Vannak olyan ételek, amikre bármikor gondolkodás nélkül igent mond az ember - nekem ilyenek a halfélék, ezeken belül is egyik nagy kedvencem a lazac - bármilyen formában elkészítve. Rendkívüli tápérték, kevés kalória, kivételes íz és még van benne egy csomó omega 3-6-9, kell ennél több? Kötve hiszem. 
Mikor szombat reggel felébredtem, és valami könnyű, de mégis "többmintegysali" kategóriájú ebéd elkészítésén morfondíroztam, ami még ilyen "welcome spring" stílusjegyeket is hordoz - egyértelmű volt a döntés, Lazac Steak, balzsamecetes ruccola sali, egy kis olívabogyós-joghurtos mártással... na de lássuk mi is kell ahhoz, hogy az elhatározást a kivitelezés szintjére emeljük?

A hozzávalók beszerzése:

- 300-400 gramm friss lazacfilé (semmiképpen sem mirelit, mert az kb olyan lenne, mint egy bordeauxi bor colával felütve! Itt persze felvetül a kérdés, hol szerezzünk olyan lazacot, ami megfelel az elvárásainknak? Ha az ember időt és pénzt sem kímélne, mert megteheti, akkor irány a budaörsi halpiac, másik nevén 'the Fishmonger' /nem, ez itt nem a reklám helye/, itt mindent meg lehet találni, minden nap friss áru, segítőkész arcok és csillagászati árak, viszont a minőség garantált. Amúgy nem csak vásárolni lehet, de frissen kisüttetni, ami szem-szájnak ingere, szóval szerintem hétvégi proginak is tökéletes, ha az ember épp nem érzi magát a helyzet magaslatán az otthoni főzéshez. Amennyiben valami közelebbi megoldást keresünk, kettes javaslatom a Fővám téri halszekció, itt is biztosan találunk megfelelő példányt. De ha rohanunk, és a leggyorsabb megoldást tartjuk szem előtt, ugorjunk be megint egy sparba, ahol szintén kaphatunk csomagolt lazacfilét, ha már nem kapkodta el a többi egészségmániás urbanista honfitársunk of course.

- 2 db citrom

- bors (őröljük frissen, ha lehet)

- 1-2 fej fokhagyma (ízlés kérdése)

- 2dl száraz fehérbor

- vaj

A mázgához:

- 5dl natúr joghurt

- zöld/fekete olívabogyó

- só,bors, csipetnyi szárított menta

- friss metélőhagyma/petrezselyem/rozmaring

Salihoz:

- friss ruccola

- balzsamecet

Első körben bepácoljuk a halat, kezdésnek csapjunk fel egy üveg fehérbort, és igyunk egyet. Vágjuk a halat vékonyabb szeletekre, majd borsozzuk, sót véleményem szerint nem kíván, mert alapból van egy sós jellege, de aki kíván szór rá - ezt követően adjuk hozzá az összezúzott fokhagymát és öntsük nyakon 2 dl száraz fehérborral, hogy éppen ellepje, facsarjunk bele egy fél citromot, és mehet is a hűtőbe. A történet legegyszerűbb része a sali: a friss ruccolát megöntözzük egy kis balzsamecettel, és már randizhat is a pácolódó lazaccal a hűtőben, várva a beteljesedést. Az öntethez a joghurtot összekeverem pár darab felkarikázott olívabogyóval, meghintem a fent említett fűszerekkel,a végén hozzáadom az általam választott friss zöldfűszert. Miután a mártás is elkészült, jöhet a halak megsütése. Ha lazac, én vajban sütöm. Felhevítek egy serpenyőt és mehet bele a vaj, ne spóroljunk vele, én a Lurpakot preferálom, de nagyon sok jó minőségű vaj van a piacon, szóval lehet válogatni:) miután kellőképpen forró, beleteszem a szeleteket a bőrös oldalával lefelé. A lazac sütése azon mutatványok közé tartozik, ahol a halat alulsütni nem tudjuk, túlsütni viszont annál egyszerűbben, szóval jó résen lenni. Szóval süssük cirka 2-2,5 percig, de közben feleslegesen ne piszkáljuk, mert könnyen szétesik, az idő letelte után egy konyhai lapáttal nyúljunk alá és fordítsuk meg, ahol süssük további 2 percig. Lassan kap egy finom aranyszínű kérget, ekkor már jó. Én nem szoktam sütőbe rakni, más még bevágja a 180 fokra előmelegített sütőbe, ez megint csak ízlés kérdése. Miután kiszedtük a lazacokat a serpenyőből, a páclét a benne maradt fokhagymatörmelékkel öntsük a forró vajba és rottyantsuk össze, majd az így kapott masszával borítsuk nyakon a tányérra kiszedett lazacot, tuti nem fogja elrontani:) Fogyasztás előtt ízlés szerint még facsarhatunk rá citromot.

