A sárgadinnyét akár az emlékek őrének is nevezhetném, mert gyerekkoromban rendkívül sokat szedtünk belőle a nagyim dinnyésében, de még annál is többet megettem. A szenvedély még ma is megmaradt, nem elég, hogy finom, de még egészséges is. Ezúttal saláta készült belőle, egy könnyű nyári vacsora margójára.

Hozzávalók: 

- egy sárgadinnye 

- 2 csomag mini mozzarella (én csináltam már kecskesajttal is, úgy is isteni, ám ez a könnyebb verzió)

- 1 csokor friss bazsalikom és borsika vegyesen

- 1-1,5 fej lilahagyma

- 2 csomag feketeerdei sonka

Ez a saláta  is a "gyorsanvalamifinomat" kategóriába tartozik, szóval nettó 10 perc alatt elkészíthető, eltér a megszokottól - más forma, más ízek:)  Felvágjuk a dinnyét vékonyabb szeletekre, majd a héjat eltávolítjuk, és nagyobbacska kockákra vágjuk. Nekem most narancssárga a domináló szín, ha nagyon fancy-re akarjuk venni a figurát, akkor vegyünk egy narancssárga és egy zöldbelű sárgadinnyét (nehezebben találunk, szerintem a piacon érdemes kutakodni), és akkor nagyon színes lesz a salátánk. A felkockázott dinnyére rászórjuk a pici kockákra vágott lilahagyma darabokat, a mozzarellákat és a csíkokra tépkedett sonkát. A végén apróra vágott bazsalikommal és borsikával bolondítjuk a remekművet. Egy pohár rosé csodálatosan kikerekíti az ízeket.

Én amondó vagyok, amíg egy gyümölcsnek, vagy egy zöldségnek szezonja van, kötelességünk kihozni belőle a maximumot, hiszen a variációk száma végtelen, ám azoké a napoké, amíg tudunk málnát szerezni, véges! Így történt, hogy a hét elején valami hűvös, mégis különleges gyümölcslevesre vágytam, ami nem veszélyezteti vonalainkat (annyira) és jól esik a kánikulában. 

Számomra ez az étel az ízén kívül azért lehengerlő, mert nettó negyed óra alatt tudom reprezentálni, nem kell főzni, ami lássuk be, egy húzós munkahéten igazi fegyvertény lehet. És amikor a legnagyobb kritikusod (nekem Anyukám) egy puszit nyom az arcodra, hogy "kislányom ez zseniális volt", és mellette a pasid szeme is elégedetten csillog, jön a hőn áhított "már megérte" érzés. Szóval álljatok neki:)

Hozzávalók:

- 40-50 dkg málna

- 7-8 dl kókusztej

- 1 vaníliarúd

-  xilit 

- friss menta

- fehér csoki (én Milkát használtam)

- egy csomag sós mogyoró/kesudió (Én Bleib Gesund Thai Spice Nuss-Mischungját választottam)

- 2 csomag vaníliás cukor

(Amit én most nem tettem bele, de next time fogok: egy kis rum)

Szóval átmossuk a málnaszemeket, majd egy botmixerrel pürésítjük őket. Belekaparjuk egy vaníliarúd belsejét, 3-4 ek xilittel édesítjük és hagyjuk kicsit állni. Közben fogunk egy serpenyőt, felforrósítjuk, beledobjuk a magvakat (mogyoró,kesudió, dió...anyway, akár még mazsola is mehet bele, bár én azt nem szeretem, de ízlések és pofonok), amikor érezzük, hogy "felforrósodott a hangulat", megszórjuk őket 2 csomag vaníliás cukorral és egy 2 ek xilittel, és lejjebb vesszük a hőfokot, figyeljünk rá, könnyen odapörkölődhet, hiszen barnás karamelles bevonat fog képződni a magvakon, ami iszonyat ragadni fog, és mégis mesebeli ízt kölcsönöz levesünknek! (tegyük félre, hűljön kicsit) Közben vegyük elő a málnapürét, és fokozatos turmixolás mellett öntsük fel 7-8 dl kókusztejjel (függően attól, ki milyen sűrűn, ill. mennyire rózsaszínen szereti).

Tálalásnál tegyünk a levesünk tetejére a karamellizált magvakból, reszeljünk rá fehér csokit (kis trendi forgács) és hintsük meg friss mentával, figyeljük a kóstolók arcát, a kielégült mosoly nem marad el!

Bár az idei nyarat nem illetném a "forró/tikkasztó" jelzővel, szombaton egészen évszaknak megfelelő időnk volt, így mikor kora este megérkeztünk Gáborékhoz, már határozott elképzelésünk volt az esti programról: főzni fogunk, sertéspörköltet, méghozzá bográcsban.

