Karácsonyra kaptunk egy szobagrillt a Szüleimtől, de idáig még nem volt alkalmunk kipróbálni, idő és energia hiányában, de tegnap letéptük a nejlont a méretes dobozról, és beüzemeltük a kicsikét. (természetesen a grillezett sajtot elkészíthetjük serpenyőben is, ha nincs lehetőségünk grillezni otthon) 

Ajánlom ezt a fogás azokra a hétköznap estékre, amikor a melegszendvicsnél komplikáltabb, mégis időtakarékos ételt szeretnénk az asztalra tenni.

Hozzávalók:

- 3 cs parenyica sajt 

- 2 tömlős medve sajt (krém)

- 1 cs bacon

- kb 1 kg zöld spenótlevél

- 8 gerezd fokhagyma

A parenyica egyik előnye, hogy gumiszerű, így nem folyik szét grillezésnél sem.

A másik grátisz, hogy leet tekergetni fel-és le, erre mondanám, hogy olcsó játék hülye gyerekeknek és btw tényleg nem drága :)

Egy főre számoljunk egy fél sajtot. (Mi most nagyobb adagot gyártottunk, hogy Gábor tudjon vinni ebit másnap.)

A sajtokat letekerjük, megkenjük a csíkokat krémsajttal, bacont fektetünk rájuk és feltekerjük.

Félbe vágjuk az amúgy vaskos tekercseket, így hat töltött korongot kapunk.

Ezeket rádobjuk a 180 fokra előmelegített grillre, és barnásra sütjük mindkét oldalukat.

A spenótot beáztatjuk, megszabadítjuk szárától, majd kevés olívaolajon megfonnyasztjuk és hozzáadjuk a lezúzott fokhagymát.

Jó étvágyat :)

Ha egy férfi édesszájú, kössük fel a gatyánkat, mert a lehető leglehetetlenebb időpontokban képes jelezni az igényét a legkülönbözőbb finomságokra. És ezek a leglehetetlenebb helyzetek, pláne ha az ember nem a desszertek királynője. (Célzok itt magamra.) De soha ne mondd, hogy soha...

Gábor imádja a stíriai metéltet, és az Anyukája nagyon finoman el is készíti. Így történt, hogy múlt hétvégén neki kellett essek eme csodának, úgy, hogy még sose csináltam, és nem akarta, órákat a konyhában pepecselni, ezért leegyszerűsítettem a történetet, de szerintem finom lett, és ami a legfontosabb, Gábor az utolsó morzsát is eltüntette, kinek kell ennél nagyobb sikerélmény? :)

Hozzávalók:

- 250 g szélesmetélt (Én Updatet használtam)

- 500 g túró

- 2 marék mazsola (nem szeretem, de feláldoztam magam...:) )

- 1 vanília rúd kikapart belseje

- 4 tojás

- 2,5 dl tejszín

- 250 g cukor (én Xilitet pakoltam bele)

- 3-4 ek tejföl

- reszelt lime és citrom héja

- kevés vaj a tepsi kikenéséhez

- egy csipet só

+

vaníliás cukor és dzsem a tálaláshoz

(Milyen jól is jönnek ilyenkor a saját készítésű dezsemjeink...)

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/09/01/afonyadzsem

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/07/08/malnadzsem_mamor_pesti_nyar

http://fruzsifoz.blog.hu/2014/06/23/variaciok_eperdzsemre_uvegbe_zart_szeretet  

Mi egy szedres - málnásat választottunk ki a sajátjaink közül:

A túrót egy villával széttörjük, hozzáadjuk a két csipet sót és a xilitet/cukrot. Jöhet hozzá a tejszín, a tejföl és a 4 tojás sárgája.

Hozzáadjuk a vanília rúd kikapart belsejét, a reszelt lime - és citromhéjat és a mazsolákat.

A tojásfehérjéket habbá verem.

Majd a két masszát óvatosan összeforgatom, úgy, hogy a hab ne törjön össze.

Időközben főzzük meg a szélesmetéltet, és keverjük össze a habos masszával.

(Igen, tudom, hogy van egy jóval macerásabb recept is, na azt talán majd legközelebb...)Majd az egészet óvatosan öntsük egy kivajazott tepsibe.

180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb fél óra alatt készre sül, ha aranybarna a teteje, kész is van:)

Dzsem nélküli verzió:

Első körben elnézést a hosszabb hallgatásért, de egyszerűen úgy elrepült az év első hónapja, hogy észre sem vettük, és beléptünk a másodikba. Mivel két hétvégét is vidéken töltöttünk, a hétköznapok pedig elég sűrűek voltak, bevallom, nem sok időm volt fakanalat ragadni. De tegnap alkotókedvemben voltam, Gábor nagy örömére. Ez az étel kicsit időigényes, de megéri a fáradtságot, mert az ízek garantáltan pótolni fogják a ráfordított időt..és mivel kicsit sok dolog nehezedett a vállamra az utóbbi időben, határozottan üdítő volt szombat délután a konyhában pepecselni...

