A Globalista Konyha által rendezett gasztronómiai eseményekről már sokat hallottam az ismertségi körömben, így amikor tudomásomra jutott, hogy a következő event november 5-6-ára esik, a tettek mezejére léptünk Gáborral, és foglaltunk. (FYKI - november 6. a születésnapom) És nem csalódtunk, de erről majd később...

A helyszín a Terminál Étterem volt, amire lazán mondhatjuk, hogy a belváros egyik üde, megújult színfoltja. A design magáért beszél, a személyzet professzionalizmusa és kedvessége pedig szinte lehengerel.

Érkezésünk előtt még sétálgattunk a Deákon, majd 18.45 körül beviharzottunk, máris nagyon kedvesen fogadott minket Balázsy Panna a Globalista Konyha színeiben, majd elfoglaltuk helyünket a rendkívül fenszi módon megterített asztalunknál, ahonnan kiváló rálátás nyílt a látványkonyhában tevékenykedő földrészeket átívelő konyhai zsenire, és a backup team összehangolt munkájára.

Szépen a népek is elkezdtek szállingózni, és pikk pakk életre kelt az étterem, mindenhonnan jókedvű beszélgetés, és zsongás érződött, bizonyára mindenki kíváncsian várta a folytatást.

Még mielőtt rátérnék a menüre, ki is főzött nekünk?

A hölgy Anna Hansen, a londoni The Modern Pantry tulajdonosa, akit szülei eredetileg nem szakácsnak szántak, sőt mindenáron le akarták erről a hivatásról beszélni, ő tanulmányai befejeztével mégis egzotikus országokba indult, hogy felvértezze magát az ottani konyha minden apró csínjával bínjával, így történt, hogy mosogatóból cukrász, és cukrászból pedig elismert és kiváló séffé avanzsált, számos díj tulajdonosaként pedig aktívan ténykedik jelenleg is, sikert-sikerre, ízt-ízre halmozva. Szóval őrülten kíváncsian és nagy elvárásokkal olvasgattuk a menükártyát, ami szintén izgalmasnak bizonyult.

A Menü:

• Szarvasgombás edamame szójabab, citromos sült édeskömény, kecskesajt, ropogós rétestészta (Bor: Aspirato 2013)

Amikor az előétel megérkezett, nehezen lehetett eldönteni, hogy ez az "appetizerként" funkcionáló kis falatka, amit sok helyen adnak, vagy már az előétel, ezen komolyan elgondolkodtunk. Persze megkóstolva eloszlottak a kétségeink, és tudatosult bennünk: az ízorgia kezdetét vette. A harmónia nagyon ott volt a szeren, a borral együtt pedig perfekt.

• Articsóka szív rózsavízben pácolt mustármaggal, gránátalmával sült szőlővel és olívás krutonnal (Bor: Hollóvár Hárslevelű 2011)

Kicsit félve fogtam neki ennek a fogásnak, mert az articsóka eddig nem volt a szívem csücske, lehet azért, mert meglehetősen kevésszer találkoztam vele. Ez a mediterrán növény a francia és olasz éttermek kedvelt hozzávalója, és állítólag afrodiziákum is..ez elgondolkodtató hölgyeim és uraim... :) Visszakanyarodva, egy nagyon érdekes és különleges fogással szembesültem, még tudtam volna enni belőle. Meg is állapítottam, hogy a jövőben elkezdek majd kísérletezni eme növénnyel is, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

• Branzino Szingapúri szósszal, savanyú uborka, gomba, krupuk ropogós rákszirom, ajovan, thai bazsalikom, újhagyma és koriander (Bor: Szecskő Tamás: Pinot Gris 2012)

Gáborral összenéztünk a tányér felett, és szavak nélkül is megértettük egymás: zseniális. Itt már komolyan elgondolkodtam, hogyan lehetne meggyőzni Anna Hansen-t, hogy nyisson már Pesten is egy éttermet, mert gyakori vendége lennék, arra mérget vehet. 

• Pedro Ximenez sherryben és fekete kardamommal pácolt szarvas, füstölt sárgarépa püré, kellevél, szeder (Bor: Wassmann Pincészet: Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2011)

A szarvas egy örömteli meglepetés volt az étlapon, a sherryben pácolás alaphangon izgalmas kombináció, de a kardamom sem piskóta, és nem teljesített a fogás sem az elvártak alatt. A legdurvábban pozitív meglepetés mégis a füstölt sárgarépa püré volt - ennek nagyon kéne a receptje (b opció kikísérletezek egy sajátot), nem vagyok egy nagy sárgarépa fan, de ez...10/10 volt, az elmaradhatatlan vörös gyümölcs szerepét pedig a zamatos szederrel nagyon is kimaxolta. A testes vörösborral mennyeire sikerült, nagyon eltalált stáció volt.