Ha kinti főzésre vetemedünk, nem árt figyelni pár dologra, például az időjárási körülményekre. Ideálisnak a kora estét tartom, minimális szellővel kiegészülve, hiszen kinek lenne kedve 30-40 fokban őrizni a rotyogó kaját a forró kondér mellett? Ha valakinek nincs fedett főzőhelye (márpedig szerintem keveseknek adatott meg ez az opció), ne esős, vagy bizonytalan kimenetelű napot válasszon. Nem mindegy a bogrács formája sem, mert többféle is van, szerintem pörkölt esetében az alföldi a legtutibb. Ha már elhatároztuk magunkat, gondoskodjunk egy kipucolt bográcsról, és a tűzgyújtási kellékekről, úgy mint száraz fa, gyújtós, újságpapír, miegymás. Külön figyelmet kell fordítani a tűz méretére, mert itt bizony nem nehéz hibázni, ha közepes tüzet gyújtunk, nem lőhetünk nagyon mellé, az az ideális, ha minden irányból hasonló mértékben kapja edényünk a tüzet, és ne legyen szélesebb mint a bogrács, mert akkor sok égett cuccot fogunk lekapirgálni az oldaláról később, az fix. A tüzet folyamatosan táplálni kell, és legyen olyan fakanalunk, ami kellőképp hosszú, és kényelmesen tudjuk vele keverni a rotyogó ételt, anélkül, hogy hőgutát, vagy füstmérgezést kapnánk. És tudom, nincs is jobb, mint a kertben iszogatni egy nyári este, de tudjuk hol a határ, mert másnaposan egy fekete kondért sikálni, és a rommá égett ételt enni nem lesz annyira priceless, mint előtte este a kertben bódult állapotban supermannek képzelni magad.

Szerintem a kinn főzni néha melósabb, mint a konyhában, hiszen ki kell cipelni mindent, ezért javaslom, hogy főzzünk nagyobb adagot, mert az íz kárpótolni fog minket, na meg a feeling, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai mellett szépen előkészítjük a hozzávalókat, és kortyolgatunk valami lájti italt, és merengünk az élet nagy kérdésein. És ne feledkezzünk meg, milyen irigyek tudunk lenni, ha mondjuk más kertjéből érezzük a kerti főzés illatát, mert tudjuk, hogy ott valami füstös ízű csoda készül, na itt az idő, hogy ránk irigykedjenek:)

Hozzávalók:

- zsír a főzéshez (bármilyen)

- 2 kg sertéslapocka 

- 25 dkg zsírszalonna

- 25 dkg húsos szalonna

- 5-6 db vöröshagyma ( én belecsempésztem egy lilát is..ártani nem árthat)

- 1-1,5 fej fokhagyma (függ a méretétől)

- 5-6 nagyobb, érett paradicsom

- 4 fehér paprika, 4 zöld paprika (annak aki hozzám hasonlóan szereti, ha van egy kis ereje)

- 2-3 zellerszár (íze miatt)

- 1,5-2 kg krumpli 

- petrezselyemzöld

- 1 üveg száraz vörösbor (én Cabernet Sauvignont választottam)

+

só, bors, pirospaprika, majoránna, kömény, pici delikát (opcionális), ha aggódunk a tökéletes íz miatt, 1-2 ek gulyáskrémmel megspékelhetjük (most érzem, ahogy kövek csapódnak a főzéstől meggyötört testemhez)

Előkészítés gyanánt töltsünk egy italt, és csüccsenjünk le a kerti asztalhoz. Fogjunk egy éles kést, és kezdjük a hússal. 2x2 cm-es kockákra vágjuk fel, és távolítsuk el a mócsingos darabokat. Utána jöhet a szalonna felkockázása. Közben kérjük meg pasinkat, hogy vágja fel a zöldségeket, így a hagymákat, paprikákat, paradicsomokat, hámozza meg a krumplikat, és vágja fel nagyobb kockákra. A zellerszárt hagyjuk egészben. (hogy a végén ki tudjuk pecázni) 

