Pontosan úgy történt, ahogy gondoltam... a hely magával ragadott, felvillanyozott és más dimenzióba repített minket.
A taxiból kiszállva megcsapott minket az orkán erejű szél, ahogy megharcolva az elemekkel közelítettünk a bejárat felé, és megállapítottuk, a Dob utca 21. alatt található hely már kívülről is hívogatja az embert.
Belépve kellemes félhomály fogadott minket, a pult melletti kis asztaloknál meghitten, gyertyafényben beszélgettek a vendégek, a személyzet mosolyogva, rendkívül kedvesen fogadott minket. Az asztalunk a hátsó részen volt, ami tavasszal és nyáron udvarként üzemel. Rendkívül tágas, gyönyörűen berendezett design kacsintott vissza ránk, ahogy elfoglaltuk helyünket. A placc közepén egy szán figyel, a plafonról megannyi elegáns kristálycsillár lóg, a falak terméskővel kirakva, vintage tárgyak tömkelege...tisztára mintha egy otthonos "winter wonderlandbe" csöppentünk volna. A berendezésen látszik, hogy szakértő kezek válogatták össze, kifogástalan ízléssel és nem gyenge stílusérzékkel. Nem túlzok, ha azt mondom, az egyik legkellemesebb hangulatú hely, ahol valaha jártam.
A hely nappali fényben is minimum romantikus, de talán a mesébe illő jobb szó rá..ha a Dob utca környékén dolgoznék, gyanítom többször kötnék itt ki, mint heti egy, de hiába nekem csak a Bartók Béla út jutott, anyway...
Meg sem lepődtem, hogy rengetegen voltak, szóval a helyfoglalást erősen ajánlom, ha valaki ide látogat, és látogasson is, mert a must see kategóriában erősen benne van. Ami külön tetszett, hogy függetlenül attól, hogy volt vendég bőven, és az asztalok között sincs többméternyi távolság, mégsem szűrődött át a mellettünk vacsorázó pár diskurzusa, emellett a zene sem volt túl hangos, pont jó volt. A pincér extra udvarias volt, humoros és segítőkész, a kiszolgálás 10/10.
A borlap nagyon rendben volt, és bár nem tartanak 100 féle bort, ami van, az finom. Máris felcsillant a szemünk, amikor kiszúrtuk a St. Andrea Napbort, ami az egyik kedvencünk, így hát nem is volt kérdés, hogy rendelünk egy palackkal. Az étlapra igaz, ami az itallapra, nincs túl sokféle opció, viszont ezek rendben vannak és szerintem mindenki megtalálja a számításait. Találhatunk előételeket, leveseket, burgereket és szenyákat, kemencés lángosokat főételeket, tésztákat, salátákat és desszerteket is. Mi ezúttal egy előétel-főétel kombóra szavaztunk, sajnos a desszertnek nem maradt hely, mert már csak a szemünk kívánta, na de majd legközelebb...
Az előételek közül kettőt rendeltünk: grissinit aiolival, illetve francia baguettet háromféle mártogatóval és zöldségekkel. (humusz, padlizsánkrém és kőrözött) Szerintem a tálalás szuperül nézett ki, az aioli figyelemreméltóan finom, a mártogatósok is rendben voltak. És ne felejtsük el, tökéletesen passzoltak a borhoz, ezekkel sikeresen meg is ágyaztunk a folytatásnak.
Főételnek rosé kacsamellet választottunk, karamellizált diós gnochival és alma chutneyval. Kicsit tartottam attól, hogy túlságosan édes lesz nekem a kacsa mellé a körítés, de az első falat letaglózott, mert annyira megvolt az összhang, hogy azon gondolkodtam, egy dézsával is simán bevágnék belőle, Gábor nemkülönben.
All in all, nagyon kedves és profi kiszolgálás, finom ételek, inspiratív és romantikus környezet. Több vintage kellene Budapestnek és nekünk is. Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki vágyik egy kis melegségre, derűre vagy romantikára.
