunkat fonnánk, befonjuk.

Egy tepsit kikenünk margarinnal, majd óvatosan belefektetjük a befonott kalácsot.

Ekkora lett a pihi alatt:

Még 25 percre félretesszük kicsit kelni, közben bedurrantjuk a sütőt 180 fokra légkeverésen, megkenjük az időközben óriási kalácsunk tetejét a tejjel összekevert tojássárgájával, majd kikapjuk 20 perc után, még egyszer megkenjük és még további 10 percet sütjük.

Utána kivesszük, iszunk egy pohár bort, és örülünk, hogy milyen ügyes kislányok vagyunk, a kalácsot viszont hagyjuk kihűlni, még ha nehéz is nem egyből nekiesni! :)

 A hagymalekvár

5 fej lilahagyma

3 fej vöröshagyma

1 csokor kakukkfű

2 dl száraz vörösbor

kevés vaj

6 ek méz

kevés olívaolaj

4 ek balzsamecet

só

frissen őrölt bors

Felvágjuk a hagymákat vékonyabb karikákra, majd egy közepes méretű lábasban rakjunk fel 5-6 ek olívaolajat melegedni, majd dobjuk bele őket kicsit izzadni.

Nyugodtan küldjük közepes fokozaton, hamar össze fog esni,

Majd mehet rá a só, és a frissen őrölt fekte bors, utóbbival ne spóroljunk, sőt, kapjon rendesen.

Majd jöhet bele a bor s a balzsamecet is.

Hagyjuk egy negyed órát így főni, ha elfő a leve és kezd sűrűsödni, hozzáadhatjuk a mézet is, még 10 perc és kész is a remekmű, én a végén dobtam hozzá még a friss kakukkfüvet. Bocsássatok meg, külön nem fotóztam le, de a libamájas kalácsdarabokon és a fazékben láthatjátok, mi sült ki belőle. Nálunk függőség:)

Mindenkinek jó étvágyat! Puszik:)

Azt, hogy mennyire vagyok elfoglalt mostanában az mutatja, hogy ezt a posztot Márton nap környékén kezdtem el íri és ma december elseje van :)

Márton nap, november, december, közeleg a karácsony, konkrétan már a csapon is liba fojna ki, meg a kacsa, meg a többiek, ha kiférnének. Na de vissza a libához... Eme pompás állat testrészeit igazán ajánlatos felhasználni, gondolok itt a futóművekre, májra, mellre...akkor, ha valami pompás lakomát szeretnénk az asztalra varázsolni. Egyetlen hátránya, hogy nem tartozik a legolcsóbb húsok közé, viszont néha mindenkinek jár a kényeztetés, meg a változatosság, szóval ne tétlenkedjetek, vegyétek és egyétek! :)

Én ezúttal a libacomb elkészítéséről fogok regélni, mindkét recept hasonló és abszolút tarolós sikersztori volt, érdemes kipróbálni. Én idén a Lidl-ben szereztem be az enyémeket, de ahol még szuper húsokat lehet venni, az a Fővám téri csarnok, a libamájat például ott cserkésztem be, de az már egy másik történet.

 Hozzávalók:

-libazsír/kacsazsír - dobhatunk mellé 1-2 libamellet is, ha nagyon nem bírunk magunkkal :) (max 2 tepsibe férünk be...)

- 4-6 libacomb

- 5-6 sárgarépa

- 3-4 fehérrépa

- 3 zellerszár 

- só, bors, majoránna

- fél üveg fehérbor

- néhány kakukkfű ágacska

- néhány rozmaring ágacska

- aszalt gyümölcs - pl szilva - opcionális

A tepsit megkenjük 3-4 ek zsírral a sütés előtt. Ide jöhet a felkarikázott sárgarépa, fehérrépa, zellerszár, esetleg aszalt gyümölcs. A combokat átmossuk, majd sóval, borssal és majorannával megszórjuk. Majd ráhelyezzük a combokat, jöhet rájuk a rozmaring és a kakukkfű. Majd öntsük nyakon fél üveg jóféle fehérborral fedjük le alufóliával, 60 perc 200 fokon légkeverésen, ellenőrizzük, majd ha még nem puhul a hús, menjen még vissza fél órára lefedve, utána leszedni az alufóliát és 220-on pirítsuk még a húst 15-20 percig.

