Diácskának szeretettel :)

Ez az étel egy örök klasszikus, és itt is érvényben van a kijelentés, ahány konyha annyi verzió. Én most megosztom Veletek az enyémet. Valaki szárazabban szereti, én a szaftosabbat preferálom. A brassói gyerekkorom egyik kedvenc étele, Anyukám most biztos mosolyog, amikor ezt olvassa, mert megszámolni sem tudom, hányszor követeltem Tőle ebédre vagy vacsira:) És ami azt illeti, most is előkelő helyen van a favok között, mert bármikor remek választás, pláne ebben a zimankóban, azontúl, hogy laktató, a legtöbben nem kicsit szeretik és nagyon egyben van :)

Hozzávalók:

- 80 dkg sertéscomb

- 1 kg krumpli

- 2-3 közepes fej vöröshagyma

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 1 zöld paprika (én csípőset használtam)

- 1 kápia paprika (nekem piros volt otthon)

- 25 dkg húsos szalonna

- só, bors, pirospaprika, majoranna, kömény

- 3 dl alaplé 

- 1 hámozott paradicsom konzerv/néhány  közepes méretű paradicsom

- 1 csokor petrezselyem (opcionális)

A húst csíkokra vágom. A szalonnát kockákra vágom, és pirosra sütöm, majd az ebből nyert olajon megfuttatom az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, ehhez hozzáadom a húscsíkokat, sózom, borsozom, ill. a többi fűszerrel is ízesítem. (Ízlés szerint - én nem spóroltam semmivel, tekintve, hogy jobban kedveljük a markánsabb ízeket.) Ha a hús kifehéredett, hozzáadom a karikákra vágott paprikákat is. Majd felöntöm a levesalaplével, és hagyom kicsit rotyogni. Ezt követően hozzáadom a paradicsomokat, hagyom hogy elfője a levét és sűrű szaft képződjön. Ha a hús megsült, leveszem az edényt a tűzről.

Közben a krumplikat meghámozom, nagyobb kockákra vágom és olajban kisütöm, majd összeforgatom a krumplikat a hússal. (ha használunk petrezselymet, adjuk hozzá itt frissen, felaprítva.)

Utána pedig learatom a konyhában a babérokat, amikor ránézek Gábor arcára, aki annyira el van foglalva az evéssel, hogy minimálisan kommunikatív - ez talán a legfőbb ismérve annak, hogy ismét sikerült valami finomat készítenem:) Jó étvágyat hozzá :)

Akkor megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam Nektek az egyik karácsonyi előételemet :)

Most, hogy közeleg a karácsony, minden igényes háziasszony elkezd tervezgetni, osztani, szorozni, mi kerüljön az asztalra az év legmeghittebb ünnepén. Ez a fogás nálam esélyes induló, mint leves előtti appetizer. Elkészítése cseppet sem bonyolult, és ami még nagyobb grátisz, hogy mindenestől maximum 45 percet vesz el az életünkből, és ebbe már a sütési időt is belekalkuláltam, szóval minimum előnyös, na de ha még megkóstoljátok... :) 

Hozzávalók:

- 1 cs mirelit leveles tészta (500g)

- 1 üvegcse áfonyadzsem (és mennyire mesés volt bemenni a spájzba, és leemelni a sajátunkat...)

- 3 camambert sajt (2 borsos és egy fokhagymás - ízlés kérdése)

- 1 csomag bacon

- 50 dkg darált hús (vegyes sertés - marhát használtam)

- só, frissen őrölt bors, cayenne bors, curry

- kevés margarin ( a forma kikenéséhez )

- tortaforma 

- 2 tojás sárgája

Azért csini lett ez az áfonyadzsem, és még mindig büszke vagyok rá :)

Mielőtt bárki belekötne a mirelit leveles tésztámba, minden emancipált nőnek kell, hogy legyen a fagyójában egy vagy két csomag. Mert lehet ujjakkal mutogatni, de megnézem én azt, aki munka és egyéb taskok ellátása mellett még a tésztát is begyúrja. És látatlanul, ismeretlenül is respect neki! Szóval kivesszük a leveles tésztánkat és hagyjuk kiolvadni, vagy egy kis meleg vízben áztatva rásegítünk a dologra, kilisztezett nyújtódeszkán kinyújtjuk,vegyük két felé, hogy egy tortaformát kényelmesen ki tudjunk vele bélelni, az oldalára is jusson, és a másik fele elég legyen majd a piténk befedéséhez. 