• Medvecukros, szezámmag krémes panna cotta, szilva befőtt, kandírozott magvak (Bor: Karner Gábor: Tavaszföld 2008)

Számomra ez volt az este csalódása. Két okból: ezek pedig a medvecukor és a szilva befőtt. Nem a kedvenceim, sőt a medvecukrot abszolút nem lájkolom, viszont nekem az egész olyan volt, mintha egy pikáns panna cotta állagú negrót eszegetnék. De ízlések és pofonok, Gábor például odáig volt érte, hiába, ezért vagyunk mások, nem?

Külön kiemelném a proaktív Sommeliert, aki a mi asztalunknál pörgött, lelkesen töltött után minden üres poharat, és mindemelett igazán kedves, figyelmes és informatív volt, ez egy külön piros pont. (másnap elszürkült a pont pirosas jellege, mert az elfogyasztott bor mennyiségének köszönhetően megcsappantak az algoflex készleteim.)

Összességében lássuk a konklúziót:

Anna Hansen nem hiába van benne a világ 100 legígéretesebb séfjében, tényleg a fúziós konyha zsenije, ha ismét Londonban járok, a modern spájzban 100%, hogy elköltök egy vacsit. 

A Terminál ezúttal is szuper helyszín volt, a Globalista Konyha csapata pedig megint maradandót alkotott. Köszönet érte!

Az én pontszámom erre az estére: 10/10

Ha meglátok egy, vagy akár több sütőtököt, elkap a gépszíj, hogy venni kell. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert dunsztom sincs, egyszerűen vonz és kész. Na azt, amiből ez az étel készült, valahol Mátészalka és az M3-as autópálya felhajtó közt vettem november elsején az út szélén, Pest irányába, két jó kedélyű, szabolcsi nénitől.

Ez számomra jelentőséggel bírt, mert szeretett Nagymamám is anno Szabolcsban élt, és sok-sok sütőtökje volt. Éljen a keserédes nosztalgia...

Szerettem volna valami különleges, mégis kevésbé kalóriadús kaját az asztalra tenni, amit Gábor is szívesen elfogyaszt, és mérsékelten káros a női vonalakra. Így született meg az ötlet, szerintem jól sikerült és nem éppen hétköznapi konstrukció.

Hozzávalók: 

- 1 kisebb sütőtök

- 40-50 dkg lazac

- 30-40 dkg garnéla

(micsoda szerencse, hogy telepakoltuk a hűtőt a dubrovniki portyázásaink során, ó és még van ott, ahonnan ez jött...)

- 15-20 dkg gorgonzola sajt

- 5 dl tejszín

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 1 póréhagyma

- szarvasgomba paszta

- szarvasgombás olívaolaj

- só, bors

- egy fél citrom

- 3 dl fehérbor

- 10-15 kisebb koktélparadicsom

- 1 csomag madársaláta

- 2 ek dijoni mustár

A tököt megsütjük, as usual - viszont kockákra vágjuk és meghámozzuk (ezt a taskot delegáljuk pasinknak, mert kemény meló), megöntözzük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és nyakon öntjük szarvasgombás pasztával.

Mehet a sütőbe, 200 fok, 30-40 perc. Félidőben megszórjuk a vékonyra karikázott póréhagymával és a tetejére helyezzük a koktélparikat is.

Közben a lazacot nagyobbacska kockákra vágjuk és pácoljuk só,bors, fehérbor segítségével, 3 gerezd fokhagymát rányomunk, a dijoni mustárt is hozzáadjuk, egy fél citromot ráfacsarunk.

A garnélákat átmossuk többször is langyos vízzel, majd egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, jöhet bele a garnéla, és rá pár gerezd fokhagyma összezúzva, mikor kicsit megpirult, hozzáadom a lazacot páclével együtt, nem kell neki sok 4-5 perc alatt készre sül, tejszínnel dúsítok, felrottyan egyszer, és félre is húzom a serpit. 

Közben a tök is készre sült, szóval kiveszem a tepsit a sütőből, és jöhet a jénai tálba rétegezős része a sztorinak. Sütőtök jön alulra, rá egy kis tejszín, majd madársaláta, gorgonzola, lazac és garnéla, és így tovább, míg tele nem pakoltam a jénait. Tálalásnál pirított tökmaggal díszítettem. 