Hozzávalók:

A göngyölt karajhoz:

- 8 szelet karaj

- 5-6 főtt tojás

- 1 nagyobb csomag bacon 

- só, bors, majoranna, piros paprika, kevés vegeta/delikát

- 4-5 dl levesalaplé

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 4 dl tejföl

- kevés petrezselyemzöld a díszítéshez

- CÉRNA

A tojásokat megfőzzük, félbevágjuk. A húst megmossuk, majd vékonyra klopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és majorannával hintjük meg.

A szeletre 1,5-2 bacon szeletet helyezünk, majd egy fél/2 fél (függően a szelet méretétől) főtt tojást, feltekerjük a húst, kis hengereket formálva belőle, majd ezeket cérnával átkötjük.

A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük, félrehúzzuk a tűzről, mehet bele piros paprika, só, bors, kevés delikát, majd belehelyezzük a húshengereket, és felöntjük az alaplével.

Alacsony fokozaton, fedő alatt 30-40 percig főzzük. Majd a húsokat kiemeljük.

A "léhez" hozzáadjuk a tejfölt, ha felrottyant, botmixerrel összepürésítjük, és gyönyörű, sima öntetet kapunk.

Időközben a húsokról levesszük a cérnát. (én feketét használtam, így jól látható volt..mégis elég ciki lenne, ha valaki a fogai közül szedegetné ki a cérnadarabokat, szóval legyünk körültekintőek.)

Majd visszatesszük a husikat a szószba, és még egyszer felrottyantjuk.

A pitéhez:

 - 1 kg friss spenótlevél

- 1 kisebb fej fokhagyma

- 1 cs mirelit leveles tészta

- 2 tojás sárgája

- 2 cs feta sajt

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mivel Gábor a Tápió vidékről származik, ahol nagy kultusza van a fóliasátrakban történő növénytermesztésnek, így télen például a spenót nevelésének, így mindig tudunk ilyenkor is friss spenótra szert tenni. Mi legutóbb egy hatalmas zacskó friss levelet kaptunk. Ennek kábé a felét, ami sac/kábé 1 kg, jól átmostuk, eltávolítottuk a szárakat, majd olajon megizzasztottuk, és zúzott fokhagymát adtunk hozzá. (ne lepődjünk meg, hogy a spenótból mennyiség kell, nagyon összeesik, ha elkezdjük fonnyasztani!)

A leveles tésztát kinyújtottuk, és 2 részre vettük, a nagyobbik részt úgy nyújtottuk ki, hogy ki tudjuk bélelni vele a piteformát, a maradék kis részből pedig a pite tetejét nyújtottuk ki. A pite aljába ment az egyik csomag feta sajt kis darabokra vágva, rá a zúzott fokhagymás spenót, rá még egy csomag feta, és végül a pite tető.

A sütőt 200 fokra melegítettem elő, a pite tetejét még 2 tojássárgájával lekentük, majd 25-30 percre bevágtuk sülni. 

Szerintem igazán finom hétvégi ebéd/vacsora, de kiváló fogás akkor is, ha vendégeket várunk. Jó étvágyat hozzá:)

Egy finom fűszeres vacsora a tél derekán mindig bónusz, átmelegít, van benne kraft és még a náthát is elűzi. Engem pont ezek a szempontok vezéreltek, amikor a héten egyik este picadillo-t készítettem.

A picadillo egy kubai ihletésű, húsos, paradicsomos, hagymás egytálétel némi extrával, először Anett barátnőmnél kóstoltam, aki akkora mázlista, hogy járt eme remek étel hazájában is, én meg vagyok olyan szerencsés, hogy megismertette velem :)

Hozzávalók:

- 10 közepes méretű burgonya

- 80 dkg darált marhahús 

- 2 nagyobbacska vöröshagyma

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 1 zöldpaprika

- 2,5 dl barna sör

- 1 hámozott paradicsom konzerv

- egy kis dobozos paradicsompaszta (sűrítmény)

- 2 marék mazsola (rumba áztatva)

- fekete és zöld olívabogyó (nekem csak zöld volt otthon, de Ti rakjatok bele feketét is)

- 1-2 tk Tabasco (mild)

- só, bors, koriander (én zöldet használtam), római kömény, őrölt fahéj

- petrezselyemzöld 

- olívaolaj

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, pirosra sütjük és félretesszük. A mazsolát áztassuk be rumban, úgy hogy ellepje.

