Ki ne emlékezne a régi szép időkre, amikor a nagymamája/anyukája csinált mindenféle finomabbnál-finomabb réteseket, amiket ha egyszer elkezdett enni az ember, nem tudta abbahagyni, és haza is kellett cipelni pár rudat, biztos ami biztos? A rétes a török befolyás alatt honosodott meg…

Ezen a hétvégén irtó álmosan indult a vasárnap, talán mert ütős volt a péntek és a szombat is, és hát a kinti szürkeség sem segített rá a kelésre. Végül 10 körül nagy nehezen sikerült feltápászkodnunk, majd bosszúsan konstatáltuk, hogy a hűtőben található 60 -70 dkg…