Meglepően harmonikus eredmény, finom ebéd, tartalmas és egészséges vacsora.

Vannak olyan napok, hetek, amikor az embernek nincs kedve minden nap főzni, mert lusta, mert fáradt, mert mással van elfoglalva, na ilyenkor a legjobb döntés egytálételeket készíteni, hiszen kiadósak, tartalmasak és több napig is kitartanak. Mindenkinek vannak "egytál favoritjai", nekem az egyik ilyen a chili con carne, vagy csilis bab, vagy ki ahogy nevezi :)

(gondolok itt Gábor egyik barátjára, aki tendenciózusan hagymás babként emlegeti - kedves Ádám ez Neked szól)

Szerintem az elkészítése nem igényel magasan fejlett konyhai skilleket, sőt..mégis isteni eledel, gyorsan megvan és a férfiak is örvendeznek, kell ennél több?

Hozzávalók:

- 50 dkg darált sertés

- 50 dkg darált marha 

(lehet egyféle húsból is készíteni, én most kétféléből dolgoztam)

- 20 dkg húsos szalonna

- 2-3 színű kaliforniai paprika + ízlés szerint zöld paprika + csili paprika

- 3 közepes méretű vöröshagyma

- 8 gerezd fokhagyma

- 4 vörösbab konzerv (természetesen nem csak konzervből lehet készíteni, de én most ezt választottam, mert gyorsabb.)

-2 kukorica konzerv

- mexican seasoning fűszerkeverék (Culinaris)

- 4-5 közepes méretű paradicsom

-só, bors, fahéj, római kömény

- egy fél literes barna sör

- fél tábla étcsoki

- friss koriander

- reszelt sajt ( a tetejére - opcionális)

+

1 friss bagett

Ami a hozzávalókból furcsa lehet, az a csoki és a sör, de kell bele, szóval ne idegenkedjetek tőlük, hanem kísérletezzetek:)

Kevés olajon megpirítjuk a szalonnát, majd jöhet rá a vöröshagyma, az összenyomott fokhagyma és a darált hús.

Fűszerezünk:só, bors, fahéj, római kömény, majd hozzáadjuk a karikákra vágott paprikákat és a felkockázott paradicsomot.

Hozzáöntjük a sör felét, és hagyjuk kicsit fedő alatt rotyogni az alkotást. Következő megmozdulás: hozzáadjuk a fél tábla étcsokit, kockákban. (én 70%-os Stühmert használtam)

Miután a csoki beleolvadt, jöhet a sör második fele. (Guinness Draught) Ételünk szép barna színben kell, hogy pompázzon, egyre sűrűsödve, ha a hús megpuhult és már fogyasztható, jöhet a bab és a kukorica.

Ezekkel együtt is felrottyantom az ételt, majd a végén még a friss koriander felét belekeverem, és leveszem a tűzről.

Tálalásnál ízlés szerint reszelt sajtot és friss koriandert halmozok a tetejére, köretként egy két szelet friss bagett remek kiegészítés, de elhagyható.

És az eredmény? Színes, különleges, markáns.

Jó étvágyat :)

Lássuk be a sütőtök krémlevesről posztolni eléggé mainstream, mert már a csapból is ez folyik ki, minden szomszédom, kollégám, barátom és ismerősöm ezt eszi/főzi/posztolja arckönyvön, ha pedig felmászok egy ismertebb oldalra, tuti ott is lesz egy recept, ha bemegyek egy étterembe, ott lesz a napi ajánlatban, ettől függetlenül nem bírtam ki, muszáj nekem is megosztanom a saját verziómat :) 

Zárójelben megjegyezném, lesz még egy kis sütőtökös recept flow a blogon, mert még van otthon három érintetlen tökünk, amikből kell még valamit gyártani :)

Hozzávalók:

- egy sütőtök (én egy 2 kilósat használtam fel)

- 2 szál ázsiai citromfű (beszerezhető a Culinarisban)

- 2 nagyobb fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2-3 ek reszelt gyömbér

- egy csomag thai vörös curry paszta (Culinaris)

- 6-7 dl kókusztej

- 8 dl zöldség alaplé (leveskockából)

- 1 lime

- friss koriander

- római kömény, cayenne bors, fekete bors, só

- piros/zöld chili

Először is hegedülünk kicsit a tökön, és félbe vágjuk, nem lesz egyszerű:) A sütőt előmelegítjük 200 fokra, és légkeverésen fél órát sütjük az olívaolajjal nyakon öntött, sózott-borsozott sütőtök feleket.