Mindig legyen olyan barátod, aki ha Kubában jár, hoz neked Legendario-t, a legfinomabb rum, amit valaha ittam, így egyértelmű volt, hogy ebbe áztatom a mazsikat. 

Egy edényben felhevítünk olívaolajat, és rádobjuk a husit, amikor kifehéredett, és kicsit már kezd pirulni, hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát, fokhagymát és a zöldpaprikát.

Addig sütjük így, amíg a hagyma üveges nem lesz. Majd jöhet bele a hámozott paradicsom konzerv, a paradicsom sűrítmény, a koriander és a többi fűszer.

Öntsük fel sörrel (én barna Leffe-t használtam) és hagyjuk fedő alatt kicsit izzadni a dolgokat.

Adjuk hozzá a krumplit, amit előzőleg megsütöttünk, forgassuk össze.

Majd jöhet bele a tabasco, a mazsola és a rum amiben ázott, illetve az olívabogyó (felszeletelve).

Friss petrezselyemmel kevertem össze, miután elkészült.

A Tabascóval vigyázzunk, mert a mild is ütősen csíp. Önmagába véve is nagyon finom, valahol tortillába tekerik a húsos ragut. Mi simán fogyasztottuk, egy pohár vörösborral. Finom, kiadós étel, ezáltal több napig sarokban maradhat a fakanál:) Jó étvágyat hozzá!

Ha az ember a Kazinczy utcában és környékén sétál, veszettül nehéz eldönteni, hol és mit egyen. De ha egyszer sikerül, akkor valószínűleg elégedetten, teli pocakkal távozik, és eldönti, most inkább sétál hazafelé.

Ami azt illeti, velünk is ez történt az utóbbi két alkalommal, amikor beugrottunk rámenezni az említett helyre, szóval ez a bejegyzés már érett bennem.

Ha valakinek új esetleg a "rámen" szó, segítek: tulajdonképpen egy japán tésztában bővelkedő húsleves mindenféle feltétekkel (pl. zöldhagyma, fűszeres főtt tojás, shitake, menma, nori, kamaboko stb.) amúgy előfordul a kínai és a koreai gasztronómiában is. És ha meg nem kóstoltad, akkor nem árt, mert tök finom és másnaposan is csodákat művel az emberrel. 

A Kazinczy utcában hömpölyögve kis négyszögletes fekete tábla hirdeti célpontunkat.

Belépve az első dolog ami szembetűnik, hogy szinte tele van, a berendezés minimál,semmi díszítés, szín vagy extra. Fapuffok, faasztal, szürke, vakolatlan? fal.

Meg integetős macska! (maneki-neko) Sok japán ihletésű helyen megtalálható, azt mondják szerencsét hoz a tulajdonosának:)

Már ez is megosztó lehetne, pláne ha valaki a fullos dolgokhoz szokott, de én csak lazán azt mondanám, letisztultan menő. A pulthoz lépve többen serénykednek, érezhető a pörgés, meg a lelkesedés - ez tetszik.

Rendelünk, és már  akkor vakarják a fejüket, nem lesz helyünk. Ekkor egy fél perces brain storming után odahúznak még egy puffot az asztalfőre, és bár szűkösen, de elférünk - határozottan pozitív:) AZ asztalon egy trendi alátétet találunk és az evőeszközöket. (like)

Kb 7-8 perc várakozás után megérkezik az étek: beefo és gyoza. A beefo a ramen marhahúsos változata. (Húsleves alap, tészta, marhahús, tojás, sárgarépa, naruto, hagyma, babcsíra, fafülgomba, szezonális zöldségek.) Akkora kübliben hozzák, hogy csak ámulunk-bámulunk, de egy zimankós januári délutánon, korgó gyomorral a lehetetlen nem létezik.

Miközben hozzálátunk, jókedvű csicsergés vesz körbe minket, mindenki ezerrel pletykál és szürcsöl. (Ha többen érkezünk, javaslom, csörögjünk oda előtte, megoldják.) A levesben minden friss, és egy rendes adaggal kell megbirkóznunk, biztos, hogy jól fogunk lakni, sok-sok hús, tészta, tojás és zöldségek, szuper összhang, markáns íz. (Másodjára megkóstoltuk a chickin-t is, ami a csirkehúsos verzió, ez is isteni, de találunk vegát, tengeri herkentyűset és császárhúsost is az étlapon!)

És még valami - ezt nem lehet kultúráltan enni, szóval szürcsölésre fel! 

