Ha egy-egy új ázsiai hely megjelenik a budapesti gasztrótérképen, akkor rendkívül nagy a valószínűsége annak, hogy belátható időn belül megjelenünk ott, így történt ez a KHAN esetében is. A hely a Gozsduban található Sáó rokona, szóval gondoltuk, rossz nem lehet. Az elhelyezkedésen meglepődtünk, mert ha a 13-ban nyitnék helyet, lehet hogy inkább a Pozsonyi útra, vagy a Szent István Park / Jászai környékére raknám, de ez jó itt az Ipoly utcában, ahogy van. Belépve letisztult design fogadott bennünket és rendkívül kedves kiszolgálás, a hely péntek estéhez méltóan tele volt.

A menüt kézhez kapva egyből szemet szúrt az ételek tagolása, csoportokra bontva lehet válogatni - csak hogy párat említsek: szószos tészta, sült rizs, sült tészta, wokos zöldségek, mijoté, phó leves, saláta stbi.

Előételnek kértünk egy Jian Shui Jiao-t, ami sertéshúsos-rákos gombóckákat takart, finom, kicsit csípős mártogatóssal, remek hangolódás volt a kövektező fogásokra. 

Nem egyszerű választani, ami számomra viszont azonnal egyértelmű volt, hogy egy phót ennem kell, méghozzá nem is akármilyet: a sot vang verzióba ugyanis került egy kis vörösboros omlós marhahús is, ami egyből levett a lábamról az étlap böngészése közben. Ez nem gyerekadag, nettó jól lehet vele lakni, egy pasinak is, és ízben igazán figyelemreméltó élmény, ez az a leves, amit bármikor megennék, és az egyik kedvenc pesten ehető phómmá nőtte ki magát már első kóstolásra is. 

Igazából ez volt az a pont, ahol nem kellett volna többet enni, de ha valami rohadtul finom, úgysem lehet leállni és még többet és többet akarunk, legyen szó bármiről az életben. Szóval még ettünk, és milyen jól tettük...

Én egy padlizsános-sertéshúsos fogást választottam, ami hibátlan volt. Ő a Hong Shao Qie Zi névre hallgat, brutál ízharmónia, nem nagy adag és mégis remek ízelítő, ha zseretnénk további benyomásokat szerezni. 

Gábor bevállalta a császárhúst /La Rou/, ez is ízletes volt, de szerintem ez klasszikus pasis fogás - kinek a pap, kinek a papné.

Lilla választása egy tigrisrákos rizstésztára esett, ami szintén kifogástalan volt, mi a másnapi ebédünket is innen vittük, méghozzá szintén rizstésztát, csak csirkével.

Összességében kiváló a hely, szuper és segítőkész a kiszolgálás, egy kellemes péntek esti baráti vacishoz, de bármilyen más alkalomhoz is jó szívvel ajánlom. Az egyetlen jó tanácsom: vigyetek cash-t, mert nincs kártáys fizetés, de azt gondolom ez elhanyagagolható tényező, ha ilyen kivlóan főznek :) Javaslom, hogy foglaljatok asztalt, mert közönség van rendesen. És bár papíron 22-ig vannak nyitva, mi 22.45 körül jöttünk el, szóval a vendég a kiráy elv itt is érvényesül, ami szerintem elengedhetetlen alappillére a minőségi vendéglátásnak.

Tegnap már a kocsiban is bekapcsoltam a fűtést, ergó tényleg sütő berregős szezonba csöppentünk - amit szeretek, nagyon. Tegnapelőtt Gábor este 11-kor lobbizott sütiért, amit nem kapott meg, így tegnap amikor 9-kor zendített rá, kénytelen voltam beadni a derekam. Így született a következő süti is. 5 perc alatt össze lehet dobni és mehet is be a sütőbe, ahol 25 percet kell eltöltenie, ergó fél óra múlva már gőzölöghet az asztalon és leégethetjük vele a szájpadlásunkat, mert ha megérezzük az illatát, tuti nem fogjuk megvárni, amíg kellemes hőmérsékletűre hűl :)

Hozzávalók: 

- 10 szem szilva

- 3 ek eritrit

- 3-4 ek kókuszzsír

- 2 dl víz

- 20 dkg liszt (én paleo lisztet használtam, de mehet zabpehelyliszttel is.)