Ezt követően kivesszük őket, kicsit hagyjuk hűlni, majd kikaparjuk a tök húsát egy tálba és félretesszük.

Egy edényben felhevítünk kevés olívaolajat, majd megdinszteljük benne az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, a reszelt gyömbért és hozzáadjuk egészben az ázsiai citromfüvet. (csapkodjuk meg klopfolóval, hogy kiengedje az aromáit.)

Ehhez jöhet a curry paszta, kicsit megpirítjuk, majd hozzákeverjük a sütötök kikapart húsát. Ehhez hozzáöntjük az alaplevet, majd a kókusztejet, és felrottyantjuk.

Fűszerezünk: só, fekete bors, cayenne bors, római kömény. Kihalásszuk a citromfüveket. (hiszen ezek csak az íz kedvéért úszkáltak a kondérban) Botmixerrel összeturmixoljuk az alkotást, hogy krémes és kelőképpen sűrű legyen. 

Tálalásnál én zöld chili paprikával, friss korainderrel és egy fél lime kifacsart levével bolondítottam az összhatást, de ezeket ízlés szerint mindenki adagolja magának. 

Kiváló választás egy ködös novemberi estére a krémlevesek szerelmeseinek, de azoknak is, akik valami fűszeres, egzotikus ízvilágra vágynak. Jó étvágyat :)

Amúgy, ha valaki végképp unatkozik, alkotó kedvében van és még ideje is van rá, így is felhasználhatja a tököt. Íme az idei lámpásunk:

Hűvös esték, amikor akarva-akaratlanul vágyunk valami ütősebb, erőteljesebb fogásra, amikor egy saláta nem tompítja éhségérzetünket, amikor jól esik a vacsora mellé egy pohár testes vörösbor... igen határozottan merülünk el az őszben, amit én egyáltalán nem bánok, sőt...mivel Anyukám rám tukmált egy méretes darab húst, ami már nem fért be a fagyasztóba, és tökéletes pörkölthöz, nem volt mese, nekiestünk és mennyei lett. 

A pörkölt kapcsán egy dolgot nyugodtan leszögezhetünk, nincs két egyforma, és ahány háztartás annyiféle, én most megosztom Veletek az enyémet. Ez a klasszik magyar étel mindig jó választás, alkalomtól vagy közönségtől függetlenül.

Hozzávalók: 

- 1 kg sertéscomb (nekem kb 1,3-1,4 kg volt, szóval az aprításnál ajánlok egy pohár bort, mert eltarthat egy darabig)

- 1 csomag tészta (amilyet szeretnél, én Update orsó tésztát használtam, ezzel is csökkentve a lelkifurkát, hogy este 8-kor még belapátolunk egy tányér pörit...)

- só, bors, pirospaprika, kömény, 

- 3-4 fej vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- egy fél zeller lereszelve (apró lyukon)

- 4-5 dl száraz vörösbor (én Pinot Noir-t használtam)

- 5-6 közepes méretű paradicsom 

- 2-3 paprika (nem csípős)

- 2 zöld paprika (csípős)

- 2 csokor kapor

- 250 g túró

- 2-3 ek tejföl

- néhány kovi ubi

A szalonnát megpirítjuk egy kevés olajon. (még jobb, ha van otthon zsír, nekem pont nem volt.) Majd jöhet hozzá a felaprított vöröshagyma, illetve a lereszelt zeller, ha kicsit összeizzadtak, félrehúzzuk az edényünket, és jöhet hozzá a pirospaprika, a só, a bors és a kömény. (ne spóroljunk velük)

Majd hozzáadjuk a kockákra vágott húst, öntünk hozzá egy kevés vörösbort és vizet, és fedő alatt folytatódik a buli. Kis idő elteltével jöhet a felaprított nem csípős paprika és a paradicsom is, na meg az összezúzott fokhagyma. Később egészben a csípős zöld paprikákat is belehajítottam. (miért is ne alapon, akik nem szeretik, ha a pörkölt kraftos, ezt a lépést hagyják ki)

Ami fontos, hogy mindig pótoljuk alatta a folyadékot, én bő szafttal szeretem, így nem spóroltam a vörösborral. Hogy a hús minél hamarabb "pörköltpuhává" váljon fedő alatt főztem készre. Igazán eszményi volt hallgatni a rotyogást, miközben Gáborral és kedvenc barátnémmal szoftos kis vasárnap esti fröccsözésbe kezdtünk, és a háttérben duruzsolt az új, sokak által lefikázott U2 album, megjegyezném, nekem tetszik:) 

Tudom, hogy a túrós tészta, mint köret, sokaknak a harcsapaprikással ismerős, vagy egyéb halas-magyaros ételekkel, na én imádom pörkölttel is. Miután megfőztem a tésztát, összekevrtem a villával összetört túróval és pár evőkanál tejföllel, sóztam, borsoztam és megszórtam a felaprított kaporral.