Ha meggyújtottuk a tüzet, lógassuk hát fel bográcsunkat, és tegyünk az aljára némi zsíradékot. Majd ebbe jöhetnek a szalonna kockák, így nem kell kizsírozni a bográcsot, és remek alapízt ad a pörköltünknek. Amikor a szalonnák összeesnek és zsírt eresztenek, jöhet bele a vöröshagyma, süssük, amíg aranysárga nem lesz, hozzáadjuk a fokhagymát is. Jöhet rá a husi, sózzuk, borsozzuk, köményezzük, majorannázzuk, delikátozzuk, megvárjuk míg kifehéredik, és enged egy kis levet, és akkor pirospaprikázok keményen, hogy szép színe legyen. És öntök rá némi vizet, nehogy odakapja. (Ha tűzhelyen főzném, akkor a hagymára menne a pirospaprika, kvázi pörköltalapot képezve, de itt a hő intenzitása miatt félő, hogy odaégne a paprika, ezért ezt a sorrendet megcseréltem) Ezt követően jöhet rá a paradicsom és a paprika. Hagyjuk rotyogni. Majd az első etap vörösboros locsolás.Majd rádobom a zellerszárakat. Csak az íz kedvéért. A folyamatos kóstolás elengedhetetlen, és mindig legyen rajta elég lé, ha látom, hogy elfőtte, pótolom a folyadékot, borral és még fűszerezek, amennyiben úgy ítélem meg, hogy szükséges. A hús állagát is mindig ellenőrzöm, és ha érzem, hogy közel a beteljesülés, hozzáadom a kockára vágott krumplit, hogy együtt főjenek meg, a jó sűrű, ínycsiklandozó szaftban. Nem baj, ha néhány krumpli szétesik, így lesz jó sűrű szaftunk. Én dobtam még a végén rá egy kis friss, petrezselyemzöldet, miért is ne?

Amint kész, levesszük a tűzről, és amíg hűl, iszunk még egy italt, mégiscsak sokat szórakoztunk vele, mire készen lett. Én sok szafttal, friss bagettel és csemege uborkával tálaltam. Mennyei lett, kicsit füstös, kicsit markáns, kicsit csípős. Kerti ízorgia a köbön! És másnap sem lesz rosszabb...sőt... Egy fröccs tökéletes mellé, enjoy :)

A jeles eseményeket márpedig szeretjük, és mi mással is tehetnénk még emlékezetesebbé egy ilyen alkalmat? Naná, hogy egy mennyei vacsorával. Így történt, hogy péntekre a Gepárd és Űrhajóba foglaltunk asztalt, hogy itt ünnepeljük a szerelmünket. 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én szeretem a budai panorámát, a gondosan összeállított fogásokat és az ínycsiklandozó borokat. A Belgrád rakparton több számomra kedves hely is sorakozik, ha a Dionysosra vagy a Bambuszligetre gondolok, így komoly elvárásokkal vágtam bele az estébe. 

Az ajtón belépve kedves fogadtatásban részesültünk, kellemes atmoszféra, hangulatos világítás, nem tolakodó zene a háttérben, ízléses berendezés. Kék és fekete dominancia, letisztult design. 

Azt hiszem az asztalfoglalásunk nem volt indokolt, mert bőven volt hely, talán csak a Sound és a szakadó eső miatt, de mivel első látogatás volt, erről egyenlőre nem tudok nyilatkozni. Az első fekete pontot gyorsan kiosztottam: csak készpénzzel lehetséges a fizetés, szóval a hozzám hasonló bankkártya addictek nem lesznek elragadtatva, de szerencsére és kivételesen volt nálunk cash is. Ha nem lett volna, szakadó esőben gyalogoljak 12 cm-es sarkakon egy ATM-ig, ami ki tudja hol van? (Szerintem ez a mai világban egy ilyen színvonalú helyen nem elfogadható, így kicsit morcosan vettem kézbe az étlapot és a borlapot.) 

A borlap figyelemreméltó volt, nagyon szeretem a Bolyki borokat. Nyár ide vagy oda, szakadt az eső, így húzott a szívünk a vörös felé, ezért a 2013-as Indián Nyárra esett a választásunk, ebben képtelenség csalódni. Ez egy izgalmas, lendületes bor, amitől kipirul az arcod és tényleg tiéd lesz a világ, mert átragad rád is a fiatalos lendület, függetlenül attól, hány éves az ember és milyen a kedve. 

Nem voltunk desszertes kedvünkben, pedig mindketten édesszájúak vagyunk, így csak előételt és főételt kértünk. Gábor padlizsánkrémet választott, jómagam medvehagymás juhsajtkrémet kértem. Az előétel viszonylag gyorsan megérkezett, pirítóssal szolgálták fel, ami lehetett volna melegebb, viszont a krémek finomak voltak, és remekül passzoltak a borhoz.

