Tudom, hogy ez egy gasztroblog, de ezúttal bátorkodom egy egész bejegyzést szentelni azoknak, akik fikázódó megjegyzéseikkel az internet vaskos védőpajzsa mögül illetik negatív és gusztustalan jelzőkkel a bloggereket, többek között engem is. (Még mielőtt ebbe is belekötne valaki, lehet kommentelni, meg lehet fogalmazni negatív véleményt is, ízlésesen, intelligens formában - éljen a szólásszabadság.)

A különbség csak annyi, hogy mi legalább alkotunk valami maradandót, amihez sokan az arcunkat is adjuk, beletesszük kicsit a szívünket és a lelkünket is - talán mert szeretjük ezt csinálni, talán mert vannak, akiknek ötletet adhatunk, vagy mert sok barátunk így követi a hóbortjainkat, tök mindegy, nem is ez a lényeg.

Szeretném elmondani a trolljaimnak, hogy nevetségesnek találom a fikázódó kommenteket, és beengedem őket moderálás nélkül,ez eddig is így volt, és a jövőben sem fog változni. Sőt még válaszolni is fogok, mert megtehetem.

Mindenkinek van hobbija, nekem is van. Szeretek főzni, sportolni is. És amikor bemegyek a konditerembe, én is látok embereket, akik nem tökéletesen kivitelezik a gyakorlatokat, mégsem megyek oda és mondom meg, mekkora balfék vagy öregem, a semmire dolgozol, úristen, hogy merészelsz létezni egyáltalán, hogy nem szégyelled magad?! Ehelyett szóba elegyedek az illetővel, és esetleg elmondom neki, hogyan lehetne még hatékonyabb, úgymond motiválom - mert minden normális, segítőszándékú ember ezt teszi. És aki ötleteket, vagy inspirációt ad nekem, annak köszönöm, és tegye meg továbbra is. Én mindig igyekszem kellő öniróniával írni, és képes vagyok könnyesre röhögni magamat a saját elcseszett momentumaimon, és ezért vagyok az, aki vagyok.

Viszont aki zsúrpicsának nevez, az anyagi helyzetemre tesz utalásokat (amiről fogalma sincs), vagy azt mondja 40 évesen tanultam meg főzni, azt fel kell világosítsam: 28 múltam, kurva sokat dolgozom és soha nem lehet megtanulni főzni, mert mindig lesznek olyan dolgok, amik hiányoznak a repertoárból, ezért kell folyamatosan tanulni, ezért hiszek a lifelong learningben. Van egy kedves taiwani ismerősöm, akit Londonban ismertünk meg Gáborral, és kaptam tőle egy óriási zsák fűszert és alapanyagot, és fogalmam sincs, hogy mit fogok vele kezdeni, de izgatottan várom - meg a tanulságot is belőle. És akkor mi van, ha valaki csak 40 évesen kezd el főzni? Szerintem rohadt jól teszi, és csinálja is, mert lesz aki meleg szívvel és mosollyal, pozitívan fogja viszonozni az ebből adódó gesztust. És az már megérte. Nekem is megéri minden alkalommal, amikor főzhetek azoknak, akiket szeretek. És akinek nem tetszik, ne olvassa, ne nézegesse, ignorálja! Van még pár blog, ahol lehet kommentelni :)

Még valami: továbbra is közzé fogom tenni a kis főzőcskéimet,aki szerint nem elég színvonalas, annak javaslok mást olvasgatni.

És végezetül: Boldog Karácsonyt Drága Trollok és kommentekben gazdag Új Esztendőt kíván:

Szöszi, a zsúrpicsa, akinek csak pecsenyemáj való :)