Opcionális Köretek:

 burgonyapüré és/vagy részeges káposzta

A káposzta receptjét itt találjátok: http://fruzsifoz.blog.hu/2015/01/06/sult_sertescomb_reszeges_kaposztaval 

Abban reménykedem, hogy mindenki tud burgonyapürét készíteni, de ha mégsem:

- fél kg burgonya

- 2 dl tejszín

- só, frissen őrölt bors (még mehet bele egy kis szerecsendió, ha valaki dzsanázza)

Ha szeretnénk igazán krémesre, dolgozzuk össze botmixerrel. Amúgy meg előkaphatjuk a krumplinyomót is, kis bicepsz-tricepsz edzés :)

Jó étvágyat!

Szeretném kiemelni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az eredeti carbonara spagettiben nincs tejszín, de van benne tojás és a többi....még mielőtt valaki megkérdezné, ki ez a kontár, aki itt mindennemű szakértelem nélkül blogolgat - nem erről van szó, hanem arról, hogy Gábor és én jobban szeretjük tejszínnel és ennyi. 

Eme fogás legfőbb előnye a gyorsaság, kábé fél óra alatt ízletes vacsorát pakolhatunk az asztalra, ha szénhidrátcsökkentett norbis tésztával, vagy durummal csináljuk, akkor még a vonalainkra is figyeltünk, hát nem csodás? :)

Hozzávalók:

- spagetti tészta (durum vagy update, vagy ami van otthon) - mennyiség: ki amennyivel szereti, én kb 300g-t használtam

-  vaj (kisebb kocka)

- 5 dl tejszín

- 1.5 dl száraz fehérbor (Bolyki borult bele)

- nagy csokor petrezselyem

-  10-15 dkg parmezán sajt

- 20 dkg füstös szalonna

- 2 csomag fekete erdei sonka

- 8 gerezd fokhagyma

- kevés só, fekete bors

A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, amihez adunk 1 evőkanál olívaolajat is.

Közben kevés vajon elkezdjük lepirítani a kockára vágott szalonnát, ha megpirult, jöhet hozzá az apróra tépkedett fekete erdei sonka és a fokhagyma, amikor kicsit fonnyadt a husi és a fokhagyma jellegzetes illata is átjárja pórusainkat, hozzáadjuk a sajt 1/3-át.

Megvárjuk, míg hozzáolvad a többiekhez, majd jöhet rá a tejszín és a fehérbor, alacsonyabb fokozatra vesszük a tűzhelyet, és hagyjuk, hogy rotyogva besűrűsödjön a mártás. Közben természetesen, sózunk, borsozunk.

Ha már kezd sűrűsödni, jöhet bele a maradék sajt és friss petrezselyem. Lehúzzuk a tűzről az edényt, és szépen hozzáadjuk a spagettit, pontosítok én hozzákeverem, valaki a szószt szereti a szűz tésztára pakolni, ízlések és pofonok!

Ha már kinyitottuk azt az üveg bort, igyuk meg a maradékot! Puszi & Pacsi!

Amikor 4 órakor még az irodában ülsz, és elkezd sötétedni, az azért fájdalmas, na de amikor 5 körül a kocsid felé sétálsz és sötét van, az gyilkos. Korgó gyomorral hazabumlizol a dugóban, és azon kattogsz a forgalom miatti anyázás mellett, vajon mit tegyél az asztalra vacsira, ami finom, különleges és laktat, nem mellesleg másnap még csomagolhatsz és vihetsz belőle a dolgozóba is. 

Egy időben mellőztem az oldalast és hasonló húsokat a konyhából teljes mértékben, mert ugye a koleszterin, meg tocsog a zsírban meg blablabla. De ugye akkor még nem zengett mindenhol az, hogy zsírral főzni 10x egészségesebb, mint olajjal, na de hogy még a diétába is beilleszthető, ez már tényleg hihetetlen, pedig igaz! Szóval úgy bevágtam az oldalast a kis bevásárló kosaramba, mint a huzat, Gábor nagy örömére :) Na de lássuk, hogy készítettem el.