A másik dolog, amit kipróbáltunk, a gyoza volt. Ez tésztába göngyölt darált hús, hagymával. Ehhez egy ecetes-szójás mártogatót kínálnak. Nyamm! Kiváló kiegészítő ízek a levesekhez.

Az árak tekintetében a ramenek 1400-2000 ft-ig mozognak, a gyoza (4db) 500 ft, mi általában 5000 ft körüli összeget hagyunk itt (ketten), ez viszont mindkettőnknek garantált jóllakás és elégedettség.

Nos mivel valamibe bele kell kötni...két dolgot emelnék ki. Ha egy felkapott, kedvelt és minőségi alapanyagokkal dolgozó helyről beszélünk, akkor igazán fordíthatnának nagyobb figyelmet a mellékhelyiségre. Ad kettő, lehetne több fogas. (mert a kabátok egymás hegyén hátán vannak, és bizony hullanak le a földre.)

Leszögezném, tök merész és vagány dolognak tartom, hogy a Ramenka olyan helyek szomszédságába költözött, mint a Bors vagy a Kisparázs, én ezt biztosan neccesnek éreztem volna, mint tulajdonos, báár kockázat nélkül nincs siker, és igazuk volt - mert bejövős lett a hely! Én már eldöntöttem, havonta 1-2x tuti betérek, és csak ajánlani tudom:)

Pontosan úgy történt, ahogy gondoltam... a hely magával ragadott, felvillanyozott és más dimenzióba repített minket.

A taxiból kiszállva megcsapott minket az orkán erejű szél, ahogy megharcolva az elemekkel közelítettünk a bejárat felé, és megállapítottuk, a Dob utca 21. alatt található hely már kívülről is hívogatja az embert.

Belépve kellemes félhomály fogadott minket, a pult melletti kis asztaloknál meghitten, gyertyafényben beszélgettek a vendégek, a személyzet mosolyogva, rendkívül kedvesen fogadott minket. Az asztalunk a hátsó részen volt, ami tavasszal és nyáron udvarként üzemel. Rendkívül tágas, gyönyörűen berendezett design kacsintott vissza ránk, ahogy elfoglaltuk helyünket. A placc közepén egy szán figyel, a plafonról megannyi elegáns kristálycsillár lóg, a falak terméskővel kirakva, vintage tárgyak tömkelege...tisztára mintha egy otthonos "winter wonderlandbe" csöppentünk volna. A berendezésen látszik, hogy szakértő kezek válogatták össze, kifogástalan ízléssel és nem gyenge stílusérzékkel. Nem túlzok, ha azt mondom, az egyik legkellemesebb hangulatú hely, ahol valaha jártam. 

A hely nappali fényben is minimum romantikus, de talán a mesébe illő jobb szó rá..ha a Dob utca környékén dolgoznék, gyanítom többször kötnék itt ki, mint heti egy, de hiába nekem csak a Bartók Béla út jutott, anyway...

 Meg sem lepődtem, hogy rengetegen voltak, szóval a helyfoglalást erősen ajánlom, ha valaki ide látogat, és látogasson is, mert a must see kategóriában erősen benne van. Ami külön tetszett, hogy függetlenül attól, hogy volt vendég bőven, és az asztalok között sincs többméternyi távolság, mégsem szűrődött át a mellettünk vacsorázó pár diskurzusa, emellett a zene sem volt túl hangos, pont jó volt. A pincér extra udvarias volt, humoros és segítőkész, a kiszolgálás 10/10. 

A borlap nagyon rendben volt, és bár nem tartanak 100 féle bort, ami van, az finom. Máris felcsillant a szemünk, amikor kiszúrtuk a St. Andrea Napbort, ami az egyik kedvencünk, így hát nem is volt kérdés, hogy rendelünk egy palackkal. Az étlapra igaz, ami az itallapra, nincs túl sokféle opció, viszont ezek rendben vannak és szerintem mindenki megtalálja a számításait. Találhatunk előételeket, leveseket, burgereket és szenyákat, kemencés lángosokat főételeket, tésztákat, salátákat és desszerteket is. Mi ezúttal egy előétel-főétel kombóra szavaztunk, sajnos a desszertnek nem maradt hely, mert már csak a szemünk kívánta, na de majd legközelebb...

Az előételek közül kettőt rendeltünk: grissinit aiolival, illetve francia baguettet háromféle mártogatóval és zöldségekkel. (humusz, padlizsánkrém és kőrözött) Szerintem a tálalás szuperül nézett ki, az aioli figyelemreméltóan finom, a mártogatósok is rendben voltak. És ne felejtsük el, tökéletesen passzoltak a borhoz, ezekkel sikeresen meg is ágyaztunk a folytatásnak.