Padlizsánkrém:

Medvehagymás juhsajtkrém:

A főétel kiválasztása nem volt egy egyszerű történet, már csak azért sem, mert nagyon tetszett több dolog is, de nálam végül győzött a "Duck Fanatic". Meglepő módon Gábor is kacsás élményre vágyott. Így történt, hogy ő Rozé kacsamellet kért chilis eperrel és túrógombóccal. És finom volt, nagyon is! Ebből is látszik, hogy a pikáns gyümölcsök remekül passzolnak a húsokhoz, szóval dzsemet gyártani kell, ez is a befőzési mániámat igazolja :)

Amikor megpillantottam a kacsamáj szót, végem volt, főleg, hogy nem sokat hallottam erről a helyről, de egy dolgot igen, hogy szuper minőségű kacsamájjal dolgoznak és ezt alátámaszthatom. Én bélszínt rendeltem pirított vargányával és hízott kacsamájjal, a köret konfitált burgonya volt - valódi ízorgazmus, a vörös hús, az omlós kacsamáj és az erdei gombák királya csodás összhangban egyesültek, a konfitált burgonya feltette az i-re a pontot, ez tényleg ott volt a szeren.

Az adagok teljesen rendben voltak, gondolkodóba estem, hogy hazagurulok, de végül egy Duna parti séta lett belőle. Összességében ár-érték arány tekintetében nem a legolcsóbb, de nem a töröknél vacsiztunk a körúton. Remek alapanyagok, finom bor. Megérte. A kiszolgálás is rendben volt, bár az nem tetszett, hogy amikor a pincérhez beszéltem, épp kibambult az ablakon valami forgalmi eseményre, plusz jó lenne, ha lehetővé tennék a bankkártyás fizetést, ezt leszámítva - visszajövünk. Mert azt a "Duck Fanatic" kínálatot végig fogjuk enni. 

A hétvégén unokaöcsém érkezett hozzánk ebédre, akit szökőévben egyszer látok, így valami olyat akartam készíteni, ami fincsi, egészséges (ha sült krumpli nélkül eszed) és a pasik is szeretik. (nem csak a kocsmából hazafelé menet)

Pita:

Én ezúttal lusta voltam, és elküldtem Gábort egy pita beszerző körútra, mert nem lett volna időm elkészíteni. Viszont, amikor ráérek, ezt a receptet tudom ajánlani, mert nekem bevált (még a neten vadásztam le anno, ne kérdezzétek hol):

- 0,5 kg liszt

- 3 dl meleg víz

- 2 tk só

- 1 ek méz

- 3 dkg élesztő

- 2 ek olaj

Összekeverjük az élesztőt, a vizet és a mézet, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet, hogy csomómentes maradjon az alkotás, a végére egy normális állagú tésztát kell kapnunk, amiből kis golyókat formázunk, ezekből lesznek a pitáink, amiket cirka fél cm vastagra nyújtunk. Hagyjuk letakarva pihenni a kis drágákat egy lelisztezett tálcán, vagy akár a pulton. Majd jöhet a sütő előmelegítése, 180-200 fok, légkeverés. Egy kis pitát max 2-3 percig süssünk, az a normális, ha felfújódik, majd ha kicsit kihűltek, az egyik végüket levághatjuk és megtölthetjük mindenféle mennyei dologgal:)

Hús:

Gyrost többféle húsból is lehet készíteni, én ezúttal a csirkét preferáltam. Tavalyi korfui látogatásom során nem felejtettem el venni egy helyi fűszerkeveréket, így abba pácoltam be a húst. Amúgy itthon is millióféle gyros fűszerkeveréket kapni, szerintem bármelyik megteszi. Kb fél órát hagytam pácolódni, majd felhevített serpenyőben hirtelen megsütöttem a húst. (Figyeljünk az olaj mennyiségére, mert tocsogósan émelyítő eredménnyel szembesülhetünk a végén!)

Egyéb cuccok, amiket még belegyömöszöltem a pitába: Ami engem minden egyes gyrosozásnál kiborít (legyen szó alkoholgőzös "tömjünkvalamitagyormunkba" típusú agendáról, vagy egy józan élményről), hogy alig tesznek zöldséget a pitába, mindenből épp egy minimális mennyiséget, ezért aztán a gyrosunk inkább húsízű lesz, de nem érződnek benne a friss zöldségek, amik megfelelő dominanciával remek egyensúlyt teremthetnének ebben az ételben. Amiket én a home made verzióba tettem: friss jégsaláta csíkozva, lila-és vöröshagyma karikákra vágva, érett paradicsom felkockázva és meghintve petrezselyemzölddel, kaliforniai- és csípős zöld paprika, reszelt sajt. Nem készítettem kétféle öntetet (mert ugye itthon van a joghurtos meg a csípős, a legszörnyűbb helyeken még erős pistát is kanalaznak rá, na az már a legalja), helyette tzatzikit készítettem. (Ha valaki nagyon csípős mániás, egy kis chili szósszal meglöttyintheti, bár a zöldpaprika meg kell, hogy tegye a hatását)

Tzatziki: 

-1.5-2 nagy kígyóubi (reszeljük le a reszelő nagyobb lyukán, hogy kis csíkokat kapjunk és ne hámozzuk meg, elég ha a két végét levágjuk, és jól átmossuk!)