Időközben olajat hevítek egy serpenyőben, mehet bele a darált hús, markánsan fűszerezem, és hagyom hogy megsüljön. (só, bors, curry, cayenne)

 A tortaforma aljába azért menjen a sütőpapír, amit azért margarinnal kenjünk meg, és a forma oldalát is. A tésztára a bacon szeletek felét lefektetem. Erre jöhet az első camembert, szeletekre vágva, majd a darált hús, ezt egyengessük el rajta egyenletesen, jöhet az áfonya dzsem fele, majd a maradék két camembert szintén szeletekre vágva, rá a bacon másik fele, és az áfonyadzsem másik fele.

Fedjük be piténket a tészta másik kinyújtott felével, a szélét nyomkodjuk le. Nekem szokás szerint Gábor is ott sürgölődött a konyhában, így kreatív módon rácsot is készített a pite tetejére, szerintem gyönyörű lett. A piténk tetejét kenjük meg tojássárgájával, nekem 2 tojásra volt szükségem.

Majd mehet is alkotásunk a 200 fokra előmelegített sütőbe, légkeverésre. Kábé 20 perc alatt ropogósra sül, az eredmény önmagárét fog beszélni, na meg amikor felvágod, és kifolyik belőle a sajt, és egyesülnek az ízek.

Ez az iskolapéldája annak, hogyan csináljunk gyorsan valami finomat és különlegeset, minimális energiabefektetéssel, viszonylag költséghatékonyan. Amúgy ha valaki hús nélkül jobban szeretné, ne habozzon. Jó étvágyat :)

Mi egy pohár Nyakas Irsait ittunk hozzá, és ha zenei aláfestés is kéne: Akkor Havasi Balázs új Symphonic dupla albuma duruzsolt a háttérben. 

Éppen a hétvégi bevásárlást intéztük péntek este, amikor eszembe jutott, hogy nincs szombati ebéd koncepció, így a hipermarketben döntöttük el, hogy egy kis csirke töltve tökéletes lesz, úgyis van otthon egy rahedli krumpli na meg sütőtök, amit nem ártana felhasználni. Így született meg eme remek étel ötlete, előnye, hogy nem igényel túl sok pepecselést, mégis igazén finom és kiadós. 

Hozzávalók:

- 4 nagyobb csirkemell

- 25-30 dkg füstölt sajt

- 2 csomag pulykamell sonka (Herzet használtam)

- só, bors, majoranna

- csirke fűszerkeverék

- 1-1,5 kg krumpli

- egy fél sütőtök (nagyobb)

- 2 közepes méretű lila hagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2 sárgarépa

- 1 fehérrépa

- friss petrezselyem a tálaláshoz

- 3 dl fehérbor

A húst megmossuk, majd a melleket bevágjuk a felénél és kiklopfoljuk. Mindkét oldalukat markánsan fűszerezzük: só, bors, csirke fűszerkeverék, majoranna.

Majd arra az oldalra, ahová a sajtlapokat és a sonkákat fogjuk helyezni, még összezúzunk 2 gerezd fokhagymát és megkenjük azzal, utána jöhet a sonka és a sajt. Én egy csirkemellhez 3 nagy szelet sonkát és ugyanennyi nagyobb-vastagabb sajtszeletet számoltam, majd feltekertem és a tepsibe helyeztem.

Kábé 20 percet elősütöttem a húst.

A krumplit héjában előfőztem enyhén sós vízben, majd meghámoztam és nagyobb hasábokra vágtam. A sütőtököt meghámoztam, felkockáztam és szintén a tepsibe tettem, (miután elősütöttem a husit) ahogy a sárgarépát, a fehérrépát és a lila hagymát is is. 