Főételnek rosé kacsamellet választottunk, karamellizált diós gnochival és alma chutneyval. Kicsit tartottam attól, hogy túlságosan édes lesz nekem a kacsa mellé a körítés, de az első falat letaglózott, mert annyira megvolt az összhang, hogy azon gondolkodtam, egy dézsával is simán bevágnék belőle, Gábor nemkülönben.

All in all, nagyon kedves és profi kiszolgálás, finom ételek, inspiratív és romantikus környezet. Több vintage kellene Budapestnek és nekünk is. Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki vágyik egy kis melegségre, derűre vagy romantikára. 

Néha az ember besokall a nehéz ételektől. Velünk is ez történt az ünnepeket követően. Most meg lustán, karácsonyi úszógumival, totál demotiváltan lézengünk az ópenofiszban. Itt az ideje egy kicsit könnyedebb fogásokkal előrukkolni, ennek jegyében a következő időszakban erre fogok fókuszálni, beiktatva egy-egy kellemes bűnbeesést. 

Ez egy tipikus hétköznap esti fogás, ami nettó 15-20 perc alatt összedobható, igazán finom és üdítő szereplője lehet a vacsoraasztalnak. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne valami finomat, de nem túl megterhelőt enni.

Hozzávalók: 

A pikáns pulykához:

-60-70 dkg pulykamell

- 3-4 ek dijoni mustár 

-3-4 ek méz

- só, frissen őrölt fekete bors

- egy narancs héja lereszelve

A salátához:

- 7-8 csokor friss petrezselyem

- egy marék friss menta

- 1 gránátalma

- 1 közepes méretű lila hagyma 

- 7-8 koktél paradicsom

- 1 lime leve

- 1 marék natúr mandula

(Köretként az éhes férfiaknak készítsünk mellé egy kevés barna rizst, bulgurt vagy kuszkuszt.)

A húst apró kockákra vágom, majd hozzáadom a mustárt és a mézet, összekeverem.

Egy serpenyőben olajat hevítek, mehet bele a hús szószostól. Ráreszelem egy narancs héját, valamint sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítem.

Ha kicsit megpirult, kész is van. 

A salátához felbontom a gránátalmát. (Nálunk Gábor csinálta, mert én türelmetlen vagyok, hát ez tipikus.)

Hozzáadom az apróra vágott lila hagymát és a koktélparadicsomot.

Majd jöhet rá az aprított petrezselyem és a mentalevelek.

Végül jöhet a lime leve és a marék mandula a tetejére.

Egy színkavalkádot látunk magunk előtt, amit csak imádni lehet! Jó étvágyat:)

Nem tudom, Ti hogy vagytok a babonákkal, néha úgy érzem, ahogy öregszem, egyre inkább hiszek bennük, lehet azért, mert próbálom jobbá tenni a saját és a körülöttem élő emberek életét, ezért egy minimális kockázat sem fér bele a pakliba, fene se tudja. Lényeg a lényegben, hogy Újév napján ugyebár nem lehet bizonyos ételeket enni, és mivel nem vagyok lencseszerető, maradt a röfi, bízzunk benne, túr nekünk egy kis szerencsét 2015-ben. :)

(zárójelben megjegyezném, külön büszke vagyok rá, hogy idén előre gondolkodtam és főztem valamit 31-én, mert tavaly Anettel maradt a másnapos, remegős kaja rendelés, idén Gáborommal csak a konyháig kellett elvánszorogni. Bár a piacon a hentesnél a tömeg nem volt elhanyagolható, meg a fél óra sorban állás sem, de hogy is szokták mondani, valamit valamiért?)

És ha már ennél a receptnél tartunk, nem csak január elsején túrhatja (ami történetesen a névnapom), hanem az év bármely napján, mert ez egy szuper étel, akár egy testesebb vasárnapi ebédre is.

Hozzávalók:

- bőrös sertéscomb (nekünk egy cirka két kilós darabot sikerült szereznünk)

- 2 fej fokhagyma + egy fél

- 30 dkg húsos szalonna (mi Kolozsvárit szerváltunk)

- 4-5 hosszabb rozmaring ágacska

- só, frissen őrölt bors, kömény, majoránna 

- 25 dkg sertészsír 

- 1,5 dl olaj

- 5 ek méz

- 6-7 dl barna sör

1) a húst alaposan átmossuk.

Majd fogunk egy éles kést, és beirdaljuk (lehetőleg egészen a csontig - nem egyszerű, ilyenkor jól jön egy férfi a háznál!) hosszanti irányban és keresztben is!

Az első kör fűszerezés következik (ne spóroljunk) - nekem nem volt időm bepácolni, aki teheti ne hagyja ki!!! 

