A zöldborsót mi Zalában anno csak cukorborsónak hívtuk, és kiskoromban ezt sem ettem meg természetesen, ahogy annyi minden mást sem. Na jó kivéve, ha Anyukám beledobta a zöldséglevesébe zsengén, mert akkor azért elfogyasztottam. A minap épp vásárolgattunk, amikor a zöldségesnél megláttam, hogy van zöldborsó héjában, gyorsan kértem is egy kilót. Amiről aztán megfeledkeztem és a minap kapcsoltam, hogy vagy megcsinálom, vagy dobhatom ki. Szóval nekiálltam kifejteni őket. És közben megszületett az ötlet: legyen krémleves, ebben az esős "nyári" időben úgyis jól jön valami, ami megmelengeti a lelkünket, nem?

Hozzávalók:

- 1 kg zöldborsó

- 1 l alaplé (én leveskockából készítettem)

- 5-6 gerezd fokhagyma

- 2 fej vöröshagyma

- 4-5 ek tejföl

- egy kisebb csokor menta

- só, feketebors, fehérbors

Az apróra vágott vöröshagymát kevés kókuszzsíron megdinszteljük, majd hozzáadjuk az összenyomott fokhagymát.

Miután jól megizzadtak hagymáink, felöntjük őket az alaplével, majd hozzáadjuk a borsókat, és az összetépkedett mentaleveleket, fedő alatt főzzük kábé egy fél órát, amíg a borsó meg nem puhul.

Közben jöhet bele só, bors, ízlés szerint.

Amikor a borsó megpuhult, előkapjuk a botmixert és pürésítünk, hozzáadjuk a tejfölt, hagyjuk felrottyanni, még ízestünk, ha szükséges.

Melegen tálaljuk, friss mentával. Jó étvágyat hozzá :)

Tombol a nyár, a hőség, a fröccs, na meg a saláták. Már régóta szemezgettem a befőttesüvegekbe rétegezett salátákkal, de aztán valahogy sosem álltam neki, egészen mostanáig. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye, hogy akár 3-4 napra előre is elkészíthetjük az ebédünket vagy vacsoránkat, az üvegben tökéletesen eláll, nincs más dolgunk, mint fogyasztás előtt összerázni, aztán élvezni a végeredményt. 

Az alábbi ábra remekül szemlélteti a rétegezés aranyszabályait:

- ha a dresszinget mindenképp az üvegbe akarjuk rakni, az mindig alulra kerüljön (én amúgy külön kis dobozban szoktam magammal vinni és az összerázás után, ha már kiöntöttem a salimat a tányérra, akkor ráborítani.) Ha nincs dresszing, ide rakjunk azokat a hozzávalókat, amik esetleg levet eresztenek.

- fölé rakjunk olyan, keményebb hozzávalókat, amik nem szívják meg magukat nedvességgel, zöldségeket

- fölé jöhet a fehérje: hús, hal, tengeri herkentyű, bacon, sonka, tojás, sajt, borsó, bab - ide jöhet még esetleg köret, úgy mint quinoa, bulgur, kuszkusz, rizs, kruton, tészta vagy akár bármilyen gyümi.

- a tetejére pedig a leveles hozzávalókat, pl sali,ruccola, madársali, csíra, gomba

A variációk száma végtelen, az összeállításnak tényleg csak a fantázia szabhat határokat - legyünk kreatívak, akár merészebb ízpárosításokat is kipróbálva, meglepve vele családunkat, párunkat, barátainkat :)

Én ezúttal a következő salit dobtam össze: Joghurtos Áfonyás Csirkesaláta

 Hozzávalók: (4 nagyobb üveghez)

- 50 dkg csirkemell

- 3 sárgarépa

- 1 nagyobb cukkini

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 2 fej lilahagyma

- 4-5 nagy paradicsom

- egy marék borsika fű (vagy bármilyen friss zöldfűszer)

- 1 nagy kígyóubi

- 1 krémfehér sajt 

- 4 marék áfonya

- egy csomag rukkola

- 1 csomag madársaláta

A szószhoz:

- 1 natúr joghurt

- 2 ek cukormentes áfonyadzsem

Fogjuk a négy üveget és mindent negyedelünk:) Mivel én a szószt külön pakolom, így az üveg aljára nálam a felkockázott paradicsom került, a tetején borsikával, erre jött az apróra vágott lilahagyma,

A répát és a cukkinit csíkokra reszeltem, majd a 4 gerezd zúzott fokhagymával kevés kókuszzsíron lepároltam, ez lett a következő réteg.

Erre jött a lereszelt ubi, majd a zöldfűszeres-citromos fűszerzeése csirkemellkockák, erre jött a morzsolt krémfehér sajt.

na meg a friss áfonya...

