A lencse megint egy olyan kaja, amit 28 évig mellőztem, mert kiskoromban ránéztem és közöltem, hogy nem szeretem. Aztán ez idén megváltozott, azaz pont Szilveszter napján, amikor a buliba indulás előtt összedobtam egy jó nagy adag lencsesalátát, mert kellett valami egészséges köret a malacsülthöz, és mert izgatott a lencse elkészítése. Na jó, meg mert Gábor szereti, és elvileg Január elsején amúgy is lencsét kell enni, ha bőséget szeretnénk az adott évben, szóval visszakanyarodva milliónyi receptet áttanulmányoztam, meg persze elkészítési módot, mire legyártottam ezt a verziót, ami a Barátaink, Gábor és szerény véleményem szerint is nagyon finom. Szóval a konklúzió? Hogy nem csak január elsejére fog ez az étel innentől elkészülni, hanem mondjuk minden hónap elsejére, vagy amikor kedvünk szottyan hozzá :) Szóval ajánlom minden "lencslávörnek", egészségtudatosan élőknek, Anett barátnémnak, aki benyújtotta az igényét a receptre, és mindenkinek, mert egyszerű, gyorsan megvan, kiadós, és még az is meg fogja enni, aki korábban fintorgott a lencse szó hallatán.

Hozzávalók: (egy nagyobb adaghoz, ebből sokan jól laktunk:) nyugodtan felezzétek a hozzávalókat, ha kisebb mennyiséget akartok gyártani)

- 1 fej vöröshagyma + 4 gerezd fokhagyma a főzővízhez

- 50 dkg lencse 

- 2 tk őrölt babérlevél + 1 tk a már kész salihoz

- 5 gerezd fokhagyma

- 1 nagy gerezd lilahagyma

- 4 ek fehérborecet

- 4.5-5 ek méz

-1-2 ek dijoni mustár/ magos mustár

- só, őrölt bors

- 3 x fél trikolor kalifornai paprika (sárga,piros, zöld)

- 2 nagy mozzarella apróbb darabokra vágva

- egy csokor petrezselyem

A lencse abszolút tápláló és jól emészthető, nem beszélve a magas fehérjetartalmáról. (25-28%) Jobban járunk vele, mint a babbal vagy a borsóval, ugyanis kevésbé puffaszt. Szénhidrát is van benne jócskán, de mivel lassan szívódik fel, beleilleszthető bármilyen étrendbe. 

Először is: a lencsét elég fél órára beáztatni - szerintem.

És ha utána még 25 percet főzzük magas fokozaton, gyönyörűen meg fog puhulni. (Ha puhulási problémák adódnának, tegyünk egy késhegynyi szódabikarbónát a vízhez.) Én már forrásban lévő vízhez adtam hozzá egy egész fej vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát, 2 teáskanálnyi őrölt babérlevelet, és a lencsét.

Miután megfőtt, leöntöttem a lencséről a vizet, és egy tálba halmoztam. 

Közben egy tálban elkészítettem a salátaöntetet, egy-két evőkanál dijoni mustárt összekevertem az ecettel valamint a mézzel, majd az öntetet ráborítottam a lencsére és jól összekevertem.

(Itt fontos kóstolni, ha nem passzol az íz, például valakinek túl édes, vagy túl fanyar, akkor ecettel, mustárral és mézzel továbbra is játszhatunk.) Majd sóztam, és sok-sok fekete borsot adtam hozzá a lencséhez. Utána hozzáadtam 5 gerezd fokhagymát összezúzva, az összevágott lila hagymát, valamint az apróra vágott kaliforniai paprikát és a mozzarellát.

A végén még egy teáskanálnyi őrölt babérlevéllel spékeltem meg az alkotást. Én a végén még apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg a salit.

Szerintem magában is nagyon finom, de sültekhez, vagy bármilyen más húsételhez is kiválóan passzol, hidegen az igazi.