2) A meghámozott, félbe/negyedbe vágott fokhagymagerezdeket és a szalonnadarabkákat benyomkodjuk a szeletek közé, illetve késsel ejtünk még néhány mélyedést a húson, ahová szintén tűzdelünk. (ezzel az a célunk, minél jobban átjárják az ízek az alkotást.)

3) Készítsük el a "fűszeres olajat", amivel megkenjük első körben a röfit! Ehhez fogjunk egy tálkát, menjen bele 1-1,5 dl olaj, egy fél fokhagyma összenyomva, 1 rozmaring ágacska felaprítva. Ezzel alaposan megkenjük a húst, amire még rátettem a maradék ágacskákat, a hús mellé tegyünk sertészsírt, melléöntünk 2 dl barna sört, majd alufóliával lefedve betesszük a 180 fokra előmelegített sütőbe. 

4) Kábé egy óra múlva ránéztem, ráborítottam még 2 dl barna sört, és tovább sütöttem fólia alatt még 30-40 percet.

5) Ellenőrizzük a hús puhaságát (kés/villa), amennyiben ez megfelelő, kapjuk ki a tepsit, vegyük le a fóliát, keverjük össze a maradék sört a mézzel és kenjük meg vele alaposan a húst, majd tegyük be még egy fél órára, hogy szép pirosas színt kapjon. (közben 1-2x meglocsolhatjuk a szafttal, hogy ne száradjon ki.) Amikor kellőképpen megpirult, akkor kész a remekmű, élvezzük hát :)

Ó és ami fontos: tekintélyes mennyiségű szaft termelődik alatta, ami az egyik legfinomabb része ennek az ételnek! Szóval tálalásnál jól öntsük nyakon vele a húst és a krumplit! :) (de annak is isteni csemege, aki szeret tunkolni)

A köretekről...

Én kétféle körettel készültem, az egyik a klasszikus hagymás tört burgonya volt mangalicazsírral. A másik pedig egy kis részeges káposzta:)

A hagymás tört burgonya elkészítése mint tudjuk, nem igényel speckó kvalitásokat.

A krumplikat megfőzzük enyhén sós vízben. Közben megdinsztelünk egy nagy fej vöröshagymát egy kevés mangalicazsíron, majd ezt hozzáadjuk az összetört krumplikhoz.

Frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. Én szoktam hozzá pakolni valami zöld fűszert is, ezúttal petrezselymet. 

A részeges káposztáról

Hozzávalók:

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 2-3 ek cukor

- fél kg káposzta

- 2 közepes méretű alma

- frissen őrölt bors

- köménymag + római kömény

- egy citrom és egy lime lereszelt héja (a fél citrom leve is mehet bele)

- 3-4 dl száraz pezsgő (és ha már kinyitunk egy üveget, a maradékot igyuk meg :D )

A hagymát felkockázom és megdinsztelem kevés olajon, majd hozzáadom a cukrot és karamellizálom.

Amikor szép barna színe kezd lenni, hozzáadom a káposztát, és a lereszelt almákat, majd összeforgatom és fűszerezem. Kicsit hagyom így rotyogni, majd rádobom a lime és citrom lereszelt héját, hozzáadom a  citromlevet, felöntöm a pezsivel és kb 45 perc alatt puhára főzöm.

Nálunk ez volt az újévi lakoma, de mint mondtam az év bármelyik napján fejedelmi ebéd vagy vacsora :) Jó étvágyat és még egyszer BUÉK Mindenkinek :)

Mea Culpa...kissé megcsúsztam a bejegyzésekkel december közepe óta, de hiába, a két hét szabi alatt annyira eltunyultam, hogy néha még az ágyból sem keltem ki, talán mert csöppet ki voltam merülve, de nem nagyon..dehogy :) Szóval először is minden kedves Olvasónak nagyon Boldog, Sikerekben és Ízekben Gazdag Új Évet szeretnék kívánni, és persze utólag is Boldog Karácsonyt :P 

Azt gondolom lezárni egy évet csak kellőképpen szaftosan vagy fűszeresen lehet, így nálunk egy markáns Chicken Tikka Masala került az asztalra december 30-án. Mivel már átléptünk az új évbe, és eltelt a kritikus január elseje, amikor szárnyas evési tilalom van, itt az alkalom, hogy a januári depressziót megspékeljétek egy finom kajával, ami még különleges is!