Az egész bement a sütőbe és a húst közben a fehérborral locsoltam. Kábé még 35-40 percet sült, légkeverésen, 200 fokon.

Tálalásnál friss petrezselymet adtam hozzá. És a csirkemelleket félbevágtam, így szépen látszott a töltelék is, plusz egy fél csirkemell is iszonyatosan laktató:)

Az édesburgonya is tipikusan az a kaja, amit vagy szeretsz, vagy nem, középút nincsen. Én pár éve, mikor először megkóstoltam, utáltam, aztán gondoltam kap még egy esélyt, és láss csodát, fordult a kocka, mert most épp imádat van. 

Lássuk be, ez a hétfő a tíz fokozatú undorító skálán tizenegyes volt, és éreztem, kell valami meleg kaja vacsorára, egy vajas kenyér sonkával nem fogja kielégíteni a gyomorkorgásunkat. Viszont a hét első napja Gábornak és nekem is iszonyat hajtós volt, így nem volt hangulatunk sokáig a konyhában pörögni, ezért egy egyszerű, de mégis ízletes fogás mellett döntöttünk.

Hozzávalók:

- 3 nagyobb édesburgonya 

- 1 fej fokhagyma

- 1 lila hagyma

- 2 cs danish blue sajt

- 1 Philadelphia sajt

- néhány ág kakukkfű

- 2-3 fújás balzsamecet

- levendulás só

- frissen őrölt bors

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Az édesburgonyákat meghámozom és hosszúkás hasábokra vágom, egy kis tepsibe helyezem őket, amit már előzetesen olívaolajjal kikentem.

Sózok, borsozok, a fokhagymagerezdeket a krumplik közé és rá dobálom, majd jöhet a kakukkfű és a balzsamecet.

Kábé fél óra alatt megsül.

Közben a sajtokat villával összetöröm, és Philadelphiával krémesítem.

Együtt igazán finom vacsora kerekedett belőle. A sült krumplikat fokhagymával, friss lila hagymával és krémmel tálaltam.

Azoknak ,akik tartanak a "csak édesburgonyás verziótól", azt javaslom, dobjanak bele néhány sima burgonyát is, viszont ezeket főzzék elő egy kicsit. 

Egy-két hete Kókán jártunk vendégségben Gáborral és Anyóssal a rokonoknál, ahol egy nagyon finom sárgarépakrém volt a vendégváró fogás. Amikor meghallottam a sárgarépakrém szót, kicsit megijedtem, mert be kell valljam, nem vagyok egy nagy sárgarépa rajongó, de a kíváncsiságom győzött, a kóstolás mellett döntöttem, és annyira ízlett, hogy nehezen tudtam abbahagyni, ezért elkértem a receptet, és a hétvégén egy baráti szülinapozásra el is készítettem, és hát mit ne mondjak, volt sikere :)

Hozzávalók:

- 0,5 kg sárgarépa (lereszelve)

- egy karaván sajt (lereszelve) - kb 20-25 dkg

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 2-3 dl light majonéz

A répákat megmosom, meghámozom, majd lereszelem, hozzáadom az összepréselt fokhagymát.

Majd a lereszelt sajt következik.

É s végül a majonéz.

Összekeverem, 1-2 órára hűtőbe teszem, meleg pirítóssal vagy friss bagettel igazán finom krémet kapunk, amiből mindenki garantáltan repetázni fog.

Ideális vendégváró, minimális energiabefektetéssel. Jó étvágyat hozzá- :)

Ahogy egyre hidegebb lesz, úgy kattanunk rá egyre jobban a nassolásra, ami a bűnözés legmélyebb és egyúttal legédesebb bugyra. Mikor Anyós és Após egy tekintélyesebb füge szállítmánnyal leptek meg minket múlt héten, kezdhettem agyalni, mi készüljön ebből az édes, különleges gyümölcsből, végül pite lett belőle. Hosszas research után, ezt a receptet variáltam meg kicsit: http://cooking.nytimes.com/recipes/1014976-fig-and-almond-cake  

Egy isteni pite, ami mindenestül nettó 45 perc alatt asztalra kerülhet. Melegen és hidegen is nagyon finom és irtó jól is néz ki, mindenkinek csak ajánlani tudom, akár más gyümölccsel, vagy anélkül is. 