Hozzávalók:

A húshoz:

-1-1.5 kg oldalas ( ne feledjük, hogy rendesen összeesik sütés közben, szóval a méret ne tévesszen meg senkit.)

- só, bors, kakukkfű (utóbbiból jó, ha van friss ágacskánk, mert úgy még tutibb, bár most nekem se volt, szóv al tökéletes a szárított is)

- 2 fej fokhagyma (igen, tudom, hogy baromi soknak hangzik, de az oldalas legalább úgy szereti a fokhagymát, mint ahogy én imádom írásba önteni a receptjeimet:) )

- sertés/kacsazsír a sütéshez

A körethez:

- fél kiló sárgarépa

- fél kiló krumpli

- 4-5 gerezd fokhagyma

- 3-4 cm-es gyömbérdarabka lereszelve

- 3-4 ek barbecue szósz

- 1 dl tejszín

-só, bors, kevés római kömény

- bébispenót

A húsokat elvágjuk a csontok mentén, tetszőleges méretet választva. Majd besózzuk, beborsozzuk, ne spóroljunk a fűszerezésnél. A két fej fokhagymát összezúzzuk, kevés olajat adunk hozzá, majd egy a húsok mindkét oldalát jól megkenjük a fokhagymás masszával. Majd jöhet a kakukkfű.

160 fokos sütő, 60-90 perc, csekkolgassuk. Először alufóliával lefedve tegyük be, majd egy órát követően vegyük le a fóliát, és pirítsuk meg a tetejét.

A sárgarépákat meglocsolom egy kis olívaolajjal, rájuk dobom a 4-5 gerezd fokhagymát. Fél óra alatt készre sütöm, majd pürésítem, jöhet hozzá a gyömbér, a barbecue és a fűszerek. A krumplikat megfőzöm, botmixerrel itt is pürésítek, hozzáadom a tejszínt és kevés sót. 

Tálalásnál rittyentsünk egy kis "Picasso-t" a tányérunkra, azaz szépen vegyítsük egyenlő arányban a répa illetve a burgonyapürét. A hús mellé még adhatunk egy kis bébi spenótot is. Tuti siker, és az illatok, azt hiszem, önmgaukért beszélnek:)

Amikor hazaérsz a "nagy generál" szépítésből, arra, hogy a pasid a nappaliban újonnan felhúzott gipszkartonfalat gletteli ezerrel, minden tiszta por és gipsz - aminek a megfelelő arányban való bekeverésében később te is részt veszel - sokkoló, pláne ha azt tervezted, hogy behuppantok a nappaliban a kanapéra, összebújtok és néztek valami jó kis sorozatot a batár nagy új tévén. Ehhez képest próbálod kitalálni, hova ülhetsz le, ahol nem leszel koszos, és megvan még a relax élmény is, amit olyan gondosan megterveztél...felejtsd el!

Végül lehuppantam a kanapé le nem fóliázott sarkába egy könyvvel, mivel csak egy spakli állt rendelkezésre a geletteléshez, így nem tudtam segédkezni.(tudjátok az az izé, amivel a trutyit felkenik a szakik a falra és elegyengetik...) De kábé fél óra olvasgatás után feleslegesnek éreztem magam, és megmozdult bennem valami, hogy én nem fogok itt tétlenül fetrengeni, míg Gábor alkot, ekkor jutott eszembe, hogy Anyósom előtte héten hozott nekünk fügét, és ott figyel a hűtőben, beteljesülésre várva. Na, nekem se kellett több...aktiváltam magam és bedurrantottam a sütőt. A jó munkás pasik amúgyis szeretik a nasit, nem? :)

Hozzávalók:

- 2cs leveles tészta (nekem volt a fagyóban elfekvőben, sosem árt.)