Én hosszú évekig eljártam indiai éttermekbe ezért az ételért, vagy megrendeltem, nem is értem miért, talán mert nem volt kedvem hozzáfogni, vagy attól tartottam nem tudom olyanra elkészíteni, ahogy ezeken a  helyeken megcsinálják, de ezúttal elhatároztam, megpróbálkozom vele, mit veszíthetek? És igazán nagyon finom lett, szóval innentől nem rendeljük, hanem magunk készítjük el. Igaz, az indiai és keleti ételek valóban csípnek, de ha teret engedünk nekik, nemcsak a torkunkat, hanem a lelkünket is átmelegítik.

A Tikkánál a legjobb, ha egy éjszakára kerül a hűtőbe a bepácolt husi, hiszen akkor szuperül átjárják az ízek, ha kevesebb időnk van (ami nem meglepő manapság) akkor 2-3 órát azért szánjunk a pácolásra. Ehhez a következő dolgokra lesz szükségünk:

- 70-80 dkg csirkemell filé 

- 2 db natúr joghurt

- fél fej fokhagyma

- 3 cm-s gyömbér darabka lereszelve

- 1 lime leve + héja reszelve

- 2 ek cayenne bors

- 1 ek római kömény (őrölt)

- 1 ek curry

- 1 ek kurkuma

- 2 ek tikka fűszerkeverék

- 2 ek garam masala fűszerkeverék

- só

- frissen őrölt bors

- 1 nagy fej vöröshagyma

A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd jöhet hozzá a joghurt,a zúzott fokhagyma, a reszelt gyömbér és a fűszerek, alaposan összekeverjük, lefedjük és mehet a hűtőbe pihizni, remélhetőleg minél több időre. 

Amikor kivesszük, kevés olajon megdinszteljük a felaprított vöröshagymát, hozzáadjuk a husit páclevestül, majd hirtelen megsütjük, képződik némi szaft is, félretesszük.(Ha nagyon autentikus akarnék lenni, akkor nyársakra tűzve sütném a sütőben, de ennyire még nem mentek el otthonról nekem sem.)

Jöhet a Masala szósz elkészítése, ez sem bonyolult.

- fél Rama margarin

- 1-1,5 fej közepes méretű fokhagyma

- 2 ek garam masala fűszerkeverék

- 2 ek tikka fűszerkeverék

-1 ek római kömény

- cayenne bors (ide azért nem írok mennyiséget, mert azt mindenki döntse el maga, mennyire szeretne könnyezni)

- 3 cm-s gyömbér darabka lereszelve

- 1 db hámozott paradicsom konzerv (kb 250 gr-os)

- 4-5 dl tejszín

- só

- frissen őrölt bors

- fél zöld paprika (opcionális)

A vajon megpirítjuk a fokhagymát és a gyömbért, jöhet hozzá a paradicsom, majd a tejszín és a fűszerek. Ha darabos lesz a paradicsom miatt, menjünk át rajta botmixerrel, hogy homogénebb legyen, majd adjuk hozzá a husit, rottyantsuk fel még egyszer, és kész is a remekmű.

Tálalásnál én egy marék friss koriandert szórtam a  tetejére.

Mi ezúttal kuszkusszal ettük, rizzsel is nagyon adja, de a legtutibb naan kenyérrel. (Hamarosan csinálok naant is és jön a recept.) Sőt én simán magában is eleszegettem, mert isteni a fűszerek harmóniája, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egy pohár fehérborral remek párosítás! Jó étvágyat :)

És még pár jó tanács:

• A koriander szerintem nélkülözhetetlen.
• A különlegesebb fűszereket be tudjátok szerezni a Culinarisban.
• Olyannak ne főzzétek, aki nem kedveli a fűszeres ízeket! 
• Ha olyannak készül, aki nem bírja  a csípőset, csínján bánni a cayenne borssal és a zöld paprikával.

Sokan utálják a telet, én nem tartozom közéjük, mert van pár dolog, amit szeretek benne, mint például a Karácsony, a síelés, a karácsonyi vásárok & forralt bor, na meg a fondü a barátaimmal. És bár néha macerás, azért minden szezonban egyszer-kétszer-háromszor előveszem a készletet, amit pár éve egy szülinapomra kaptam Anett barátnőmtől. És mindenkinek csak javasolni tudom, mert meg lehet vele ágyazni egy bulinak, egy baráti beszélgetésnek vagy egy romantikus estének is :)

Arról még a mai napig megy a vita, hogy honnan is ered a fondü! De állítólag anno Svájcban elkezdtek brainstormingolni, hogy hogyan lehetne felhasználni a maradék kenyereket, sajtokat a téli időszakban,és így született ez a remek étel. Maga a szó a francia "fondre" szóból jön, amelynek a jelentése: olvasztani.