Hozzávalók: 

- egy tábla fehércsoki

- 10-15 db füge (ki mennyire gyümölcsösen szereti)

- 2 csomag 100 grammos mandula

- egy fél margarin (nekem nem volt, úgyhogy sózatlan Lurpak-ot használtam)

- 1 csomag sütőpor

- 1/4 bögre liszt (éljen az Update liszt)

. 1/4 bögre xilit

- 3 tojás

- 2 kk őrölt fahéj

- 2-3 ek méz

- egy kis üveges mandula aroma (fancy zöld színű)

Kimérem a xilitet, egy tálba öntöm, jöhet hozzá a margarin/vaj, a tojások, a liszt.

A mandulákat ledarálom, nem kell teljesen porállagúra, nekem tetszett, hogy maradt néhány nagyobb szem is.

Ezt is hozzáadom a  többi hozzávalóhoz, rájön a sütőpor és a fahéj.

Majd kézzel összedolgozom, amikor már a vaj is megolvadt, és megfelelő állagú masszát kapok, hozzáöntöm a mandula szirupot is. (Én külön örültem, hogy Gábornak zöld színűt sikerült vennie)

Kivajazom a piteformát, majd beleöntöm a  masszát és elegyengetem.

Megszóróom az összetört fehércsoki darabkákkal, majd a félbevágott fügéket is belenyomkodom.

A sütőt 180-200 fokra előmelegítem és légkeverésen 20-25 perc alatt megsütöm. 

A fák is levetkőztek, felkínálkozva a télnek, mi pedig egyre vastagabb cuccokban parádézunk, kvázi mindjárt December. Nálam ez egy dolgot jelent, a krémleves kavalkád idejét. Imádom, hogy a különböző alapanyagokból mennyire változatos és szívmelengető fogásokkal lehet kedveskedni azoknak, akiket szeretünk. 

Én ezúttal a sült paprika krémlevesre szavaztam, nem túlságosan pepecselős, kellőképpen pikáns és remekül kijön benne a kápia íze. Menüsorba is simán beilleszthető, bár csak óvatosan a mennyiséggel, könnyen jóllakhatunk vele.

Hozzávalók: 

- 1 kg kápia paprika (én most pirosat szermányoltam)

- 1 közepes fej vöröshagyma 

- 1 közepes fej lila hagyma

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 1,5-2 dl száraz fehérbor (én Irsait öntöttem hozzá, mivel épp azt szürcsiztem főzés közben - mint tudjátok szeretek borral főzni, és néha az ételbe is teszek!)

- 1 l leves alaplé

- 2 dl tejszín

- 3-4 ek mascarpone (csak, hogy még sokkal krémesebb legyen)

- kevés balzsamecet

- kevés szárított chili paprika (óvatosan)

- só, frissen őrölt bors

a tetejére: pirított fenyőmag + feta sajt

Kicsumázzuk a paprikákat, majd egy tepsibe pakoljuk őket, kevés olíva olajjal meglocsoljuk, és 200 fokra előremelegített sütőben 20-25 percig sütjük őket. Miután kivesszük a tepsit, megszabadítjuk őket a héjuktól és félretesszük. 

Az apróra felvágott vöröshagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fokhagymát is, majd a paprika húsát.

Ezt követően felöntjük a  fehérborral, fűszerezünk, majd jöhet az alaplé, és hagyjuk felrottyanni.

Jöhet hozzá a tejszín és a mascarpone, végül botmixerrel besűrítjük.

Tálalásnál mehet hozzá egy kis pirított fenyőmag és feta sajt. (maybe egy kis zöld fűszer, én friss petrezselymet kínáltam hozzá.)