- 3 tojás

- fahéj

A három tojás szétválasztjuk, a fehérjét habbá verjük, a sárgáját használjuk fel valami másra, mert itt nem lesz rá szükség. A fehérjéhez hozzáadjuk a kókuszzsírt ( én megolvasztottam), az eritritet, a lisztet és a vizet. Óvatosan összekeverjük, majd kibélelünk egy sütőformát sütőpapírral, beleborítjuk a masszát és egy kanállal laposra egyengetjük a tetejét.

Belenyomkodjuk a kimagozott fél szilvákat, és jó sok fahéjjal megszórjuk.

Légkeverésen 20-25 perc alatt 200 fokon készre sütjük. Jó étvágyat :)

Szeretném bemutatni Nektek a következő vasárnapi ebéd sztárját, ami nem más, mint egy egyszerű rakott étel, ami már egy-egy őszi hétvégén bizony jól tud esni. Tudom, hogy nem egy klasszikus rakott krumpli recept, sőt elég távol áll tőle, de szerintem kell a változatosság és az új megközelítés.

 Hozzávalók:

- 3-4 közepes szem édesburgonya (nekünk óriási példányokat sikerült beszereznünk, szóval elég volt 3 db)

- 2 fej vöröshagyma

- 8 gerezd fokhagyma

- 80 dkg csirkemell

- 30 dkg juhturó

- só, bors, majoranna

- 3 dl tejszín

- 1 csokor kapor

- kevés kókuszolaj

Az édesburgonyákat meghámozzuk, kockára vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a 180 fokos sütőben 40 perc alatt megsütjük.

Eközben egy wokban megdinszteljük kevés kókuszolajon a hagymákat, majd rádobjuk a húst, só, bors majoranna, majd mikor már megpuhult, jöhet a tejszín, a juhutó és a kapor. A sóval legyünk óvatosak, mert a juhturónak alapból magas a sótartalma.

Ha megsült a hús, félrehúzzuk a wokot és előkapunk egy jénait, ahol egy réteg édesburgonyára jön egy réteg juhturós csirke, és így tovább,míg el nem fogy. Majd 180 fokos sütő, légkeverés, 15-20 perc.

Garantált siker, kiadós fogás, mindenki örül. Jó étvágyat :)

Itt van az ősz, itt van újra...a kedvenc évszakom, a színes levelekkel, esővel, a vénasszonyok nyarának összes előnyével és hátrányával, én ilyenkor vagyok igazán elememben. Szeptemberben már nem szentségtörés bekapcsolni a sütőt, sőt szerintem illik. Szóval mi bekapcsoltuk a hétvégén - többször is, most az egyik alkotásról ejtenék pár mondatot, mégpedig a répatortáról amit készítettünk Gáborral, szerintem mennyei és még diétás is, kell ennél több? Ja és szerintem bárki elkészíti, akinek kedve van hozzá :)

Hozzávalók:

A tésztához:

- 30-40 dkg sárgarépa (apróra darálva)

- 15 dkg liszt (én Szaffi paleo lisztet használtam, de mehet Update-tel vagy zabpehelyliszttel is, vagy aki nem diétázik, simát is tehet bele.)

- 1 narancs héja

- 4 tojás

- 1 púpos ek mézeskalács fűszerkeverék

- 3 ek eritrit

- egy fél csomag mandulabél őrölve

- egy 2x2 cm-s darab gyömbér

A krémhez:

- 25 dkg túró

- 1 narancs leve

- mandula aroma / vmilyen alkohol

A répákat meghámozom, majd lepürésítem, egy tálba öntöm.