Majd végül a legfelső réteg egy egység rukkola és egy egység madársali.

A szószhoz a joghurtot összekeverjük az áfonyadzsemmel, én a saját házi dzsemünket használtam. 

Szerintem ez egy zseniális ötlet, pláne ebben a rekkenő nyári időben, mindenkinek szeretettel ajánlom. Egy jó hideg, ropogós saláta tele vitaminnal még egy rossz napot is vidámmá varázsol, pláne ha azzal fogyasztjuk el, akinek olyan nagy gonddal elkészítettük :) Jó étvágyat!

 Kiöntve tányéren pedig így nézett ki:

Két évvel ezelőtt volt szerencsénk néhány napot Moszkvában tölteni, ahol a kötelező körök mellett volt szerencsénk belekóstolni az orosz gasztronómiába is, és hát a bősz vodkázás mellett jó pár étel belopta magát a szívembe. Így amikor megneszeltem, hogy Pelmenyi napok lesznek a Matrojskában, nem volt kérdés, hogy asztalt foglaljunk-e. Már amúgyis régóta érett bennem az elhatározás, hogy ellátogassunk ide, végtére is tíz percre van az otthonunktól, így történt, hogy szombaton betámadtuk az objektumot. :) 

A hely a Lőrinc pap téren található, ami a nyolcnak egy abszolút rendben lévő környéke, az árnyas fákkal körbevett terecske, ahol egy szép kis templom is helyet foglal, megteremti a hangulatot már a megközelítéskor, korgó hassal szállunk ki a taxiból, na meg gyulladt szemmel. (ami engem illet)

A kicsit korábban való megérkezésünk abszolút nem jelentett gondot, kedvesen fogadtak minket és le is huppantunk egy, a terasz mellett lévő, mégis benti asztalhoz.Majd megjelent pincérünk a pelmenyi napos menükártyákkal, és megérdeklődte mit innánk.

A vodka...

Mint tudjuk, az oroszok baromi sok vodkát meg tudnak inni, és még utána állnak, nem pedig egy árokban fekszenek, mi a titkuk? Kicsit utánanéztem a dolognak..trollok, nem kell készpénznek venni - egy kis érdekesség, mindenki maga döntse el, követendő-e avagy sem.

Egyesek a parti előtt egy órával a következő cuccokat fogyasztják: 1-2 főtt krumpli, 1-2 nyers tojás, 1-2 olívaolaj - pontosan ebben a sorrendben. Ha már megérkeztünk a mulatságba és vodkázni akarunk, akkor: ne igyunk semmi mást, csak vodkát, azt is csak tisztán. Miután lerántottunk, együnk egyből valamit, ugyanis ennek nagyon releváns szerepe van az alkohol neutralizálásában - de miféle falatok lehetnek ezek? 1-2 szelet citrom, ubi/kovi ubi, olajos szárított paradicsom, kaviár, hering, szardínia, vagy valamelyik híres orosz saláta. Egy jó orosz összejövetelen csak az első vodi kötelező, ezzel jelezzük, milyen szociális, jó fej emberkék vagyunk, ha egy kört kihagynánk, mondjuk ezt:  “Ya propuskayu” és fedjük le a poharunkat a tenyerünkkel :) Legyünk felkészülve egy-két humoros toast-tal is, mert általában kell mondani egyet, és az nem igazán érdekli őket, ha külföldi vagy, és ha valaki mond egyet, mindenki iszik. Ne hagyjuk ki az időközben felszolgált snackeket sem! Ha már megittuk a magunkét, és hazaérünk, feküdjünk le aludni, ha a reggeli órákban iszunk egy pohár hideg sört és még visszafekszünk, minden sínen lesz, mint József Attila, ennek segítenie kell, és lehetővé tenni a kipihent ébredést. Ha nem, igyunk a kovászos uborka léből, amiben az ubikat tartjuk. (és én eddig azt hittem, az Algoflex a nyerő) Anyway...

Mi a prémium vodka kóstoló mellett döntöttünk, ami a következő tételekből állt: Stolichnaya Elit, Russian Standard Imperia, Russian Standard Platinum, természetesen az ubi sem maradt el, a tál elrendezése pedig kifejezetten tetszett.

Legközelebb megkóstoljuk a prémium pluszt, habár Ararat brandy kóstoló is van, szóval nem egyszerű a döntés.

Ezt követően jöttek az előételek, a Pelmenyi napokra kialakított speckó étlap két választási lehetőséget tett lehetővé ebből a szempontból: az egyik a borscs volt, a másik pedig a hideg orosz ízelítőválogatás. És habár Gáborral rendkívül hasonló az ízlésünk, ezúttal ő a borscsra, én a hideg válogatásra voksoltam.