- egy csokor friss kapor

- 3-4 dl tejföl

- 1 dl natúr joghurt  (alapból nem kell bele, de szerintem krémesebbé teszi)

- só, feketebors, fehérbors (ízlés szerint)

- 8-10 gerezd fokhagyma lereszelve/összenyomva

- frissen facsart citrom leve

Az uborkát lereszelését követően sózzuk meg, hogy kieressze levét, majd nyomkodjuk ki és öntsük le a folyadékot. Jöhetnek hozzá a lereszelt/összenyomott fokhagymadarabkák a tejföl és a joghurt. Fűszerezzük ízlés szerint, facsarjunk rá egy kis citromlevet. Szerintem akkor a legtutibb, ha sűrű, ezért dolgozom több tejföllel joghurt helyett.

A végére nem maradt más dolgunk, mint megölteni pitánkat tetszés szerint, és élvezni az ízkombót. Bűnözésre való hajlamomból kifolyólag még pár szem sült krumplit is tálaltam a piták mellé, közönségem nagy örömére. Kísérőnek sört választottunk. Enjoy! 

Örömmel konstatáltam, mikor a minap a spájzban kerestem valamit, hogy milyen felemelő is az érzés, amikor a polcról a saját eperdzsemjeink néznek vissza ránk, ezen felbuzdulva megszületett a döntés: nem lehet megállni az epernél, kell málna is! 

Már gyerekkoromban is imádtam ezt a gyümölcsöt, és ez mostanság sincs másképp, és szerintem kifejezetten finom dzsemformátumban is, igaz sokan complainelnek, hogy mag nélkül kell lekvárt főzni belőle, mert kemény a magja, ami diszkomfortos. Na hát ezzel én nem értek egyet, plusz nem vagyok az a málna paszírozós típus, nem tudom Ti hogy vagytok vele? 

Szóval bepattantam a kocsiba, és célba vettem a Hunyadi téri piacot. A beszerzés a málna esetében már nem olyan egyszerű, mint az epernél, ugyanis a málnát szinte sehol sem mérik kilós nagyságrendben, hanem kábé 20 dkg-s kis tálcákon lehet hozzájutni, egy ilyen tálca akár 200-250 forintba is kerülhet. Szóval próbáljunk meg alkudozni, főleg, ha "nagyobb tételben" shoppingolunk. Persze, ha időmilliomosok és vállalkozókedvűek is vagyunk, akkor ellátogathatunk egy "szedd magad" típusú málnásba is, ahol kedvező árakon megszenvedhetünk a gyümölcsért, viszont tapasztaltaim szerint megspórolunk egy csomó karcolást, karmolást és szúnyogcsípést, ha az urbánus beszerzés mellett voksolunk. (Nagymamámnak volt málnása...)

Szerintem jó ötlet, ha viszünk magunkkal nagyobb műanyag dobozokat, amikbe bele lehet tenni a kis tálcák tartalmát, így egyszerűbbé és sérülésmentesebbé válik a szállítás. Jómagam végül 2,5 kg málnát és 0,5 kg szedret vásároltam, majd gyorsan hazaszáguldottam és dobozostul bedobtam a friss gyümit a hűtőbe. 

Befőzési aranyszabályomat a málna esetében is betartottam: 1 kg gyümölcs, 10 dkg xilit és 1,5 dzsemfix 3:1.

Első körben átmostuk a málnát, és megpróbáltuk kiválogatni a sérült, esetleg erjedésnek indult darabokat, hogy ezek ne fenyegessék dzsemünk testi épségét. Két kondérra volt szükség ezúttal, mert az egyikben 2 kg málna, a másikba fél kg málna és fél kg szeder került. Miért? Mert ezúttal 3 féle dzsemet készítettünk: szedres málnát, cointreau-s málnát és chilis málnát. 

A szedres verzió volt a legegyszerűbb, hiszen csak összekevertük a gyümölcsöket, rájött a xilit és a dzsemfix, és mehetett is az üvegekbe.