- 10-15 db füge

- másfél tábla fehércsoki

- 150g xilit/cukor

- 1 dl tejszín + 1 dl tej

Szóval, a leveles tésztát gyorsan kiolvasztjuk. Majd kinyújtjuk piteforma méretére, kicsit nagyobbra. ( a túlnyúló részeket szépen behajtogatjuk a piteformába)

A fügéket félbevágjuk, a csokit összetörjük pici darabokra. Szerintem a füge egy baromi jó kis gyümölcs, édes és igazán különleges íze van, szóval tökre örülök, hogy Gáborék kertjében van egy jó kis bokor, ami mindig jól terem, így mindig van egy két fügés kaja a szezonban, egy szónak is 100 a vége, érdemes kísérletezni vele.

Fogunk egy kisebb lábast, beledobjuk a  cukrot/xilittet és megvárjuk, amíg karamellizálódik, amikor barnás, folyós már, jöhet bele a tej és a tejszín.

Igen furcsaságok normálisak, minthogy ki akar futni a cucc a lábasból, te tajtékozol és csodálkozol, de a végén egy szép, selymes finoman sűrű tejkaramellát kapsz, no para :) Lényeg, mindig kevergesd, kábé negyed óra alatt megleszel. Utána hagyd hűlni egy 10 percet. Majd a tésztával kibéleljük a piteformát, az alját megszórjuk a fehércsoki törmelékkel, jöhet bele a tejkaramella és a félbevágott fügék.

Majd mehet be az alkotás a sütőbe kábé egy fél órára 180 fokon. 

Eredmény? Szépen kiglettelt fal, vigyorgó pasi, elégedett én :) Jó étvágyat!

Elérkeztünk az évnek abba a szakaszába, amikor minden feldobja az embert, ami színes. Mivel az utóbbi hetekben elég sok stressz ért, színterápiával próbáltam gyógyítani a lelkem tegnap a tűzhely mellett, na meg egy kis Captain Morgennel...így úgy döntöttem, bedobálok mindenféle cuccokat a wokba, és valami majd kisül belőle. Egy paella szerű képződmény születéséről tudok beszámolni, ami nekem és Gábornak is maximális mértékben elnyerte a teszését, kiadós lett és még az általunk újabban preferált healthy lifestyle témakörét is kimeríti. Amúgy minden nemzetnek megvan a maga paellája, rizses húsa, ki aminek nevezi...

Hozzávalók:

- egy fél rama margarin/kókuszzsír

- 1 kg csirkemell

- 2 fej lilahagyma 

- 8 gerezd fokhagyma

- egy 2.5 cm-es gyömbérdarabka lereszelve

- 2 sárgarépa

- 15 dkg szalonna

- 3 színű kaliforniai paprika (mindegyikből egy fél kell)

- 5-6 paradicsom

- egy kisebb kukoricakonzerv

- egy lime leve

- néhány zöld és fekete olívabogyó 

- só,őrölt feketebors, fehérbors, őrölt korainder, római kömény, chili, kevés sáfrány

- egy tasak jázmin rizs 

Az elkészítés szintén nem agysebészet. A hozzávalókat felaprítjuk, kivéve  a gyömbért, a sárgarépát és a fokhagymát - őket reszeljük. Kezdésként megolvasztjuk a kókuszzsírt vagy rama margarint egy wokban, majd hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát és a lereszelt gyömbért.

Ha felszállnak a jellegzetes illatok, jöhet hozzá a lilahagyma és a szalonna.

Amikor a szalonna lepirult, és a hagyma is kellőképpen megizzadt, hozzáadjuk az apró kockákra felvágott húst. Elkezdjük a fűszerezést. (1.kör)

Ha a hús kifehéredett, jöhet hozzá a lereszelt sárgarépa, és a három színű kaliforniai paprika.

Megkeverjük és hagyjuk kicsit párolódni a dolgokat. Ha a hús kezd puhulni, jöhet hozzá a felaprított paradicsom.

Így főzzük egy negyed órát. Majd jöhet a kukorica és az olívabogyók. És még egy kör fűszerezés.

Végezetül a megfőtt rizst hozzákeverjük, a tetejére tépkedhetünk egy kis friss bazsalikomot.

Mindenkinek jó étvágyat a színes ebédhez/vacsorához :)