A borscsot először Moszkvában kóstoltam meg, akkor azért, mert hát még is csak egy tradícionális fogás, meg kell kóstolni alapon, és habár nem voltam már akkor sem - és azóta sem egy nagy cékla-szerető ember, ebben a levesben azonban bejött. Ezúttal Gábor tányérjáról lopkodtam. A tálalás nagyon tetszett: kicsi piros fazék, lepény, tejföl, hibátlan volt, na meg az íze is, a színétől pedig még mindig odáig vagyok, tényleg fogok főzni egy jó borscsot, előbb vagy utóbb, de legrosszabb esetben elugrok a Lőrinc Pap térre, és kérek egy adagot.

A hideg ízelítőválogatás sem volt rossz, egy finom orosz saláta, sok uborkával, egy kis hering, na meg céklasaláta aszalt szilvával, mogyoróval és tejföllel. Erős indítás volt, kezdtem felkapni a fejemet.

Főételként mindketten nyúlhússal töltött pelmenyit választottunk, tárkonyos mustáros mártással. Mennyei volt, a nyúlhús tökéletesen harmonizált a mustáros ízvilággal, az adag rendben volt, nem robbantam szét, de már alig volt hely a nasinak.

(A pelmenyit amúgy is nagyon szeretem, pláne, hogy még gyerekkoromban Erdélyi kiruccanás során kóstoltam először, és már akkor is nagyon ízlett...jó tudni, hogy egy köpésre van a hely, ahol milliónyi variációból választhatok, csak hogy néhányat említsek: pelmenyi lazaccal töltve - tejszínes füstös lazac mártással, pelmenyi sertés- és marahahússal - ecetes vajmártással, pelmenyi bárányhússal - zöldfűszeres paradicsommártással, pelmenyi fogassal töltve - vajmártással, zöldborsóval, pelmenyi garnélarákkal töltve - fokhagymás fehérboros vajmártással és petrezselyemmel és így tovább...)

Jött a Matrojska desszertválogatás: Napóleon Torta sós karamellel, Tatjana kedvence és egy tojásfehérjés-túrós felfújt. A Napóleon tortánál konkrét gasztróorgazmust kaptam,  vékony, könnyed rétegek, a karamell...ezt bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben.  A Tatjana kedvence nem ízlett - engem egy diós - mézes karácsonyi sütire emlékeztetett, ami nem rossz, de megvagyok nélküle. És a felfújt, hát az megint nagyon bejött, mert könnyed volt, levegős, friss - egy kis vaníliás öntettel jól kiegészítették egymást. 

Jól lakottan legurítottunk még egy pohárka bort, majd elégedett mosollyal távoztunk. Mi még biztosan visszamegyünk, ami még fontos, hogy a kiszolgálás különösen kedves volt. A hely belső kialakításában dominál a nyírfa, a fehérre meszelt tégla, a matrojska logó, pofásak a falra festett képek is, egyszóval: otthonos, hívogató, letisztult.

A Matrojskát jó szívvel ajánlom mindenkinek, annak aki szeretne belekóstolni az orosz gasztronómia világába, aki kicsit ki akar szakadni a hétköznapokból, vagy aki szimplán csak akar enni egy jót.

Igen, tudom, elvileg még nincs meggyszezon, de Szenlőrinckátán van. Legalábbis Gáborék meggyfája hormonzavaros, vagy a franc se tudja, de mi hétvégén szedtünk random 5 kiló meggyet. 80 dkg sorsa már eldőlt, belekerült ebbe a sütibe. A süti sikerét hivatott fémjelezni, hogy vasárnap este sütöttem, mára elfogyott. (Gábor rendkívül lelkes volt, és a kolléganőink is kóstoltál ezerrel.)

Hozzávalók:

- 80 dkg kimagozott meggy

- 2-3 tojás

- 1 nagy tejföl (330g)

- 25-30 dkg eritrit

- egy lime lereszelt héja + leve

- 35 dkg zabpehelyliszt

- 5 ek zsírszegény kakaópor

- 2 tk szódabikarbóna

- kevés víz / rum (fél dl - ha elég lé maradt a meggy alatt, az is jó - sztem rummal nagyon tuti)

A meggyeket kimagozzuk, én egy nagy sárga kesztyűt viseltem mindeközben (igen, vki ilyet használ takarításhoz, nem érdekel,original volt és nem találtam a konyhai gumikesztyűmet, és inkább ez, mint hogy befogja a kezeimet és a körömágyamat!)

Sokan a meggyet be szokták cukrozni, és állni hagyják, én nem tettem, csak betettem a hűtőbe 3 órára. (Attól félnek, eláztatja  atésztát, mindenkit megnuygtatok, nem - sőt ad neki minimál nedvességet, amitől nem lesz olyan érzésünk, mintha egy háromhetes sütit nyammognánk.)