Végezetül élvezzük a gasztroorgiát. Kísérőnek száraz fehérbor/rosé tökéletes.

Tradicionális magyar konyha, kicsit közhelyesnek és unalmasnak hangozhat a mai felgyorsult világ túlemancipált lakóinak, ám néha elengedhetetlen egy kis "rohadtsokkalóriás" bűnözés. És ha már tilosban járunk, akkor csináljuk keményen -természetesen valakit még el kell csábítanunk, és állítom, ha egy igazán férfias vacsorát szeretnénk reprezentálni, a cigánypecsenye telitalálat a dolgozó pasinak egy fárasztó nap után.

Lássuk mi kell hozzá:
- 5-6 szelet tarja (a legjobb, ha egy hentesnél szerezzük be, bár mivel rohadt multik steril irodáiban gyarapítjuk a gdp-t all the time, megteszi a spar is, viszont legjobb ujjnyi vastagra vágatni a szeleteket - igaz némileg többe kerül -, mint a pultban száradó darabokat elvinni, de ez az arpó árbeli különbség elhanyagolható, ha ezzel is hozzájárulhatunk a sikerhez)
- 20-25 dkg szalonna (ezekből gyártjuk le a kakastaréjokat - ki minek nevezi, én ehhez általában paprikás erdélyi szalonnát választok, de a sortiment elég bőséges, szóval az optikai impresszióink is sokat segíthetnek a választásban tanácstalanság esetén, a pultban dolgozó hölgyek/urak sokszor elég mogorvák és nem éppen megkérdezhetőek ilyen ügyben)
- pirospaprika
- só
- bors (szeretem frissen őrölni)

(B opció - a boltokban kapható magyaros fűszerkeverék is jó szolgálatot tehet azoknak, akik szeretik az efféle alkalmatosságokat, én annyira nem) 
- dijoni mustár

- fokhagyma
- vöröshagyma
- zöldpaprika
- 3 színű kaliforniai paprika
- krumpli
- friss petrezselyemzöld
- 2dl tejföl

Készüljünk elő:

- a tarjákat cirka fele vastagságára kloffolom (de ízlés kérdése), majd sózom,borsozom és bedörzsölöm őket dijoni mustárral, egymásra pakolom, majd az illatos csapatot bevágom a hűtőbe kicsit chillezni, miközben meghámozom a krumplikat és kicsit vastagabb hasábokra szeletelem őket, a vöröshagymákat (2-3) karikákra vágom, illetve néhány fej fokhagymát összezúzok, kis tálkába teszem, egy ek olívaolajat csepegtetek rá egy csipet só kíséretében. Ne feledkezzünk el a paprikák szintén karika formátumba történő transzformálásáról sem, ha mindezzel kész vagyunk, igyunk egy korty vörösbort, vagy kettőt..

És alkossunk:

- én általában szinkronban két serpenyőt dobok fel a tűzhelyre, mindkettőben felforrósítom az olajat, egyik a husinak, a másik a krumplinak és társainak. Megsütjük a húsokat, szép pirosra, figyeljünk oda a serpenyőben képződő egyéb fekete trutyik eltávolítására a sütés során, mert ezek könnyen rácuppanhatnak a hús felületére, rontva ezzel az optikai megjelenést és a vizuális élményt. Sütés közben bor minden mennyiségben jöhet. A krumplit is kisütöm, majd sózom, borsozom és összerázom, ezt követően a krumplira ráborítok 1,5-2dl tejfölt, és meghintem a zöld petrezselyemzölddel. Kisütöm a kakastaréjokat, a hagyma karikákat és a paprikákat megdinsztelem. Majd mindezeket egy helyes "kis" fatányérra/Jénaira (már akinek van) tornyozom, és már kolompolhatunk is, hogy kész a vacsi.
Kísérőként én személyszerint vörösbort preferálom, de az uraknak egy korsó sör is eszményi lehet.