Majd ehhez jöhet a narancs héja, a mézeskalács fűszerkeverék, az eritrit, a mandulabél összezúzva, a gyömbér és a liszt.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből kemény habot verek, óvatosan hozzáadom a sárgáját, majd óvatosan összekeverem a répás keverékkel.

Egy tortaformát kibélelek sütőpapírral, elegyengetem benne a masszát, és az előmelegített 180 fokos sütőbe bedobom az alkotást 30 percre sülni.

Közben elkészítem a krémet, 25 dkg zsírszegény túrót összeturmixolom az ominózus narancs levével, kis mandula aromával vagy valamilyen otthon fellelhető alkoholos itallal nyakon öntöm és hagyom pihenni. Ha megsült a tészta, leveszem a formát oldalról, majd megkenem a túrós krémmel.

A tetejét reszelt répával díszítem, én kis étcsokiforgácsot is szórtam rá.

Beteszem a hűtőbe, 2 óra után ehetjük is, mennyei lesz, jó étvágyat :)

Az ázsiai konyha iránti szenvedélyem minden egyes utazással tovább fokozódik, így nem meglepő módon minden második héten rákívánunk ezekre az ízekre, vannak azok a hetek amikor veszem a fáradtságot és megcsinálom magunknak, és van, amikor lusta vagyok - mint például tegnap, így történt hogy Svábi barátnőm, Gábor és jómagam felülkerekedtünk, hogy kirpóbáljuk az Újpesti rakparton található Thai Chili Wok bart. 

Az elegáns környék, a Margit híd közelsége, a lustán hömpölgyő Duna igazán kellemes keretet ad egy kiadós, beszélgetős, világot a kebledre ölelős ázsiai vacsihoz/ebédhez. Ami számomra kevésbé klappolt, hogy a pénztár elől kell elvenni az étlapot, ami egy lelaminált kétoldalas színes papír, mentségükre szóljon, hogy képes az étlap, így az ázsiai konyhát nem ismerők számára megkönnyítik a választást. Ha rendelni akarsz, odabaktatsz a pénztárhoz és mondod, mi kell - és egyből fizetsz. Nekem ez kicsit futószalagszerűvé teszi a dolgot, talán érdemes lenne beruházni egy pincérre, máris elegánsabbá tenné az élményt. Kapsz egy sorszámot, és ha kész az ételed, benn egy lcd-n láthatod, ha kiültél a teraszra (mint mi), kijön valaki és kurjantja a számot. Velünk szerencséjük volt, mert kopogott a szemünk, Gábor úgy ugrott fel, mint egy éhes kopó a 28-as szám hallatán, de a két asztallal arrébb enyelgő első randis párocska a szám háromszori ismétlése után is egymás száját bámulta :) A következő negatívum, ha meghallod/látod a számodat, minden egyszerre érkezik, ergó, ha rendelsz előételt és levest, borítékolható, hogy a második fogás kihűl, ami nem kóser, szerintem ezen mindenképpen jó lenne változtatni.

Na de lássuk a kajákat: előételként ettünk rák tempurát, tavaszi tekercset és Tom ka levest. Egyikbe sem tudok belekötni, mert mindegyik isteni volt, sem a rák, sem a tavaszi tekercs nem tocsogott olajban, rendben volt az ízük és a szósz is finom volt.

A leves szintén nem hagyott kivetnivalót maga után, gazdag volt és klappoltak az ízek, szép kis kübli, óvatosan rendeljünk másodikat, félő, hogy nehezen fog lecsúszni :)

Főételnek mindhárman Pad Kee Mao-t választottunk, csirkehússal, illetve Gábor kacsával. Ez a finom rizstésztás fogás szuper választás, különlegességét  abambusz adja. Nagyon rendben volt mindhárom fogás, kár, hogy kihűlt. Tökéletes fűszerezés, jó adag, etette magát na.