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, légkeverésre. A tojásokat jól összekeverjük az eritrittel, majd hozzáadjuk a tejfölt, a lime reszeléket és levet.

Ehhez hozzáadjuk a lisztet, a kakaót és a szódabikarbónát. Ne lepődjünk meg, ha állati sűrű lesz, ez normális, a gyúrás - keverés megkönnyítése végett löttyintsünk hát hozzá egy kis rumot/meggylevet/vizet. (ez az én ízléásem szerinti csökkenő sorrend:) )

Adjuk hozzá a rumok 3/4-ét.

Egy kisebb tepsit béleljünk ki sütőpapírral, mjad egyengessük el benne a tésztánkat.

A maradék 1/4 meggyet szépen szórjuk szét a tetején.

Majd ha a sütő belemelegedett, toljuk be a tepsinket 40 percre, utána élvezzük a sütit :) Kicsit masszívabb, teltebb tésztát fogunk kapni, egy szelet is brutálisan laktat :)

Még egy jó tanács: Várjuk meg míg picit kihűl, utána szuperül lehet szeletelni! Jó étvágyat!

A palacsinta az az étel, amit egy régi kolléganőm mindig úgy reklámozott, hogy "na akkor most hazamegyek és egy kiló lisztből fogok palacsintát sütni." Ez akkoriban imponált is, és így válaszoltam: "hozz be belőle, mi meg veszünk nutellát" :-) Mióta életmódot váltottunk, igyekszem úgy készíteni mindent, hogy ne legyen utána totális lelkifurkám, ha bepusziltam belőle egyet-kettőt. Így amikor az egyik régi ismerősöm, aki jelenleg Ausztráliában él, kiposztolta, hogy milyen szuper paleo palacsintát készített, úgy döntöttem, én is kipróbálom, mert már régóta vágytam egy nem proteinporból készült palacsintára. Gábor persze szkeptikus volt, hogy na ez tuti nem fog összeállni és a többi pasis, diétás cuccokat megvető komment is elhangzott, persze fél óra múlva már a kanapén ücsörögve ette jóízűen a banános palacsintámat, a házi áfonyadzsemmel, meg egy elégedett vigyorral, szóval ennyit az előítéletekről :) 

Hozzávalók:

- 5 banán

- 5-6 tojás

- 3-4 ek zabpehelyliszt (Az eredeti receptben nem szerepel, én azért beletettem, biztos ami biztos alapon.)

- kevés fahéj 

- kókuszzsír a sütéshez

A banánokat villával összenyomkodtam, majd hozzáadtam a felvert tojásokat, a zabpehelylisztet, és botmixerrel jól összepürésítettem, kis fahéjjal még megspékeltem.

A palacsintasütőben a kókuszzsírt felforrósítottam, és amerikai palacsintákat sütöttem belőle.

A tészta szuperül összeállt, viszonylag hamar átsül az egyik oldal, ergó gyorsan kell fordítani. Mi áfonyadzsemmel és eperdzsemmel is fogyasztottuk, desszertnek, reggelinek is kiváló, mindenkinek ajánlom :)

Mikor két hete Anyósom ezzel a fogással várt minket egy fárasztó hét után, nem kicsit örültünk. És a lelkesedés az étel elfogyasztása után sem akart lankadni így történt, hogy a hosszú hétvégén Nálam is asztalra került ez a mennyei étel. Ez ismét a "bárholmegálljaahelyét" kategória, legyen szó családi ebédről, vacsiról, vagy egy meghitt esti falatozásról azzal, akit igazán szeretünk. Szóval köszönet érte az Anyósok gyöngyének, Andreának, aki megihletett :)

Az első felmerülő kérdés: Hol szerezzük be a kacsamellet? Opció 1: a csarnok. Opció 2 (én ezzel éltem ezúttal): Lidl. Mennyi hússal számljunk egy főre? Egy kacsamell/fő - ez már korrekt adag, én speciel nem bírtam megenni, de Gábornak péládul nem volt akadály.

Hozzávalók:

A húshoz:

- 2 db bőrös kacsamell

- só (én Chilis nagyszeműt használtam, még Gábor szülei hozták nekünk Skóciából)

- frissen őrölt fekete bors

- rozmaring (nekem most csak őrölt volt itthon, nyilván a legtutibb a friss)

- tárkony (frisset használtam)

Kicsit félve álltam neki ennek az ételnek, mert ezt azért el lehet szúrni, de a végülis kijelenthetem: ez nem agysebészet gyerekek, szóval essetek neki, nem fogjátok megbánni! :-)

A kacsamellet átmossuk, majd szárazra törölgetjük, beirdaljuk óvatosan, majd jöhet rá a só, frissen őrölt fekete bors, rozmaring és a tárkony.