Amúgy ahogy minden tevékenységhez, ehhez is kötődik etikett: ne kapjuk be a fonduevillát, mert utána ugyanabból az edényből merít mindenki, ha valaki beleejti a kenyér/baguette darabot, meg kell csókolnia a mellette ülőt, de minimum iszik egy bünti piát. És persze várjuk meg merítésnél, amíg lefolyik/csöpög a sajt, vagy jó kis takarítás vár ránk a parti után...

Na de mik azok a dolgok amikre mindig figyeljünk, ha nekiállnánk egy fenszi sajtfondü elkészítésének?

- legyen otthon pálinka+ száraz fehérbor!!!! Cherryvel is finom...

- a fondü edényt kenjük ki fokhagymával, mielőtt belemennek a sajtok - bevallom hősiesen, mi még pár gerezd összenyomott fokhagymát az olvadó sajtokhoz is hozzáadtunk.

- többfélét is használhatunk, ami fontos, hogy felhasználás előtt reszeljük le őket, és hagyjuk, hogy "melegedjenek", szobahőmérsékletűvé váljanak. (Én Goudát, Gruyere-t, Brie-t, Cheddart, vagy Ementálit szoktam használni, de teszteltem már Gogonzolával is. Legyen közte ütősebb ízű, keményebb meg lágyabb is.)

- 3-4 főre én 60-70 dkg sajtot szoktam számolni

- a sűrűséget szabályozhatjuk a pálinkával/borral/whiskey-vel, amit az izzadó sajtokhoz löttyintünk (és mindenképpen löttyintsünk bele - érzéssel! Lényeg, hogy ne egy gumiszerű fondüt kapjunk!))

- fűszerezzük:frissen őrölt bors, szerecsendió! (Valaki citromlevet is csepegtet bele, én egy kis kukoricakeményítőt szoktam, hogy megelőzzem a csomókat)

- alacsony hőfokon kezdjük őket olvasztani, és ne egyszerre dobáljunk bele nagy mennyiséget az edénybe, hanem csak fokozatosan.

- ne egyből a fondü edényben olvasszunk, én mindig egy másikat használok, és csak később öntöm át. A föndü edények nehezebben melegednek fel, így tovább tartana bennük az olvasztás...és ha az asztalnál éhes férfiak is ülnek, akkor a türelmetlenséget vágni lehet a levegőben :) (tökéletesen folyékony állapotban - várjuk meg amíg ilyen lesz, mert a gumiszerű állag nem éppen szívderítő látvány, na meg elég szenvedős ilyen formátumban fondüzni) 

- az mindig opcionális, hogy ki mivel mártogat. Én szeretem a baguette karikákat, a sült bacont, fekete erdei sonkát, lazacot, almát, zöldségeket. (De tényleg, ennek csak a fantázia szab határokat.) A baguette karikákat/kenyérkockákat tegyük be 5 percre a sütőbe, hogy kicsit ropogósabbak, szárazabbak legyenek. (én kis olívaolajat is öntök rájuk, mielőtt átmelegítem őket)

- teremtsünk hangulatot - gyújtsunk apró gyertyákat, legyen félhomály, gondoskodjunk kellemes zenei aláfestésről is. 

- a sajt könnyen összecsomósodik a gyomorban, szóval fondüzésnél semmiképpen ne igyunk hideget (pl vizet), mert az fájni fog - igyunk mellé száraz fehérbort, pálinkát, vagy ha absztinens napot tartunk, meleg teát. 

- mindig legyen otthon mécses, hiszen a fondüedény alá kelleni fog valami, ami melegen és folyósan tartja a sajtszószunkat.

- ha diétázunk, felejtős kaja :)

Szóval step by step:

Hozzávalók:

- sajtok

- fokhagyma

- fehérbor + pálinka

- baguette/kenyér

- husi/zöldség/amit még mártogatni szeretnénk

- kukoricakeményítő

- bors, szerecsendió

1) Reszeljük le a sajtokat és kenjük ki az edény falát fokhagymával, meg még dobjunk is bele.

2) Lassú tűzön, fokozatosan adagolva kezdjünk el olvasztani, ha keményítőt adnánk hozzá (mint ahogy én is szoktam - 1 dl fehérbohoz adjunk 1 evőkanálnyit, és ezt forraljuk fel, és ebbe tegyük a reszelt sajtokat.)

3) Öntsünk bele bort és páleszt, ja és kevergessük végig, mert könnyen odakozmál. Vigyázzunk a folyadék mennyiségével, legyen meg a sűrűség.

4) Élvezzük:)

5) Ha még nincs fondü készletetek, szerezzetek be egyet, tényleg csudijó :)

PS: Masni és Ellie is érdeklődve figyelték az eseményeket :)