Tradicionális magyar konyha, kicsit közhelyesnek és unalmasnak hangozhat a mai felgyorsult világ túlemancipált lakóinak, ám néha elengedhetetlen egy kis "rohadtsokkalóriás" bűnözés. És ha már tilosban járunk, akkor csináljuk keményen -természetesen valakit még el kell csábítanunk, és állítom, ha egy igazán férfias vacsorát szeretnénk reprezentálni, a cigánypecsenye telitalálat a dolgozó pasinak egy fárasztó nap után.

Lássuk mi kell hozzá:
- 5-6 szelet tarja (a legjobb, ha egy hentesnél szerezzük be, bár mivel rohadt multik steril irodáiban gyarapítjuk a gdp-t all the time, megteszi a spar is, viszont legjobb ujjnyi vastagra vágatni a szeleteket - igaz némileg többe kerül -, mint a pultban száradó darabokat elvinni, de ez az arpó árbeli különbség elhanyagolható, ha ezzel is hozzájárulhatunk a sikerhez)
- 20-25 dkg szalonna (ezekből gyártjuk le a kakastaréjokat - ki minek nevezi, én ehhez általában paprikás erdélyi szalonnát választok, de a sortiment elég bőséges, szóval az optikai impresszióink is sokat segíthetnek a választásban tanácstalanság esetén, a pultban dolgozó hölgyek/urak sokszor elég mogorvák és nem éppen megkérdezhetőek ilyen ügyben)
- pirospaprika
- só
- bors (szeretem frissen őrölni)

(B opció - a boltokban kapható magyaros fűszerkeverék is jó szolgálatot tehet azoknak, akik szeretik az efféle alkalmatosságokat, én annyira nem) 
- dijoni mustár

- fokhagyma
- vöröshagyma
- zöldpaprika
- 3 színű kaliforniai paprika
- krumpli
- friss petrezselyemzöld
- 2dl tejföl

Készüljünk elő:

- a tarjákat cirka fele vastagságára kloffolom (de ízlés kérdése), majd sózom,borsozom és bedörzsölöm őket dijoni mustárral, egymásra pakolom, majd az illatos csapatot bevágom a hűtőbe kicsit chillezni, miközben meghámozom a krumplikat és kicsit vastagabb hasábokra szeletelem őket, a vöröshagymákat (2-3) karikákra vágom, illetve néhány fej fokhagymát összezúzok, kis tálkába teszem, egy ek olívaolajat csepegtetek rá egy csipet só kíséretében. Ne feledkezzünk el a paprikák szintén karika formátumba történő transzformálásáról sem, ha mindezzel kész vagyunk, igyunk egy korty vörösbort, vagy kettőt..

És alkossunk:

- én általában szinkronban két serpenyőt dobok fel a tűzhelyre, mindkettőben felforrósítom az olajat, egyik a husinak, a másik a krumplinak és társainak. Megsütjük a húsokat, szép pirosra, figyeljünk oda a serpenyőben képződő egyéb fekete trutyik eltávolítására a sütés során, mert ezek könnyen rácuppanhatnak a hús felületére, rontva ezzel az optikai megjelenést és a vizuális élményt. Sütés közben bor minden mennyiségben jöhet. A krumplit is kisütöm, majd sózom, borsozom és összerázom, ezt követően a krumplira ráborítok 1,5-2dl tejfölt, és meghintem a zöld petrezselyemzölddel. Kisütöm a kakastaréjokat, a hagyma karikákat és a paprikákat megdinsztelem. Majd mindezeket egy helyes "kis" fatányérra/Jénaira (már akinek van) tornyozom, és már kolompolhatunk is, hogy kész a vacsi.
Kísérőként én személyszerint vörösbort preferálom, de az uraknak egy korsó sör is eszményi lehet.