Ki kell emeljem a tárkony a házi fűszereskertecskénkből van, amit a gangon üzemeltetünk :-)

Majd lefejdük, és 4-5 órára bedobjuk a hűtőbe. Ha tudjuk, pácolhatjuk egy napig is, de kinek van erre manapság affinitása...

A kis pihi után felforrósítunk egy serpenyőt szárazon (!), és jöhet bele a hús, bőrös oldallal lefelé, hagyjuk, hogy kisüljön a zsírja, majd amikor egy csinos kis kéreg képződöt rajta, leöntjük a zsíradékot, megfordítjuk és odapörkölünk a másik oldalának is. 

Közben előmelegítjük a sütőnket, 150-160 fokra (légkeverés), egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, ráhelyezzük a melleket, és még negyed órára betoljuk az előmelegített sütőbe.

Miután kivettük, hagyjuk egy negyed órát állni. 

A spárgához:

- egy köteg zöld spárga (ezt is a Lidl-ben martam)

- olívaolaj a sütéshez

A zöld spárgát jobban dszanázom, mint a fehéret, mert nem kell megpucolni, elég átmosni, a végét kicsit lenyesni, és mindenki boldog. ( a fehér macerásabb, de az is nagyon finom - talán legközelebb...) Fogtam egy tespit,belefektettem a spárgákat, meglocsoltam egy kis olívaolajjal, fólia alatt sütöttem negyed órát (180 fok, légkeverés), majd még 10 percet fólia nélkül. 

A mártáshoz:

- 3 tojás sárgája (friss legyen az a tojás - ez tényleg fontos)

- 1 dl tejszín

- 100g vaj (én zöldfűszereset használtam)

- 1 fél citrom kifacsart leve

- só

- kevés bors

Feldobunk forrni vizet egy edénybe, amikor már forrásban van, ráhelyezünk egy kisebb edényt (mint a csoki olvasztásánál), vízgőz fölött fogunk dolgozni. A három tojásságáját kicsit felverjük az edényben, hozzáborítjuk LASSAN a tejszínt, és folyamatos kevergetés mellett elkezdjük süríteni. Maj levesszük az edényünket, a gőzről és folyamatos kevergetés mellett hozzácsöpögtetjük a megolvasztott vajat, közben sóval, borssal és citromlével ízesítjük. Fontos, hogy ezt a mártást frissen fogyasszuk, és ne őrízgessük, mégiscsak nyers tojás van benne. 

Íme a végeredmény: (fontos megjegyeznem, hogy a képek lehet kicsit sötétebbek a fényviszonyok miatt - nem nem égett oda:D )

A férfiak hajlamosak kihisztizni, hogy együnk hamburgert, pizzát, gyrost meg ezekhez hasonlatos szuper, fincsi persze kurvasokkalóriás kajákat, naná, hogy este 10-kor szeretnek leginkább rázendíteni, amikor az ember már lusta felemleni a telefont, hogy rendeljen, mert éppen egy sorozat előtt döglik, a kutya fülét vakargatva, vagy éppen szétedzette az agyát a teremben / diétázik, élvezi az izomlázát és annyira nem szeretné hazavágni az egész napos gondosan betartott étkezéseit, meg azt a két óra izzadást. Hát ez történt a múltkor is, éppen hazafelé tartottunk a csodás pénteki dugóban, amikor valahol a Keleti és a Baha közt elkezdett Gábor lobbizni, mondtam neki, hogy akkor majd este rendel magának egy pizzát. Aztán közben elmentünk edzeni, és naná, hogy nem tudtam kiverni a fejemből, hogy milyen jó lenne...egy finom pizza nekem is, és fel is vetült, hogy rendelek valamelyik diétás kajáldából, neki meg ahonnan szeretné, de azoknak mindig mű íze van, nem beszélve arról ,hogy azt se látom, mit pakolnak bele. Szóval akkor maradt az utánaolvasás, na meg a kísérletezés.

Hozzávalók: (2 normál méretű pizzához)

- 50 dkg zsírszegény túró

- 2 egész tojás

- 3-4 ek tejföl

- 8 ek teljes kiörlésű liszt (mehet zabpehelyliszttel is, sőt zabpehellyel is.)

- só, bors, oregánó (meg bármilyen fűszer amit szeretsz)

Szóval fogunk egy tálat, összegyúrjuk a hozzávalókat. Hagyjuk állni egy negyed órát, közben előmelegítjük a sütőt, légkeverés, 180 fokra.