A málnát is ugyanígy főztük meg, viszont a végén kettéválasztottuk a megfőtt dzsemet, az egyik részhez kb 1,5-2 dl Cointreau-t löttyintettünk hozzá, míg a másik feléhez felvágtunk néhány piros chili paprikát és azt adtuk hozzá. (Itt szerintem nem árt gumikesztyűt húzni a hadművelethez, mert Gábornak még másnap is csípte a kezét a chili. Adagolás tekintetében határ a csillagos ég, ha valaki szereti a könnyes étkezéseket, és a markáns, csípős fogásokat, ne spóroljon.) Ne felejtsük el fejre fordítani az üvegeket, miután rácsavartuk a fedőt, hogy tökéletesen zárjanak!

Mi ezúttal is feldobtuk az alkotásunkat egyedi címkékkel, és ezúttal is alig várjuk, hogy rárepülhessünk a kis drágákra, akik az eperdzsemek szomszédságában pihennek rá a télre. Összességében tizenegy üvegcse készült, na jó meg egy háromnegyed, de ő már a hűtőben van, mert rájárunk :)

A hely látogatását megelőző research ambivalens eredménnyel kecsegtetett: kapott negatív és pozitív véleményt is, de senki nem volt semleges, és ez már akkor tetszett. Mivel Anyós és Após már harminc éve boldog házasságban élnek, az ő jubileumukat ünnepeltük meg itt, amit leszögeznék: visszajövünk, mert végig akarom kóstolni az étlapot :)

Az elhelyezkedés egyesek számára furcsa, vagy riasztó lehet, mert az étterem a Keleti pályaudvar tőszomszédságában, a Mosonyi utca 3. szám alatt található, ami azért lássuk be, nem éppen a legfenszibb környék fatornyos kis városunkban. Na szerintem ez senkit ne tántorítson el, btw akit eltántorít, annak nem való! Az utcába bekanyarodva először fel sem tűnt, hol lehet az étterem, mert semmi szemet hívogató cégér/tábla/figyelemfelkeltő jelzés nincsen, a ház elé érve szerényen virít a "Rosenstein Vendéglő" tábla, ez sokak számára felejtős lehet, engem azonban egyből meggyőzött, sőt elegánsnak és kifinomultnak találtam, mert meggyőződésem, hogy az utcán is túlmarketingelt, agyonpusholt éttermeknek nagyobb a füstje, mint a lángja az esetek többségében, tisztelet a kivételnek.

Belépve élő zene és családias hangulat fogadott, nagy és tágas térben, ízléses berendezéssel megspékelve. A személyzet figyelmessége tízes skálán tizenegy, szimpatikus, sziporkázó, udvarias, de nem csöpögős. Ahogy kell.

Az étlap nagyon rendben volt, itt mindenki találhat kedvére valót, az egyszerűbbtől a bonyolultig, a kósertől a magyaroson keresztül a modernebb fogásokig. Amit minden nívósabb helyen imádok, itt is megtörtént: az étlap kézhezvételét követően szolid öt perces tanácstalanságot követően megjelent a pincér, aki elkezdte még felsorolni, hogy mik azok az ételek, amik nincsenek az étlapon, de elérhetőek, akaratlanul is megnehezítve a döntésünket, totálisan kimaxolva az éhségérzetet. Tetszett az az átélés, amivel az egyes fogásokat elemezte kérésünkre, egy ember, akin látszik, hogy szereti, amit csinál, százból egy kis országunkban, nekem ez is egy mérce..

Előételnek zsidótojást fogyasztottunk háziasan pirítóssal és zöldségekkel, ami kibélelte gyomrunkat a nagy megmérettetésre. Após pisztrángra szavazott, míg Anyós, Gábor és Jómagam meglepő módon ugyanarra: Őzszeletek Périgeaux módra elkészítve. A pisztráng tekintetében nem vagyok kompetens, de tekintve, hogy kedvenc Apósom elismerő és jóllakott mosollyal diskurált velünk a fogás után, szerintem nagyon rendben volt.

Na de mi a helyzet a Bambi szeletekkel, akik a mi tányérunkban végezték? Ritkán mondok ilyet, de rászolgált: kifogástalan volt. Két méretes őzszelet, alattuk barna kenyér, a tetején libamáj szeletek, mindez barna mártással nyakon öntve, mandulás krokettel tálalva. A libamáj roséra sütve, az őz medium átsütve. Hát nem sokat beszélgettünk, amíg ettük, mert mindenkinek tele volt a szája, és megélte az ízorgiát, mert ez az volt. Kísérő gyanánt St. Andrea Napborral öblögettünk.

