Két évvel ezelőtt volt szerencsénk néhány napot Moszkvában tölteni, ahol a kötelező körök mellett volt szerencsénk belekóstolni az orosz gasztronómiába is, és hát a bősz vodkázás mellett jó pár étel belopta magát a szívembe. Így amikor megneszeltem, hogy Pelmenyi napok lesznek a Matrojskában, nem volt kérdés, hogy asztalt foglaljunk-e. Már amúgyis régóta érett bennem az elhatározás, hogy ellátogassunk ide, végtére is tíz percre van az otthonunktól, így történt, hogy szombaton betámadtuk az objektumot. :)
A hely a Lőrinc pap téren található, ami a nyolcnak egy abszolút rendben lévő környéke, az árnyas fákkal körbevett terecske, ahol egy szép kis templom is helyet foglal, megteremti a hangulatot már a megközelítéskor, korgó hassal szállunk ki a taxiból, na meg gyulladt szemmel. (ami engem illet)
A kicsit korábban való megérkezésünk abszolút nem jelentett gondot, kedvesen fogadtak minket és le is huppantunk egy, a terasz mellett lévő, mégis benti asztalhoz.Majd megjelent pincérünk a pelmenyi napos menükártyákkal, és megérdeklődte mit innánk.
A vodka...
Mint tudjuk, az oroszok baromi sok vodkát meg tudnak inni, és még utána állnak, nem pedig egy árokban fekszenek, mi a titkuk? Kicsit utánanéztem a dolognak..trollok, nem kell készpénznek venni - egy kis érdekesség, mindenki maga döntse el, követendő-e avagy sem.
Egyesek a parti előtt egy órával a következő cuccokat fogyasztják: 1-2 főtt krumpli, 1-2 nyers tojás, 1-2 olívaolaj - pontosan ebben a sorrendben. Ha már megérkeztünk a mulatságba és vodkázni akarunk, akkor: ne igyunk semmi mást, csak vodkát, azt is csak tisztán. Miután lerántottunk, együnk egyből valamit, ugyanis ennek nagyon releváns szerepe van az alkohol neutralizálásában - de miféle falatok lehetnek ezek? 1-2 szelet citrom, ubi/kovi ubi, olajos szárított paradicsom, kaviár, hering, szardínia, vagy valamelyik híres orosz saláta. Egy jó orosz összejövetelen csak az első vodi kötelező, ezzel jelezzük, milyen szociális, jó fej emberkék vagyunk, ha egy kört kihagynánk, mondjuk ezt: “Ya propuskayu” és fedjük le a poharunkat a tenyerünkkel :) Legyünk felkészülve egy-két humoros toast-tal is, mert általában kell mondani egyet, és az nem igazán érdekli őket, ha külföldi vagy, és ha valaki mond egyet, mindenki iszik. Ne hagyjuk ki az időközben felszolgált snackeket sem! Ha már megittuk a magunkét, és hazaérünk, feküdjünk le aludni, ha a reggeli órákban iszunk egy pohár hideg sört és még visszafekszünk, minden sínen lesz, mint József Attila, ennek segítenie kell, és lehetővé tenni a kipihent ébredést. Ha nem, igyunk a kovászos uborka léből, amiben az ubikat tartjuk. (és én eddig azt hittem, az Algoflex a nyerő) Anyway...
Mi a prémium vodka kóstoló mellett döntöttünk, ami a következő tételekből állt: Stolichnaya Elit, Russian Standard Imperia, Russian Standard Platinum, természetesen az ubi sem maradt el, a tál elrendezése pedig kifejezetten tetszett.
Legközelebb megkóstoljuk a prémium pluszt, habár Ararat brandy kóstoló is van, szóval nem egyszerű a döntés.
Ezt követően jöttek az előételek, a Pelmenyi napokra kialakított speckó étlap két választási lehetőséget tett lehetővé ebből a szempontból: az egyik a borscs volt, a másik pedig a hideg orosz ízelítőválogatás. És habár Gáborral rendkívül hasonló az ízlésünk, ezúttal ő a borscsra, én a hideg válogatásra voksoltam.
A borscsot először Moszkvában kóstoltam meg, akkor azért, mert hát még is csak egy tradícionális fogás, meg kell kóstolni alapon, és habár nem voltam már akkor sem - és azóta sem egy nagy cékla-szerető ember, ebben a levesben azonban bejött. Ezúttal Gábor tányérjáról lopkodtam. A tálalás nagyon tetszett: kicsi piros fazék, lepény, tejföl, hibátlan volt, na meg az íze is, a színétől pedig még mindig odáig vagyok, tényleg fogok főzni egy jó borscsot, előbb vagy utóbb, de legrosszabb esetben elugrok a Lőrinc Pap térre, és kérek egy adagot.
A hideg ízelítőválogatás sem volt rossz, egy finom orosz saláta, sok uborkával, egy kis hering, na meg céklasaláta aszalt szilvával, mogyoróval és tejföllel. Erős indítás volt, kezdtem felkapni a fejemet.
Főételként mindketten nyúlhússal töltött pelmenyit választottunk, tárkonyos mustáros mártással. Mennyei volt, a nyúlhús tökéletesen harmonizált a mustáros ízvilággal, az adag rendben volt, nem robbantam szét, de már alig volt hely a nasinak.
(A pelmenyit amúgy is nagyon szeretem, pláne, hogy még gyerekkoromban Erdélyi kiruccanás során kóstoltam először, és már akkor is nagyon ízlett...jó tudni, hogy egy köpésre van a hely, ahol milliónyi variációból választhatok, csak hogy néhányat említsek: pelmenyi lazaccal töltve - tejszínes füstös lazac mártással, pelmenyi sertés- és marahahússal - ecetes vajmártással, pelmenyi bárányhússal - zöldfűszeres paradicsommártással, pelmenyi fogassal töltve - vajmártással, zöldborsóval, pelmenyi garnélarákkal töltve - fokhagymás fehérboros vajmártással és petrezselyemmel és így tovább...)
Jött a Matrojska desszertválogatás: Napóleon Torta sós karamellel, Tatjana kedvence és egy tojásfehérjés-túrós felfújt. A Napóleon tortánál konkrét gasztróorgazmust kaptam, vékony, könnyed rétegek, a karamell...ezt bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben. A Tatjana kedvence nem ízlett - engem egy diós - mézes karácsonyi sütire emlékeztetett, ami nem rossz, de megvagyok nélküle. És a felfújt, hát az megint nagyon bejött, mert könnyed volt, levegős, friss - egy kis vaníliás öntettel jól kiegészítették egymást.
Jól lakottan legurítottunk még egy pohárka bort, majd elégedett mosollyal távoztunk. Mi még biztosan visszamegyünk, ami még fontos, hogy a kiszolgálás különösen kedves volt. A hely belső kialakításában dominál a nyírfa, a fehérre meszelt tégla, a matrojska logó, pofásak a falra festett képek is, egyszóval: otthonos, hívogató, letisztult.
A Matrojskát jó szívvel ajánlom mindenkinek, annak aki szeretne belekóstolni az orosz gasztronómia világába, aki kicsit ki akar szakadni a hétköznapokból, vagy aki szimplán csak akar enni egy jót.