Tálalásnál ízkiegészítőként felkockázott kovászos uborkával követtem el utolsó ecsetvonásomat. Mi egy pohárka vörösbort is elhörpiztünk hozzá.

 Eredmény: Elégedettség a köbön.

                   Jó étvágyat mindenkinek :)

Sosem gondoltam volna, hogy létezik olyan fogás, ami húsmentes és a pasim szó szerint kinyalja vacsora után a tányért, de tévedtem, mert van olyan, mégpedig ez. Továbbra is ősz van, és továbbra is tombol a sütőtök szezon és én továbbra is imádom ezt az alapanyagot, így nem meglepő módon ismét terítékre került egy tökös fogás. Mivel kicsit megcsömörlöttünk a nehéz, húsos ételektől, arra gondoltam készüljön valami markáns ízű, vega irányba tendáló alkotás, így hadd mutassam be Nektek a Sütőtök curryt :)

Hozzávalók:

- 1 kisebb méretű sütőtök

- 1 nagyobbacska padlizsán

- 2 fej vöröshagyma

- 2 fej lilahagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 2 zöld húsú kápia paprika

- 1 nagy édesburgonya

- 4-5 kisebb normál burgonya

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- 2 csomag zöld curry paszta

- fél liter kókusztej

- só, bors

- zellerlevél

- friss koriander

- mini zöld chili paprika

- olívaolaj

+

köretként: barna rizs (amúgy pitával, kuszkusszal vagy tortillába töltve is el tudom képzelni)

A curry paszta és a kókusztej beszerezhető a Culinarisban. (Kókusztejet akár a Sparban is tudunk szermányolni)

Első körben hámozzuk meg a padlizsánt, a sütőtököt és az édesburgonyát. (A tök hámozása elég hálátlan feladat, ezt bízzuk a pasinkra!) Ezt követően kockázzuk fel, és egy edényben öntsük nyakon olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd az egyik tasak zöld curry paszta jöhet rá. 200 fokra előmelegített sütőben süssük őket 30 percig.

És itt amikor készre sült:

A 4-5 kisebb normál burgonyát megfőzzük vízben és majd a megsült sütőtökkel, édesburgonyával és padlizsánnal együtt adjuk hozzá a fogáshoz.

A vörös és a lila hagymákat vágjuk fel apró kockákra, dinszteljük meg őket kevés olívaolajon, amikor már megpirultak öntsük le őket 2 dl vízzel, ebbe jöhet a másik tasak zöld curry és a felkockázott kápia paprika és az összezúzott fokhagyma. Hagyjuk kicsit felrottyanni, majd adjuk hozzá a paradicsomot, ha már kicsit szétfőtt, hozzáöntjük a fél liter kókusztejet.

Közben már megsült a tök, a padlizsán és az édesburgonya, így a tepsiből ügyesen átpakoljuk a szószba a dolgokat.

És még 10 percig pároljuk, hozzáadjuk a zeller leveleket. Közben megfőzzük a rizst is.

Tálalásnál friss koriandert halmozunk a tetejére, valamint csípős fanoknak (bár már így is eléggé csíp) mehet még rá egy kis friss zöld chili paprika:)

Emberes adag keletkezett (szerintem kb 7-8- két napig ettük és még van egy kevés), és nem elég hogy isteni vacsi volt, még Gábornak is csomagoltam, hogy másnap csapjon belőle egy kis jó kis office lunch-ot :) 

Mindenkinek, aki szereti az izgalmas, csípős ételeket és nem ítéli el a sütőtököt! Jó étvágyat :)

Mivel még augusztusban elhatároztuk, elkezdjük a budapesti street food helyek feltérképezését, ideje volt egy újabbat bepróbálni, és mivel pénteken társasággal mozdultunk ki egy kis esti tivornyára, gondoltuk, egy hamburgerrel kellene megágyazni a később elfogyasztandó alkoholos italoknak, így történt, hogy Anett, Bálint, Gábor és jómagam ellátogattunk a Hercegprímás utcában található Jack's Burgerbe. 