A sütőformába (nekem van pizzához való, de igazából egy tespi is okés) sütőpapírt pakolunk, majd belekanalazzuk a tészta felét, és pizza alakúra lenyomkodjuk, mi késsel lapogattuk, kenegettük, amíg el nem értük az ideális formát. 

Majd beraktuk a sütőbe cirka 13-15 percre, hogy elősüljön.

Közben kitaláltuk, milyen feltéteket szeretnénk rá. És ennek bizony csak a fantázia szab határokat. Nálunk kétféle készült, egy "Fruzsis" és egy "Gáboros".

Fruzsis:

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek tejföl

- zsírszegény csikre/pulykamell sonka

- egy fej vöröshagyma felkarikázva

- szárított paradicsom

- fekete olívabogyó

- gouda sajt

Gáboros:

- házi paradicsomos - barbecue alap 

- csirke/pulykamell sonka

- bacon

- 1 fej vöröshagyma felkarikázva

- fekete olívabogyó

- gouda & trappista sajt

Az elősütött tésztát megpakoljuk feltéttel, majd visszapakoljuk a sütőbe még 10-15 percre. Az eredmény az első saját gyártású pizzád lesz, ami annyira laktató lett, hogy egy felet bírtunk megenni, a másik fele megmaradt másnapra. Hát ezúttal nem a sisakos szakács hozta a gabonakorongot, de így is szupi volt egy jó kis esti film mellé. 

A trolloknak üzenem: igen, nem olasz tészta, de ezt legalább nem úgy kell enned, hogy azon kattogsz, hány dekával vagy kilóval leszel nehezebb tőle. Mert egy populáris étel is elkészíthető úgy, hogy beleférjen az egészséges étkezés fogalmába.

Vasárnap ebédre készítettem el ezt a műremeket, mivel a Szüleim nálunk ebédeltek, és mégiscsak kellett valami desszert az asztalra, ami gyorsan elkészül, könnyű, mégis betölti a kávé melletti desszert szerepét. Kábé 5-10 perc munka van vele, szóval ezt tényleg bárki - bármikor - bárhol. Fontos megjegyeznem, hogy mivel Apukám nem szereti a geil desszerteket - én mérsékelt mennyiségű eritrittel édesítettem, így egy nagyon kellemes ízt értem el, ami hagyta érvényesülni a gyümölcsöt.

Hozzávalók:

- 50 dkg zsírszegény túró

- 2 dl tejföl

- 3dl joghurt

- 8 dkg liszt (én paleot használtam)

- 2 tojás

- 10 dkg eritrit

- 2-3 ek rum (lehet whiskey is)

- reszelt citromhéj

- vaj a tortaforma kikenéséhez

- fél kg eper

Az epreket megmossuk, kicsumázzuk és félretesszük. A többi hozzávalót összedolgozzuk és ha nem elég krémesnek ítéljük az állagot, botmixerrel vagy robotgéppel rásegítünk egy csöppet.

Fogunk egy tortaformát, aljába mehet a sütőpapír, kivajazzuk (az oldalát is), majd jöhetnek bele az eprek, én egészben borítottam bele, majd erre a krém.

170 fok, légkeverés, 50-55 perc. Kivétel után én benne hagytam a formában 2 órára, majd kifordítottam, lehúztam a papírt a tetejéről, és kész is.

Közben lecsúszott két söröcske is, mindkettőt ajánlom amúgy :) ( az egyik Gáboré volt, még mielőtt vki lealkoholistázna.)

Annyira gyorsan elfogyott, hogy legközelebb kapásból kettőt gyártok le. Jó étvágyat hozzá!

PS a trolloknak: Köszönöm jól vagyok, heti 5x edzek és nem vagyok kövér, csak mert sütiket is készítek és odafigyelek rá, hogy mit rakok bele :)

Nem kertelek, nekem baromi nagy fétishem a brownie, imádom, bárhol, bármikor, egy baj van vele, elég sok kalóriát tartalmaz normál esetben, így amikor a közelmúltban egy kedves volt kolléganőm kiposztolt egy vegán, zsírszegény, cukormentes verziót, azonnal lecsaptam rá - Köszi H. Anett :-) Ő egy, Burján Szofi oldaláról származó diétás receptet készített el, én pedig ezt használtam alapötletnek a tészta elkészítésénél, persze variáltam rajta. Az eredmény: ízbomba - lelkiismeret furdalás nélkül! Mivel közeleg az eperszezon, nem volt kérdés, hogy kedvenc gyümölcsöm is valamilyen módon helyet fog kapni ebben a fogásban, ez meg is történt, méghozzá egy bazsalikommal bolondított szósz formájában.

 Hozzávalók: 

- 70 dkg édesburgonya

- 13-14 dkg paleo liszt (én Szafi süteménylisztet használtam, de szerintem mehet Update-tel, vagy akár teljes kiörlésűvel is.)