A főételt követően beneveztünk egy Császármorzsára is, mert ezt kedvenc kolléganőm Gréta nagyon lájkolta, és mivel étterem és gasztró témában adok a véleményére, megkóstoltuk. Érdemes volt, mert isteni! Császármorzsa, palacsintából,fahéjjal és cukorral finoman meghintve, kétféle dzsem...és a nyál még most is összefut a számban. (attól tartok, a közeljövőben én is készítek ilyet)

Árfekvését tekintve nem olcsó, de vallom, a minőségért fizessünk, és ehhez képest nem elszállós. Javaslom a baráti vacsorától az eljegyzésig minden agendára, mert megbabonáz.

Összességében érződik a traditional, családias hangulat, a vendéglátás szakértelme, és, hogy a helynek lelke van, a vendégeknek pedig remek ízlése. Szeretettel meghintett ételek, maximális customer staisfaction-re való törekvés. Nálam ez minden reklám nélkül 10/10.

Köszönet Anyósnak, Apósnak és Gábornak a remek vacsiért. :)

Itália minden nyáron megérint. Vannak nyarak, amikor személyesen fürödhetek az ország magával ragadó varázsában, és vannak, amikor nem. Az idei nyár az utóbbi kategóriába tartozik, így igyekszem az emlékekből táplálkozni.Az olasz gasztronómia egyszerűen csodálatos, annak egyszerűségével és ízbeli gazdagságával egyaránt.

Hozzávalók:

- szélesmetélt (1 csomag)

- 3 csomag mini mozzarella (Én Szarvasit vettem.)

- 0,6-0,7 kg érett paradicsom

- 1 fej fokhagyma

- 2 fej vöröshagyma karikázva

- friss kakukkfű ágak

-balzsamecet

- olívaolaj

- feketeerdei / pármai sonka

-friss bazsalikom, petrezselyem

-só, bors

-fekete/zöld olívabogyó

-reszelt parmezán sajt

Bár a tészta hízlal, képtelen vagyok lemondani róla, így csökkenteni akartuk a bűntudatot, ezért Update szélesmetéltet választottunk, csökkentett szénhidráttartalommal. (látom a megvető tekinteteket) Beszerezhető a nagyobb bevásárlóközpontokban, vagy az Update boltokban. És nem, ez itt nem a reklám helye! Kb 8-10 perc alatt készre fő, a vízbe ne felejtsünk el olajat és sót tenni!

A sült paradicsom, mint olyan....rengeteg olasz étel alapját képezi és egyszerűen imádom. Fogjunk egy tepsit, az aljára öntsünk egy kis olívaolajat, majd helyezzük rá a félbe, negyedbe vágott paradicsomokat, a fokhagymaszeleteket, szórjuk rá a kakukkfűágakat, és öntsük nyakon egy kis balzsamecettel. (opcionális) Légkeverés, 180 fok, 20 perc. 

Közben fogjunk egy serpenyőt, futtassuk meg a karikákra vágott vöröshagymákat egy kevés olívaolajon, szórjunk rá 2 ek cukrot, ami finom barnás réteget fog rajta képezni, ha a tészta megfőtt, adjuk hozzá a hagymás alaphoz, majd keverjük hozzá az időközben készre sült paradicsomos alapot.

Erre jöhet a csíkokra tépkedett sonka és a friss mozzarella. Végezetül szórjunk rá fekete/zöld olívabogyót és friss bazsalikomot, kevés petrezselymet, tálalásnál hintsük meg reszelt parmezánnal.

Szerintem egy kellemes hűvös fröccs isteni hozzá, de egy pohár bor tisztán is csak koronázhatja az élményt. Jó étvágyat :)

Ugye mindenki emlékszik gyerekkorából a tikkasztó nyári napokra, amikor semmi sem esett jobban, mint egy tányér hűs zöldbableves? Én határozottan igen, így nem is meglepő, hogy így a zöldbab szezonjának derekán ki nem hagytam volna a lehetőséget, hogy ez a finom étel asztalra kerülhessen nálunk is. 

Amire szükséged lesz:

50-60 dkg zöldbab 

5-6 parázsburgonya

2 sárgarépa

2 fehérrépa

egy szál kolbász

10 dkg szalonna

2 nagy fej vöröshagyma 

5-6 gerezd fokhagyma

zsír

pirospaprika, só, bors

tejföl + liszt a habaráshoz

leveskocka

ecet + petrezselyemzöld a tálaláshoz

egy nagy csokor kapor

Zsírral főzni néha olyan jól esik, végre nem olívaolaj meg kókuszzsír...(amiket egyébként én is használok) meg amit az egészségtudatos társadalom zeng, miközben sunyi módon beugranak a mekibe egy menüre..amúgy meg a zsírnak nulla a ch-ja, szóval...