Ár-érték arányban sem rossz, egy levesért, 2 előételért és 3 főételért 12 ezret fizettünk. Visszajövök még ide, és mindenkinek ajánlom, ha finom ételre vágyik. Tökéletes hely pedig nincsen, az ízek kárpótolnak mindenért.

A hőguta kerülgetett a hétvégén, szerintem ezzel nem voltam egyedül, így a bazi nagy vasárnap déli punnyadás kellős közepén jöttünk rá, hogy nincs semmi ebédre, de a gyomrunk persze ezerrel korgott. Így történt, hogy felidéztem Anyukám 1000 éves majorannás pulyka receptjét, csak éppenséggel csirkéből készítettem el, így is nagyon fincsi lett :) Egyszerű ízek, amelyek mégis zseniális harmóniát képeznek, nem mellesleg 15-20 perc alatt :)

Hozzávalók: 

- 50 dkg csirkemell

- 2 dl tejföl

- 7-8 gerezd fokhagyma

- 2 fej vöröshagyma

- 10 dkg szalonna

- só, bors, majoranna

Ez az igazi tök egyszerű, tök gyorsan kész van, tök finom kategóriájú kaja, de komolyan. Felkockázzuk a húst, megdinszteljük a vörös és fokhagymát a szalonna társaságában, majd hozzáadjuk a husit és lepirítjuk, közben fűszerezünk ízlés szerint.

Amikor a hús már pirosas kérget kap, jöhet rá a tejföl, még egy karika fűszerezés és kész is.

Igazából bármilyen körettel finom, én ezúttal salátaágyon tálaltam. Jó étvágyat :)

Minden nőnek gyakori lehet az érzés, amikor a szeretett férfi hazajön a városból 2-3 doboz fagyival és van egy picsányi fagyasztó, amibe semmi nem fér bele, ilyenkor jön a hiszti, hogy mi nők, minek veszünk meg minden felesleges hülyeséget, ahelyett, hogy a hűtő tele lenne egészségtelen cuccal, ami sorozatnézés közben jó a pasiknak. Szóval mit csinálsz? Kiszeded az első két mozdítható fagyos cuccot és megcsinálod - nálunk ez 500 gramm garnéla volt. 

Hozzválók:

- 500 g garnéla

- 1 cs (250g) csicseri tészta(sphagetti)

- 2 közepes fej vöröshagyma

- 10 gerezd fokhagyma

- 3-4 közepes méretű paradicsom

- 1.5 dl fehérbor

- 1 dl tejszín

- só, fekete bors, chili

- egy csokor petrezselyemzöld 

- kevés kókuszzsír/ olívaolaj a sütéshez

A tésztát megfőzzük és félretesszük. Felhevítjük a kókuszzsírt/olívaolajat egy wokban, megfonnyasztjuk rajta a vörös-és fokhagymát, majd hozzáadjuk a garnélákat.

Hagyjuk őket kifehéredni, majd jöhet az első kör fűszerezés, majd a kockára vágott paradicsom és a bor, felrottyantjuk egyszer.

Hozzáadjuk a tejszínt, még egy rottyantás és kész is, a végén friss zöld petrezselyemmel bolondítjuk és ha szükséges, fűszerezünk még egy karikát, én szeretem, ha kicsit pikáns.

Ehhez hosszáadjuk a főtt tésztát és készen is vagyunk :)

Stresszmentes villámvacsora, finom ízek, semmi komplikáció - jó étvágyat! (Ha valaki nem csicseri tésztát használ, attól még ugyanolyan jó lesz - nekem most az volt otthon és mivel gluténmentes, két legyet ütöttem egy csapásra.)