- 40g zsírszegény kakaópor

- 1 narancs héja lereszelve (a levét is beleborítottam)

- 1 dl narancslikőr

- 1-2 ek eritrit

Az édesburgonyát megfőzöm, majd összenyomkodom a meghámozást követően.

A többi hozzávalót összekeverjük vele egy tálban, majd a végén botmixerrel pürésítjük.

Íme a csodaliszt & kakaó, amit a diétás termékek webshopból rendeltem:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük (légkeverésen), majd szilikon sütőformába borítjuk az összeturmixolt tésztát, és kábé 30 perc alatt készre sütjük.

(Igen, nekem csak csillag alakú van, de ígérem veszek egy téglalapra hajazót - emiatt csak szépen felvágni nehézkes, de a lehetetlen nem létezik...)

A szósz:

Hozzávalók: 

- 25 dkg friss eper

- egy csokor bazsalikom

- 1 ek folyékony édesítőszer (kihagyható)

Az epreket kicsumázom, feldobok egy kisebb edényt a tűzhelyre és kevés vízzel beledobom az epreket, amikor már nagyon izzadnak és kezd folyóssá válni a mártás, hozzáadom az édesítőt, majd botmixerrel krémes állagot varázsolok a mártásomnak, hagyom felrottyanni, hozzákeverem a friss bazsalikomot és kész is.

Nagyon brutál ízharmónia, könnyű, diétás és mindenki imádni fogja, garantálom :)

Nem emlékszem már, hol voltunk az official Étterem hét ideje alatt, nem is releváns, lényeg, hogy a ráadásba azért belekóstoltunk a barátainkkal, méghozzá a Manna Lounge-ban. A Manna lett a legkedveltebb étterem, az olcsóbb, 3300 Ft/fő-s kategóriában, így kíváncsi voltam, mit tudnak villantani, íme az összefoglaló és a véleményünk:)

A Manna az Alagút tetején helyezkedik el, megközelíthetjük a Palota út és a Váralja út felől is.(Budapest, Palota út 17, de a taxisoknak 16-os számot mondjunk, így könnyebben odatalálnak.) Kedvesen fogadtak, a pincérek pedig igazán figyelmesek és toppon voltak a menüt illetőleg is. Viszonylag széles választékú menükártyát állítottak össze, amit én szimpatikusnak találtam, 6 féle előétel, 6 féle főétel és 2 féle desszert közül lehetett válogatni, ez azért nem rossz. A pincér teljesen képben volt, és nagyon gyorsan és részletekbe mélyedően adott tájékoztatást a menü kapcsán felmerülő kérdéseinkre - buksisimi kiosztva, nem úgy a kollégájának, aki majdnem ránk ejtett egy csomó tányért és villát, amik végül csak a földön landoltak, az asztalunktól cirka 30 cm-re.

Érkezésünkkör kaptunk egy pohár habzóbort is, ami kellemes indítása volt az estének, főleg, hogy előtte futottam 5 km-t és farkaséhesen érkeztem, nem csiccsentettem be, á dehogy :) Nagy örömünkre szolgált, hogy a borlapon megtaláltuk kedvenc fehérborunkat, a St. Andrea Napbort, a barátaink Haraszthy Irsait rendeltek, ami szintén nagyon finom. Bár be kell valljam,a Napbort hétezer forintért túlárazottnak találtam, persze kikértük, de a valós ára 2500 Ft körül mozog, bár ezeken a helyeken tendencia, hogy az italokhoz való hozzájutás nem emberi áron történik. A borlap negatívuma az árak mellett, hogy fehérborok közül csak az Olaszrizlingekből lehetett egy pohárral kérni, és 1dl 900 Ft volt, amit szintén nem értettem, anyway, az árpolitika nem az én asztalom.

Míg vártuk az előételeket, érkezett egy kis kedvcsináló. Házikenyér & kencefice.

Mindkettő nagyon finom volt, bár az nem áll össze, hogy négy főnek mért ugyanannyi fűszeres vajat adnak, mint a mellettünk ülő asztalnál kettőnek, a spóroláson van a hangsúly, vagy talán a figyelmetlenségen? Nem volt rossz, de hasra sem estem.

Lassan de biztosan érkeztek az előételek is. Kacsamáj bon-bont kértem, mandulával és házikaláccsal.

A bon-bon isteni volt, jól csúszott hozzá a pár zöld levélke, a házi kalács engem inkább pirítósra emlékeztetett, jobban örültem volna, ha nem ennyire kemény, ettől függetlenül, kellemes megágyazás volt a főételnek. Szuperül harmonizált a Napborral. Hanna és Gábor is erre voksolt. 

