A Globalista Konyha által rendezett gasztronómiai eseményekről már sokat hallottam az ismertségi körömben, így amikor tudomásomra jutott, hogy a következő event november 5-6-ára esik, a tettek mezejére léptünk Gáborral, és foglaltunk. (FYKI - november 6. a születésnapom) És nem csalódtunk, de erről majd később...

A helyszín a Terminál Étterem volt, amire lazán mondhatjuk, hogy a belváros egyik üde, megújult színfoltja. A design magáért beszél, a személyzet professzionalizmusa és kedvessége pedig szinte lehengerel.

Érkezésünk előtt még sétálgattunk a Deákon, majd 18.45 körül beviharzottunk, máris nagyon kedvesen fogadott minket Balázsy Panna a Globalista Konyha színeiben, majd elfoglaltuk helyünket a rendkívül fenszi módon megterített asztalunknál, ahonnan kiváló rálátás nyílt a látványkonyhában tevékenykedő földrészeket átívelő konyhai zsenire, és a backup team összehangolt munkájára.

Szépen a népek is elkezdtek szállingózni, és pikk pakk életre kelt az étterem, mindenhonnan jókedvű beszélgetés, és zsongás érződött, bizonyára mindenki kíváncsian várta a folytatást.

Még mielőtt rátérnék a menüre, ki is főzött nekünk?

A hölgy Anna Hansen, a londoni The Modern Pantry tulajdonosa, akit szülei eredetileg nem szakácsnak szántak, sőt mindenáron le akarták erről a hivatásról beszélni, ő tanulmányai befejeztével mégis egzotikus országokba indult, hogy felvértezze magát az ottani konyha minden apró csínjával bínjával, így történt, hogy mosogatóból cukrász, és cukrászból pedig elismert és kiváló séffé avanzsált, számos díj tulajdonosaként pedig aktívan ténykedik jelenleg is, sikert-sikerre, ízt-ízre halmozva. Szóval őrülten kíváncsian és nagy elvárásokkal olvasgattuk a menükártyát, ami szintén izgalmasnak bizonyult.

A Menü:

• Szarvasgombás edamame szójabab, citromos sült édeskömény, kecskesajt, ropogós rétestészta (Bor: Aspirato 2013)

Amikor az előétel megérkezett, nehezen lehetett eldönteni, hogy ez az "appetizerként" funkcionáló kis falatka, amit sok helyen adnak, vagy már az előétel, ezen komolyan elgondolkodtunk. Persze megkóstolva eloszlottak a kétségeink, és tudatosult bennünk: az ízorgia kezdetét vette. A harmónia nagyon ott volt a szeren, a borral együtt pedig perfekt.

• Articsóka szív rózsavízben pácolt mustármaggal, gránátalmával sült szőlővel és olívás krutonnal (Bor: Hollóvár Hárslevelű 2011)

Kicsit félve fogtam neki ennek a fogásnak, mert az articsóka eddig nem volt a szívem csücske, lehet azért, mert meglehetősen kevésszer találkoztam vele. Ez a mediterrán növény a francia és olasz éttermek kedvelt hozzávalója, és állítólag afrodiziákum is..ez elgondolkodtató hölgyeim és uraim... :) Visszakanyarodva, egy nagyon érdekes és különleges fogással szembesültem, még tudtam volna enni belőle. Meg is állapítottam, hogy a jövőben elkezdek majd kísérletezni eme növénnyel is, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

• Branzino Szingapúri szósszal, savanyú uborka, gomba, krupuk ropogós rákszirom, ajovan, thai bazsalikom, újhagyma és koriander (Bor: Szecskő Tamás: Pinot Gris 2012)

Gáborral összenéztünk a tányér felett, és szavak nélkül is megértettük egymás: zseniális. Itt már komolyan elgondolkodtam, hogyan lehetne meggyőzni Anna Hansen-t, hogy nyisson már Pesten is egy éttermet, mert gyakori vendége lennék, arra mérget vehet. 

• Pedro Ximenez sherryben és fekete kardamommal pácolt szarvas, füstölt sárgarépa püré, kellevél, szeder (Bor: Wassmann Pincészet: Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2011)

A szarvas egy örömteli meglepetés volt az étlapon, a sherryben pácolás alaphangon izgalmas kombináció, de a kardamom sem piskóta, és nem teljesített a fogás sem az elvártak alatt. A legdurvábban pozitív meglepetés mégis a füstölt sárgarépa püré volt - ennek nagyon kéne a receptje (b opció kikísérletezek egy sajátot), nem vagyok egy nagy sárgarépa fan, de ez...10/10 volt, az elmaradhatatlan vörös gyümölcs szerepét pedig a zamatos szederrel nagyon is kimaxolta. A testes vörösborral mennyeire sikerült, nagyon eltalált stáció volt.

• Medvecukros, szezámmag krémes panna cotta, szilva befőtt, kandírozott magvak (Bor: Karner Gábor: Tavaszföld 2008)

Számomra ez volt az este csalódása. Két okból: ezek pedig a medvecukor és a szilva befőtt. Nem a kedvenceim, sőt a medvecukrot abszolút nem lájkolom, viszont nekem az egész olyan volt, mintha egy pikáns panna cotta állagú negrót eszegetnék. De ízlések és pofonok, Gábor például odáig volt érte, hiába, ezért vagyunk mások, nem?

Külön kiemelném a proaktív Sommeliert, aki a mi asztalunknál pörgött, lelkesen töltött után minden üres poharat, és mindemelett igazán kedves, figyelmes és informatív volt, ez egy külön piros pont. (másnap elszürkült a pont pirosas jellege, mert az elfogyasztott bor mennyiségének köszönhetően megcsappantak az algoflex készleteim.)

Összességében lássuk a konklúziót:

Anna Hansen nem hiába van benne a világ 100 legígéretesebb séfjében, tényleg a fúziós konyha zsenije, ha ismét Londonban járok, a modern spájzban 100%, hogy elköltök egy vacsit. 

A Terminál ezúttal is szuper helyszín volt, a Globalista Konyha csapata pedig megint maradandót alkotott. Köszönet érte!

Az én pontszámom erre az estére: 10/10