Egy étel, amivel hadilábon álltam évekig, amit nem akartam, vagy nem mertem megkóstolni, mert OMG nyers húsból van, ilyen és ehhez hasonló indokokkal legalább 18-20 éves koromig megtagadtam eme isteni csemege fogyasztását, aztán fordult a kocka. Az évek során csiszolgattam a receptemet benyomások és pillanatnyi ötletek által vezérelve és így érte el jelenlegi formáját. Szerintem egy emancipált, vagány háziasszonynak alap, hogy össze tudjon ütni egy jó kis tatárt, hiszen ha maradéktalanul elégedett férfimosolyra vágyunk, ez a tuti befutó. Természetesen itt is megoszlanak a vélemények, ki hogyan készíti, hány napig érleli a húst, milyen fűszereket használ, bla bla bla, még mielőtt bárki becsmérlő megjegyzéseket tenne -  Mi így szeretjük :)

Hozzávalók:

- 80 dkg marha bélszín / fehérpecsenye / comb (darálva) - szívesen ajánlom mindenkinek a Fővám téri csarnokban található Steak boltos fiúkat, nagyon jó fejek, segítőkészek és up to date-k minden marha related kérdésben és gyönyörű az áru is. 

- 1/ 1,5 fej közepes méretű vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma ( a hagymákat is daráljuk/reszeljük le apró lyukon)

- 0,5 dl olívaolaj

- 1 fél citrom leve

- egy tojás sárgája (elhagyható, én például most nem tettem bele)

- 1,5 ek Worchestershire szósz ( ha kell még adjunk hozzá, de csak óvatosan, nehogy átessünk a ló másik oldalára)

- só, frissen őrölt bors, pirospaprika

- 1 ek ketchup

- 1 tk mustár (dijoni)

- egy ek koriander mag (összetörve - tudom javasolni a klopfolót)

- 10-15 szem borókabogyó (szintén zúzva)

A húst kicsit átmasszírozom, és hozzáadok egy kis olívaolajat, mielőtt elkezdem ízesíteni.

Majd hozzáadom a hagymákat.

Jöhet az első kör fűszer: só, bors, pirospaprika.

Ráfacsarjuk a citromot, majd ketchup-mustár. (be careful!)

És végül: Worchester szósz, koriander és boróka.

Fontos, hogy keverjük el alaposan a hozzávalókat, szánjunk rá időt és energiát, ne spóroljunk a fűszerekkel, na és persze elengedhetetlen, hogy folyamatosan kóstoljunk, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Én személy szerint szeretem 2 napig állni hagyni az alkotást a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek, persze baromi nehéz megállni, hogy ne falatozzunk, amikor kinyitva  a hűtőt mindig ott figyel a tál, de valamit valamiért.

Visszakanyarodva, ha elértük a nekünk megfelelő ízvilágot, egyengessük el a masszát, és a tetejére is öntsünk egy kis olívaolajat, majd folpackkal fedjük le. Tálalásnál kínáljunk hozzá friss zöldséget, mint paradicsom, kaliforniai paprika, uborka, vagy amit épp kívánunk, na és persze lila hagymát. Pirítsunk mellé bagett karikákat, amikre ha van kedvünk kenjünk egy kis vajat. (pl. Lurpak)

Én ezúttal szuflé formában tálaltam a bifszteket, szerintem igazán fancy lett!

Mindenkinek jó étvágyat, az elégedett húsimádó pasiknak pedig kellemes vigyorgást és jó virágvásárlást:)

A Globalista Konyha által rendezett gasztronómiai eseményekről már sokat hallottam az ismertségi körömben, így amikor tudomásomra jutott, hogy a következő event november 5-6-ára esik, a tettek mezejére léptünk Gáborral, és foglaltunk. (FYKI - november 6. a születésnapom) És nem csalódtunk, de erről majd később...

A helyszín a Terminál Étterem volt, amire lazán mondhatjuk, hogy a belváros egyik üde, megújult színfoltja. A design magáért beszél, a személyzet professzionalizmusa és kedvessége pedig szinte lehengerel.

Érkezésünk előtt még sétálgattunk a Deákon, majd 18.45 körül beviharzottunk, máris nagyon kedvesen fogadott minket Balázsy Panna a Globalista Konyha színeiben, majd elfoglaltuk helyünket a rendkívül fenszi módon megterített asztalunknál, ahonnan kiváló rálátás nyílt a látványkonyhában tevékenykedő földrészeket átívelő konyhai zsenire, és a backup team összehangolt munkájára.