Hanna is imádta, megígértem, csinálok nekünk, ha legközelebb borozunk. Többet, sokat, kurva sokat :)

Gáborom: "Nagyon tetszett a külalak és az íz. A saláta roppanós volt, és friss - jól harmonizált a kacsamáj telt ízvilágával. Szívesen bepusziltam volna még két gombócot, ezért 9/10."

Hanna párja, A kettes számú Gábor azonban benevezett a Rilette-re, házi kenyérrel és hagymalekvárral.

Ő így idézi fel az élményt: "A rilette maga nem volt túl jellegzetes de a hagymalekvárral kiegészítve egész korrekt előétel volt. A hagymalekvár világbajnok volt állagra és ízre is."

A főételek is hamarosan megérkeztek. Mi Gáborral, mivel hasonló ízlésünk van, mindketten barna sörös marhapofát rendeltünk,comté sajttal és snidlinges blinivel.

Nekem a tányér elrendezése nem tetszett. Kicsit marhapörköltre hajazó megjelenés, a blini rádobva. Viszont az ízével nem volt gond, finom volt, mérsékelten fűszerezve, épp jól érvényesült a marha jellegzetes ízvilága, bár nem tudom gomba mért került bele, szerintem elhagyható lett volna. A blini finom volt, mennyiségre pedig elegendő köret - nem robbantam szét, kellemesen kitöltötte a gyomromat, de nem dipankrin-gyanúsan. 7.5/10

Gáborom: " Ízletes volt, normál adag, korrekt fűszerezés, tetszett hozzá az a kis pogácsa. 7/10" (Szivem, az a blini volt:) )

Hanna a vegetáriánus főételre szavazott: malanga lepény, paradicsom salsa, guacomole. 

"A lepény: finom volt, közepesen átsütve, nem volt zsíros, pikáns ízesítés, pozitív hogy nem édes burgonya volt vagy sárgarépa, hanem különlegességképp ez a gumós növény :P

Salsa: kevés volt, kevés korianderrel, átlagos ízvilág

Kétféle deszsertből válaszhattunk, Gáborom a Pina Colada mousse mellett döntött.

Ízvilága akárcsak a koktélé, szuper, krémes, tökéletes állag, könnyed volt, mégis elég. 

Gáborom: "A Pina Colada mousse krémes volt, könnyű, ízletes, de mégsem geil, teljesen oké volt nekem, csak ajánlani tudom. 9/10"

Mi többiek a Céklás Brownie-ra gerjedtünk rá, amit mézes-epres joghurttal szervíroztak.

Nekem ez volt az este fénypontja. Könnyed, légies állag, nem az a brutál töménység, ami sokszor elrontja a brownie-t, pont jó volt. Ha nagyon bele akarok kötni, én nem biztos, hogy a süti szélét is szervíroznám - legalábbis a vendégeimnek, mert ez nem éppen professzionális - de mázlijuk van velem, én ugyanis imádom a süti szélét :) Az öntet remek kiegészítés volt. 9/10

Hanna: "Előétel és desszert egyébként 9/10 volt szerintem, nagyon nagyon finom ízekkel, (szerintem rosszul választottam a főételt:P)"

Gábor 2: "A desszert épp elegendő volt mennyiségre, valószínűsítem a céklától nem volt annyira tömény ez a brownie sőt levegősnek mondanám. Nagyon finom volt a süti a hozzáadott epres öntettel, jól kiegészítették egymást a brownie kicsit kesernyés kakaós íze és az eper édessége.

Az étterem ajánlott minősítést kap! 10/7"

Első körben: Hanna barátnőmnek és Gáborának, valamint az én Gáboromnak is köszönöm a minősítést, máskor is csináljátok gyerekek! :) Második körben nálam a desszert nyert, utána az előétel, utolsó helyen a főétel végzett. Külön pozitívum, hogy a vacsora végén kaptunk egy újabb 3300 Ft-os kupont, ami május 31-ig egy újonnan összepakolt 3 fogásos menüre beváltható lesz, mi ugyenezzel a társasággal itt leszünk, és egy ugyanilyen beszámoló várható majd! Az étterem nálam ajánlott kategóriát képvisel, mind romi vacsihoz, mind baráti vacsihoz remek helyszín, még business ügyletekhez is! Ergó mindennel kompatibilis, szerethető. Ez az étteremhetes vacsora pedig ár-érték arányban kiváló választás volt, a hely hangulata is rendben volt.

Külön respekt a pincérnek, aki kijelentette, hogy ő az egyik előételt lassan sült tarjával szívesen összekombinálná, és egy tányérra összerakná, mert passzolnak egymáshoz, talán meg is történt, jó étvágyat neki :)