Már régóta terveztem, hogy megnézzük a helyet, és múlt hét pénteken végre sikerült. A 13. kerület mindig is üde színfolt volt a város gasztró térképén, így optimistán vágtunk neki az estének és a hat fogásnak. Este 8-ra foglaltunk asztalt, ami felesleges volt, mert nem tolongtak. Belépve kedves fogadtatásban részesültünk (még szerencse), majd nem messze a pulttól megkaptuk asztalunkat, ahonnan viszont remek rálátásunk nyílt arra, mit művel a szakács. A bordó falak, a fekete székek és a félhomály valóban meghitt hangulatot teremtettek, egészen addig, amíg egy zajosabb "szigetlakó" társaság nem telepedett le a mellettünk lévő asztalhoz, bár mi annál éhesebbek voltunk, mintsem hogy ez kedvünket szegje. 

Miközben a borra vártunk, kaptunk egy kis étvágygerjesztőt, ami nem más volt, mint meleg pirítós fűszeres túrókrémmel. Átlagosnak mondható volt, ám mégis jól esett.

Az előétel és a mentes víz előbb érkezett, mint a hozzá passzoló Légli Blanc, ami részemről azonnali pontlevonás.

Az előételt hideg tőkehal és kacsamell kavalkádnak keresztelték el. A "kavalkádot" zöldsalátával tálalták, amibe beleesett néhány paradicsom és kukorica is. Felejthetőnek nevezném, a saláta pedig 99,9%, hogy a zacsis keverék volt, amit a Sparban szoktam venni, ha krónikus időhiányban szenvedek. Mindez ásványvízzel, háát...itt kezdett megbicsaklani a bizalmam, erőteljesen.

A következő fogás kapros cukkinileves volt jérceszalmával. Közben az 1. bor is megérkezett. Rá 5. percre a következő fogáshoz passzoló Nyakas Chardonnay? Szóval két pohár borral néztem farkasszemet.. Morcosan kezdtem neki a levesnek, és annál jobban meglepődtem, mennyire finom és jól eltalált ízkombinációval találkoztam. Gyorsan elfogyott, és ilyet én is fogok csinálni a későbbiekben. 

Az este számomra legfelemelőbb pillanata csak ezután következett, amikor megkaptuk a friss héjas fekete kagylót, tekert pisztrángot provance módra. Mert ez tökéletes volt, és emiatt még visszajövök. Ami nem tetszett, hogy a pirítós, amit kértem a fogáshoz, a fogás kihozatalától számított 10 perc múlva érkezett meg.

A szűz mignon durva borssal sütve nem volt rossz, viszont a krumpli amivel tálalták elbírt volna még vmi ízesítést, számomra az "elmegy kategória".

A házi sorbet, illetve a belga csokis fondue finomak voltak, de én nem vágtam magam hanyatt, ha őszinte akarok lenni. 

Összességében két okból fogok visszatérni a helyre: az egyik a kagyló. Mert az nagyon rendben volt. A másik a hangulata, ami bizonyos élethelyzetekhez remekül passzol. A harmadik "meg nem nevezett ok", hogy talán még megkóstolunk ezt-azt, ez a jövő zenéje.