Nemrégiben egy céges reggelin a főnököm villantott nagyon fain, diétás kókuszgolyókat, ezen felbátorodva én is kipróbáltam, és tényleg igazán egyszerű, gyors és finom történetről beszélünk, ja és ami a legszebb, semmi bűnös cuccot nem tartalmaz :)

Hozzávalók: (12 golyóhoz)

- 50g kókuszreszelék

- 60-70g kókuszliszt

- 1 ek xilit

-1 ek kókuszzsír

- 1 dl kókuszkrém (pl Cocomas)

Ezeket összedolgoztam, és egy formálható massszát kaptam (ha esetleg túl száraz, akkor adjunk hozzá még krémet) 

Ebből golyókat formáltam, majd meghempergettem őket kókuszreszelékben.

Egy tálra helyeztem őket, bedobtam két órára a hűtőbe, és utána már lehetett is enni, extrán kókuszos, igazán finom, jó étvágyat :)

Kisebb kihagyás után, de annál lelkesebben itt vagyok ismét :) Ismét egy indiai étel receptjét reprezentálom, ami a lájtosabb (kevésbé sírós) palettához tartozik, persze ezt is elkészíthetjük izzasztó módon is. Nálunk most a hosszú hétvége egyik gyöngyszeme, egy pohár hideg fröccsel tökéletes egy esti teraszon pletykáláshoz. Mi magában fogyasztjuk szigorúan tálkából (jómagam kiskanállal), a tetején sok-sok friss korianderrel. Megy hozzá a rizs vagy a naan is, ahogy érzitek.

Hozzávalók:

-1 kg csirkemell

- 2 hámozott paradicsom konzerv

- 125 g vaj

- 5 dl tejszín

- 1 lime

- 8-10 gerezd fokhagyma

- 6-8 cm gyömbér

- 5 dl natúr joghurt

- 5 dl tejszín

és a fűszerek...

- só, bors

- cayenne bors (ha sírnál - ízlés szerint)

- koriander (őrölt és friss egyaránt)

- római kömény

- garam masala fűszerkeverék

A húst bepácoljuk - főzés előtt 4-5 órával elég, de ha ultra szorgalmas valaki és még előre tervezni is képes, megteheti előző este is, ártani nem fog. A husit felkockázzuk apróra, majd ráborítjuk a joghurtot, az apróra vágott fokhagymát, gyömbért. Rápakolunk 2 tk garam masalát, 1 tk római köményt, 1 tk őrölt koriandert, sót és borsot ízlés szerint, majd ráfacsarjuk a lime levét és elküldjük pihenni.

Pihi után kevés olajon készre sütjük.

Mindközben elkészítjük a szószt egy külön edényben, beleborítjuk a két konzervet, majd felrottyantjuk egyszer.

Mivel a hámozott paradicsomok testére senki nem akar majd evés közben ráharapni, botmixerrel homogénné tesszük a paradicsomszószt, majd hozzáadjuk a 125g vajat és lassú tüzön folyamatos kevergetés mellett hagyjuk, hogy egyesüljön a paradicsommal.

Ehhez hozzáadunk 2 tk masalát, 1 tk koraindert, kevés sót, majd hozzáadjuk a tejszínt, felrottyantjuk egyszer.

Ezt követően a masszát ráborítjuk a csirkére, kicsit még hagyjuk őket együtt főni lassú tüzön, kábé 10 percet, hozzáadhatunk cayenne borsot a csípős feeling érdekében, illetve ha kell utófűszerezhetünk is, és kész is.

Tálalásnál rohadt sok friss koriandert halomozzunk a tetejére, úgy az igazi, fehér vagy roséfröccsel maga a paradicsom :) Jó étvágyat!

Már egy ideje szemeztem az Andrássyn lévő Hachapruival, de valahogy sosem jutottunk el, mindig volt más prioritás, de amikor a mostani étterem hét listáján megláttam a helyet, nem vaciláltam túl sokat, mielőtt rányomtam a foglalás gombra, végülis nem árthat egy kis kaukázusi impresszió, nem? Amúgy mióta ott jártam, rájöttem, hogy el kéne ugrani Grúziába egy hosszú hétvégére, szívesen ismerkednék az ízekkel testközelből is.