Ahhoz képest, hogy péntek este volt, nem mondanám, hogy tolongtak az éhes arcok, bár voltak páran, az tény. (de csak a teraszként funkcionáló néhány asztalnál, az alagsor tátongott az ürességtől...)Belépve tágas tér fogadott bennünket, ahol L alakú pult mögött ügyködtek a szakácsok, illetve egy fiatal lány a pénztárnál. tetszett a letisztult design, a sok kő ill. fa felhasználása. 

Az árakról, csak annyit, hogy szerintem teljesen rendben vannak, nem elrugaszkodott, sőt azt mondanám, pénztárcabarát, és ne felejtsük el, a hamburgerekhez jár a sült krumpli is automatikusan. A kínálatot böngészve, jött a vacilálás, mit együnk? Végül Jack's Burger Bacon Cheese lett, természetesen marhahúsból, kísérőnek pedig egy Heineken.

Épphogy helyet foglaltunk, amikor már mondták is a számainkat. (Hiszen rendelésnél kapunk egyet, ami alapján, ha elkészült a kaja, szólnak) A gyorsaság meglepő volt, na meg gyanús. (Nekem.) Szóval, valami tuti mirelit, a krumpli, ettől nem voltam elragadtatva, mivel annyi helyen van már házi, itt mért nincs? Plusz öntetet kértünk még, barbecue-t, ami a kis dobozos Heinz, amit a KFC-ben is adnak, ezen is meglepődtem. (Ezek nálam abszolút mínusz pontok, mégiscsak a tökéletes burgert keressük na.)

Na és itt kapott tőlem a személyzet sofort elégtelent. Miután elhangzott két szám, 267 és 268, Gábor szólt, hogy még várunk két burgert, majd az egyik "kedves" szakács reakciója egy grimasz kíséretében ez volt: De hát az már 10 perce készen van, miért nem jöttünk érte?! (Talán mert senki nem szólt?!) És természetesen érezhetően langyos volt az étel. (Talán volt néhány talomban is?) - ezt a fajta magatartást szerintem még a restiben sem engedheti meg magának a pultos, ha kérek egy alufóliába becsomagolt, enyhén kiszáradt szendvicsszerűséget 300 forintért a vonathoz sietve, mert a vendég a király. Vagy nincs igazam?

A buci édeskés, rendben volt, örültem, hogy nem óriási, és már az elején láttam, hogy problémamentesen meg fogok birkózni a mennyiséggel, anélkül, hogy a vacsi után koordinációs nehézségeim adódjanak, a krumplinál viszont megfigyeltem, hogy valakinek több, valakinek kevesebb, szemmel látható mennyiségbeli különbségekkel, ezt meglepőnek titulálnám.

A zöldségek rendben voltak, semmi kimagaslót nem említenék ezen a fronton, viszont érződött, hogy valóban friss alapanyagokkal dolgoznak. A hús finom volt, talán lehetne kicsit vaskosabb, igaz remekül harmonizált a baconnel és a hagymával, ettől függetlenül ettem már jobbat is. Amit kiemelnék az a házi szósz, na ez 10/10-es nálam. Az összkép guszta volt.

All in all, jóllaktunk, nem estem hanyatt, viszont ha abból indulunk ki, hogy egy nagy menü a Mekiben kb 1600-1800 forint körül mozog, akkor simán megéri itt enni, és még az alapanyagok és frissek,nem spórolták ki az ételből a dolgokat, naná, hogy finomabb és még csak nem is műanyag!

Ki ne emlékezne a régi szép időkre, amikor a nagymamája/anyukája csinált mindenféle finomabbnál-finomabb réteseket, amiket ha egyszer elkezdett enni az ember, nem tudta abbahagyni, és haza is kellett cipelni pár rudat, biztos ami biztos?

A rétes a török befolyás alatt honosodott meg hazánkban, elődje a Baklava volt. (amit például nem szeretek, mert émelyítően édes.) Minden háziasszony rémálma, hogy rétestésztát kelljen készítenie, mert nagyon nem könnyű eltalálni, milyen a tökéletes, nem beszélve arról, hogy időigényes, de egyszer kipróbálom, megígérem. 

Mivel mi, a 21. század modern, időhiányos háziasszonyai vagyunk, már rendelkezésünkre állnak olyan jóféle cuccok, amik nem voltak elődeink idejében - gondolok itt a mirelit rétestésztára, lapokra. És igen, én is ezzel a lehetőséggel éltem. (Tisztelettel kérem a trollokat, kíméljenek meg becsmérlő kommentárjaiktól.) És szerintem senkinek nem kell lemondania egy finom rétesről, akár a hét közepén kedd este, és nem kell rosszul éreznie magát, mert kész réteslapokkal dolgozott. És én szerettem volna Gábornak rétest készíteni, így meg is tettem. A lapokat az ALDI-ban vásároltam, kemény 200 forintos áron, és bevágtam őket a fagyóba. (2 csomagot vettem egyből, hiszen ha valamikor kedvem szottyanna egy újabb adag előállítására, ott a lehetőség.) Kedd reggel jött az ihlet, estére rétest szeretnénk, így az egyik csomagot kikaptam és hagytam napközben kiolvadni. 