Szépen a népek is elkezdtek szállingózni, és pikk pakk életre kelt az étterem, mindenhonnan jókedvű beszélgetés, és zsongás érződött, bizonyára mindenki kíváncsian várta a folytatást.

Még mielőtt rátérnék a menüre, ki is főzött nekünk?

A hölgy Anna Hansen, a londoni The Modern Pantry tulajdonosa, akit szülei eredetileg nem szakácsnak szántak, sőt mindenáron le akarták erről a hivatásról beszélni, ő tanulmányai befejeztével mégis egzotikus országokba indult, hogy felvértezze magát az ottani konyha minden apró csínjával bínjával, így történt, hogy mosogatóból cukrász, és cukrászból pedig elismert és kiváló séffé avanzsált, számos díj tulajdonosaként pedig aktívan ténykedik jelenleg is, sikert-sikerre, ízt-ízre halmozva. Szóval őrülten kíváncsian és nagy elvárásokkal olvasgattuk a menükártyát, ami szintén izgalmasnak bizonyult.

A Menü:

• Szarvasgombás edamame szójabab, citromos sült édeskömény, kecskesajt, ropogós rétestészta (Bor: Aspirato 2013)

Amikor az előétel megérkezett, nehezen lehetett eldönteni, hogy ez az "appetizerként" funkcionáló kis falatka, amit sok helyen adnak, vagy már az előétel, ezen komolyan elgondolkodtunk. Persze megkóstolva eloszlottak a kétségeink, és tudatosult bennünk: az ízorgia kezdetét vette. A harmónia nagyon ott volt a szeren, a borral együtt pedig perfekt.

• Articsóka szív rózsavízben pácolt mustármaggal, gránátalmával sült szőlővel és olívás krutonnal (Bor: Hollóvár Hárslevelű 2011)

Kicsit félve fogtam neki ennek a fogásnak, mert az articsóka eddig nem volt a szívem csücske, lehet azért, mert meglehetősen kevésszer találkoztam vele. Ez a mediterrán növény a francia és olasz éttermek kedvelt hozzávalója, és állítólag afrodiziákum is..ez elgondolkodtató hölgyeim és uraim... :) Visszakanyarodva, egy nagyon érdekes és különleges fogással szembesültem, még tudtam volna enni belőle. Meg is állapítottam, hogy a jövőben elkezdek majd kísérletezni eme növénnyel is, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

• Branzino Szingapúri szósszal, savanyú uborka, gomba, krupuk ropogós rákszirom, ajovan, thai bazsalikom, újhagyma és koriander (Bor: Szecskő Tamás: Pinot Gris 2012)

Gáborral összenéztünk a tányér felett, és szavak nélkül is megértettük egymás: zseniális. Itt már komolyan elgondolkodtam, hogyan lehetne meggyőzni Anna Hansen-t, hogy nyisson már Pesten is egy éttermet, mert gyakori vendége lennék, arra mérget vehet. 

• Pedro Ximenez sherryben és fekete kardamommal pácolt szarvas, füstölt sárgarépa püré, kellevél, szeder (Bor: Wassmann Pincészet: Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2011)

A szarvas egy örömteli meglepetés volt az étlapon, a sherryben pácolás alaphangon izgalmas kombináció, de a kardamom sem piskóta, és nem teljesített a fogás sem az elvártak alatt. A legdurvábban pozitív meglepetés mégis a füstölt sárgarépa püré volt - ennek nagyon kéne a receptje (b opció kikísérletezek egy sajátot), nem vagyok egy nagy sárgarépa fan, de ez...10/10 volt, az elmaradhatatlan vörös gyümölcs szerepét pedig a zamatos szederrel nagyon is kimaxolta. A testes vörösborral mennyeire sikerült, nagyon eltalált stáció volt.

• Medvecukros, szezámmag krémes panna cotta, szilva befőtt, kandírozott magvak (Bor: Karner Gábor: Tavaszföld 2008)

Számomra ez volt az este csalódása. Két okból: ezek pedig a medvecukor és a szilva befőtt. Nem a kedvenceim, sőt a medvecukrot abszolút nem lájkolom, viszont nekem az egész olyan volt, mintha egy pikáns panna cotta állagú negrót eszegetnék. De ízlések és pofonok, Gábor például odáig volt érte, hiába, ezért vagyunk mások, nem?