A hely egyszerre trendi és egyszerű, nem spirázták túl, na, viszont a hangulata rendben van, szerencsére olyan asztalt kaptunk, ahol nem a bárszékeken kellett egyensúlyozni, mert az nem bejövős. (már ami engem illet) Sajnos a kiszolgálással nem vagyok maradéktalanul elégedett, ugyanis amikor a desszertekről érdeklődtünk, olyan választ kaptunk a pincérlánytól, hogy szerinte mindegyik rossz, és ő bizony egyiket sem enné, érdekes szavak, páratlan arckifejezéssel megfűszerezve. Biztos nem venném fel salesesnek, de a jelenlegi mandátumára is teljes mértékben alkalmatlannak tartom.  Na de lássuk a lényeget:

Fix tételek közül választhattunk, de mivel tudnilevő volt, hogy az adagoktól nem kell dipankrinért nyúlni, kértünk előtte egy Glekhuri-t, azaz grúz vidéki ízelítőt. A tányér színes volt, az összkép meghozta a kedvünket a táplálkozáshoz, szóval kóstoltunk - spenótós diót, céklás diót, padlizsánsalit és pulykasalit - kaptunk még hozzá lavash kenyeret, sajtokat és zöldségeket. A pulykasalátából bármikor újra ennék, a többi is rendben volt, de nem estem tőlük hasra.

Ezt követően jött az előétel, ahol Gáborom és Frau K előrelátóan a pulykasalátára szavaztak, de mivel én nem szeretem ismételni magamat, a hideg ízelítőre esett a választásom.  Tartalma: házi grillezett fokhagymás padlizsán felgöngyölve, céklás-diós golyó, gomolya sajt és egy darabka kukoricás kenyér. A padlizsán finom volt, és a kenyér is - a többi a semmi extra kategória. 

A pulykasalátához járt az említett isteni lavash kenyérből is, de mivel diétázom, végül örültem, hogy nem azt kértem. A sali uborkából, sárgarépából, csirkehúsból és egy juliennes zöldfűszeres mártásból áll, azt hiszem majd kísérletet teszek a reprodukcióra.

Főtél gyanánt mindhárman egyet választottunk: Chakhokhbili-t, ami nem más mint egy grúz csirkepöri, ami egy hamutálban érkezik. (sajnálom, de tényleg arra emlékeztetett az edény,amiben kaptuk) Az adag borzasztóan kicsi, mellesleg az étlapon 3 opcionális körettel szerepel, ehhez képest ehhez is kenyeret hoztak. Ez nálam fekete pont, viszont ízre finom volt. A marinált paprika és a koriander mindig az. Amúgy maga  a fogás a ketsi-k kozé tartozik - forró agyagtál, ergó a hamutál ezt a szerepet hivatott betölteni :)

Végül jött a pincérlány által "csodálatosan" aposztrófált desszert: pelamushi torta. (ez egy grúz pudingos torta, szőlőből készül) Nem volt annyira rossz, mint ahogy a lányka forecastolta, de nem is fogok érte rimánkodni minden nap.

Az ételekhez jó kis friss Laposa bort fogyasztottunk, ami remekül passzolt hozzá.

Összességében kellemes élmény volt a Hachapuri, viszont az adagaok mérete hagy némi kívánnivalót maga után, a kiszolgálás szintén, természetesen az árak ezzel fordított arányban állnak. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy eszünk még itt, mert sok minden van még, amit nem kóstoltunk és szerintem érdemes lenne. A kenyerük baromi finom, friss, ropogós, langyos, amilyenre mindig vágyik az ember, ez azért fegyvertény na. Az ételekkel minőségi gond nem volt, de szerintem szimplán csak többet vártam. Nekem ezt az estét a társaságom jobban emlékezetessé tette, mert az kiváló volt.