Sokan azt írják, terítsünk le egy nedves ruhát a pultra, és arra tegyük a réteslapot, nos én ezt kihagytam, és csak simán a pultra helyeztem a lapokat. (Egy rúdhoz 4 lapot használtam, egy csomagban 8 darab van, tehát 2 rúd készült.) A kicsomagolásnál óvatosan, mert könnyen szakad, sajnos nekem is pár helyen megszakadt, de mindent ki kell tapasztalni.

Egy kis edénybe olajat öntöttem, és ecsettel minden lapot megkenegettem kicsit. A legfelső lapot (amire a töltelék kerül) megszórtam egy kis zsemlemorzsával. (Ez az, ami felszívja majd a töltelék nedvességtartalmát.) 

Időközben elkészültem a töltelékekkel is. Mivel 2 rúdhoz kétféle töltelék dukál. Két klasszikust választottam: almás-fahéjast, és túróst.

Hozzávalók:

Az almás fahéjas töltelékhez:

- 80 dkg alma (reszelve, héj nélkül - nyomkodjuk ki a levét, amennyire lehet.)

- kristálycukor/xilit (az alma savanyúságának megfelelően, én piros almát használtam, így kevesebb kellett)

- fahéj

A túrós töltelékhez:

- 500 g túró

- 2 tojás

- cukor/xilit (ízlés szerint, én 5-6 ek-t tettem bele)

- 1 citrom reszelt héja

- egy csipet só

+

1 cs réteslap (8lapos)

Miután elkészültem a  töltelékekkel, a zsemlemorzsával megszórt lapok aljára halmozom a tölteléket, olyan mennyiségben és vastagságban, ahogy a rétesemet elképzelem.

Majd a szélét behajtogatom (hogy ne folyjon ki a töltelékem) és elkezdem feltekerni nagyon óvatosan.

A tepsimbe egy nagy darab sütőpapírt helyezek, majd a rudak helyét olajjal kikenem, és ráhelyezem őket.

Majd jól átkenem mindkét rétesrudat olajjal. A sütőt előmelegítjük 180-200 fokra, a sütési idő kábé negyed óra, akár tovább is maradhat, ha szeretnénk, hogy kicsit piroskásabb legyen a teteje.

Én azt kihagytam, hogy porcukrot hintsek a tetejére tálalásnál, de ízlések és pofonok. Szerintem igazán finom lett, gyorsan elkészült, mindenkinek nagyon ízlett, aki kóstolta, szóval ne habozzatok, próbáljátok ki. 

Ezen a hétvégén irtó álmosan indult a vasárnap, talán mert ütős volt a péntek és a szombat is, és hát a kinti szürkeség sem segített rá a kelésre. Végül 10 körül nagy nehezen sikerült feltápászkodnunk, majd bosszúsan konstatáltuk, hogy a hűtőben található 60 -70 dkg vargányán kívül nem igazán van itthon más. De mi húst akartunk, azaz azt is. Szóval összeszedtük magunkat meg a kutyát, és elsétáltunk a közeli Aldihoz, ahol én villámbevásárlást csaptam. Így már minden megvolt ahhoz, hogy készítsünk egy igazán finom vasárnapi ebédet, ami persze hétköznap is isteni lakoma. 

Hozzávalók: 

- 80 dkg karaj

- 60-70 dkg vargánya

- olívaolaj

- levendulás só (nekem az van most, de a sima is jó); frissen őrölt bors

- dijoni mustár

- piros és sárga koktélparadicsom (kb 20 darab)

- 1 fej vöröshagyma

- 3-4 szelet füstölt sajt

- 7-8 gerezd fokhagyma összezúzva

- 2 dl tejszín/tejföl

- friss petrezselyem / metélőhagyma / mindkettő

A vargányákat kevés olívaolajon enyhén pirosasra pirítom ,egy kis sóval, frissen őrölt borssal ízesítem, majd félreteszem, és próbálok magamnak megálljt parancsolni, hogy ne zabáljam fel az összeset, mire felhasználom az ételemben. (Előre szólok, az illat mennyei lesz, hát még az íze...szóval önuralom needed.)