Külön kiemelném a proaktív Sommeliert, aki a mi asztalunknál pörgött, lelkesen töltött után minden üres poharat, és mindemelett igazán kedves, figyelmes és informatív volt, ez egy külön piros pont. (másnap elszürkült a pont pirosas jellege, mert az elfogyasztott bor mennyiségének köszönhetően megcsappantak az algoflex készleteim.)

Összességében lássuk a konklúziót:

Anna Hansen nem hiába van benne a világ 100 legígéretesebb séfjében, tényleg a fúziós konyha zsenije, ha ismét Londonban járok, a modern spájzban 100%, hogy elköltök egy vacsit. 

A Terminál ezúttal is szuper helyszín volt, a Globalista Konyha csapata pedig megint maradandót alkotott. Köszönet érte!

Az én pontszámom erre az estére: 10/10

Ha meglátok egy, vagy akár több sütőtököt, elkap a gépszíj, hogy venni kell. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert dunsztom sincs, egyszerűen vonz és kész. Na azt, amiből ez az étel készült, valahol Mátészalka és az M3-as autópálya felhajtó közt vettem november elsején az út szélén, Pest irányába, két jó kedélyű, szabolcsi nénitől.

Ez számomra jelentőséggel bírt, mert szeretett Nagymamám is anno Szabolcsban élt, és sok-sok sütőtökje volt. Éljen a keserédes nosztalgia...

Szerettem volna valami különleges, mégis kevésbé kalóriadús kaját az asztalra tenni, amit Gábor is szívesen elfogyaszt, és mérsékelten káros a női vonalakra. Így született meg az ötlet, szerintem jól sikerült és nem éppen hétköznapi konstrukció.

Hozzávalók: 

- 1 kisebb sütőtök

- 40-50 dkg lazac

- 30-40 dkg garnéla

(micsoda szerencse, hogy telepakoltuk a hűtőt a dubrovniki portyázásaink során, ó és még van ott, ahonnan ez jött...)

- 15-20 dkg gorgonzola sajt

- 5 dl tejszín

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 1 póréhagyma

- szarvasgomba paszta

- szarvasgombás olívaolaj

- só, bors

- egy fél citrom

- 3 dl fehérbor

- 10-15 kisebb koktélparadicsom

- 1 csomag madársaláta

- 2 ek dijoni mustár

A tököt megsütjük, as usual - viszont kockákra vágjuk és meghámozzuk (ezt a taskot delegáljuk pasinknak, mert kemény meló), megöntözzük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és nyakon öntjük szarvasgombás pasztával.

Mehet a sütőbe, 200 fok, 30-40 perc. Félidőben megszórjuk a vékonyra karikázott póréhagymával és a tetejére helyezzük a koktélparikat is.

Közben a lazacot nagyobbacska kockákra vágjuk és pácoljuk só,bors, fehérbor segítségével, 3 gerezd fokhagymát rányomunk, a dijoni mustárt is hozzáadjuk, egy fél citromot ráfacsarunk.

A garnélákat átmossuk többször is langyos vízzel, majd egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, jöhet bele a garnéla, és rá pár gerezd fokhagyma összezúzva, mikor kicsit megpirult, hozzáadom a lazacot páclével együtt, nem kell neki sok 4-5 perc alatt készre sül, tejszínnel dúsítok, felrottyan egyszer, és félre is húzom a serpit. 

Közben a tök is készre sült, szóval kiveszem a tepsit a sütőből, és jöhet a jénai tálba rétegezős része a sztorinak. Sütőtök jön alulra, rá egy kis tejszín, majd madársaláta, gorgonzola, lazac és garnéla, és így tovább, míg tele nem pakoltam a jénait. Tálalásnál pirított tökmaggal díszítettem. 

Meglepően harmonikus eredmény, finom ebéd, tartalmas és egészséges vacsora.