Tehát megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát 2-3 ek zsíron, majd rádobjuk a bevagdosott szalonna szeleteket, és hagyjuk pirulni. Ha kellőképp megpirult, félrehúzzuk kicsit az edényt, és mehet rá egy kis só, bors, pirospaprika és jöhetnek a fokhagymagerezdek is. Mikor már érezzük, hogy a fokhagyma aromái is kezdenek felszabadulni, jöhet rá a zöldbab, a hosszúkásra vágott sárgarépa és fehérrépa. (A zöldbabot jól mossuk át, és törjük 2-3 darabra, aki ahogy szereti!) 1-2 leveskockából alaplevet készítünk, amivel nyakon öntjük a zöldségeket, jöhet még rá kis víz, a csokor kapor és hagyjuk rotyogni. Ha a zöldbab félig puha, bedobjuk egészben a parázskrumplikat és a kolbászt és hagyjuk, hogy megfőjenek. Ha megpuhult a krumpli is, behabarjuk a levesünket. Tálalásnál én egy tk ecettel és friss petrezselyemmel spékeltem meg az élményt, ez a leves hűvösen tálalva a legfinomabb, persze nehéz megvárni, amíg kihűl...

Éljen a rapszodikus nyári időjárás, néha a negyven fokos forróságával, néha a szürke melankóliájával. Szerintem az évszak jellegétől függetlenül nem én vagyok az egyetlen, aki a légkondi által generált takonykór áldozata, és ezáltal borzasztóan vágyott valami lélekmelegítő dologra.  Két dologban biztos voltam: legyen benne csirkehús, curry és gyömbér...mi az ami ehhez passzol? A kókusztej :) Így született meg az elhatározás erről a levesről, lássuk hogy készül és mi kell hozzá ;)

Hozzávalók: 

60 dkg csirkemell filé

8 dl kókusztej

8dl húsleves alap

3-4 cm-es gyömbér darabka lereszelve 

5-6 kaffir lime levél (szárított)

citrom, lime (leve és héja)

curry pasta 

curry por

halszósz (opcionális)

koriander/petrezselyemzöld a díszítéshez ill .ízfokozáshoz

2-3 közepes fej vöröshagyma

5-6 gerezd fokhagyma

só, bors

Aminek a beszerzése nehézséget okozhat: a kaffir lime levél, a curry pasta és a halszósz. Még mielőtt bárki kétségbe esne, melegen és szeretettel ajánlom a Hunyadi téri Culinarist, ahová elég gyakran ellátogatunk, egyrészt, mert az ott dolgozó emberkék kedvesek és jól tájékozottak, másrészt széles választék van néhány extraordinarybb hozzávalóból, a hely egyetlen negatívuma, hogy egy vagyont ott lehet hagyni egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával.

A húst megmossuk és kis kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A húsleves alaplét én két leveskockából készítettem el, mert nem tartozom azon pedáns és irigylésre méltó háziasszonyok közé, akik ilyen kincseket rejtegetnének a fagyasztóban. A gyömbérdarabkát lereszeljük, a citrom és a lime levét kinyomjuk, de előtte héjukat lereszeljük és félretesszük. A fokhagymát és a vöröshagymát is apróra vágjuk.

Feldobjuk az edényt a tűzhelyre, kevés olívaolajat felforrósítunk, beledobjuk a vöröshagymát és a fokhagymát, kicsit megdinszteljük, majd jöhet rá a curry pasta, és meghintjük egy kis curry porral is. Rákerül a lereszelt gyömbér, a lime levelek, a lereszelt citrom és lime héj, és hagyjuk egy kicsit így aszalódni az összetevőket, majd felöntjük a levessel.

Ha felrottyant, jöhet bele a husi és a kókusztej, pár perc alatt készre fő. Sok thai recept írja a halszószt, vagy egyéb halas pasztákat mint ízfokozót, szerintem ártani nem árthat, én néhány evőkanál halszósszal megspékeltem még a végén, de as you wish. Szerintem hagyjuk pihenni az alkotást 1-2 órára, hogy összeérjenek az ízek. Egy viszonylag sűrű, ütős illat és ízvilággal rendelkező levest kapunk, valahol szerintem egytálként is megállna. Ha nagyon crazy kedvemben lennék, lehet tésztát is dobnék bele, de nem vagyok:) A levest tálaláskor frissen tépett korianderrel és petrezselyemzölddel díszítettem, de szerintem bármilyen zöldfűszer megdobja (ahogy minden levest!) és egy karika citrommal.