A húst vékonyra klopfolom, mindkét oldalát bekenem vékonyan dijoni mustárral, majd sózom, borsozom. Egy tepsi aljára kevés olívaolajat öntök, jöhet rá a húsok fele, szorosan egymás mellé helyezve. (hogy kvázi egy réteget képezzenek) Erre jöhet a tört fokhagyma fele, a vöröshagyma karikákra vágva, a koktélparadicsomok fele egészben, majd a vargánya háromnegyede (a vargányát szintén nagyobb darabokban sütöttük meg), majd a füstölt sajt darabkák, végül a tejszín/tejföl fele.

Újabb réteg hús. Rá a tört fokhagyma másik fele, paradicsomok, vargánya maradéka. És egy kis tejszín/tejföl, valamint friss zöld fűszer a tetejére.

És mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe cirka 40 percre. Mi madársalátával fogyasztottuk, hogy könnyebb legyen, de éhesebbeknek krumpli vagy a rizs is mehet mellé, így is - úgy is csak imádni lehet! Mindenkinek jó étvágyat. 

Ilyen volt, mikor megsült:

Már napok óta munkálkodott bennem a gondolat, hogy vágyom valami sütőtökös ételre, hiszen itt a szezonja, de az agyonhypolt krémleveshez nem volt kedvem.  A Good Foodban volt egy jó cikk, ami mentén elindultam, és megszületett az én variációm. Szerintem érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. A narancssárga sütőtök színt visz az őszi szürkeségbe, a sáfrány pedig megkoronázza az élményt. 

Szóval tegnap ebédszünetben elcsattogtam a  fehérvári úti csarnokba és szereztem tököt, na jó tököket, mert volt még egy cuki, amit nem bírtam otthagyni. (Ezt már az irodába visszafele menet megbántam, mert volt súlyuk...és ha már ott jártam, édesburgonyát is vettem, nem is keveset, mert igazi szőke vagyok.Ja és a hazautat taxival tettem meg, mert a BKV-n inkább nem próbáltam meg magassarkúban hazavinni a zsákmányt.) Köszönöm az ejnye bejnyézős"buksisimiket" drága Olvasóim, lássuk a processt. 

Hozzávalók: 

- 1 sütőtök ( én ennek a háromszorosát használtam fel cirka.)

- sáfrány (utólagos köszönet drága barátnémnak a marokkói sáfrányszállítmányért)

- curry

- só

- frissen őrölt bors

- 2 közepes méretű póréhagyma ( a felhasználható rész nem túl nagy, szóval ne tévesszen meg senkit, hogy eme csodás növények elég nagynak tűnnek a boltban)

- 1 csomag pappardelle tészta (vagy amilyenre éppen kedved szottyan)

- olívaolaj

- 1,5 dl alaplé

- 1,5 dl tejszín (ezt akár kókusztejjel is megjátszhatjuk, én most maradtam a tejszínnél)

- 2 közepes méretű vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma (összenyomva)

- 15 dkg cheddar sajt 

- 1 csokor zsálya

- kakukkfű és fenyőmag a díszítéshez

- 20 dkg szalonna 

A tököt nagy hegedülés után félbevágtam, besóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal és egy 35-40 percre bevágtam a 180 perces sütőbe. (miközben sült még hajat is mostam, éljen a multitasking.) Miután megsült, a megpuhult húsát egy edénybe kapartam, és hagytam hűlni. (ezt is sóztam, borsoztam.)

A póréhagymákat vékonyra szeltem, majd 3-4 percig forró vízben blansíroztam, ezt követően botmixerrel pürésítettem, majd jött bele a só, bors, curry, alaplé és a tejszín, belekevertem a lereszelt cheddar sajtot, ezt is félretettem. 

A szalonnát megpirítottam egy serpenyőben, rádobtam a  vöröshagymát és az összezúzott fokhagymát. Jöhetett bele a póréhagymás keverék, majd a sütőtök, őrölt borssal  és curryvel tovább ízesítettem,illetve hozzáadtam a sáfrányt is. 

Ha az ízek összeértek, hozzáadtam a  felaprított zsályát. 

A tésztát kifőztük. Tálalásnál kakukkfüvet használtunk a díszítéshez, a tésztára bőven halmoztunk a  szószból, a tetejére fenyőmagot szórtunk. Mi egy pohár Bock Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc házasítást kortyolgattunk el hozzá 2011-ből. Jó étvágyat és összebújós őszi estéket Mindenkinek:)